Szekeres Viktor
Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
Bár tisztában vagyunk vele, hogy a nem kommersz filmekre sokkal kisebb a kereslet a mai fiatalság részéről, de azért az idei Oscar-jelölt II. világháborús filmmel érdemes kivételt tenni.
Többek között azért, mert a Bukást, a Hitler utolsó napjairól szóló filmet is nagy sikerrel vetítették a hazai mozikban és azt is elismerhetjük, hogy bár az Oscar-díj átadást inkább a marketing és az amerikázás hatja át, a külföldi filmek versenyében jelölt filmek általában igenis képviselik azokat az értékeket, amelyekért rangos díjakat érdemes adni. Hazánk filmje (most a Sorstalanság) - sajnos sokadik éve már - megint nem került a jelöltek közé, de legalább a Sophie Scholl-ról szóló filmen azt is lemérhetjük, hogy mit csinálunk rosszul, hiszen egy szinte egy helyszínen játszódó, közel sem gigantikus filmről van szó.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Ki is volt Sophie Scholl, hogy érdemes volt életét, vagyis annak egy részét megfilmesíteni? Az 1943-ban a hatalomnak erőteljesen ellenálló német diákság egyik jeles képviselője volt, a nácizmus ellen dolgozó Fehér Rózsa mozgalom egyik kirakatalakja, akit a Gestapo annak idején elkapott és rendszerellenes vádakkal illetett. A film első perceiben tanúi lehetünk, hogy milyen felbujtó tevékenységet végzett Sophie testvérével és barátaival együtt, illetve azt is megfigyelhetjük, hogy a Gestapo közbelépésével hogyan válik egyik pillanatról a másikra teljes rémálommá az élete. A film alapvetően erről, célkeresztbe kerüléséről szól.
Ki hitte volna, hogy éppen a Hangyák a gatyában rendezője fogja második világháborús fába vágni a fejszéjét. Marc Rothemund megtette és jutalmul ott feszíthetett szmokingban a díjátadón és tapsolhatta, ahogy a Tsotsi című dél-afrikai filmért átveszi annak direktora a (nyilván) megérdemelt díjat. Hogy a Sophie Scholl megérdemelte-e a jelölést azt természetesen a többi film megtekintésének hiányában nem tudom megmondani, de azt biztos, hogy készítettek jobb idegen nyelvű filmet az idén. Ugyanis a Sophie Scholl nem rossz, sőt jó film, de inkább tűnik valami dokumentumjellegű vagy színházi alkotásnak. Ezt persze főleg a kamarajellegnek tudható be, hiszen a film nagy részében egy kihallgató szobában zajló faggatózásnak lehetünk szem- és fültanúi.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A film minősége szinte csak a Sophie Scholl-t alakító Julia Jentsch-en és a kihallgató tisztet játszó Alexander Held-en múlik. Ők felemás eredménnyel abszolválják az igen visszafogott és szuggesztív rendezést, ami a kis hatásvadász és adrenalipörgető zenén kívül megpróbál csakis az események szikár tolmácsolására hagyatkozni. Jentsch - annak ellenére, hogy alapjában véve új arc a német film palettáján - nagyszerű alakítja Sophie Scholl-t (a német mellett az Európai Filmakadémia legjobb női alakításának a díját is megkapta), talán csak maga az ördög (jelen esetben a Gestapo) nem hiszi el róla, hogy ártatlan.
(Tényleg. A ma született bárány smafu hozzá képest, persze csak addig, míg elő nem bújik a szög a zsákból.) Vele ellentétben a Gestapo-s kihallgató alakja olyan, hogy a néző szinte nem is emlékszik rá a film végeztével. Meglehet ez is volt a célja a visszafogottságnak, hiszen ő is csak egy volt a német hatalmi gépezet apró fogaskerekei között. Mégis csalódásnak lehet felfogni a karakterét, de hát egy bürokrata nyilván nem fog teátrálisan megjelenni a vásznon.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
És ugyancsak kissé keserű a szánk íze a film láttán, mert egyrészt tisztességes produkciót látunk, ami a készítők elmondása szerint rengeteg az utóbbi időben feltárt dokumentum alapján készült és a forgatókönyv bizonyos részleteket egy az egyben át is vett a korabeli aktákból, de sajnos azt a bizony magas lécet, amit a korszakos filmek miatt emeltek olyan magasra, nem viszi át a Sophie Scholl. A film nem heroizálja az ellenálló alakját, a gestapos tiszt is megmarad embernek, de olykor sajnos papírszagú marad az alkotás. Talán egy kis dramatizáció segített volna.
