Szekeres Viktor
Dreamgirls - Musical a Kampókéz 2. rendezőjétől
Tavaly előtt Ray Charles, tavaly Johnny Cash, az idén pedig... nos, 2006-ban nem volt híres zenészről film, ellenben elkészült és tarol egy igazi zenés musical egy fiktív együttesről.
A Dreamgirls, mivel egy lányegyüttesről és az R'n'B korszakról szól, ezért nem csoda, hogy zenés film, rengeteg fellépés-részlettel, de emellett még a szereplők is olykor dalra fakadnak egy-egy beszélgetés keretein belül, ami kimeríti a musical fogalmát. Ez nem is csoda, hiszen a film egy '80-as évekbeli színpadi musical alapján készült, a hasonló címet viselő és pár éve felújított Dreamgirls-ből.
Sokszor, sokan akarták feldolgozni a darabot, volt jó pár önjelölt énekesnő és színésznő, aki szívesen tagja lett volna a Diana Ross és a The Supremes történetére hajazó sztoriban, de az adaptációs kísérletek hol a költségvetés miatt, hol a musical, mint műfaj hanyatlása miatt elbuktak. Whitney Houston mellett így vonult el a szerep (pedig tökéletes lett volna), majd a '90-es években Joel Schumacher a Fugees Lauren Hilljével képzelte el a filmet, de igazán konkréttá csak a Chicago Oscar díja és anyagi sikere után vált a produkció. A készítők megkeresték Bill Condon rendezőt és felkérték, hogy készítse el a filmváltozatot.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A történet a 60-as években indul, és a Dreamettes-ről, egy fekete lányegyüttesről szól, akik tehetségkutatókon próbálkoznak több, de általában kevesebb sikerrel. Ekkor egy élelmes autókereskedő lecsap rájuk és beszervezi őket háttérénekesnek a kor egyik emblematikus fekete előadója, Jimmy "Thunder" Early mögé. Az ügynök számításai fényesen beválnak, az ugródeszka remekül működik és a Jimmy Early farvizein behajózott együttes nemsokára önálló lesz, csak éppen az anyagiak kedvéért válaszút elé kerülnek. Megmaradjon művészi integritásuk vagy alakuljon át az együttes a jövőbeni zajosabb siker érdekében? A menedzser irányította döntés nem volt kétséges, és innentől kezdve egy sikerekkel és bukásokkal tarkított karriertörténet bontakozik ki.
Mivel a dalok már egyszer beváltak színpadon, ezért egy adaptált musical sikere szinte csak a szereposztáson múlik. Azon, hogy sikerül-e megtalálni az éneklő színészek és a színészkedő énekesek közti arányokat, valamint hogy a választottak mennyire jártasak a szomszédos művészeti ágban, vagyis a színészkedésben és az éneklésben. Természetes volt, hogy a filmet a Chicago nyomdokain az Oscar-versenyben indítják el és ezért a sztárparádét is garantálni kellett.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Férfifronton Will Smith és Terrence Howard előtt a friss üdvöske, az Oscarja óta szinte minden filmjében brillírozó Jamie Foxx futott be - kitűnő választásnak bizonyulva. A Jimmy Early szerepére kiszemelt Denzel Washington az énekhangjára (illetve annak hiányára) hivatkozva visszakozott, ezzel utat nyitva Eddie Murphy-nek, akinek alakítása azonnali Oscar-jelölést is eredményezett. Játéka élmény, bár meg kell vallani, hogy a film nagy részében csak a tipikus Eddie Murphy-t hozza, de legalább énekel.
Női fronton Beyoncé Knowles hangját eddig is ismertük, most kiderül, hogy színésznőként is simán megállja a helyét, de a film igazi telitalálata egyértelműen Jennifer Hudson, aki fél éves szereplőválogatási procedúra után kapta meg a szerepet és hozza a figurát lélegzetelállítóan. Érdekesség, hogy Hudson a Megasztár amerikai verziójában, az American Idolban tett szert hírnévre, amikor a legjobb 10 közé jutott.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Persze csalfa a 8 Oscar-jelölés, hiszen ezekből három a betétdalokra vonatkozik, melyeket külön a filmekhez írták (az eredeti, nem jelölhető dalok sokkal jobbak...) - de mind a díszlet, mind a jelmezek tekintetében elég jók az esélyei a filmnek, hiszen hiánytalanul sikerült megteremteni a 70-es évek miliőjét, legyen szó akár csillogásról és konfettiről, akár füstös bárokról és általános letargiáról. Viszont a legnagyobb elismerést, a filmes Oscart minden hátszél ellenére sem viheti haza a film. Hiába van tele remek dalokkal (r'n'b, motown-rajongóknak kötelező) és hiába élvezetes (bár cseppet sem eredeti) a történet.
Az enyhe tanmese jelleg kissé elkopott az utóbbi 25 évben. A karriertörténet lebilincselő, a korrajz pedig alapos, de a Dreamgirls mégis inkább a látvány és a hangzás tökéletessége miatt lesz maradandó. Filmként annyira nem.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A Dreamgirls, mivel egy lányegyüttesről és az R'n'B korszakról szól, ezért nem csoda, hogy zenés film, rengeteg fellépés-részlettel, de emellett még a szereplők is olykor dalra fakadnak egy-egy beszélgetés keretein belül, ami kimeríti a musical fogalmát. Ez nem is csoda, hiszen a film egy '80-as évekbeli színpadi musical alapján készült, a hasonló címet viselő és pár éve felújított Dreamgirls-ből.
Sokszor, sokan akarták feldolgozni a darabot, volt jó pár önjelölt énekesnő és színésznő, aki szívesen tagja lett volna a Diana Ross és a The Supremes történetére hajazó sztoriban, de az adaptációs kísérletek hol a költségvetés miatt, hol a musical, mint műfaj hanyatlása miatt elbuktak. Whitney Houston mellett így vonult el a szerep (pedig tökéletes lett volna), majd a '90-es években Joel Schumacher a Fugees Lauren Hilljével képzelte el a filmet, de igazán konkréttá csak a Chicago Oscar díja és anyagi sikere után vált a produkció. A készítők megkeresték Bill Condon rendezőt és felkérték, hogy készítse el a filmváltozatot.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A történet a 60-as években indul, és a Dreamettes-ről, egy fekete lányegyüttesről szól, akik tehetségkutatókon próbálkoznak több, de általában kevesebb sikerrel. Ekkor egy élelmes autókereskedő lecsap rájuk és beszervezi őket háttérénekesnek a kor egyik emblematikus fekete előadója, Jimmy "Thunder" Early mögé. Az ügynök számításai fényesen beválnak, az ugródeszka remekül működik és a Jimmy Early farvizein behajózott együttes nemsokára önálló lesz, csak éppen az anyagiak kedvéért válaszút elé kerülnek. Megmaradjon művészi integritásuk vagy alakuljon át az együttes a jövőbeni zajosabb siker érdekében? A menedzser irányította döntés nem volt kétséges, és innentől kezdve egy sikerekkel és bukásokkal tarkított karriertörténet bontakozik ki.
Mivel a dalok már egyszer beváltak színpadon, ezért egy adaptált musical sikere szinte csak a szereposztáson múlik. Azon, hogy sikerül-e megtalálni az éneklő színészek és a színészkedő énekesek közti arányokat, valamint hogy a választottak mennyire jártasak a szomszédos művészeti ágban, vagyis a színészkedésben és az éneklésben. Természetes volt, hogy a filmet a Chicago nyomdokain az Oscar-versenyben indítják el és ezért a sztárparádét is garantálni kellett.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Férfifronton Will Smith és Terrence Howard előtt a friss üdvöske, az Oscarja óta szinte minden filmjében brillírozó Jamie Foxx futott be - kitűnő választásnak bizonyulva. A Jimmy Early szerepére kiszemelt Denzel Washington az énekhangjára (illetve annak hiányára) hivatkozva visszakozott, ezzel utat nyitva Eddie Murphy-nek, akinek alakítása azonnali Oscar-jelölést is eredményezett. Játéka élmény, bár meg kell vallani, hogy a film nagy részében csak a tipikus Eddie Murphy-t hozza, de legalább énekel.
Női fronton Beyoncé Knowles hangját eddig is ismertük, most kiderül, hogy színésznőként is simán megállja a helyét, de a film igazi telitalálata egyértelműen Jennifer Hudson, aki fél éves szereplőválogatási procedúra után kapta meg a szerepet és hozza a figurát lélegzetelállítóan. Érdekesség, hogy Hudson a Megasztár amerikai verziójában, az American Idolban tett szert hírnévre, amikor a legjobb 10 közé jutott.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Persze csalfa a 8 Oscar-jelölés, hiszen ezekből három a betétdalokra vonatkozik, melyeket külön a filmekhez írták (az eredeti, nem jelölhető dalok sokkal jobbak...) - de mind a díszlet, mind a jelmezek tekintetében elég jók az esélyei a filmnek, hiszen hiánytalanul sikerült megteremteni a 70-es évek miliőjét, legyen szó akár csillogásról és konfettiről, akár füstös bárokról és általános letargiáról. Viszont a legnagyobb elismerést, a filmes Oscart minden hátszél ellenére sem viheti haza a film. Hiába van tele remek dalokkal (r'n'b, motown-rajongóknak kötelező) és hiába élvezetes (bár cseppet sem eredeti) a történet.
Az enyhe tanmese jelleg kissé elkopott az utóbbi 25 évben. A karriertörténet lebilincselő, a korrajz pedig alapos, de a Dreamgirls mégis inkább a látvány és a hangzás tökéletessége miatt lesz maradandó. Filmként annyira nem.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése