Szekeres Viktor
Napola - A Führer elit csapata
A németek nem szégyenlősek, ha a fájdalmas múlt feldolgozása a téma. Ezúttal a Hirlerjugendet vették célba a filmesek letaglózó eredménnyel.
Érdekes módon a germán filmesek sokkal merészebben nyúlnak háborús témákhoz, sokkal nagyobb kedvvel nyúlnak komoly témákhoz a fájdalmas és vérzivataros múltjukban és sokkal merészebbek is a megvalósításnál, ellentétben mondjuk velünk, akik nem nagyon jutunk az egyről a kettőre és a múltban való turkálás és filmezés nagyjából kimerül a sztoikus köldökbámulásban. Csak az utóbbi évben előjöttek két alapfilmmel, a Bukással, valamint a Sophie Schollal, amelyek a maguk nemében kiemelkedőek voltak és most itt az újabb jelentkező, a Napola.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Napola is a klasszikus sémát követi, miszerint egy kiválasztott és eleinte tudatlan ifjú szemén keresztül mutatja be a II. világháborút és Hitler eszmei és harci utánpótlás-bázisának, a Hitlerjugendnek a szerkezetét és életét. Friedrich Weimer egy tipikus német alsó-középosztálybeli család idősebbik sarja, kinek az apja nem tartozik Hitler nagy rajongóinak táborába, s fiát az iskola helyett inkább már 16 évesen is munkára fogja. Friedrichnek egyetlen kiút mutatkozik az unalmas hétköznapokból: a hobbiszerű bokszolás esténként. Hogy hogy nem, azonban egy ökölvívó mérkőzés keretében egy Napolás tanár, egy bokszedző tiszt kiszúrja, hogy milyen jól mozog az ifjú és megkínálja egy szabad hellyel a bentlakásos minihitler képzőben. Az ambícióktól túlfűtött szőkehajú, kékszemű legény pedig belecsap az elé kinyújtott vasökölbe és magára ölti az egyenruhát.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A film nagy része tehát egy tanintézetben játszódik és elég nagy részletességgel tudatja velünk, hogy miképpen is működött a Hitlerjugend. Szemelvényeket kapunk a tanórákból (ki tudja miért, de elég gyakran sulykolták Darwint a nebulók fejébe), megtudhatjuk, hogy milyen típusú matekot tanultak az ifjú horogkeresztesek és persze közben az oktatással párhuzamosan futó fizikai kiképzésre is nyit nekünk egy ablakot a film. Mindamellett, ami fontosabb, megismerkedünk a nebulókkal, a fényes jövő előtt álló kiválasztottakkal, akiknek jó részét elvakít és megsüketít a propaganda szöveg és nem igazán látnak át a hitleriánus szitán. Persze ahogy kell, mindig akad egy jól értesült, egy renittens, aki megpróbál téríteni, de meglepetésünkre, ezt a feladatot nem főhősünk vállalja magára - ő mindössze megpróbál sodródni az egyre inkább rossz irányt vevő eseményekkel, miközben saját lelki békéjét is szárazon tartja a puskaporral együtt.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Öntudatosság ide vagy oda, azt el kell fogadni hogy aki egy ekkora harci gépezetben önálló jellemet akar kifejleszteni, arra biztos bukás vár. A film bármennyire is hiteles és bármennyire is próbál erős lenni, sajnos a közhelyes építkezésen nem tud túllépni. Ezen a főszereplők eléggé visszafogott alakításai sem lendítenek, de a nagyobb probléma az, hogy a viszonylag egyenes vonalvezetés ellenére is rengeteg problémán átsiklik a Napola, rengeteg mellékszálat, megnyitott történetkezdeményt és ziccert kihasználatlanul. Inkább törekszik egyfajta dokumentarista elbeszélésre, mintsem hogy dramaturgiai eszközökkel nagyítsa fel a körülmények okozta buktatókat. Hogy ez a rendezői filozófia előnyt vagy hátrányt jelent-e a filmnek, azt majd mindenki beosztja magának ízlése szerint, de az ilyen típusú, gyerekekkel (is) foglalkozó filmeknél lehet, hogy nem olyan nagy hiba az ízléses hatásvadászat irányába elvinni a cselekmény fonalát.
