Szekeres Viktor
A tökéletes trükk - Úgy átvernek, hogy koppan az állad
A Mementó rendezője két remek színésszel ismét filmes alapvetést alkotott, de ne hagyjuk, hogy a bűvészes krimi lóvá tegyen minket.
Állj, ne tovább! Aki jót akar, az elmegy a moziba és megnézi mindeféle ismertető, kritika és előzetes nélkül a filmet és a végén tapsol, mert megérdemli. Aki biztosra akar menni, az viszont belekukkanthat a spoilermentes kritikába.
Ugyan már. Komolyan azt akarják nekünk bemesélni, hogy éppen egyszerre jutott eszébe a hollywoodi producereknek hogy két, a viktoriánus korban (Angliában es a Monarchiában) játszódó, tehát kosztümös bűvészes filmet forgassanak - ráadásul mindkettőt irodalmi alapanyagból? Bár az Edward Norton főszereplésével forgatott Illuzionista több szempontban is felülmúlja a Hugh Jackman és Christian Bale nevével fémjelzett Tökéletes trükköt, mégis ez utóbbi számíthat inkább a közönség elismerésére, hiszen könnyebben fogyasztható és valódi állkoppanásokat ígér minden promójában, előzetesében.
Vajon jó ötlet ennyire jelezni, hogy itt biza át lesz verve a néző? Jó ötlet fennen hangoztatnia a rendezőnek, hogy nem kell elmondani a a nézőknek, hogy miről szól a film? Nem úgy működik a filmes csavar mechanikája, hogy akkor szól a legnagyobbat, ha a nézőt felkészületlenül éri? Az persze igaz, hogy egy bűvészes filmben nagyon újszülöttnek kell lennünk, hogy az átverésnek parányi szikráját se gyanítsuk, de szerencsére a Tökéletes trükk (igen, túlléptünk a magyarításon, mely a film eladhatóságát szolgálja, visszafogtuk magunkat, grr...) nem egyszer használatos, a tény ismeretében azonnal kitalálható csavarral, vagyis csavarokkal dolgozik, hanem többrétegű poénokkal.
Az alaphelyzetről elég annyit tudni a film felhőtlen élvezetéhez, hogy az 1900-as évek Angliájában két bűvész feszül egymásnak, akik idővel cimborákból igazi konkurensek lesznek. Sajnos az előzetes olyan szinten árul el fontos momentumokat a filmből, hogy kénytelen vagyok azt mondani, hogy ismét az járt jól, aki kihagyta a trailert és szűzen megy el a moziba.
Az atmoszféra megteremtésével nem sokat vacakol a rendező, szinte azonnal az események közepében érezzük magunkat - nem hiába Christopher Nolan napjaink egyik legelismertebb figurája a direktori szakmában. Mementó, Álmatlanság, Batman: Kezdődik! - fő hollywoodi korszakának művei mind közönség- és kritikuskedvencek. Most is remekül csűri-csavarja a történetet, több rétegben szövi a mesét, így ha valaki elkalandozna, akkor nem lesz egyszerű visszahuppanni a történetbe. A szerkezet, a flashback közbeni flashback igazi telitalálat, a minimum három idősíkon futó történeti konstrukció szerencsére nem öncélú kavarás, hanem nagyon is tudatos koncepció.
Színészszinten is elégedetten tunkolhatunk. Hugh Jackman kommersz szerepei ellenére is nyilvánvalóan a nívósabb A-listások közé tartozik, Christian Bale eddigi filmográfiájában pedig pláne nem szerepel melléfogása, s ennek megfelelően kettejük játéka Nolan magabiztos dirigálása mellett simán elviszi a filmet. Michael Caine természetesen akár a bor, egyszer úgyis megkapja azt az Oscart (az Ember gyermekében is mekkora volt már!), viszont női fronton már nem ilyen jó a helyzet. Míg Rebecca Hall tök ismeretlenül a film egyik legnagyobb meglepetése Sarah szerepében, addig szegény Scarlett Johansson mintha visszafele fejlődne. Hollywood és a nézők is imádják, de egyszerűen teljesen szürke a filmben, még a Sakáltanyás Piper Perabo is erősebb jelenléttel bír... Hova lett a régi Scarlett?
