Zsellér Máté
Tibor vagyok de hódítani akarok
A Tibor-movie szegénységi bizonyítványának kiállításához a játékidő szabadon választott másfél percének megtekintése szükségeltetik.
Volt egyszer egy Amerika . . . -i Pite 1999 tájékáról. Akkoriban elnézve a tini-szexfantáziát soha nem látott kendőzetlenséggel ábrázoló képsorokat talán nem is gondoltuk, hogy a szó leggyakorlatibb értelmében vígjáték-történeti alkotást szemlélünk, egy később etalonná lett poénarzenál origójának képsorait. A hírhedt újkori vígjáték pelyhedző szakállú ősatyját lehetett és lehet spontán szeretni, vagy primkóságára hivatkozva idegenkedni tőle, de lényeg a lényeg: a Pite közönséges témák köré kihegyezett poénjai nagy rajongótábort szereztek maguknak és sok mindenkit késztettek határozott, olykor haragos állásfoglalásra.
Félreértés ne essék, a testnedvedzős vígjáték milleneum körüli megújhodása nem talált fel semmiféle spanyolviaszt, talán annyiban hozott újat, hogy az akkor divatos tini-szférán keresztül utat talált a mainstream-be. A szexuális tabu minden téren történő ledöntögetését gondosan elvégezte már a Mélytorokkal és a Zöld szoba mögöttel fémjelezhető un. hardcore-porn vonal (filmstílus-történeti értelemben) a hetvenes években, aki pedig a szexuális és anyagcsere nedvek köré épülő helyzetkomikumokat igyekszik újításként egyértelműen a Pite javára írni, annak John Waters Rózsaszín Flamingóját és Női bajok című munkáját ajánlhatjuk szíves figyelmébe szintén abból a korszakból.
Az Amerikai Pite reformcsomag azonban egy újrafelfedezéssel egyenértékű, sajátos hamburger íz volt. El is készült hozzá kettő (plusz egy a ráadás) folytatás, utána pedig csak úgy dőltek a stúdióból a pite-szellemben fogant elvétve tűrhető (pl.: Van Wilder - A Buliszervíz) de legtöbbször minősíthetetlen (pl.: 100 lány) produkciók. Ma már mindenki tudja, hogy ilyen gyermekről van szó, ha "testnedves tini vígjátékként" utalnak egy munkára, az alig hat éves pitestílus csirkezsargonra átfordítva a "tinis-prücskölős-pisikakihányós" műszavakkal írható le leginkább.
Az utángyártás és életérzés-másolás (hát persze hogy) átterjedt Európára is (pl.: kötelező gumirock-aláfestés), olyan ősgagyin és hiteltelenül, ahogy csak lehetséges. Németországban többször is hangyák kerültek a gatyákba, s azt is megtanulta a forgalmazókat máig átkozó magyar közönség, hogy a csajokat a csúcson ildomos keresni, akik szemmel láthatóan jobban élvezik a biciklizést, mint férfitársaik. Megkésve bár, de törve nem, elkészült a zsáner szellemében az első magyar darab is, ami Pierre Richard örökzöldjére reflektálva "Tibor vagyok, de hódítani akarok" címmel kezdte meg kísértetjárását a magyar mozikban.
Főhősünk karaktere épp olyan, mint a hasonszőrű alkotások pités Jim-ről másolt arctalan címszereplői és épp olyan hatást kelt mint egy Amerikai Pite VHS a nyolcadik másolás után. Tibi gimis srác, szűz és töcskölni akar, sorsának viharos drámája ezen egzisztenciális probléma köré összpontosul. A 17 éves kistacskó a tanévzáró alatt tartott live-internetpornó inspirálta csoportos onanizálás során tudja meg a hangosbemondóból, hogy töriből bizony bukta. Szülei pedig odébb lökik tőle az utolsó falat lelki kenyeret is, ami kínzó, párosodási ösztönből fakadó problémájára gyógyírt jelenthet - a haverokkal és a csinos kis osztálytársnőkkel a horvátországi suli nyaralást elvonják egy szem csemetéjüktől. Ki van osztva, hogy "fiam, pofád lapos, nyáron nem lődörgés, hanem tanulás van, a rokonyok lenn várnak a balatoni panzióban, ott nyugis a környezet és nem lesz akadálya a törikönyvvel való közelebbi barátkozásnak."
