Szekeres Viktor

Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel

Bár tisztában vagyunk vele, hogy a nem kommersz filmekre sokkal kisebb a kereslet a mai fiatalság részéről, de azért az idei Oscar-jelölt II. világháborús filmmel érdemes kivételt tenni.

Többek között azért, mert a Bukást, a Hitler utolsó napjairól szóló filmet is nagy sikerrel vetítették a hazai mozikban és azt is elismerhetjük, hogy bár az Oscar-díj átadást inkább a marketing és az amerikázás hatja át, a külföldi filmek versenyében jelölt filmek általában igenis képviselik azokat az értékeket, amelyekért rangos díjakat érdemes adni. Hazánk filmje (most a Sorstalanság) - sajnos sokadik éve már - megint nem került a jelöltek közé, de legalább a Sophie Scholl-ról szóló filmen azt is lemérhetjük, hogy mit csinálunk rosszul, hiszen egy szinte egy helyszínen játszódó, közel sem gigantikus filmről van szó.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Klikk a képekre a nagyobb változathoz

Ki is volt Sophie Scholl, hogy érdemes volt életét, vagyis annak egy részét megfilmesíteni? Az 1943-ban a hatalomnak erőteljesen ellenálló német diákság egyik jeles képviselője volt, a nácizmus ellen dolgozó Fehér Rózsa mozgalom egyik kirakatalakja, akit a Gestapo annak idején elkapott és rendszerellenes vádakkal illetett. A film első perceiben tanúi lehetünk, hogy milyen felbujtó tevékenységet végzett Sophie testvérével és barátaival együtt, illetve azt is megfigyelhetjük, hogy a Gestapo közbelépésével hogyan válik egyik pillanatról a másikra teljes rémálommá az élete. A film alapvetően erről, célkeresztbe kerüléséről szól.

Ki hitte volna, hogy éppen a Hangyák a gatyában rendezője fogja második világháborús fába vágni a fejszéjét. Marc Rothemund megtette és jutalmul ott feszíthetett szmokingban a díjátadón és tapsolhatta, ahogy a Tsotsi című dél-afrikai filmért átveszi annak direktora a (nyilván) megérdemelt díjat. Hogy a Sophie Scholl megérdemelte-e a jelölést azt természetesen a többi film megtekintésének hiányában nem tudom megmondani, de azt biztos, hogy készítettek jobb idegen nyelvű filmet az idén. Ugyanis a Sophie Scholl nem rossz, sőt jó film, de inkább tűnik valami dokumentumjellegű vagy színházi alkotásnak. Ezt persze főleg a kamarajellegnek tudható be, hiszen a film nagy részében egy kihallgató szobában zajló faggatózásnak lehetünk szem- és fültanúi.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Klikk a képekre a nagyobb változathoz

A film minősége szinte csak a Sophie Scholl-t alakító Julia Jentsch-en és a kihallgató tisztet játszó Alexander Held-en múlik. Ők felemás eredménnyel abszolválják az igen visszafogott és szuggesztív rendezést, ami a kis hatásvadász és adrenalipörgető zenén kívül megpróbál csakis az események szikár tolmácsolására hagyatkozni. Jentsch - annak ellenére, hogy alapjában véve új arc a német film palettáján - nagyszerű alakítja Sophie Scholl-t (a német mellett az Európai Filmakadémia legjobb női alakításának a díját is megkapta), talán csak maga az ördög (jelen esetben a Gestapo) nem hiszi el róla, hogy ártatlan.

(Tényleg. A ma született bárány smafu hozzá képest, persze csak addig, míg elő nem bújik a szög a zsákból.) Vele ellentétben a Gestapo-s kihallgató alakja olyan, hogy a néző szinte nem is emlékszik rá a film végeztével. Meglehet ez is volt a célja a visszafogottságnak, hiszen ő is csak egy volt a német hatalmi gépezet apró fogaskerekei között. Mégis csalódásnak lehet felfogni a karakterét, de hát egy bürokrata nyilván nem fog teátrálisan megjelenni a vásznon.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Klikk a képekre a nagyobb változathoz

És ugyancsak kissé keserű a szánk íze a film láttán, mert egyrészt tisztességes produkciót látunk, ami a készítők elmondása szerint rengeteg az utóbbi időben feltárt dokumentum alapján készült és a forgatókönyv bizonyos részleteket egy az egyben át is vett a korabeli aktákból, de sajnos azt a bizony magas lécet, amit a korszakos filmek miatt emeltek olyan magasra, nem viszi át a Sophie Scholl. A film nem heroizálja az ellenálló alakját, a gestapos tiszt is megmarad embernek, de olykor sajnos papírszagú marad az alkotás. Talán egy kis dramatizáció segített volna.

Klikk ide!
Klikk a poszterre a nagyobb változathoz
Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
(Sophie Scholl - Die letzten Tage)
feliratos német háborús filmdráma, 117 perc, 2005

Rendező: Marc Rothemund
Forgatókönyvíró: Fred Breinersdorfer
Zeneszerző: Reinhold Heil, Johnny Klimek
Operatőr: Martin Langer
Producer: Fred Breinersdorfer, Sven Burgemeister, Christoph Müller, Marc Rothemund
Vágó: Hans Funck

Szereplők:
Julia Jentsch (Sophie Magdalena Scholl)
Fabian Hinrichs (Hans Scholl)
Gerald Alexander Held (Robert Mohr)
Florian Stetter (Christoph Probst)
Johanna Gastdorf (Else Gebel)
André Hennicke (Richter Dr. Roland Freisler)

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • winnie #5
    lehet, hogy a tsotsi még jobb?:)
  • Bandee1987 #4
    Én is láttam, hihetetlen jó alkotás, nem is értem, miért nem kapta meg az Oscart...
  • Atus3 #3
    Láttam a filmet eredetiben. Nagyon-nagyon jó, érdemes megnézni!

    Ha sok hozzá hasonló ember lett volna az akkori Németországban, akkor hamarabb vége lett volna a háborúnak, vagy talán el sem kezdődött volna.
  • sirGalahad #2
    Mivel kedvelem a WWII. filmeket (könyveket,játékokat) biztosan ezt is megnézem...
    Az sem baj, ha kamara-jellegű lesz,az Összeesküvés is olyasmi volt; és tetszett.
  • Advanced User #1
    Erre a cikkre nemsokmindent lehet írni