A film pedig... nehéz szavakba önteni. Először is remek alkotás. Pont. Ezen nincs is vita, az év legjobb kommersz filmjei közé tartozik, mert hiába a lassú sodrás és a csillagos ötösre vizsgázott, ám sokszor nézőtaszító kosztümparádé, a Tökéletes trükk igazi popcornmozi. Sajnos sokakban mégis csak egypoénos filmként fog megmaradni, pedig nem az, hiszen minden porcikájában hordozza a meglepetést. A gondot inkább az okozza, hogy Christopher Nolan kissé el lehetett telve magától, amikor a fő rejtély szálát felvezette és a film végéig tartó utat teleszórta utalásokkal és olyan jelekkel, melyekből elég könnyen ki lehet következtetni olyan dolgokat, melyekre egyébként csak a végén szabadna rácsodálkoznunk.
Hogy a túlzott magabiztosságból eredő pökhendiség vagy az odafigyelés hiánya idézte elő ezeket a neontáblás villogókkal kirakott utalásokat, nem tudni, de éppen ezért a film kisebb poénjai sokkal nagyobbat szólnak, mint a mérföldekről ordító csavar. (A film utolsó snittje külön is megérne egy misét. Az ember valami sokkolót vár, erre kap egy triviális dolgot és csak ingatja a fejét, miközben elnyom egy ásítást.)
Persze egy film értékét szerencsére nem a trükközés határozza meg. Attól, ha valami nem robban akkorát pár nézőnél (mert biztos, hogy, akik 100%-osan műélvezve figyelik a filmet, a rendezői szándéknak megfelelően nagyot fognak nézni) attól még lehet kitűnő film, mint ahogy cikkünk tárgya is az. Csak hát egy kritikában érdemes szemellenző nélkül kitérni a negatívumokra is és bizony az elszórt jelek mellett a végső megoldás is olyan szempontból mond ellent bizonyos szabályoknak, hogy biztos kiváltja majd egyesek nemtetszését.
Aki be akart pillantani a bűvészmesterség színfalai mögé, az is remekül fog szórakozni - még neves mágusok is cameóznak a filmben -, viszont érdemes felkészülni, hogy egyes trükkök megoldása igazi gyomros lesz. Naiv ember az, aki azt hiszi, hogy a két órányi filmtekercs lepörgése után nem maradnak benne kérdőjelek, mert sajnos (vagy szerencsére) tudomány ide vagy oda, bizonyos dolgok kissé scifi-magasságba fogják emelni az igencsak a földön járó filmet, amely a negatívumok ellenére is kötelező darab.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Állj, ne tovább! Aki jót akar, az elmegy a moziba és megnézi mindeféle ismertető, kritika és előzetes nélkül a filmet és a végén tapsol, mert megérdemli. Aki biztosra akar menni, az viszont belekukkanthat a spoilermentes kritikába.
Ugyan már. Komolyan azt akarják nekünk bemesélni, hogy éppen egyszerre jutott eszébe a hollywoodi producereknek hogy két, a viktoriánus korban (Angliában es a Monarchiában) játszódó, tehát kosztümös bűvészes filmet forgassanak - ráadásul mindkettőt irodalmi alapanyagból? Bár az Edward Norton főszereplésével forgatott Illuzionista több szempontban is felülmúlja a Hugh Jackman és Christian Bale nevével fémjelzett Tökéletes trükköt, mégis ez utóbbi számíthat inkább a közönség elismerésére, hiszen könnyebben fogyasztható és valódi állkoppanásokat ígér minden promójában, előzetesében.
Vajon jó ötlet ennyire jelezni, hogy itt biza át lesz verve a néző? Jó ötlet fennen hangoztatnia a rendezőnek, hogy nem kell elmondani a a nézőknek, hogy miről szól a film? Nem úgy működik a filmes csavar mechanikája, hogy akkor szól a legnagyobbat, ha a nézőt felkészületlenül éri? Az persze igaz, hogy egy bűvészes filmben nagyon újszülöttnek kell lennünk, hogy az átverésnek parányi szikráját se gyanítsuk, de szerencsére a Tökéletes trükk (igen, túlléptünk a magyarításon, mely a film eladhatóságát szolgálja, visszafogtuk magunkat, grr...) nem egyszer használatos, a tény ismeretében azonnal kitalálható csavarral, vagyis csavarokkal dolgozik, hanem többrétegű poénokkal.
Az alaphelyzetről elég annyit tudni a film felhőtlen élvezetéhez, hogy az 1900-as évek Angliájában két bűvész feszül egymásnak, akik idővel cimborákból igazi konkurensek lesznek. Sajnos az előzetes olyan szinten árul el fontos momentumokat a filmből, hogy kénytelen vagyok azt mondani, hogy ismét az járt jól, aki kihagyta a trailert és szűzen megy el a moziba.
