Dojcsák Dániel
Web 2.0 felvilágosítás II.: Last.fm - A webzene
Webkettes felvilágosításunk folytatásaként egy olyan speciális közösségi szájtot mutatunk be, ami az iWiW-vel ellentétben nem magára a kapcsolatokra, hanem a tartalomra fókuszál, ráadásul az indulás után nem sokkal egy működő üzleti modellt rakott le az asztalra. Last.fm: A tökéletes webrádió, a tökéletes zenebolt, a tökéletes rajongói közösség. Persze kompromisszumok árán.
Ha definiálnom kellene egzakt módon hogy mi is az a Last.fm, akkor nagy bajban lennék. Ha mégis megpróbálnám, akkor a definíció így hangzana: Online zene értékesítésre alapozott, statisztikai alapon működő modern közösségi webzenecsatorna és rajongói klub. Igen kacifántos, ahogyan maga a felület is komplex, ámbátor könnyen kezelhető és átlátható. A szolgáltatás lelke egy letölthető program, illetve a külső zenelejátszóinkhoz illeszthető plugin (pl.: Winamp, Windows Media Player).
Utóbbi semmi mást nem csinál, mint regisztrálja, hogy milyen zenéket hallgattunk meg számítógépünkön, majd ezeket az adatokat a központi szerver felé továbbítja, ami toplistákat készít belőle, illetve egy saját algoritmus segítségével az eredményeket súllyozza. Ennek megfelelően ha már jó ideje használjuk a szolgáltatást akkor nyilvánvalóvá válik, hogy milyen zenéket szeretünk, kik a kedvenc előadóink, melyik héten kiket hallgattunk legtöbbet. Önmagában ennek még semmi értelme nem lenne, de képzeljük el, hogy több százezer (esetleg később millió) felhasználóról hasonló módon találunk statisztikákat, esetleg egy rövid bemutatkozást, napló (blog) bejegyzéseket különböző előadókkal, számokkal kapcsolatban.
Ráadásul, mint minden valamire való webkettesben, a lényeg nem a szolgáltatás és a felhasználó közti interakcióban csúcsosodik ki, hanem a felhasználók közti kapcsolatban. A Last.fm erre három megoldást kínál. Az első, mikor valakit barátunknak jelölünk, ő visszaigazol, sőt kötelező jelleggel be kell írni valamit a vonalra, hogy mi köt össze minket az adott személlyel. A második variáció mikor csatlakozunk egy létező csoporthoz, vagy létrehozunk egyet. Ajánlom mindenkinek a Hungary csoportot, ahol már közel 500 magyar tobzódik jelenleg is, de megtalálhatjuk kedvenc stílusunk vagy zenekarunk csoportját is, ahol azon túl, hogy kommunikálhatunk hasonszőrű embertársainkkal, felfedezhetünk olyan zenéket, amikre eddig nem bukkantunk rá.
Ehhez leghatékonyabb a harmadik kapcsolati megoldás, ahol a Last.fm a mi toplistánk és szokásaink szerint úgynevezett szomszédokat generál nekünk. Azok válnak szomszédokká, akik túlnyomórészt ugyanazokat a zenéket hallgatják, mint mi. Átböngészve az ő listáikat rájöhetünk, hogy eddigi életünkből milyen előadókat hagytunk ki, sőt a rendszer nemzetköziségének révén megismerhetjük mondjuk egy lengyel ska rajongó preferenciáit, amiben biztos találunk itthon ismeretlen, de meghallgatásra érdemes darabokat.
A felhasználó statisztikákhoz szorosan kapcsolódik a zenekarokról, zenei stílusokról, számokról épített adatbázis, amit wikipedia szerűen maguk a userek fejlesztenek, bővítenek. Szinte minden előadó lapján megtaláljuk az eddig kiadott albumokat borítóval együtt, a legnépszerűbb számaikat, amik közül néhányba bele is hallgathatunk, illetve az adatlap is szerkeszthető, sőt bárki naplóbejegyzéseket adhat hozzá a rendszerhez, ahol ajánlókat, élményeket vagy bármi releváns információt megoszthat kedvencéről.
A rendszer webkettes jellegéből fakadóan nemcsak egyedi tartalmak hozzáadása lehetséges, hanem minden előadót cimkékkel (tag) láthatunk el, akár alkalmazkodva a sokaság által használt jelölésekhez, de kedvünk szerint saját magunk logikája szerint is felcimkézhetünk bárkit. Az eredmény minden előadó esetében 10-30 címke legalább. A példa kedvéért Norah Jones megkapja a jazz, a female vocalist, az easy listening és sok egyéb más cimkét is. Természetes, hogy kereséseinket, böngészésünket akár ezen cimkék mentén is érdemes elkezdeni és ugrándozva a nevek között hamar eljuthatunk Norah kisasszonytól Björkön és Shania Twainen keresztül akár a Massive Attackig vagy éppen más utakon haladva mondjuk Dave Brubeckhez. Ha a statisztikák, a tagek, az adatbázis és a csoportok még mindig nem elég izgalmasak valaki számára, akkor következhet a webrádió rész. Őszintén megvallva nem tudom hogyan működhet technikailag, de a lényege hogy végtelen számú "rádióállomás" áll a felhasználók rendelkezésére. Hátrányai közé tartozik, hogy mindenképp szükség van a letölthető szoftver közbeiktatására, s ugyan van lehetőség a saját lejátszónkban való streamelésre (adatfolyam), de ekkor elveszítjük a kezelőfelületet.
A program nemrégiben frissült változatában az elindított zenefolyam során megjelölhetjük kedvencként az adott számot, kitilthatjuk jövőbeni listánkról, illetve egyszerűen továbbléptethetjük BÁRMIKOR a számot. Ettől válik igazán forradalmivá a megoldás, hiszen a Media Player vagy a Winamp webrádiós listájából ugyan többszáz adatfolyam közül válogathattunk, de mégsem szólhattunk bele a szerkesztésbe. Az adatfolyam 17 Kbyte/sec (128kbit) sávszélességet igényel, tehát az itthon kapható legkisebb 512kbit/sec-es szélessávú elérés is békésen elegendő a zavartalan használathoz. Igaz, ha egész hónapban 7/24-ben hallgatjuk, akkor közel 43 Gbyte adatforgalmat kreálnánk.
A lejátszás indításakor lehetőségünk van úgynevezett Neighbour rádiót választani, ahol a szomszédaink és a saját ízlésünkhöz közel álló számok fognak szólni. Itt nyilván gyakran becsúsznak majd olyan zenék is, amik nem a mi világunkat képezik. Egy-vagy több előadót, esetleg cimkét kiválasztva az ahhoz hasonló muzsikák csendülnek majd fel, de például a Bartók Eszter rajongói csatornát kiválasztva azoknak az embereknek a választásaiból csemegézik a szerver, amik az elefántos lány zenéit hallgatók toplistáin szerepelnek. Természetes, hogy ebben az esetben főleg idétlen lányzenék és lágyabb rock dallamok szólnak majd, de ugyanilyen módszerrel a Christina Augilera adó R'n'B, amerikai pop és némi hip-hoppal kecsegtet majd.
Akiknek ez a részletesség nem lenne elegendő, választhatják a fizetős részt, ami már a sikeres üzleti modell részét képezi. Fix havi előfizetési díjért cserébe (3 euro) előadónként is belőhetjük, hogy kiket szeretnénk hallgatni kiket nem, saját preferenciánknak megfelelő automata adást kapunk, illetve akik meglátogatják profilunkat szintén megkaphatják a mi rádiónkat, ők már ingyen. Sőt, aki fizet, egyben búcsút is mondhat a reklámoknak, illetve a rádióhoz hasonlóan az ő profilját éppen látogatók sem látják majd a hirdetéseket. Élvezhetünk még további előnyöket is, de a leglényegesebbek ezek.
Az üzleti modell dolog természetesen nem merül ki ennyiben, ugyanis akinek megtetszik valamelyik zene, az kétféle módon is hozzájuthat számos előadó műveihez. Elsődlegesen az Amazonon keresztül megvásárolhatóak a zenék albumonként - itt semmi más nem történik, csak az oldal továbbít minket az amazon.com adott termékéhez, de egy másik szolgáltatás keretében letölthetjük a zenéket gyors szerverekről, biztonságosan és legálisan. Természetesen pénzért. Az árak körülbelül 2-6 ezer forintra rúgnak albumonként, de az mp3-mas változatnál természetesen lehetőség van számonként is mazsolázni.
Az adatbázisban, illetve a zenei állományban folyamatos a bővülés. Egyrészt a statisztikába bekerülő és népszerű előadók művei előbb-utóbb megjelennek a streamben is, de bárki javasolhat zenéket, amit a fejlesztők megvizsgálnak és ha lehetőségük van rá, akkor hozzáadják a rendszerhez. Kis zenekarok számára ez komoly kiugrási lehetőség is lehet, példa erre a debreceni Skafunderz zenekar, akik nemzetközi vizeken még nem ismertek, de a Last.fm magyar hallgatói révén már megjelentek a listákban. Gondolom hamarosan a bejegyzések is bővülnek velük kapcsolatban, sőt talán felkerülnek az elérhető zenei anyagok közé is.
Nem lehet teljes egyetlen bemutató sem, ha az árnyoldalakra nem tér ki, ezért a szokásos webkettes félelemmel kapcsolatban is kell szólnom. Nem elég, hogy a blogjában az ember leírja a világról alkotott véleményét, vagy a napi történéseit, nem elég, hogy az iWiWen megad magáról mindenféle személyes adatot, de még a zenei ízlését is kiteregeti online. Veszélyes? Jómagam, mint a webkettő elkötelezett híve azt mondom, hogy ebből senkinek nem származhat komolyabb baja. Lehet, hogy a munkahelyen/suliban kicikiznek, ha véletlenül feltűnik a Top20-ban Lagzi Lajcsi vagy Britney. Lehet, hogy a hirdetők elérnek a zenei ízlésemhez illeszkedő termékek reklámjával. Ha rocker lennék, akkor lehet nem ijednék meg attól, ha nem tampont reklámoznának nekem, hanem bakancsot meg Metallicás pólót. Hátha. A zenei ízlés formálásának pedig egy igen hatékony és jó módszere lehet.
Aki kicsit mögé néz a dolgoknak rájöhet hamar, hogy a zenei televíziók és kereskedelmi rádiók ránkerőltetett zenéi nem kötnek le mindenkit. Aki nem dugja a fejét a homokba és nem hiszi el, hogy az a menő, ami a MAHASZ Top40-ben van, az igenis megtalálhatja itt a számításait. A mellékelt képeken megmutattam, hogy nálam mik a menők, illetve tettem be képet arról is, hogy mik a teljes Last.fm kolónia kedvencei, illetve mit szeretnek a magyar csoport tagjai. Érdekes, hogy az MTV Top Chart, MAHASZ TOP 40 és a Last.fm listái köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Lehet, hogy még csak korlátozott kör használja és ez torzítja a Last.fm-et, de szerintem mutassuk meg az okostojás jogvédőknek, hogy mit hallgatunk mi. Ráadásul aki streameli a zenéket fizetnie sem kell értük, merevlemezt sem kell vennie, hogy tárolja a sok ezer számot, sőt még a lelkiismeret is tiszta marad, már amennyiben okoz még lelkiismereti gondot valakinek, ha a kiadók zsebét nem tömi meg rendesen. A Last.fm funkciói és komplexitása révén messze lekörözi nálam az iTunes-t és minden hasonló megoldást. Mint a legtöbb webkettes, ez is béta verziósként fut, de azt hiszem szép lassan kiforrott állapotba kerül és reményeim szerint kifordítja a zenepiacot a négy sarkából - de legalább kettőből.
Ha definiálnom kellene egzakt módon hogy mi is az a Last.fm, akkor nagy bajban lennék. Ha mégis megpróbálnám, akkor a definíció így hangzana: Online zene értékesítésre alapozott, statisztikai alapon működő modern közösségi webzenecsatorna és rajongói klub. Igen kacifántos, ahogyan maga a felület is komplex, ámbátor könnyen kezelhető és átlátható. A szolgáltatás lelke egy letölthető program, illetve a külső zenelejátszóinkhoz illeszthető plugin (pl.: Winamp, Windows Media Player).
Utóbbi semmi mást nem csinál, mint regisztrálja, hogy milyen zenéket hallgattunk meg számítógépünkön, majd ezeket az adatokat a központi szerver felé továbbítja, ami toplistákat készít belőle, illetve egy saját algoritmus segítségével az eredményeket súllyozza. Ennek megfelelően ha már jó ideje használjuk a szolgáltatást akkor nyilvánvalóvá válik, hogy milyen zenéket szeretünk, kik a kedvenc előadóink, melyik héten kiket hallgattunk legtöbbet. Önmagában ennek még semmi értelme nem lenne, de képzeljük el, hogy több százezer (esetleg később millió) felhasználóról hasonló módon találunk statisztikákat, esetleg egy rövid bemutatkozást, napló (blog) bejegyzéseket különböző előadókkal, számokkal kapcsolatban.
Ráadásul, mint minden valamire való webkettesben, a lényeg nem a szolgáltatás és a felhasználó közti interakcióban csúcsosodik ki, hanem a felhasználók közti kapcsolatban. A Last.fm erre három megoldást kínál. Az első, mikor valakit barátunknak jelölünk, ő visszaigazol, sőt kötelező jelleggel be kell írni valamit a vonalra, hogy mi köt össze minket az adott személlyel. A második variáció mikor csatlakozunk egy létező csoporthoz, vagy létrehozunk egyet. Ajánlom mindenkinek a Hungary csoportot, ahol már közel 500 magyar tobzódik jelenleg is, de megtalálhatjuk kedvenc stílusunk vagy zenekarunk csoportját is, ahol azon túl, hogy kommunikálhatunk hasonszőrű embertársainkkal, felfedezhetünk olyan zenéket, amikre eddig nem bukkantunk rá.
Ehhez leghatékonyabb a harmadik kapcsolati megoldás, ahol a Last.fm a mi toplistánk és szokásaink szerint úgynevezett szomszédokat generál nekünk. Azok válnak szomszédokká, akik túlnyomórészt ugyanazokat a zenéket hallgatják, mint mi. Átböngészve az ő listáikat rájöhetünk, hogy eddigi életünkből milyen előadókat hagytunk ki, sőt a rendszer nemzetköziségének révén megismerhetjük mondjuk egy lengyel ska rajongó preferenciáit, amiben biztos találunk itthon ismeretlen, de meghallgatásra érdemes darabokat.
A felhasználó statisztikákhoz szorosan kapcsolódik a zenekarokról, zenei stílusokról, számokról épített adatbázis, amit wikipedia szerűen maguk a userek fejlesztenek, bővítenek. Szinte minden előadó lapján megtaláljuk az eddig kiadott albumokat borítóval együtt, a legnépszerűbb számaikat, amik közül néhányba bele is hallgathatunk, illetve az adatlap is szerkeszthető, sőt bárki naplóbejegyzéseket adhat hozzá a rendszerhez, ahol ajánlókat, élményeket vagy bármi releváns információt megoszthat kedvencéről.
A rendszer webkettes jellegéből fakadóan nemcsak egyedi tartalmak hozzáadása lehetséges, hanem minden előadót cimkékkel (tag) láthatunk el, akár alkalmazkodva a sokaság által használt jelölésekhez, de kedvünk szerint saját magunk logikája szerint is felcimkézhetünk bárkit. Az eredmény minden előadó esetében 10-30 címke legalább. A példa kedvéért Norah Jones megkapja a jazz, a female vocalist, az easy listening és sok egyéb más cimkét is. Természetes, hogy kereséseinket, böngészésünket akár ezen cimkék mentén is érdemes elkezdeni és ugrándozva a nevek között hamar eljuthatunk Norah kisasszonytól Björkön és Shania Twainen keresztül akár a Massive Attackig vagy éppen más utakon haladva mondjuk Dave Brubeckhez. Ha a statisztikák, a tagek, az adatbázis és a csoportok még mindig nem elég izgalmasak valaki számára, akkor következhet a webrádió rész. Őszintén megvallva nem tudom hogyan működhet technikailag, de a lényege hogy végtelen számú "rádióállomás" áll a felhasználók rendelkezésére. Hátrányai közé tartozik, hogy mindenképp szükség van a letölthető szoftver közbeiktatására, s ugyan van lehetőség a saját lejátszónkban való streamelésre (adatfolyam), de ekkor elveszítjük a kezelőfelületet.
A program nemrégiben frissült változatában az elindított zenefolyam során megjelölhetjük kedvencként az adott számot, kitilthatjuk jövőbeni listánkról, illetve egyszerűen továbbléptethetjük BÁRMIKOR a számot. Ettől válik igazán forradalmivá a megoldás, hiszen a Media Player vagy a Winamp webrádiós listájából ugyan többszáz adatfolyam közül válogathattunk, de mégsem szólhattunk bele a szerkesztésbe. Az adatfolyam 17 Kbyte/sec (128kbit) sávszélességet igényel, tehát az itthon kapható legkisebb 512kbit/sec-es szélessávú elérés is békésen elegendő a zavartalan használathoz. Igaz, ha egész hónapban 7/24-ben hallgatjuk, akkor közel 43 Gbyte adatforgalmat kreálnánk.
A lejátszás indításakor lehetőségünk van úgynevezett Neighbour rádiót választani, ahol a szomszédaink és a saját ízlésünkhöz közel álló számok fognak szólni. Itt nyilván gyakran becsúsznak majd olyan zenék is, amik nem a mi világunkat képezik. Egy-vagy több előadót, esetleg cimkét kiválasztva az ahhoz hasonló muzsikák csendülnek majd fel, de például a Bartók Eszter rajongói csatornát kiválasztva azoknak az embereknek a választásaiból csemegézik a szerver, amik az elefántos lány zenéit hallgatók toplistáin szerepelnek. Természetes, hogy ebben az esetben főleg idétlen lányzenék és lágyabb rock dallamok szólnak majd, de ugyanilyen módszerrel a Christina Augilera adó R'n'B, amerikai pop és némi hip-hoppal kecsegtet majd.
Akiknek ez a részletesség nem lenne elegendő, választhatják a fizetős részt, ami már a sikeres üzleti modell részét képezi. Fix havi előfizetési díjért cserébe (3 euro) előadónként is belőhetjük, hogy kiket szeretnénk hallgatni kiket nem, saját preferenciánknak megfelelő automata adást kapunk, illetve akik meglátogatják profilunkat szintén megkaphatják a mi rádiónkat, ők már ingyen. Sőt, aki fizet, egyben búcsút is mondhat a reklámoknak, illetve a rádióhoz hasonlóan az ő profilját éppen látogatók sem látják majd a hirdetéseket. Élvezhetünk még további előnyöket is, de a leglényegesebbek ezek.
Az üzleti modell dolog természetesen nem merül ki ennyiben, ugyanis akinek megtetszik valamelyik zene, az kétféle módon is hozzájuthat számos előadó műveihez. Elsődlegesen az Amazonon keresztül megvásárolhatóak a zenék albumonként - itt semmi más nem történik, csak az oldal továbbít minket az amazon.com adott termékéhez, de egy másik szolgáltatás keretében letölthetjük a zenéket gyors szerverekről, biztonságosan és legálisan. Természetesen pénzért. Az árak körülbelül 2-6 ezer forintra rúgnak albumonként, de az mp3-mas változatnál természetesen lehetőség van számonként is mazsolázni.
Az adatbázisban, illetve a zenei állományban folyamatos a bővülés. Egyrészt a statisztikába bekerülő és népszerű előadók művei előbb-utóbb megjelennek a streamben is, de bárki javasolhat zenéket, amit a fejlesztők megvizsgálnak és ha lehetőségük van rá, akkor hozzáadják a rendszerhez. Kis zenekarok számára ez komoly kiugrási lehetőség is lehet, példa erre a debreceni Skafunderz zenekar, akik nemzetközi vizeken még nem ismertek, de a Last.fm magyar hallgatói révén már megjelentek a listákban. Gondolom hamarosan a bejegyzések is bővülnek velük kapcsolatban, sőt talán felkerülnek az elérhető zenei anyagok közé is.
Nem lehet teljes egyetlen bemutató sem, ha az árnyoldalakra nem tér ki, ezért a szokásos webkettes félelemmel kapcsolatban is kell szólnom. Nem elég, hogy a blogjában az ember leírja a világról alkotott véleményét, vagy a napi történéseit, nem elég, hogy az iWiWen megad magáról mindenféle személyes adatot, de még a zenei ízlését is kiteregeti online. Veszélyes? Jómagam, mint a webkettő elkötelezett híve azt mondom, hogy ebből senkinek nem származhat komolyabb baja. Lehet, hogy a munkahelyen/suliban kicikiznek, ha véletlenül feltűnik a Top20-ban Lagzi Lajcsi vagy Britney. Lehet, hogy a hirdetők elérnek a zenei ízlésemhez illeszkedő termékek reklámjával. Ha rocker lennék, akkor lehet nem ijednék meg attól, ha nem tampont reklámoznának nekem, hanem bakancsot meg Metallicás pólót. Hátha. A zenei ízlés formálásának pedig egy igen hatékony és jó módszere lehet.
Aki kicsit mögé néz a dolgoknak rájöhet hamar, hogy a zenei televíziók és kereskedelmi rádiók ránkerőltetett zenéi nem kötnek le mindenkit. Aki nem dugja a fejét a homokba és nem hiszi el, hogy az a menő, ami a MAHASZ Top40-ben van, az igenis megtalálhatja itt a számításait. A mellékelt képeken megmutattam, hogy nálam mik a menők, illetve tettem be képet arról is, hogy mik a teljes Last.fm kolónia kedvencei, illetve mit szeretnek a magyar csoport tagjai. Érdekes, hogy az MTV Top Chart, MAHASZ TOP 40 és a Last.fm listái köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Lehet, hogy még csak korlátozott kör használja és ez torzítja a Last.fm-et, de szerintem mutassuk meg az okostojás jogvédőknek, hogy mit hallgatunk mi. Ráadásul aki streameli a zenéket fizetnie sem kell értük, merevlemezt sem kell vennie, hogy tárolja a sok ezer számot, sőt még a lelkiismeret is tiszta marad, már amennyiben okoz még lelkiismereti gondot valakinek, ha a kiadók zsebét nem tömi meg rendesen. A Last.fm funkciói és komplexitása révén messze lekörözi nálam az iTunes-t és minden hasonló megoldást. Mint a legtöbb webkettes, ez is béta verziósként fut, de azt hiszem szép lassan kiforrott állapotba kerül és reményeim szerint kifordítja a zenepiacot a négy sarkából - de legalább kettőből.