Többek között azért, mert a Bukást, a Hitler utolsó napjairól szóló filmet is nagy sikerrel vetítették a hazai mozikban és azt is elismerhetjük, hogy bár az Oscar-díj átadást inkább a marketing és az amerikázás hatja át, a külföldi filmek versenyében jelölt filmek általában igenis képviselik azokat az értékeket, amelyekért rangos díjakat érdemes adni. Hazánk filmje (most a Sorstalanság) - sajnos sokadik éve már - megint nem került a jelöltek közé, de legalább a Sophie Scholl-ról szóló filmen azt is lemérhetjük, hogy mit csinálunk rosszul, hiszen egy szinte egy helyszínen játszódó, közel sem gigantikus filmről van szó.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Ki is volt Sophie Scholl, hogy érdemes volt életét, vagyis annak egy részét megfilmesíteni? Az 1943-ban a hatalomnak erőteljesen ellenálló német diákság egyik jeles képviselője volt, a nácizmus ellen dolgozó Fehér Rózsa mozgalom egyik kirakatalakja, akit a Gestapo annak idején elkapott és rendszerellenes vádakkal illetett. A film első perceiben tanúi lehetünk, hogy milyen felbujtó tevékenységet végzett Sophie testvérével és barátaival együtt, illetve azt is megfigyelhetjük, hogy a Gestapo közbelépésével hogyan válik egyik pillanatról a másikra teljes rémálommá az élete. A film alapvetően erről, célkeresztbe kerüléséről szól.
Ki hitte volna, hogy éppen a Hangyák a gatyában rendezője fogja második világháborús fába vágni a fejszéjét. Marc Rothemund megtette és jutalmul ott feszíthetett szmokingban a díjátadón és tapsolhatta, ahogy a Tsotsi című dél-afrikai filmért átveszi annak direktora a (nyilván) megérdemelt díjat. Hogy a Sophie Scholl megérdemelte-e a jelölést azt természetesen a többi film megtekintésének hiányában nem tudom megmondani, de azt biztos, hogy készítettek jobb idegen nyelvű filmet az idén. Ugyanis a Sophie Scholl nem rossz, sőt jó film, de inkább tűnik valami dokumentumjellegű vagy színházi alkotásnak. Ezt persze főleg a kamarajellegnek tudható be, hiszen a film nagy részében egy kihallgató szobában zajló faggatózásnak lehetünk szem- és fültanúi.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A film minősége szinte csak a Sophie Scholl-t alakító Julia Jentsch-en és a kihallgató tisztet játszó Alexander Held-en múlik. Ők felemás eredménnyel abszolválják az igen visszafogott és szuggesztív rendezést, ami a kis hatásvadász és adrenalipörgető zenén kívül megpróbál csakis az események szikár tolmácsolására hagyatkozni. Jentsch - annak ellenére, hogy alapjában véve új arc a német film palettáján - nagyszerű alakítja Sophie Scholl-t (a német mellett az Európai Filmakadémia legjobb női alakításának a díját is megkapta), talán csak maga az ördög (jelen esetben a Gestapo) nem hiszi el róla, hogy ártatlan.
(Tényleg. A ma született bárány smafu hozzá képest, persze csak addig, míg elő nem bújik a szög a zsákból.) Vele ellentétben a Gestapo-s kihallgató alakja olyan, hogy a néző szinte nem is emlékszik rá a film végeztével. Meglehet ez is volt a célja a visszafogottságnak, hiszen ő is csak egy volt a német hatalmi gépezet apró fogaskerekei között. Mégis csalódásnak lehet felfogni a karakterét, de hát egy bürokrata nyilván nem fog teátrálisan megjelenni a vásznon.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
És ugyancsak kissé keserű a szánk íze a film láttán, mert egyrészt tisztességes produkciót látunk, ami a készítők elmondása szerint rengeteg az utóbbi időben feltárt dokumentum alapján készült és a forgatókönyv bizonyos részleteket egy az egyben át is vett a korabeli aktákból, de sajnos azt a bizony magas lécet, amit a korszakos filmek miatt emeltek olyan magasra, nem viszi át a Sophie Scholl. A film nem heroizálja az ellenálló alakját, a gestapos tiszt is megmarad embernek, de olykor sajnos papírszagú marad az alkotás. Talán egy kis dramatizáció segített volna.
|
Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel (Sophie Scholl - Die letzten Tage) feliratos német háborús filmdráma, 117 perc, 2005 Rendező: Marc Rothemund Forgatókönyvíró: Fred Breinersdorfer Zeneszerző: Reinhold Heil, Johnny Klimek Operatőr: Martin Langer Producer: Fred Breinersdorfer, Sven Burgemeister, Christoph Müller, Marc Rothemund Vágó: Hans Funck Szereplők: Julia Jentsch (Sophie Magdalena Scholl) Fabian Hinrichs (Hans Scholl) Gerald Alexander Held (Robert Mohr) Florian Stetter (Christoph Probst) Johanna Gastdorf (Else Gebel) André Hennicke (Richter Dr. Roland Freisler) |
