Szekeres Viktor
Ördögűzés Emily Rose üdvéért - Ilyen még nem volt
Mondhatni új filmes műfaj születésének lehetnek szemtanúi azok, akik ellátogatnak a legfrissebb, erősen korhatáros hazai bemutatóra. Ez a műfaj pedig...
Igen, a tárgyalótermi horror. Nyilván a cím olvasatán/hallatán csak az idei születésű kedves mozirajongóknak nem lesz azonnal nyilvánvaló, hogy az Ördögűzés Emily Rose üdvéért vajon melyik régi klasszikus film által kitaposott ösvényen lépdel. Valóban William Friedkin Ördögűzője tette le az ördögűzős közönségfilmek alapjait, így nyilván minden hasonló témájú filmnél illik előrángatni az idősödő rendezőt, aki napjainkban is elég aktívnak számít.
A csavar az alap ördögűző történeten az előzetes által belénk sulykolt "igaz történet alapján" kitétel adja meg (nagy dolog...), valamint az, hogy az ember ahelyett, hogy azonnal Lucifert kapná az arcába, inkább okoskodó ügyvédek és ügyészek által feltett kérdésrengetegből kényszerül kihámozni a film lényegét. Azt a lényeget, ami egyébként (megint nem nehéz kitalálni) Emily Rose körül forog.
Emily egyetemista, szülei sivár tájon álló házától messze él, amikor egyszer csak megesik vele a szörnyűség. Hirtelen nagyon furcsán kezd viselkedni, mely hatására hazatérni kényszerül szülei és népes családja házába, ahol is az egyre fokozódó furcsaságok hatására a vallásos szülők ördögűzés igényét nyújtják be a helyi egyháznak, melynek következtében Emily elhalálozik. Ez a történet vége, mondhatni, de a film éppen ezen a ponton indul, s használja előszeretettel később is a flashbackes (visszaemlékező) technikát.
Az Ördögűzés Emily Rose üdvéért tehát egy sima morális, jogi dráma, egy tárgyalótermi (fogjuk rá) krimi, amely magát az ördögűzés gyakorlatát járja végig egy törtető, karrierista védőügyvédnő (Laura Linney) és egy gyilkossággal megvádolt, meggyötört, de beszélni nem igazán kívánó pap (Tom Wilkinson) főszereplésével. Természetesen, mint a hasonló filmekben is szokás, maga az ügy a kívülállóknak tűnő szereplők életére is olyan befolyással lesz a későbbiekben, amely mellett már nem lehet szó nélkül elmenni.
Ami érdekessé teszi a film által használt elcsépelt kliséket, az az, ahogyan a történet szépen lassan előbontakozik a homályból, és a nézők (mint kvázi esküdtek) egyre több információhoz jutnak a tárgyalás során. Persze a rendező, Scott Derrickson nem fukarkodik a klasszikus nyakkitekeredős, falon mászós flashbackekkel, bőven jut hallójáratainkba holt nyelveken történő ordibálás, valamint a testnedvekkel való lövöldözés is kötelező ujjgyakorlatnak tűnik, a klasszikus Friedkin-film után.
Amiben igazán erős a film, az a profi színészi játék: az Ördögűzés Emily Rose üdvéért a Fehér zaj után ismét egy nemtini-horror, ahol a film esetleges gyengeségeit ki lehet egyensúlyozni a színészek teljesítményével. Ugyancsak jó atmoszférát sikerül teremtenie a filmnek, pár emlékezetes állókép pedig tovább élhet a későbbiekben emlékezetünkben.
A film gyengeségei mellett sem szabad elmennünk, hiszen a téma, annak ellenére, hogy nem gyakran kerül moziba (bár az Ördögűző 4. epizódja még viszonylag friss), mégsem tartogat túl sok újdonságot, vagyis eléggé elcsépeltnek hat, és akik egy kemény horrorra számítanak, azok bizony a tárgyalótermi aspektus miatt keserűen markolhatnak majd film közben a megtakarított pénzükből vett Maxi Menübe.
A tanulság - aki szereti a tárgyalótermi krimiket és nem retten meg a nyugalom megzavarására is alkalmas audiovizuális hatásoktól, azoknak érdemes kipróbálni a filmet. Akik viszont csak borzongásra vágynak, azok inkább várják ki a Fűrész 2 pár hét múlva esedékes bemutatóját és üljenek be az év magyar horrorjára, az Egy szoknya, egy nadrágra. Biztos akad szabad jegy valamelyik előadásra.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Igen, a tárgyalótermi horror. Nyilván a cím olvasatán/hallatán csak az idei születésű kedves mozirajongóknak nem lesz azonnal nyilvánvaló, hogy az Ördögűzés Emily Rose üdvéért vajon melyik régi klasszikus film által kitaposott ösvényen lépdel. Valóban William Friedkin Ördögűzője tette le az ördögűzős közönségfilmek alapjait, így nyilván minden hasonló témájú filmnél illik előrángatni az idősödő rendezőt, aki napjainkban is elég aktívnak számít.
