Szekeres Viktor
A Vasember - Így kell képregényt adaptálni
Vasember megérkezett, hogy mekkorát durran, az kiderül hétfőn, de aki nem várta meg a feliratok végét, az már megint pórul járt.
Megérkezett az első nyári szuperprodukció, a Vasember, melytől azt várják, hogy a képregényrajongók és az amerikai filmes fanatikusai végre sikerhez segítenek egy olyan Marvel-karaktert, akinek nem "Pókembe"-vel kezdődik a neve. Hogy sikerül-e a küldetés, nem tudni, hiszen az USA-ban csak holnap mutatkozik be a piros-sárga szuperhős, akkor fog kiderülni, hogy az első napon hányan zarándokolnak el a mozikba.
Mi csak a filmből tudunk ítélni, mely teljesen korrekt és helyenként igazán élvezetes. Persze ki tudja, hogy ez mennyire befolyásolja a nézőket, hiszen a képregényes világban még nem derült ki, hogy az egyszerű, limonádétörténetek vagy a komorabb, felnőttesebb stílus jelent utat a sikerhez. Ha ugyanis eltekintünk a magukat a névvel eladó Pókember és X-Men-filmektől, akkor azt vehetjük észre, hogy a kritikailag is elismert Batman: Kezdődik! vitte legtovább anyagilag, annak ellenére, hogy a Denevérember népszerűsége a füzeteket tekintve messze alulmúlja több Marvel-hősét is. Ennek megfelelően "csak" 48 millió dollárt termelt az első hétvégéjén, de a közönség jó véleménye megalapozta a film sikerét.
Hiába nyitott tehát annak idején jóval erősebben egy Fantasztikus Négyes (56 millió) vagy egy Hulk (62 millió), a nagyobb érdeklődés dacára mindkét próbálkozás leszerepelt, megbukott. Előbbi azért, mert egy tehetségtelen rendező tiritarka és IQ-nulla lázálma volt dedósoknak, utóbbi pedig azért, mert egy ázsiai, többszörös díjnyertes direktor próbált egy szuperhősből egy görög drámák karakteréhez hasonlatos figurát fabrikálni. Úgy tűnik a közönség sem a túl igénytelent, sem a túl igényeset nem szereti, nem is csoda, hogy a többség szívből gyűlölte az F4-et és a Hulkot is.
Ellenben itt van Tony Stark, aki éppen az utóbbi évben nagyon fontos karakterré nőtte ki magát a papíralapú Marvel-univerzumban. Azonban az ottani történésektől a filmnézők még nagyon messze vannak, így a film egyelőre Pókember országos cimborájának eredettörténetét és első konfliktusát ismerteti meg velünk, hogy siker esetén a folytatásokban már be lehessen dobni ellene a legfrissebb szuperellenségeket, akik ellen megmentheti a világot.
Oké, ezúttal nem a világmegmentés a cél, hanem inkább a túlélés. Az első főellenség Iron Monger, klasszikus figura a képergényből, de ne szaladjunk előre: maradjunk inkább annál, hogy a film Tony Stark, az excentrikus, csajozós fegyvergyártó milliárdosról szól, aki egy szerencsétlen kimenetelű utazás végén kénytelen egy mechanikai trükkel megakadályozni, hogy repeszek furódjanak a szívébe és nem mellesleg megalkotja másik énjét, a Vasembert.
Egy szuperhős filmben az ember nem is hinné, hogy milyen sok múlik a rendezőn, hiszen láthattuk, hogy rutinos öregrókák kezében is hogy halt el csont nélkül az alapanyag, míg mások milyen könnyedén vitték sikerre a rájuk kiosztott karaktert. A Vasembert Jon Favreau rendezte, aki eddig gyerekfilmekkel próbálkozott, a Mi a manó?-val és a Zathurával, s bár ránk egyik sem tett különösebben mély benyomást, a stúdióra igen, hiszen mégis csak megkapta egy szuperprodukció dirigálásának lehetőségét.
Favreau pedig nem teljesít rosszul, egyetlen hibája talán, hogy végig híven követi a forgatókönyv menetét és meglehetősen hosszadalmasan meséli el a Vasember-eredetet (a 35. percben tűnik fel csak a bádogkasztni). Ez nem is lenne baj, hiszen az első részeknek ez a dolguk - nagyobb kár, hogy mindez annyira nem érdekes. Szerencsére a főszerepben Robert Downey Jr. domborít, aki szállítja a poénokat. Igazából az embernek már akkor mosolyoghatnékja van, ha megszólal. (A mozik többségében természetesen a Fekete Ernős, szinkronos verzió megy.)
Ezt a laza, humoros vonalt viszi végig a Vasember és nagy piros pontot kap azért, hogy nem megy át Fantasztikus Négyes-szerű agysejtrohasztásba. Bár valljuk meg, hogy az első Vasember-sztori sem az a nagy, meglepetésekkel, csavarokkal telespékelt történet (nem is vártuk, de azért a kisiskolás-szintnél lehetett volna jobb), inkább csak afféle felvezetés a főfogás előtt. (Amely akkor érkezhet, ha sikert arat a film.)
Summa summarum, nem született új Batman, a Bőregér megnyugodhat, de a Vasember egy bőven szórakoztató próbálkozás lett, egy jó közepes adaptáció, mely a kevés történést humorral és gizmókkal pótolja - de persze, ha beindul a verkli, akkor kapkodhatja az ember a fejét. Bár azért egy évvel a Transformers után, kicsit túl könnyű asszociálni az átváltozós robotokra néhány momentumból, de könnyed, nyáreleji mozizásra tökéletesen alkalmas a film.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Megérkezett az első nyári szuperprodukció, a Vasember, melytől azt várják, hogy a képregényrajongók és az amerikai filmes fanatikusai végre sikerhez segítenek egy olyan Marvel-karaktert, akinek nem "Pókembe"-vel kezdődik a neve. Hogy sikerül-e a küldetés, nem tudni, hiszen az USA-ban csak holnap mutatkozik be a piros-sárga szuperhős, akkor fog kiderülni, hogy az első napon hányan zarándokolnak el a mozikba.
Mi csak a filmből tudunk ítélni, mely teljesen korrekt és helyenként igazán élvezetes. Persze ki tudja, hogy ez mennyire befolyásolja a nézőket, hiszen a képregényes világban még nem derült ki, hogy az egyszerű, limonádétörténetek vagy a komorabb, felnőttesebb stílus jelent utat a sikerhez. Ha ugyanis eltekintünk a magukat a névvel eladó Pókember és X-Men-filmektől, akkor azt vehetjük észre, hogy a kritikailag is elismert Batman: Kezdődik! vitte legtovább anyagilag, annak ellenére, hogy a Denevérember népszerűsége a füzeteket tekintve messze alulmúlja több Marvel-hősét is. Ennek megfelelően "csak" 48 millió dollárt termelt az első hétvégéjén, de a közönség jó véleménye megalapozta a film sikerét.
Hiába nyitott tehát annak idején jóval erősebben egy Fantasztikus Négyes (56 millió) vagy egy Hulk (62 millió), a nagyobb érdeklődés dacára mindkét próbálkozás leszerepelt, megbukott. Előbbi azért, mert egy tehetségtelen rendező tiritarka és IQ-nulla lázálma volt dedósoknak, utóbbi pedig azért, mert egy ázsiai, többszörös díjnyertes direktor próbált egy szuperhősből egy görög drámák karakteréhez hasonlatos figurát fabrikálni. Úgy tűnik a közönség sem a túl igénytelent, sem a túl igényeset nem szereti, nem is csoda, hogy a többség szívből gyűlölte az F4-et és a Hulkot is.
Ellenben itt van Tony Stark, aki éppen az utóbbi évben nagyon fontos karakterré nőtte ki magát a papíralapú Marvel-univerzumban. Azonban az ottani történésektől a filmnézők még nagyon messze vannak, így a film egyelőre Pókember országos cimborájának eredettörténetét és első konfliktusát ismerteti meg velünk, hogy siker esetén a folytatásokban már be lehessen dobni ellene a legfrissebb szuperellenségeket, akik ellen megmentheti a világot.
Oké, ezúttal nem a világmegmentés a cél, hanem inkább a túlélés. Az első főellenség Iron Monger, klasszikus figura a képergényből, de ne szaladjunk előre: maradjunk inkább annál, hogy a film Tony Stark, az excentrikus, csajozós fegyvergyártó milliárdosról szól, aki egy szerencsétlen kimenetelű utazás végén kénytelen egy mechanikai trükkel megakadályozni, hogy repeszek furódjanak a szívébe és nem mellesleg megalkotja másik énjét, a Vasembert.
Egy szuperhős filmben az ember nem is hinné, hogy milyen sok múlik a rendezőn, hiszen láthattuk, hogy rutinos öregrókák kezében is hogy halt el csont nélkül az alapanyag, míg mások milyen könnyedén vitték sikerre a rájuk kiosztott karaktert. A Vasembert Jon Favreau rendezte, aki eddig gyerekfilmekkel próbálkozott, a Mi a manó?-val és a Zathurával, s bár ránk egyik sem tett különösebben mély benyomást, a stúdióra igen, hiszen mégis csak megkapta egy szuperprodukció dirigálásának lehetőségét.
Favreau pedig nem teljesít rosszul, egyetlen hibája talán, hogy végig híven követi a forgatókönyv menetét és meglehetősen hosszadalmasan meséli el a Vasember-eredetet (a 35. percben tűnik fel csak a bádogkasztni). Ez nem is lenne baj, hiszen az első részeknek ez a dolguk - nagyobb kár, hogy mindez annyira nem érdekes. Szerencsére a főszerepben Robert Downey Jr. domborít, aki szállítja a poénokat. Igazából az embernek már akkor mosolyoghatnékja van, ha megszólal. (A mozik többségében természetesen a Fekete Ernős, szinkronos verzió megy.)
Ezt a laza, humoros vonalt viszi végig a Vasember és nagy piros pontot kap azért, hogy nem megy át Fantasztikus Négyes-szerű agysejtrohasztásba. Bár valljuk meg, hogy az első Vasember-sztori sem az a nagy, meglepetésekkel, csavarokkal telespékelt történet (nem is vártuk, de azért a kisiskolás-szintnél lehetett volna jobb), inkább csak afféle felvezetés a főfogás előtt. (Amely akkor érkezhet, ha sikert arat a film.)
Summa summarum, nem született új Batman, a Bőregér megnyugodhat, de a Vasember egy bőven szórakoztató próbálkozás lett, egy jó közepes adaptáció, mely a kevés történést humorral és gizmókkal pótolja - de persze, ha beindul a verkli, akkor kapkodhatja az ember a fejét. Bár azért egy évvel a Transformers után, kicsit túl könnyű asszociálni az átváltozós robotokra néhány momentumból, de könnyed, nyáreleji mozizásra tökéletesen alkalmas a film.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése