Dojcsák Dániel
World in Conflict
Kiadó: Sierra
Fejlesztő: Massive Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 5 Gbyte szabad hely, DirectX 9-et támogató 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: Intel Pentium IV 2,5 Ghz, 1 Gbyte RAM, DX 10-es videókártya
Hasonló játékok: Rush for Berlin, Command and Conquer 3
Kategória: valós idejű stratégia
Kitört a harmadik világháború! Az előző körhöz hasonlóan Franciaország lángokban, az amerikaiak újfent az öreg kontinensen okoskodnak. A közös ellenség viszont 1989-ben nem Németország, hanem a Szovjetunió. A meglepetés pedig akkor következik, mikor a Vörös Hadsereg szép csendesen elhajózik az USA nyugati partjaihoz és szénné lövi Seattle városát.
Végre egy olyan történet, amikor a világ csendőre nem tét nélkül játszik, mikor az USA is bajba kerül, sőt többször kénytelenek saját városaikban morzsányi darabkákra robbantani az épületeket. A World in Conflict sok mindenben zseniális és sok meglepő fordulatot tartogat a stratégák számára, emiatt úgy tűnik keleten is jól fog fogyni a játék.
A béta során már sokan kipróbálhatták a hidegháborús technológiákkal vívott csatákat, ami ráadásul a valós idejű stratégiák multiplayer megoldását teljesen új köntösben mutatja be. Ami évek óta népszerű az FPS játékokban, az végre megadatott egy nagyon jó variációban az RTS játékosoknak is. Ez a lehetőség pedig nem más, mint a kötelezően választható szerepkör, tehát a szemben álló felek közüli választást követően még el kell azt is dönteni, hogy a csatában ki milyen feladatot lát majd el. Gyalogság, páncélosok, légi egységek és támogatás. A modern hadviselés négy alappillére, és szerencsére annyira jól ki lett egyensúlyozva az elosztás, hogy egyik típus sem hanyagolható és ahogy az a nagykönyvben meg van írva, mindennek megvan az ellenszere és minden nagyon hatásos valami ellen. A Call of Duty szerű multi-megoldás miatt borítékolható, hogy a közeljövő egyik legnépszerűbb többjátékos stratégiáját köszönthetjük, amivel talán évekig tolják majd a megszállott háborús veteránok.
Visszakanyarodva kicsit az alaptörténethez, a játék kampány részébe ott csatlakozunk be, mikor a Szovjetunió meglepetésszerűen elfoglalja Seattle városát és agresszív nyomulásba kezd a szélrózsa minden irányába. Biztosan sokan gondolkodtak már, hogy milyen lenne, ha "We have been attacked by the enemy on american soil, Sir!", azaz ha az Egyesült Államok szenvedne el komoly támadást saját földjén. A hidegből forró hangulatúvá váltó 80-as évek végi háború pedig éppen ezt dolgozza fel. Anélkül, hogy a sztori részletei felfedésre kerülnének elmondható, hogy a 14 pályából álló kampány egy tökéletesen filmes forgatókönyv is lehetne akár, hiszen az izgalmas akció mellett dráma, némi romantika is vegyül a jelenetek közé. Az átvezető sztorik minden alkalommal valamelyik szereplő magánéletét dolgozzák fel, a játék készítőinek arra is volt figyelme, hogy megmutassák, hogyan élik meg a pixelkatonák a legnehezebb pillanatokat.
Sajnos a filmes sztori miatt nem is készült több kampány, tehát a szovjetekkel egyjátékos üzemmódban nem játszhatunk, csak az USA és az Európában harcoló NATO seregek oldalán. A küldetések között a legtöbbször a megszállás elleni védekezés a feladat, illetve esetenként a visszatámadás, valamilyen stratégiai hely megszerzése vagy épségben tartása. Attól senkinek sem kell félnie viszont, hogy a történet akár egy percre is unalmassá válik, sőt le a kalappal a készítők előtt, hiszen nem nagyon emlékszem a közelmúltban olyan történetre, ami ennyire komplex, mégis könnyen követhető, ennyire jól megtervezett és mégsem kiszámítható.
Ráadásul a nagyon emberi tisztek még szerethetőbbé teszik a háborús sztorit, hiszen a folyton bénázó, hisztis Bannon tökéletes ellentéte az általunk megformált tehetséges és szerény Parkernek, akik jellembeli különbségeik ellenére végig hűen követik Sawyer tábornok utasításait. A dráma akkor köszön be, mikor áldozatot kell hozni, illetve ha valami szeretett dolog veszik el a megszállás miatt, de szerencsére az ilyen könnyfakasztó pillanatokat jól oldották humorral és megkapó dialógusokkal.
A 12-20 órányi kampány után szerencsére nem jön el az uninstallálás ideje, sőt akkor kezdődik az igazi móka. Akik eredeti változattal rendelkeznek, azok megszállhatják az online szervereket, ahol szünet nélkül zajlanak a csaták a kampány során már jól bejáratott helyszíneken. A többjátékos módban minden esetben a szovjetek küzdenek a NATO vagy az USA ellen, a maximum 16 játékos pedig többnyire egyenlő számban oszlik meg a két oldal között. Függetlenül a jelen lévő játékosok számától, bárki választhat bármilyen szerepkört, igaz ajánlott nem felvenni a tüzérséget mondjuk, ha már van kettő másik. Bázist építeni pedig kicsit sem kell, a szükséges utánpótlásról a légierő gondoskodik. Ahhoz, hogy egy sikeres és jó csata alakuljon ki, nem árt ha egy összeszokott mag irányítja az eseményeket és a játékban nem jelennek meg önjelölt szuperhősök, akik pillanatok alatt képesek végveszélybe taszítani az egész csapatot.
Gyalogság:
A klasszikus hadnem, aminek a gyengesége a lassú haladás és a könnyű sebezhetőség. Ezért cserébe viszont igen komoly tűzerőt képviselnek, egy jól elhelyezett gyalogsereg képes megállítani egy teljes páncélos osztagot is. Az alap deszantos (géppuskás) főként támogató feladatokra jó, hiszen csak a gyalogság ellen hatékony, viszont a tankelhárító RPG csapatok halálosak a páncélosokra, a mesterlövészek pedig bármilyen ruhásra. A jó gyalog vezér tudja azt is, hogy mekkora jelentősége van az épületekben, de inkább az erőkben való rejtőzködésnek, illetve az ejtőernyővel ledobott meglepetés cimboráknak, akik a gyalogság irtása mellett kérhetnek légicsapást is közvetlen közelükbe, ráadásul többnyire észrevétlenül. A gyalogság egy része közlekedhet dzsipekkel, ami a szállítás mellett javítani is tud, de a felderítésen kívül nem érdemes konfliktusba keveredniük.
Páncélosok:
Mindenki nagy kedvence a tank. A legjobb benne, hogy nehezen sérül és viszonylag komoly sebzést tud kiosztani, viszont a mozgásuk kicsit esetlen, lassúak és lassan is tüzelnek. Önmagukban öngyilkosság velük elindulni, hiszen ez az a kaszt, amely teljesen védtelen a légi támadásoktól, illetve az erdőből kivisító RPG rakétákra is elég érzékenyek.
A tankok három csoportja közül a könnyű tankok kevés páncéllal rendelkeznek, de legalább gyorsabban mozognak, főleg hasonszőrű páncélosokra és kocsikra vadászhatnak. A közepes tankok nagy számban már felvehetik a versenyt a páncélosokkal, igaz a leghatékonyabban a gyalogságot lehet vele tizedelni. Mivel nem is olyan olcsó és nem is olyan erős, ezért ritkábban lehet jó választás. Ellenben a nehéz tankok már igazi terminátorok. Majd mindenre van egy jó szavuk, igazából légvédelemről kell gondoskodni melléjük, a többit elintézik maguk, ha vannak legalább 3-5-en. Negyedik egységként pedig maradt a páncélozott szállító, ami korrekt kis tankelhárító rakétákkal indul, gyors és nagyon szépen díszíti ki a gyalogság egyenruháját piros foltokkal. Mivel elég olcsó, ezért egész ütőképes csapatot lehet belőlük összehozni kevésbé védett helyek leigázására.
Légi egységek:
Itt két fő csapásmérő van, a nehéz helikopter, azaz a tankvadász, ami levegő-föld viszonylatban megszégyenítő erejű, igaz más helikopterek kifognak rajta. A közepes modellek viszont a menő Sidewinder (stb.) levegő-levegő rakétákkal vannak szerelve, így a kettő kombinációjával könnyen légi fölényhez lehet jutni. Ha viszont csak információra van szükség, akkor a fürge felderítő gép a jó választás extra nagy látóterével. Rájuk viszont vigyázni kell, mert talán attól is lezuhan, ha egy madár repül a szélvédőjének. A negyedik modell természetesen ismét a szállító, amivel vicces meglepetéseket lehet okozni az ellenfél vonalai mögül.
Támogatás:
Az egyik legkomplexebb feladat, pedig egyszerűnek tűnik. A frontvonaltól jó messze elhelyezkedve lehet lövöldözni a kevésbé gyorsan mozgó ellenséges erőkre. A tüzérség feladata, hogy a megfelelő koordinátákra csapást mérve lehetőség szerint megtisztítsa az utat a támadó csapatok előtt, hogy stratégiai állásokat szabadítson fel vagy éppen épületeket lőjön rommá. Közvetlen támadásra semmiképp sem ajánlott, hiszen nem is túl pontosak, lassúak is, így kicsit előre gondolkodva kell tüzelni velük. A támogatás ennyiben szerencsére nem merül ki, hiszen a javítás és a légvédelem is ide tartozik. A javító jármű egész gyors és egész ellenálló, így be lehet vele merészkedni a keményebb helyekre is. A légvédelem pedig kulcsfontosságú minden multi játékban, akár a tüzérséget, akár a páncélosokat védve. A légvédelem kiépítésének hiánya pillanatok alatt fordíthatja vissza a meccs állását, mikor az egész sereget szétszedi két kósza helikopter. Multi játékban akár szerencsés is lehet a támogató játékosnak átadni a taktikai csapás pontokat is, hisz ő látja át legjobban a harcteret, hogy mikor mire van szükség.
Extrák:
Az egységek mindegyike tud valami nem szokványosat, ami többnyire valamilyen speciális lövedék. Ezek a funkciók csak bizonyos időnként érhetőek el, de mindig az adott egység gyengeségein hivatott enyhíteni. Okosan használva például egy páncélozott szállító csapat is képes visszaverni egy tank támadást a TOW rakétái segítségével.
Az extra képességek mellett lehetőség van külső segítség behívására, mint a különböző bombák ledobása, légicsapások bevitele, felderítés vagy erősítés rendelése. Ezek nélkül a legtöbb harc veszett fejsze nyele lenne, tehát érdemes megtanulni használni őket még a kampány alatt, mert multiban nincs kegyelem. Az újratöltődés mellett itt ki kell várni, amíg a csapás megérkezik, ez lehet akár fél perc is.
A multi részben ezen területek és képességek kombinálása 4-4 vagy akár 8-8 játékos mellett egy megunhatatlan variációs lehetőséget jelent. A jó csapat elosztás, a vezető kiválasztása, a taktika meghatározása, az okos előkészítés, az ellenség megismerése, gyors reagálás és csapatszellem mind-mind szükséges egy jó partihoz. Grafika:
Ennyire szép RTS játék még sosem volt. Ráadásul meglepetés, hogy nem is kell hozzá feltétlenül gyilkos hardver. A program jól optimalizált, bírja a gyűrődést és egyben csodaszép. A víz tükröződések, az árnyékok, a modellek és a horizont mind elismerő bólogatást vált ki a szakavatott szemeknek. Nem az a lényeg benne, hogy csilli-villi, hanem hogy valóságos, átélhető és igényes. Emellett az átvezetők, melyek szintén a játék motorjával futnak, korrekt rendezésűek, sőt korábbi FPS játékokat simán megszégyenítenek. Ennek ellenére csupán 5 gigát telepít, illetve nem is tölt olyan vészesen sokat. Akinek már DX10-es videokártyája van, annak a füst és a felhők még szebben jelenik meg, de DX9 alatt sem panaszkodhat senki.
Játszhatóság:
Többnyire, ha egy játék multira van kihegyezve, akkor a single része hulladék és vica versa. A World in Conflict viszont meg tudta csinálni, hogy mindkét igény ki legyen elégítve. Az egyjátékos módban igaz, hogy egyelőre csak a 14 pálya foglal helyet, de rendelkezésre áll mod toolkit, amivel bárki saját képére formálhatja a világháborút. Aki magányos farkas, annak is 1-15 óra hosszára biztos van programja.
Kezelőfelület:
Érdekes, hogy bejött a WASD irányítás, ami nemhogy nehézséget nem okoz, de pár perc után teljesen természetessé válik. Kézre állnak még az egyéb funkciók gombjai is, tehát nem rontották el a multi élményt a használhatatlan kezeléssel. Aki lelkes amatőr, az többet kattingat egérrel, aki már jobb, az inkább billentyűzeten teszi, amit a haza megkövetel. Itt kell megemlíteni, hogy ehhez a játékhoz is született részleges lokalizáció, ami azt jelenti, hogy a menük teljesen magyar nyelvűek, illetve minden dialógus magyar nyelven van feliratozva. Ugyan hagy némi kívánnivalót maga után a fordítás, azért jó érzés, hogy egyre több játék jelenik meg hazai nyelven.
Hangok és zene:
A szövegek, beszédhangok lenyűgözőek, sokszor tényleg olyan érzés, mint egy igazi akciófilm. Részesévé válni pedig nem akármi, de ezt bizonyítja majd a végén a modern pap jelenete is, amiért már önmagában érdemes végig játszani. Az effektekkel sincs semmi gond, mi is lenne? Teljesen szép, tiszta hangok, jól szólnak térben is és azt gyanítom, hogy a készítők sok energiát fektettek a valósághűségbe is. A zenék még tovább feszítik a húrt, nagyon kellemes érzelem-dallamok szólalnak meg, picit sem unalmasak, hiszen többnyire nem lesz fikarcnyi figyelmünk sem a zenére, hanem a tömény akció játszik.
Összegzés:
Számomra az év legjobban várt játéka volt (éppen ezért magasan volt neki a léc) és nem okozott csalódást. A multi rész élvezetes, hosszútűrő. Ráadásul a kampány rész is nagyon pozitív csalódás volt. A valós idejű stratégiák között nagyon ritkán érkezik korszakalkotó darab, de a WiC minden bizonnyal közéjük tartozik. A magyarosítással, a végtelen online lehetőséggel, a későbbi MOD-ok és szcenáriók ígéretével és a hidegháborús díszlettel együtt messze megéri a pénzét, minden stratégának kötelező, sőt talán érdeklődők számára is érdemes ezt választani műfajok közti kitekintéshez. Csillagos ötös, Yes, Sir, Yes.
Kapcsolódó letöltések:
Kampány screenshotok! Vigyázat enyhe spoilerveszély!
