Szekeres Viktor
Horton - Itt az új Jégkorszak?
A Jégkorszak készítői jöttek, láttak és győztek - megalkották Hortont az elefántot, aki szokás szerint kénytelen megmenteni a világot.
Höjj, mit tehet a sejk, ha mit se sejt? És mit tehet a kritikus, akinek roppant mód nem tetszik egy film, amit mindenki istenít? Vagy megprostituálja magát és elsumákol egy kritikát ("van elég film, amiről írni lehet" - címszóval), vagy megpróbálja színezni a valóságot és beáll a sorba. Esetleg leírja az igazat, hogy neki egyszerűen nem jött be Amerika legújabb ünnepelt animációs filmje.
Ezúttal válasszuk ez utóbbit, hiszen nem ér hazudni, maximum akad, aki kételkedve issza szavainkat. A Hortonnal a Fox stúdió megpróbálta betölteni a Jégkorszakok közti animációs űrt, esetleg egy új franchise-t találni, ha már a Dreamworks-nek ez sikerült a Shrekkel és a Madagaszkárral: nekik már csak egy film kell és mehet a trió három évenkénti váltógazdálkodásban. Szeretjük vagy nem szeretjük, ez a mozi jövője, sorozatosodik a műfaj.
A húzás bejött, hiszen a Horton a Fox legsikeresebb animációs filmje lett (a két Jégkorszak után, bár a 3. helyet nem volt művészet megszerezni). Bár a nézők nem kapták szét a mozit, azonban az kérdéses, hogy a film folytatásba szökkenhet-e, hiszen irodalmi feldolgozásról van szó. Dr. Seuss mesekönyve szolgáltatta az alapot még 1954-ből és szó, mi szó, van másik Horton-könyv is (Horton Hatches The Egg) 1940-ből. Így van esélye a hivatalos folytatásnak is, mint ahogy annak is, hogy a Fox elmegy egy saját maguk által meghatározott irányba.
A Horton - nem meglepetés - Hortonról szól, valamint a Grincsből már megismert Kifalva lakóiról. Már a kezdetek kezdetén megtudjuk, hogy Kifalva és az azt körülölelő világ egy szöszön, pöttyön, porszemen helyezkedik el, amelyre Horton talál rá. Elkezdi babusgatni, és látatlanul is összebarátkozik a pindurkákkal, miközben saját világában nem nagyon hisz senki neki, így a kezdeti tapogatózás után nemsokára Kifalva létezése lesz a tét.
A Horton a fentiek miatt két szálon futó cselekménnyel szolgál, hiszen egyrészt a Ki-k életét is megismerhetjük (főleg a polgármestert és 96 gyerekét), másrészt Hortonnal és a gonosz kenguruval kapcsolatos izgalmakba is keveredhetnénk, ha nem lenne az egész történetnek olyan randa módon amerikai tanmese szaga. (Így jár az, aki nem hátradőlve próbál élvezni egy efféle filmet.) Egyszerűen rémisztő, hogy olykor a stúdiók nem átallják a nézőre erőltetni a sok bölcseletet, melyekből szerencsére a gyerekek mit sem fognak fel, egyedül az idősebbek bosszakodhatnak. (Oké, ismerjük el, hogy a Táncoló talpak gusztustalan tukmálásához képest a Horton egy igazi punkbiblia.)
Ráadásul, ha még azt is megemlítjük, hogy annak idején Dr. Seuss Hortonját összemosták a II. világháború után demokrációát építő Japán sorsával, majd később egy abortuszellenes csoport is zászlajára tűzte a mű jelmondatait. Brr. Miközben a Horton mindenféle erkölcsi dogmát próbál belénk szuszakolni játékos formában, mi rácsodálkozhatunk egy újabb animációs stílusra, mert míg Horton teljesen olyan, mintha egy gyurmából formázták volna meg soknapos processzorzümmögéssel, a környezet részletei eszméletlenül jól mutatnak a vásznon.
Hiába a történetorientált megközelítés, valahogy a kedvesség elég hamar cukormázzal leöntött manipulációba fullad és nem jön el az a poénorgia, amire vár az ember. Ellentétben a legtöbb animációs sorozattal, a Hortonban nem nagyon van emlékezetes karakter (a főszereplők bénák, a mellékszereplők pedig roppant mód kihasználatlanok...), nem nagyon lehet idézgetni sem, egyszerűen méla unalomba fullad a vásznon játszadozó karakterek munkálkodása.
Bízzunk benne, hogy a Fox nyári animációs próbálkozása, az Űrcsimpánzok erősebb lesz, mert sajnos a Horton a maga ájtatosságában eléggé émelyítő, tűzrevaló próbálkozás lett. Mindenki tudja, hogy milyen érzés, amikor egy film nem csak közömbös, hanem igazi negatív érzelmeket generál. Persze még egyszer hangsúlyozom, hogy mindezt a hozsannázó és a filmtől elájuló kritikusok ellenében vagyok kénytelen mondani.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Höjj, mit tehet a sejk, ha mit se sejt? És mit tehet a kritikus, akinek roppant mód nem tetszik egy film, amit mindenki istenít? Vagy megprostituálja magát és elsumákol egy kritikát ("van elég film, amiről írni lehet" - címszóval), vagy megpróbálja színezni a valóságot és beáll a sorba. Esetleg leírja az igazat, hogy neki egyszerűen nem jött be Amerika legújabb ünnepelt animációs filmje.
Ezúttal válasszuk ez utóbbit, hiszen nem ér hazudni, maximum akad, aki kételkedve issza szavainkat. A Hortonnal a Fox stúdió megpróbálta betölteni a Jégkorszakok közti animációs űrt, esetleg egy új franchise-t találni, ha már a Dreamworks-nek ez sikerült a Shrekkel és a Madagaszkárral: nekik már csak egy film kell és mehet a trió három évenkénti váltógazdálkodásban. Szeretjük vagy nem szeretjük, ez a mozi jövője, sorozatosodik a műfaj.
A húzás bejött, hiszen a Horton a Fox legsikeresebb animációs filmje lett (a két Jégkorszak után, bár a 3. helyet nem volt művészet megszerezni). Bár a nézők nem kapták szét a mozit, azonban az kérdéses, hogy a film folytatásba szökkenhet-e, hiszen irodalmi feldolgozásról van szó. Dr. Seuss mesekönyve szolgáltatta az alapot még 1954-ből és szó, mi szó, van másik Horton-könyv is (Horton Hatches The Egg) 1940-ből. Így van esélye a hivatalos folytatásnak is, mint ahogy annak is, hogy a Fox elmegy egy saját maguk által meghatározott irányba.
A Horton - nem meglepetés - Hortonról szól, valamint a Grincsből már megismert Kifalva lakóiról. Már a kezdetek kezdetén megtudjuk, hogy Kifalva és az azt körülölelő világ egy szöszön, pöttyön, porszemen helyezkedik el, amelyre Horton talál rá. Elkezdi babusgatni, és látatlanul is összebarátkozik a pindurkákkal, miközben saját világában nem nagyon hisz senki neki, így a kezdeti tapogatózás után nemsokára Kifalva létezése lesz a tét.
A Horton a fentiek miatt két szálon futó cselekménnyel szolgál, hiszen egyrészt a Ki-k életét is megismerhetjük (főleg a polgármestert és 96 gyerekét), másrészt Hortonnal és a gonosz kenguruval kapcsolatos izgalmakba is keveredhetnénk, ha nem lenne az egész történetnek olyan randa módon amerikai tanmese szaga. (Így jár az, aki nem hátradőlve próbál élvezni egy efféle filmet.) Egyszerűen rémisztő, hogy olykor a stúdiók nem átallják a nézőre erőltetni a sok bölcseletet, melyekből szerencsére a gyerekek mit sem fognak fel, egyedül az idősebbek bosszakodhatnak. (Oké, ismerjük el, hogy a Táncoló talpak gusztustalan tukmálásához képest a Horton egy igazi punkbiblia.)
Ráadásul, ha még azt is megemlítjük, hogy annak idején Dr. Seuss Hortonját összemosták a II. világháború után demokrációát építő Japán sorsával, majd később egy abortuszellenes csoport is zászlajára tűzte a mű jelmondatait. Brr. Miközben a Horton mindenféle erkölcsi dogmát próbál belénk szuszakolni játékos formában, mi rácsodálkozhatunk egy újabb animációs stílusra, mert míg Horton teljesen olyan, mintha egy gyurmából formázták volna meg soknapos processzorzümmögéssel, a környezet részletei eszméletlenül jól mutatnak a vásznon.
Hiába a történetorientált megközelítés, valahogy a kedvesség elég hamar cukormázzal leöntött manipulációba fullad és nem jön el az a poénorgia, amire vár az ember. Ellentétben a legtöbb animációs sorozattal, a Hortonban nem nagyon van emlékezetes karakter (a főszereplők bénák, a mellékszereplők pedig roppant mód kihasználatlanok...), nem nagyon lehet idézgetni sem, egyszerűen méla unalomba fullad a vásznon játszadozó karakterek munkálkodása.
Bízzunk benne, hogy a Fox nyári animációs próbálkozása, az Űrcsimpánzok erősebb lesz, mert sajnos a Horton a maga ájtatosságában eléggé émelyítő, tűzrevaló próbálkozás lett. Mindenki tudja, hogy milyen érzés, amikor egy film nem csak közömbös, hanem igazi negatív érzelmeket generál. Persze még egyszer hangsúlyozom, hogy mindezt a hozsannázó és a filmtől elájuló kritikusok ellenében vagyok kénytelen mondani.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése