Szekeres Viktor
Michael Clayton - Belépés csak 150-es IQ fölött
Úgy érzed, hogy megvan a magadhoz való eszed? Akkor ideje belépned Michael Clayton világába és rádöbbensz a keserű valóságra.
Milyen fellengzős kezdés lenne most azzal jönni, hogy szép és jó az Oscar-díj, hiszen az Amerikai Filmakadémia tagjai, ha valamihez, akkor a filmekhez értenek. Viszont minden évben módszeresen benéznek egy-egy filmet. Tették tavaly ezt a teljesen didaktikus és unalmas Királynővel, idén pedig a tökéletesen céltalanul őgyelgő Michael Clyatonnal.
Mondom, fellengzős lenne a kezdés ilyeténképp, hiszen a replika sem váratna magára, miszerint "Hülye vagy te fiam, Viktor, csak nem érted a filmet". Egy efféle szólammal az ember le is mehetne kutyába és elkezdhetne dicsérni a kritika tárgyát, hogy a végén megállapítsa, hogy neki nem tetszett, de egyébként biztos eszméletlen nagy filmről van szó.
De nem, ilyet nem teszünk a Michael Claytonnal és szembemegyünk a totális hozsannát levágó amerikai kollegákkal (a Filmakadémiával meg pláne) és kijelentjük, hogy a Michael Clayton című egodrámába bújtatott jogi krimi egy meglehetősen gyenge alkotás, mely ugyan sokat és jót akar mondani, csak éppen egy értelmes szó nem jön ki a száján.
Hősünk, fent nevezett Michael Clayton (az egyébként pazarul játszó George Clooney alakításában) egy nagy ügyvédi iroda problémamegoldója, takarítója. Persze nem a padlót sikálja fel, hanem az adódó zűröket sikálja el, állítólag meglehetősen nagy hatékonysággal. Miközben családi válságba és anyagi zűrökbe merítkezik, megkapja szokásos zavaros ügyét, egy hárommilliárdos per vezető ügyvédjének publikus vetkőzési jelenetét, mely elég kellemetlenül érinti az eddig az ügyre, a kártérítést elkerülendő milliókat kifizető ügyfelet, a U-North multit.
A Michael Clayton klasszikus jogi drámának néz ki, csak nem női nevet kapott címnek (ld. Erin Brockovich) és nem Travolta játszik benne (ld. Zavaros vízeken). Viszont a látszat olykor csal, és a Michael Clayton baromira nem jogi dráma, hanem inkább karaktertörténet. Itt a dráma, a tárgyalandó ügy erőteljesen a háttérbe szorul, ellenben a jog, a jogi nyelv, a jogi nyelven elkövetetett mismásolás előtérbe kerül, csak azért, hogy kifejezetten nagytudásúnak tűnjön a forgatókönyv írója a mezei néző előtt, hogy elhitesse velünk, hogy ő milyen bennfentes pennával vetette papírra a sorokat.
A Michael Claytonban a jogi csűrés-csavarás helyett pár esendő ember reakciója lehet maximum érdekes, és az a várakozás, ami eltölti az embert, hogy most valami nagy durranás részese lehet. Az ember vár fél órát, de semmi. Egy órát, de még mindig semmi - ellenben elkezd gyanakodni. Másfél óránál, mikor negyedjére ébred fel saját horkolására (csak költői kép, jó kritikus filmen nem alszik, rossz meg nem viccelődik ilyesmivel. Izé, akkor, ööö...), elkezdi kapizsgálni, hogy itt valami világméretű átverés áldozata lett.
Hiába a 7 Oscar-jelölés, hiába a hozzáértők csupa jó szava, a Michael Clayton-t - talán épp ezek miatt - csak a kifejezetten ínyenceknek ajánljuk. Normális, földi halandó csak akkor próbálkozzon meg vele, ha komoly alvásgondjai vannak. Itt nem arról van szó, hogy a film nem lenne jó vagy csak közepesen sikerült volna, inkább egyenesen a gyenge eresztés irányába tendál.
Persze ez a gyengeség nem vethető össze a tipikus kommersz hulladékkal, ami sokszor film címén a mozikba kerül, de talán, ha nem lett volna ennyire terjengős a történet, nem próbálta volna meg a róla szóló film Michael Clayton alakját annyi igazából irreleváns semmiséggel, részlettel gazdagítani, ha egyszerűen csak George Clooney játékára alapozott volna, talán több is lehetett volna, mint egy halk pukkanás. Így viszont még az sem világos előttünk, hogy az ítészek az egyébként teljesen korrekt alakítást nyújtó Tilda Swinton játékában milyen Oscaros pluszt láttak, amit mondjuk Amy Ryanében nem a Hideg nyomon című filmben?
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Milyen fellengzős kezdés lenne most azzal jönni, hogy szép és jó az Oscar-díj, hiszen az Amerikai Filmakadémia tagjai, ha valamihez, akkor a filmekhez értenek. Viszont minden évben módszeresen benéznek egy-egy filmet. Tették tavaly ezt a teljesen didaktikus és unalmas Királynővel, idén pedig a tökéletesen céltalanul őgyelgő Michael Clyatonnal.
Mondom, fellengzős lenne a kezdés ilyeténképp, hiszen a replika sem váratna magára, miszerint "Hülye vagy te fiam, Viktor, csak nem érted a filmet". Egy efféle szólammal az ember le is mehetne kutyába és elkezdhetne dicsérni a kritika tárgyát, hogy a végén megállapítsa, hogy neki nem tetszett, de egyébként biztos eszméletlen nagy filmről van szó.
De nem, ilyet nem teszünk a Michael Claytonnal és szembemegyünk a totális hozsannát levágó amerikai kollegákkal (a Filmakadémiával meg pláne) és kijelentjük, hogy a Michael Clayton című egodrámába bújtatott jogi krimi egy meglehetősen gyenge alkotás, mely ugyan sokat és jót akar mondani, csak éppen egy értelmes szó nem jön ki a száján.
Hősünk, fent nevezett Michael Clayton (az egyébként pazarul játszó George Clooney alakításában) egy nagy ügyvédi iroda problémamegoldója, takarítója. Persze nem a padlót sikálja fel, hanem az adódó zűröket sikálja el, állítólag meglehetősen nagy hatékonysággal. Miközben családi válságba és anyagi zűrökbe merítkezik, megkapja szokásos zavaros ügyét, egy hárommilliárdos per vezető ügyvédjének publikus vetkőzési jelenetét, mely elég kellemetlenül érinti az eddig az ügyre, a kártérítést elkerülendő milliókat kifizető ügyfelet, a U-North multit.
A Michael Clayton klasszikus jogi drámának néz ki, csak nem női nevet kapott címnek (ld. Erin Brockovich) és nem Travolta játszik benne (ld. Zavaros vízeken). Viszont a látszat olykor csal, és a Michael Clayton baromira nem jogi dráma, hanem inkább karaktertörténet. Itt a dráma, a tárgyalandó ügy erőteljesen a háttérbe szorul, ellenben a jog, a jogi nyelv, a jogi nyelven elkövetetett mismásolás előtérbe kerül, csak azért, hogy kifejezetten nagytudásúnak tűnjön a forgatókönyv írója a mezei néző előtt, hogy elhitesse velünk, hogy ő milyen bennfentes pennával vetette papírra a sorokat.
A Michael Claytonban a jogi csűrés-csavarás helyett pár esendő ember reakciója lehet maximum érdekes, és az a várakozás, ami eltölti az embert, hogy most valami nagy durranás részese lehet. Az ember vár fél órát, de semmi. Egy órát, de még mindig semmi - ellenben elkezd gyanakodni. Másfél óránál, mikor negyedjére ébred fel saját horkolására (csak költői kép, jó kritikus filmen nem alszik, rossz meg nem viccelődik ilyesmivel. Izé, akkor, ööö...), elkezdi kapizsgálni, hogy itt valami világméretű átverés áldozata lett.
Hiába a 7 Oscar-jelölés, hiába a hozzáértők csupa jó szava, a Michael Clayton-t - talán épp ezek miatt - csak a kifejezetten ínyenceknek ajánljuk. Normális, földi halandó csak akkor próbálkozzon meg vele, ha komoly alvásgondjai vannak. Itt nem arról van szó, hogy a film nem lenne jó vagy csak közepesen sikerült volna, inkább egyenesen a gyenge eresztés irányába tendál.
Persze ez a gyengeség nem vethető össze a tipikus kommersz hulladékkal, ami sokszor film címén a mozikba kerül, de talán, ha nem lett volna ennyire terjengős a történet, nem próbálta volna meg a róla szóló film Michael Clayton alakját annyi igazából irreleváns semmiséggel, részlettel gazdagítani, ha egyszerűen csak George Clooney játékára alapozott volna, talán több is lehetett volna, mint egy halk pukkanás. Így viszont még az sem világos előttünk, hogy az ítészek az egyébként teljesen korrekt alakítást nyújtó Tilda Swinton játékában milyen Oscaros pluszt láttak, amit mondjuk Amy Ryanében nem a Hideg nyomon című filmben?
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Michael Clayton Rendező: Tony Gilroy Forgatókönyvíró: Tony Gilroy Operatőr: Robert Elswit Zene: James Newton Howard Producer: Sydney Pollack, Kerry Orent, Jennifer Fox Szereplők: George Clooney (Michael Clayton) Tom Wilkinson (Arthur Edens) Tilda Swinton (Karen Crowder) Sydney Pollack (Marty Bach) Michael O'Keefe (Barry Grissom) Julie White (Mrs. Greer) Austin Williams (Henry Clayton) |