Sejthetjük azonban, hogy a nyár nem egészen a tanulás szellemében fog telni, de ez megszólalásig kedves Tiborunk számára is evidencia-értékűvé lesz, amint a virtuális világ hozzágörbül a valóhoz és a panzióba betoppan a hőn áhított, álomarcú internet-lány (Gregor Bernadett). Lekerül a melltartó, a vibrátorok mobil-üzemmódba kapcsolnak és expressz gyorsasággal érkezik az igaz szerelem is. Tibit és a jobb sorsra érdemes közönséget a rendelkezésre álló játékidő alatt válogatott helyzetkomikumként tálalt kínzásoknak veti alá a mostanában tiniben utazó Fonyó Gergely rendező, butuljunk csak vezényszóra, meg egyébként is.
Mindent a helyzetkomikumért! Így szólna a jelmondat, amely a fő rendezői elvnek a szereplők és a körülmények olyan irányú alakítását jelenti, hogy a kis csúcspontoknak szánt szexuális téma köré rendeződő beégős-cikis jelenetekben minél nagyobbat vörösödjön a főhős, mi pedig minél nagyobbat hahotázzunk az eseten. (Előrebocsátom - a filmet néhány kivételtől eltekintve néma csöndben ültük végig.) Adott tehát a nyugati sablon, gond elvileg egy szál se, a kulcs tehát az lenne a filmmel kapcsolatban, hogy milyen jól felépített szitukkal kívánnak megnyerni minket a készítők a jól ismert zsáneren belül.
Tibi epizódos, beégős gócpontok köré rendeződő nyári kalandjaiban az a siralmas, hogy még azok a pontok sem látszanak benne világosan, amik megmenthették volna a filmet. A még szánalomra sem méltó alkotásban nem tudja az ember, hogy a harmatgyenge jelenetek miatt süppedjen egyre mélyebben a székbe, vagy a nagyrészt alkalmatlan és idegesítő szereplők miatt törjön elő belőle a szuicid hajlam. Rendben, hogy senki sem filmakadémiai távlatokban gondolkodik az ilyen stílusú filmek szereplőinek kiválasztásakor, de azért egy minimális, közép alacsony szintet bátorkodtunk volna igényelni. (Egy mérsékelt beleélhetőséget nem árt tuszkolni a karakterekbe, csak úgy halkan és mellesleg a közönséggel való kommunikáció végett.) Ennek ellenére a Tibor vagyok…-ban olyan ordító dilettantizmus fogad minket a vászonról színészi oldalról, amelyet maximum felolvasó estként ható szövegkönyv-visszaböfögésnek minősíthetünk, kereskedelmi csatornák teleregényeiről mintázott beszéd hangsúlyozással.
A legnagyobb tragédiát nem a Tibit megformáló Fancsikai Péter, hanem az ügyeletes bambanő Rényi Lexit alakító Gregor Bernadett jelenti, és az, aki kitalálta, hogy egy sarokban gubbasztó döglött gumicsirkénél nagyobb szerepet rá lehet bízni egy olyan filmben, ami valaha emberek szeme elé kerül. A mozi majd 90 perces játékideje alatt sokszori sikertelen próbálkozás ellenére sem sikerült gesztust felfedeznünk a színésznő arcán. Az embernek már-már a Viasztestek "életnagyságúi" ugranak be, meg az, hogy itt valószínűleg egy villanypásztoros ingerlésre sem lehetne arcmozgást indukálni. Ezek után nem csoda, hogy amikor lekerül a melltartó és elővillan az előzetesben is mutogatott cici, a jó érzésű empatikus készséggel megáldott férfiember első gondolata nem a testi bájak konstatálása, hanem egy, a színésznőnek adandó gesztikulációs tanfolyam-utalvány és egy kiadós transzfúzió körül forog.
A Tibor vagyok, de hódítani akarok több mint egy hete ámokfut a hazai mozikban, de személy szerint nem sikerült olyan emberrel találkoznom, aki ne dühös szitokszavakkal kívánt volna hangot adni a filmről alkotott egyértelmű véleményének. A filmet még a legengedékenyebb hangulatunkban is csakis 2006 első magyar katasztrófájának nevezhetjük, amelyben egy olyan vérbugyuta, silány produkciót próbálnak letömni a torkunkon könnyed szórakozásként, hogy abba még a vetítőgép is megcsikordul. Megtekintése után - ha van még erőnk bármihez is (és kimaradt volna) -, ballagjunk be a Csak szex és más semmi-re, garantáltan úgy érezzük majd, mintha egy másik univerzumban járnánk.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Volt egyszer egy Amerika . . . -i Pite 1999 tájékáról. Akkoriban elnézve a tini-szexfantáziát soha nem látott kendőzetlenséggel ábrázoló képsorokat talán nem is gondoltuk, hogy a szó leggyakorlatibb értelmében vígjáték-történeti alkotást szemlélünk, egy később etalonná lett poénarzenál origójának képsorait. A hírhedt újkori vígjáték pelyhedző szakállú ősatyját lehetett és lehet spontán szeretni, vagy primkóságára hivatkozva idegenkedni tőle, de lényeg a lényeg: a Pite közönséges témák köré kihegyezett poénjai nagy rajongótábort szereztek maguknak és sok mindenkit késztettek határozott, olykor haragos állásfoglalásra.
Félreértés ne essék, a testnedvedzős vígjáték milleneum körüli megújhodása nem talált fel semmiféle spanyolviaszt, talán annyiban hozott újat, hogy az akkor divatos tini-szférán keresztül utat talált a mainstream-be. A szexuális tabu minden téren történő ledöntögetését gondosan elvégezte már a Mélytorokkal és a Zöld szoba mögöttel fémjelezhető un. hardcore-porn vonal (filmstílus-történeti értelemben) a hetvenes években, aki pedig a szexuális és anyagcsere nedvek köré épülő helyzetkomikumokat igyekszik újításként egyértelműen a Pite javára írni, annak John Waters Rózsaszín Flamingóját és Női bajok című munkáját ajánlhatjuk szíves figyelmébe szintén abból a korszakból.
Az Amerikai Pite reformcsomag azonban egy újrafelfedezéssel egyenértékű, sajátos hamburger íz volt. El is készült hozzá kettő (plusz egy a ráadás) folytatás, utána pedig csak úgy dőltek a stúdióból a pite-szellemben fogant elvétve tűrhető (pl.: Van Wilder - A Buliszervíz) de legtöbbször minősíthetetlen (pl.: 100 lány) produkciók. Ma már mindenki tudja, hogy ilyen gyermekről van szó, ha "testnedves tini vígjátékként" utalnak egy munkára, az alig hat éves pitestílus csirkezsargonra átfordítva a "tinis-prücskölős-pisikakihányós" műszavakkal írható le leginkább.
Az utángyártás és életérzés-másolás (hát persze hogy) átterjedt Európára is (pl.: kötelező gumirock-aláfestés), olyan ősgagyin és hiteltelenül, ahogy csak lehetséges. Németországban többször is hangyák kerültek a gatyákba, s azt is megtanulta a forgalmazókat máig átkozó magyar közönség, hogy a csajokat a csúcson ildomos keresni, akik szemmel láthatóan jobban élvezik a biciklizést, mint férfitársaik. Megkésve bár, de törve nem, elkészült a zsáner szellemében az első magyar darab is, ami Pierre Richard örökzöldjére reflektálva "Tibor vagyok, de hódítani akarok" címmel kezdte meg kísértetjárását a magyar mozikban.
Főhősünk karaktere épp olyan, mint a hasonszőrű alkotások pités Jim-ről másolt arctalan címszereplői és épp olyan hatást kelt mint egy Amerikai Pite VHS a nyolcadik másolás után. Tibi gimis srác, szűz és töcskölni akar, sorsának viharos drámája ezen egzisztenciális probléma köré összpontosul. A 17 éves kistacskó a tanévzáró alatt tartott live-internetpornó inspirálta csoportos onanizálás során tudja meg a hangosbemondóból, hogy töriből bizony bukta. Szülei pedig odébb lökik tőle az utolsó falat lelki kenyeret is, ami kínzó, párosodási ösztönből fakadó problémájára gyógyírt jelenthet - a haverokkal és a csinos kis osztálytársnőkkel a horvátországi suli nyaralást elvonják egy szem csemetéjüktől. Ki van osztva, hogy "fiam, pofád lapos, nyáron nem lődörgés, hanem tanulás van, a rokonyok lenn várnak a balatoni panzióban, ott nyugis a környezet és nem lesz akadálya a törikönyvvel való közelebbi barátkozásnak."
Sejthetjük azonban, hogy a nyár nem egészen a tanulás szellemében fog telni, de ez megszólalásig kedves Tiborunk számára is evidencia-értékűvé lesz, amint a virtuális világ hozzágörbül a valóhoz és a panzióba betoppan a hőn áhított, álomarcú internet-lány (Gregor Bernadett). Lekerül a melltartó, a vibrátorok mobil-üzemmódba kapcsolnak és expressz gyorsasággal érkezik az igaz szerelem is. Tibit és a jobb sorsra érdemes közönséget a rendelkezésre álló játékidő alatt válogatott helyzetkomikumként tálalt kínzásoknak veti alá a mostanában tiniben utazó Fonyó Gergely rendező, butuljunk csak vezényszóra, meg egyébként is.
Mindent a helyzetkomikumért! Így szólna a jelmondat, amely a fő rendezői elvnek a szereplők és a körülmények olyan irányú alakítását jelenti, hogy a kis csúcspontoknak szánt szexuális téma köré rendeződő beégős-cikis jelenetekben minél nagyobbat vörösödjön a főhős, mi pedig minél nagyobbat hahotázzunk az eseten. (Előrebocsátom - a filmet néhány kivételtől eltekintve néma csöndben ültük végig.) Adott tehát a nyugati sablon, gond elvileg egy szál se, a kulcs tehát az lenne a filmmel kapcsolatban, hogy milyen jól felépített szitukkal kívánnak megnyerni minket a készítők a jól ismert zsáneren belül.
Tibi epizódos, beégős gócpontok köré rendeződő nyári kalandjaiban az a siralmas, hogy még azok a pontok sem látszanak benne világosan, amik megmenthették volna a filmet. A még szánalomra sem méltó alkotásban nem tudja az ember, hogy a harmatgyenge jelenetek miatt süppedjen egyre mélyebben a székbe, vagy a nagyrészt alkalmatlan és idegesítő szereplők miatt törjön elő belőle a szuicid hajlam. Rendben, hogy senki sem filmakadémiai távlatokban gondolkodik az ilyen stílusú filmek szereplőinek kiválasztásakor, de azért egy minimális, közép alacsony szintet bátorkodtunk volna igényelni. (Egy mérsékelt beleélhetőséget nem árt tuszkolni a karakterekbe, csak úgy halkan és mellesleg a közönséggel való kommunikáció végett.) Ennek ellenére a Tibor vagyok…-ban olyan ordító dilettantizmus fogad minket a vászonról színészi oldalról, amelyet maximum felolvasó estként ható szövegkönyv-visszaböfögésnek minősíthetünk, kereskedelmi csatornák teleregényeiről mintázott beszéd hangsúlyozással.
A legnagyobb tragédiát nem a Tibit megformáló Fancsikai Péter, hanem az ügyeletes bambanő Rényi Lexit alakító Gregor Bernadett jelenti, és az, aki kitalálta, hogy egy sarokban gubbasztó döglött gumicsirkénél nagyobb szerepet rá lehet bízni egy olyan filmben, ami valaha emberek szeme elé kerül. A mozi majd 90 perces játékideje alatt sokszori sikertelen próbálkozás ellenére sem sikerült gesztust felfedeznünk a színésznő arcán. Az embernek már-már a Viasztestek "életnagyságúi" ugranak be, meg az, hogy itt valószínűleg egy villanypásztoros ingerlésre sem lehetne arcmozgást indukálni. Ezek után nem csoda, hogy amikor lekerül a melltartó és elővillan az előzetesben is mutogatott cici, a jó érzésű empatikus készséggel megáldott férfiember első gondolata nem a testi bájak konstatálása, hanem egy, a színésznőnek adandó gesztikulációs tanfolyam-utalvány és egy kiadós transzfúzió körül forog.
A Tibor vagyok, de hódítani akarok több mint egy hete ámokfut a hazai mozikban, de személy szerint nem sikerült olyan emberrel találkoznom, aki ne dühös szitokszavakkal kívánt volna hangot adni a filmről alkotott egyértelmű véleményének. A filmet még a legengedékenyebb hangulatunkban is csakis 2006 első magyar katasztrófájának nevezhetjük, amelyben egy olyan vérbugyuta, silány produkciót próbálnak letömni a torkunkon könnyed szórakozásként, hogy abba még a vetítőgép is megcsikordul. Megtekintése után - ha van még erőnk bármihez is (és kimaradt volna) -, ballagjunk be a Csak szex és más semmi-re, garantáltan úgy érezzük majd, mintha egy másik univerzumban járnánk.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Tibor vagyok, de hódítani akarok színes magyar vígjáték, 88 perc, 2006 Rendező: Fonyó Gergely Forgatókönyvíró: Divinyi Réka, Fonyó Gergely Operatőr: Márton Balázs Producer: Kálomista Gábor Szereplők: Fancsikai Péter (Tibor) Egri Bálint (Józsi) Gregor Bernadett (Rényi Lexi) Gáspár Kata (Tunyogi Kata) Cserna Antal (Mr. Tunyogi) Molnár Piroska (Rózsi) Gesztesi Károly (Rényi Géza) Németh Kristóf (Köves András) |