A csavar az alap ördögűző történeten az előzetes által belénk sulykolt "igaz történet alapján" kitétel adja meg (nagy dolog...), valamint az, hogy az ember ahelyett, hogy azonnal Lucifert kapná az arcába, inkább okoskodó ügyvédek és ügyészek által feltett kérdésrengetegből kényszerül kihámozni a film lényegét. Azt a lényeget, ami egyébként (megint nem nehéz kitalálni) Emily Rose körül forog.
Emily egyetemista, szülei sivár tájon álló házától messze él, amikor egyszer csak megesik vele a szörnyűség. Hirtelen nagyon furcsán kezd viselkedni, mely hatására hazatérni kényszerül szülei és népes családja házába, ahol is az egyre fokozódó furcsaságok hatására a vallásos szülők ördögűzés igényét nyújtják be a helyi egyháznak, melynek következtében Emily elhalálozik. Ez a történet vége, mondhatni, de a film éppen ezen a ponton indul, s használja előszeretettel később is a flashbackes (visszaemlékező) technikát.
Az Ördögűzés Emily Rose üdvéért tehát egy sima morális, jogi dráma, egy tárgyalótermi (fogjuk rá) krimi, amely magát az ördögűzés gyakorlatát járja végig egy törtető, karrierista védőügyvédnő (Laura Linney) és egy gyilkossággal megvádolt, meggyötört, de beszélni nem igazán kívánó pap (Tom Wilkinson) főszereplésével. Természetesen, mint a hasonló filmekben is szokás, maga az ügy a kívülállóknak tűnő szereplők életére is olyan befolyással lesz a későbbiekben, amely mellett már nem lehet szó nélkül elmenni.
Ami érdekessé teszi a film által használt elcsépelt kliséket, az az, ahogyan a történet szépen lassan előbontakozik a homályból, és a nézők (mint kvázi esküdtek) egyre több információhoz jutnak a tárgyalás során. Persze a rendező, Scott Derrickson nem fukarkodik a klasszikus nyakkitekeredős, falon mászós flashbackekkel, bőven jut hallójáratainkba holt nyelveken történő ordibálás, valamint a testnedvekkel való lövöldözés is kötelező ujjgyakorlatnak tűnik, a klasszikus Friedkin-film után.
Amiben igazán erős a film, az a profi színészi játék: az Ördögűzés Emily Rose üdvéért a Fehér zaj után ismét egy nemtini-horror, ahol a film esetleges gyengeségeit ki lehet egyensúlyozni a színészek teljesítményével. Ugyancsak jó atmoszférát sikerül teremtenie a filmnek, pár emlékezetes állókép pedig tovább élhet a későbbiekben emlékezetünkben.
A film gyengeségei mellett sem szabad elmennünk, hiszen a téma, annak ellenére, hogy nem gyakran kerül moziba (bár az Ördögűző 4. epizódja még viszonylag friss), mégsem tartogat túl sok újdonságot, vagyis eléggé elcsépeltnek hat, és akik egy kemény horrorra számítanak, azok bizony a tárgyalótermi aspektus miatt keserűen markolhatnak majd film közben a megtakarított pénzükből vett Maxi Menübe.
A tanulság - aki szereti a tárgyalótermi krimiket és nem retten meg a nyugalom megzavarására is alkalmas audiovizuális hatásoktól, azoknak érdemes kipróbálni a filmet. Akik viszont csak borzongásra vágynak, azok inkább várják ki a Fűrész 2 pár hét múlva esedékes bemutatóját és üljenek be az év magyar horrorjára, az Egy szoknya, egy nadrágra. Biztos akad szabad jegy valamelyik előadásra.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Ördögűzés Emily Rose üdvéért (The Exorcism of Emily Rose) színes amerikai dráma, horror, 119 perc, 2005 rendező: Scott Derrickson forgatókönyvíró: Paul Harris Boardman, Scott Derrickson zeneszerző: Christopher Young operatőr: Tom Stern szereplők: Jennifer Carpenter (Emily Rose) Tom Wilkinson (Moore atya) Laura Linney (Erin Bruner) Campbell Scott (Ethan Thomas) Colm Feore (Karl Gunderson) Shohreh Aghdashloo (Dr. Adani) |
Dis Is Shit