Enélkül azonban a Napola csak egy látlelet maradt, egy megfakult kép a II. világháborúból, melyen olykor borzonghatunk, belegondolhatunk a szörnyűségekbe, de igazán nem vágja a nézőt pofán. Talán ez az az összetevő, ami hiányzik az egyébként nagyon tisztességes filmből.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Érdekes módon a germán filmesek sokkal merészebben nyúlnak háborús témákhoz, sokkal nagyobb kedvvel nyúlnak komoly témákhoz a fájdalmas és vérzivataros múltjukban és sokkal merészebbek is a megvalósításnál, ellentétben mondjuk velünk, akik nem nagyon jutunk az egyről a kettőre és a múltban való turkálás és filmezés nagyjából kimerül a sztoikus köldökbámulásban. Csak az utóbbi évben előjöttek két alapfilmmel, a Bukással, valamint a Sophie Schollal, amelyek a maguk nemében kiemelkedőek voltak és most itt az újabb jelentkező, a Napola.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Napola is a klasszikus sémát követi, miszerint egy kiválasztott és eleinte tudatlan ifjú szemén keresztül mutatja be a II. világháborút és Hitler eszmei és harci utánpótlás-bázisának, a Hitlerjugendnek a szerkezetét és életét. Friedrich Weimer egy tipikus német alsó-középosztálybeli család idősebbik sarja, kinek az apja nem tartozik Hitler nagy rajongóinak táborába, s fiát az iskola helyett inkább már 16 évesen is munkára fogja. Friedrichnek egyetlen kiút mutatkozik az unalmas hétköznapokból: a hobbiszerű bokszolás esténként. Hogy hogy nem, azonban egy ökölvívó mérkőzés keretében egy Napolás tanár, egy bokszedző tiszt kiszúrja, hogy milyen jól mozog az ifjú és megkínálja egy szabad hellyel a bentlakásos minihitler képzőben. Az ambícióktól túlfűtött szőkehajú, kékszemű legény pedig belecsap az elé kinyújtott vasökölbe és magára ölti az egyenruhát.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A film nagy része tehát egy tanintézetben játszódik és elég nagy részletességgel tudatja velünk, hogy miképpen is működött a Hitlerjugend. Szemelvényeket kapunk a tanórákból (ki tudja miért, de elég gyakran sulykolták Darwint a nebulók fejébe), megtudhatjuk, hogy milyen típusú matekot tanultak az ifjú horogkeresztesek és persze közben az oktatással párhuzamosan futó fizikai kiképzésre is nyit nekünk egy ablakot a film. Mindamellett, ami fontosabb, megismerkedünk a nebulókkal, a fényes jövő előtt álló kiválasztottakkal, akiknek jó részét elvakít és megsüketít a propaganda szöveg és nem igazán látnak át a hitleriánus szitán. Persze ahogy kell, mindig akad egy jól értesült, egy renittens, aki megpróbál téríteni, de meglepetésünkre, ezt a feladatot nem főhősünk vállalja magára - ő mindössze megpróbál sodródni az egyre inkább rossz irányt vevő eseményekkel, miközben saját lelki békéjét is szárazon tartja a puskaporral együtt.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Öntudatosság ide vagy oda, azt el kell fogadni hogy aki egy ekkora harci gépezetben önálló jellemet akar kifejleszteni, arra biztos bukás vár. A film bármennyire is hiteles és bármennyire is próbál erős lenni, sajnos a közhelyes építkezésen nem tud túllépni. Ezen a főszereplők eléggé visszafogott alakításai sem lendítenek, de a nagyobb probléma az, hogy a viszonylag egyenes vonalvezetés ellenére is rengeteg problémán átsiklik a Napola, rengeteg mellékszálat, megnyitott történetkezdeményt és ziccert kihasználatlanul. Inkább törekszik egyfajta dokumentarista elbeszélésre, mintsem hogy dramaturgiai eszközökkel nagyítsa fel a körülmények okozta buktatókat. Hogy ez a rendezői filozófia előnyt vagy hátrányt jelent-e a filmnek, azt majd mindenki beosztja magának ízlése szerint, de az ilyen típusú, gyerekekkel (is) foglalkozó filmeknél lehet, hogy nem olyan nagy hiba az ízléses hatásvadászat irányába elvinni a cselekmény fonalát.
Enélkül azonban a Napola csak egy látlelet maradt, egy megfakult kép a II. világháborúból, melyen olykor borzonghatunk, belegondolhatunk a szörnyűségekbe, de igazán nem vágja a nézőt pofán. Talán ez az az összetevő, ami hiányzik az egyébként nagyon tisztességes filmből.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Napola - A Führer elit csapata (Napola - Elite für den Führer) színes feliratos német háborús filmdráma, 110 perc, 2004 Rendező: Dennis Gansel Forgatókönyvíró: Dennis Gansel, Maggie Peren Operatőr: Torsten Breuer Jelmeztervező: Natascha Curtius-Noss Zene: Angelo Badalamenti, Normand Corbeil Producer: Viola Jäger, Harald Kügler, Molly von Fürstenberg Vágó: Jochen Retter Szereplők: Max Riemelt (Friedrich Weimer) Tom Schilling (Albrecht Stein) Devid Striesow (Heinrich Vogler) Joachim Bissmeier (Dr. Karl Klein "Karl der Große") Justus von Dohnanyi (Heinrich Stein) |