Az atmoszféra megteremtésével nem sokat vacakol a rendező, szinte azonnal az események közepében érezzük magunkat - nem hiába Christopher Nolan napjaink egyik legelismertebb figurája a direktori szakmában. Mementó, Álmatlanság, Batman: Kezdődik! - fő hollywoodi korszakának művei mind közönség- és kritikuskedvencek. Most is remekül csűri-csavarja a történetet, több rétegben szövi a mesét, így ha valaki elkalandozna, akkor nem lesz egyszerű visszahuppanni a történetbe. A szerkezet, a flashback közbeni flashback igazi telitalálat, a minimum három idősíkon futó történeti konstrukció szerencsére nem öncélú kavarás, hanem nagyon is tudatos koncepció.
Színészszinten is elégedetten tunkolhatunk. Hugh Jackman kommersz szerepei ellenére is nyilvánvalóan a nívósabb A-listások közé tartozik, Christian Bale eddigi filmográfiájában pedig pláne nem szerepel melléfogása, s ennek megfelelően kettejük játéka Nolan magabiztos dirigálása mellett simán elviszi a filmet. Michael Caine természetesen akár a bor, egyszer úgyis megkapja azt az Oscart (az Ember gyermekében is mekkora volt már!), viszont női fronton már nem ilyen jó a helyzet. Míg Rebecca Hall tök ismeretlenül a film egyik legnagyobb meglepetése Sarah szerepében, addig szegény Scarlett Johansson mintha visszafele fejlődne. Hollywood és a nézők is imádják, de egyszerűen teljesen szürke a filmben, még a Sakáltanyás Piper Perabo is erősebb jelenléttel bír... Hova lett a régi Scarlett?
A film pedig... nehéz szavakba önteni. Először is remek alkotás. Pont. Ezen nincs is vita, az év legjobb kommersz filmjei közé tartozik, mert hiába a lassú sodrás és a csillagos ötösre vizsgázott, ám sokszor nézőtaszító kosztümparádé, a Tökéletes trükk igazi popcornmozi. Sajnos sokakban mégis csak egypoénos filmként fog megmaradni, pedig nem az, hiszen minden porcikájában hordozza a meglepetést. A gondot inkább az okozza, hogy Christopher Nolan kissé el lehetett telve magától, amikor a fő rejtély szálát felvezette és a film végéig tartó utat teleszórta utalásokkal és olyan jelekkel, melyekből elég könnyen ki lehet következtetni olyan dolgokat, melyekre egyébként csak a végén szabadna rácsodálkoznunk.
Hogy a túlzott magabiztosságból eredő pökhendiség vagy az odafigyelés hiánya idézte elő ezeket a neontáblás villogókkal kirakott utalásokat, nem tudni, de éppen ezért a film kisebb poénjai sokkal nagyobbat szólnak, mint a mérföldekről ordító csavar. (A film utolsó snittje külön is megérne egy misét. Az ember valami sokkolót vár, erre kap egy triviális dolgot és csak ingatja a fejét, miközben elnyom egy ásítást.)
Persze egy film értékét szerencsére nem a trükközés határozza meg. Attól, ha valami nem robban akkorát pár nézőnél (mert biztos, hogy, akik 100%-osan műélvezve figyelik a filmet, a rendezői szándéknak megfelelően nagyot fognak nézni) attól még lehet kitűnő film, mint ahogy cikkünk tárgya is az. Csak hát egy kritikában érdemes szemellenző nélkül kitérni a negatívumokra is és bizony az elszórt jelek mellett a végső megoldás is olyan szempontból mond ellent bizonyos szabályoknak, hogy biztos kiváltja majd egyesek nemtetszését.
Aki be akart pillantani a bűvészmesterség színfalai mögé, az is remekül fog szórakozni - még neves mágusok is cameóznak a filmben -, viszont érdemes felkészülni, hogy egyes trükkök megoldása igazi gyomros lesz. Naiv ember az, aki azt hiszi, hogy a két órányi filmtekercs lepörgése után nem maradnak benne kérdőjelek, mert sajnos (vagy szerencsére) tudomány ide vagy oda, bizonyos dolgok kissé scifi-magasságba fogják emelni az igencsak a földön járó filmet, amely a negatívumok ellenére is kötelező darab.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése