Dojcsák Dániel
Crysis
Kiadó: EA
Fejlesztő: Crytek
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 1024 MB RAM, 12 GB szabad hely, DirectX 9-et támogató 256 MB-os videokártya
Ajánlott: Intel Core 2 Duo/Quad Core, 2 GB RAM, nVidia Geforce 8800
Hasonló játékok: FarCry, Half-Life 2
Kategória: FPS
Megdöbbentő grafika, adrenalinpumpáló játékmenet és komoly mesterséges intelligencia. Ha három kifejezéssel kellene leírni az év FPS-játéka címre esélyes Crysist, akkor ez lenne az a három. A 2020-as földönkívüli-támadás kivételesen nem Los Angelest veszi célba, hanem egy, az észak-koreaiak által megszállt trópusi szigetet. Ínyencfalat mindenki számára, az biztos!
Hónapok óta ott duruzsol minden PC-játékos agyában, hogy már egyre kevesebbet kell aludni addig, mire a bemutatókon már jól vizsgázott újabb Crytek játékot megkaparintsa, ami a hűvös novemberrel együtt most meg is adatik mindenkinek. Persze csak azoknak, akik szorgos hangyaként a nyáron új videókártyára és processzorra is gyűjtöttek, nem csak a balatoni éjszakákat hajszolták. A játék több dologban is úttörő: egyrészt ez az első olyan játékprogram, ami nem szégyelli bevallani, hogy egy négymagos processzorral érzi jól magát legfőképp, illetve azt sem, hogy képes megizzasztani még egy 8800GTS-t is.
A játék ajánlott rendszerkövetelménye azt hivatott prezentálni, hogy milyen gépen lesz játszható rendesen, de ettől a maximum még nagyon messze van. Maguk a fejlesztők is úgy kommentálták, hogy az egyjátékos módban a DirectX9 és 10 között nem lehet észrevenni túl sok eltérést, ami jó hír, hiszen egy erősebb, de régebbi kártyával is szájtátós vizuális élményt nyújt a program.
A körítés szerencsére egyszerre közismert/közkedvelt tematikákból merít, mint az idegenek megszállása, amerikai hadsereg, kommunista ellenségek, mégis mentes marad a kliséktől és igyekszik egy teljesen egyedi világot varázsolni a játékosok számára. Az akció egy trópusi sziget felett pár ezer méterre kezdődik, amikor is egy speciális alakulat egyik tagjaként kiugrunk a szállító gépből és egy veszélyes küldetésre indulunk.
A feladat félig-meddig titkos, annyit lehet tudni, hogy vészjelzések érkeztek egy amerikai hajóról és valószínűleg túszokat kell menteni. A meglepetés akkor kezdődik, mikor a hajót a sziget közepén a dzsungelben találják meg a katonák (némi Lost-utóérzet), illetve amikor egy rémisztő szerzet elragadja a csapat egy-egy tagját. Erről egyelőre nem derül ki, hogy földön kívüli létforma vagy éppen a koreaiak egy újabb agyament találmánya.
Találmányokból persze az USA áll egyelőre jobban, hiszen a játék savát-borsát adó nanoszerkó egyik boldog viselőjeként vághatunk neki a kalandoknak. Ez ebben a játékban nem egyszerűen parasztvakítás, hanem valóban az egész játék stílusát és hangulatát meghatározó tényező. A ruházatban/katonában apró nanorobotok tevékenykednek, melyek képesek viselőjük akaratának megfelelően különböző formát ölteni.
Alapesetben szimpla páncélként működik, de bármelyik pillanatban lehetséges átváltani erő, gyorsaság vagy éppen rejtőzködő módba. A többi FPS-ből megismert szerepek helyett itt a főhős egymaga lehet az orvlövész, a rohamosztagos, a felderítő és a bástya. A nanoszett képességei viszont végesek, ami azt jelenti, hogy bizonyos mennyiségű energiába kerül minden speciális tett, ami ugyan azonnal visszatöltődik, de elfogyasztani még gyorsabban lehet. A páncél módban a ruha felfogja a sebzéseket, gyakorlatilag klasszikus páncélként működik és szerencsére ez az alapbeállítás, így eleinte, amikor még a játékos kicsit esetlenül kezeli a funkciókat, akkor sem fog minden sarkon holtan összerogyni. A második képesség a sebesség növelését szolgálja. Ilyenkor a hős gyorsabban fut, sőt egy rövid, de komoly sprintre is képes, amire szükség is lesz, ha véletlenül nagyon rosszul mérte fel valaki az ellenséget.
A harmadik képesség az erő, amitől vérengző szupererős fenevaddá változtat. Gyakorlatilag bármilyen tárgyat képes lesz felemelni és izomból meglódítani hősünk, persze ez inkább eye candy, mint hasznos funkció, bár néha egy őrtorony tetejéről vicces dolog elrepíteni egy sárga kollegát vagy éppen leteríteni őket egy kisasztallal. Az erő mód valójában egy dolog miatt hasznos mégis: szép nagyot lehet vele ugrani, igaz a becsapódás ellen nem véd, szóval azt is át kell gondolni, hogy hol lesz a földet érés.
A taktikus játékos igazi nagy barátja viszont a negyedik, de talán legtöbbször igényelt rejtőzködés mód. Ilyenkor a nano részecskék átlátszóvá teszik a ruha viselőjét, legalábbis amíg tart az energia. Minden egyes mozdulat vagy szimplán az idő múlása pontokba kerül, ha pedig elfogynak, akkor automatikusan páncél módba kapcsol vissza az öltözet. Ilyenkor természetesen nem ajánlott 15 koreai között álldogálni, mert load game lehet a vége. A hosszú küldetések során számomra mindig a lopakodós taktika volt kézenfekvő, hiszen egyrészt kevésbé rohanós, másrészt kevesebb visszatöltésre lesz szükség, ha az akciók meg vannak kicsit tervezve. Az első pályákon még meg lehet engedni azt a luxust, hogy ne menjen profi módon az azonnali váltogatás és ne legyenek jó reflexek, de később az ellenfelek némileg szívósabbak is lesznek és sokkal korrektebb fegyverekkel is lesznek felszerelve.
A tűzerő és fegyverek szempontjából szintén dicséretes a játék, hiszen a szituációk nagy része nem oldható meg nyers erőből, hanem kicsit gondolkodni is kell. Ráadásul a stukkerek annyira életszerűek lettek, hogy tényleg összevissza hordanak a kapáslövésnél, a célzásnál pedig szintén pontatlanok. Mint a golfban tudni kell, hogy melyik távolság milyen lövést kíván. Az erő móddal akár puszta kézzel is lehet gyilkolni, de nem érdemes, hacsak nem poénból természetesen meglepetésszerűen a köntösből kibjva. Ha mégis kinetikus energiára lenne szükség, akkor a jól bevált dupla pisztoly mellé szép lassan egy gépfegyver, sörétes, egy SMG, lövészpuska, rakétavető, robbanószerek, gránátok, Gauss puska és minigun és 1-2 alien nyalánkság áll majd rendelkezésre.
Szintén a játék kreativitását dicséri, hogy a felsoroltak szinte mindegyike turbózható a játék közben, mégpedig célkeresztet/távcsövet lehet rajtuk cserélni, lézerirányzékot, lámpát vagy gránátvetőt lehet hozzáilleszteni. Mindegyik kiegészítő megváltoztatja valahogy a fegyver képességeit, amivel az erősségek még ütősebbek lesznek, illetve ki lehet hozni szinte bármelyik fegyverből egy jó átlagot. A hangtompító például csendessé, de kisebb sebzésűvé teszi a fegyvert, míg a lézerirányzékkal sebészi pontossággal lehet koponyabemetszést csinálni messziről is, viszont a piros nyalábot az ellenség is látja.
A fegyverek mellett egy másik ínyenc terület a járművek kérdése. Ahogy korábban is beszámoltunk róla, a Crysisban felvonuló összes földi, vizi és légijárművet hazánkfiai modellezték és tesztelték, az eredmény pedig magáért beszél. A mintául szolgáló gépekhez szinte megtévesztésig hasonlító dzsip, teherautó, hajók, partiőrség, helikopterek és a közeljövő helybőlfelszállni képes szállítói valahogyan a Harrier és a C-130 keresztezéséből foganva. A járműveket mind lehetséges vezetni is, sőt a legjobb móka mulitplayerben, amikor egy teherautót az egyik ember vezeti, többiek meg a platóról szórják a golyókat.
A dzsip és a teherautó egy idő után kicsit unalmas lesz, ha van fegyver a tetején, akkor gyíkvadászattá silányodik a játék, hiszen a legtöbb ellenfelet olyan mesziről le lehet szedni vele, mint a Sniper puskával, csak épp távcső nélkül. Az izgalmasabb a tankhajtás, amikor is nem elég a lánctalpak idétlen mozgására figyelni, de a kicsit lassú toronnyal gondolkodóba kell esni, hogy mikor mi legyen a célpont. Az ágyútoronynak természetesen ki kell hűlnie minden lövés után, ráadásul korlátozott mennyiségű lőszer van benne. A munícióval egyébként nem sok gond lesz a játék során, egy jól sikerült mészárlás után többnyire újra lehet tölteni az egész készletet. Grafika:
Nem kérdéses, hogy ez az egyik olyan játék, ami biztosan 5 pontot kap grafikára. Ugyan komolyan erőforrásigényes a motor, de látni kell, hogy nem feltétlenül csak a mának tervezték, csakúgy, mint az előd FarCryt sem. Az árnyékok és a fények lenyűgözőek, a textúrák és az effektek letaglóznak és ez értendő DX9 és DX10 megjelenésre egyaránt. A programon belül van egy automata beállító, ami az éppen használt konfigurációhoz igazítja a játékot. Sokszor valóban nem a GPU lesz a szűk keresztmetszet, ki kell próbálni, hogy kinek bír mediumot, hight vagy éppen very hight, de a felbontással is érdemes játszogatni. Akinek nagyobb TFT kijelzője van, az többnyire kénytelen lesz a natív felbontás alá adni, hiszen egy 1680×1050+ felbontás legmagasabb értékeken megfektet egy izmosabb gépet is.Kezelőfelület:
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire lesz természetes a módok közti váltás, mennyire bonyolítja meg a játékot a rugalmasság, a moduláris gondolkodásmód. Az elsőre fura érzés viszont nagyon hamar elpárolgott és talán egy órácska alatt rutinszerű lett a járművezetés mellett a fegyverkezelés, és a mód váltás is könnyedén ment. A menü természetesen high-tech hatású, de egy sci-fihez mi más is illene?Játszhatóság:
A kampány rész sztorija sajnos itt sem egy Gyűrük ura-trilógia hosszúságú, viszont az átlagosan 8-11 óra alatt végigtolható történet minden perce izgalmas lesz. Az akció képes pályáról-pályára megújulni, és ugyan maga a díszlet nem éppen változatos, de legalább koherens. A játékélményt nagyban meghatározza, hogy a grafika valóságszerűsége mellett a tárgyak fizikája, (azért mindenre ez nem igaz) elhelyezése, viselkedése is nagyon közel került az igazihoz, ezért teljes elmével bele lehet feledkezni a dzsungellázba.AI, Nehézség:
Rég láttam olyan mesterséges intelligenciát, ami képes egy óriási terepen több tíz katonát, helikoptert, sofőrt és járművet vezényelgetni, ráadásul úgy, hogy nem lesz könnyű dolga annak, aki a frontális támadás híve. Az első 15 fős őrjárat még jó viccnek tűnt, még akkor is, ha a meglepetés miatt neki kellett futni újra, de később nagyon durva helyzetek adódtak. Kellemetlen például, ha nincs rakétavetőnk és egy helikopter vesz üldözőbe. A töltényeket nem érdemes rálőni, marad tehát a futás.Itt viszont nincs olyan, hogy egy ellen egy zónában rostokol. Ha egyszer kiszúrt magának, akkor addig fog keresgélni és célozgatni, amíg valaki fel nem adja. Vicces, mikor köpennyel eltűnünk előlük és tök okosan nézve megpróbálnak vadul keresni, de csak egy golyó és pár csepp vér jelzi a tehetetlenül összerogyó koreai katona mellett, hogy elképzelései nem váltak valóra. A non plus ultra egyébként számomra az volt már a játék elején, hogy a nehézségi fokozatok közti eltérések tételesen szerepelnek felsorolva, illetve a legnehezebb fokozaton az ellenfelek nem angolul beszélnek, hanem koreaiul!!! Persze ez van ahol előny lehet, de az európaiaknak csak beszédesebb, ha elvisítja valaki magát, hogy "grenade"!
Hangok és zene:
A túl jó játékok mindig itt szoktak elromlani, ami talán igaz ebben az esetben is. Ugyan a hangeffektek, fegyvermorajok nagyon szépre sikerültek, de a zene kicsit lapos, a beszédhangok meg túl egyszerűek. Ha már lúd, lett volna kövér: biztosan kifért volna a büdzséből valami komolyabb hang.Összegzés:
Egy végigpörgetett éjszaka mellett biztosan jó lesz még később is elővenni a játékot. Remélhetőleg hamar érkeznek hozzá modok, szcenáriók, kiegészítők vagy bármi más tartalom, ami kibővíti az egyébként első osztályú motort. Csak gratulálni lehet a Cryteknek, mert nem csupán egy techdemót dobtak össze, hanem egy élvezhető, ötletes, kreatív és változatos játékot, amire nyugodtan építhetik a további fejlesztéseiket. Aki pedig egyetért velem, az ne felejtse el a dobozt és a kézikönyvet is beszerezni a bónusz DVD-vel együtt.Kapcsolódó letöltések:
