Szekeres Viktor
Hazárd megye lordjai - mai köntösben a klasszikus
Egy újabb régi tévésorozat feldolgozása kerül mozivászonra a héten Magyarországon - a Hazárd megye lordjai filmes verzió biztosan sokak szívét dobogtatja meg.
Biztosan sokan emlékeznek még a mostani 25-35 éves korosztályból gyermekkorunk egyik legkafább sorozatára, amiben két jófej amerikai csávó nagyokat ugratott egy autóval, miközben szédítették a csajokat és szívatták a rosszfiúkat. A Hazárd megye lordjai anno 1979-ben indult hódító útjára tévésorozatként, hogy aztán 7 éven keresztül a képernyőn maradjon. A karakterek nagy részére is emlékezhetünk, hiszen élénken élhet sokakban Bo és Luke a két Duke-fivér, Daisy az unokatesó, illetve Jesse bácsi, valamint a rosszfiúk Bunkó főnök és Rosco seriff, plusz a középen álló, de annál idétlenebb Enos seriff-helyettes.
A történettel nem érdemes sokat lacafacázni. A két főszereplő tesó alkoholcsempészettel teremti meg a nyugdíjas évekre a tejbeaprítanivalót. Ez persze szúrja a törvény szolgáinak a szemét, kiknek főnöke, a főellenség úgy gondolja, hogy ideje lenne lenyúlni a fiúk farmját és móresre tanítani a csibészeket. Címszereplőinket persze nem olyan fából faragták hogy tűrjék a megaláztatásokat, és visszavágnak a rosszaknak, miközben persze rengeteget autóznak a Lee tábornok névre hallgató 69-es, immáron klasszikussá vált Dodge Chargerükkel.
Persze ez a feldolgozásosdi mind szép és jó az idősebb korosztály számára, csak épp az a gond, hogy ha megnézik a filmet, ők nem feltétlenül a humorosnak ítélt, de kevésbé humoros idétlenkedésekre vágynak. A fiatalabbak pedig - kiknek nagy része alkotja a hasonló filmek célcsoportját - a nosztalgia érzés híján csak pislogni fognak egyes utalásoknál és kikacsintásoknál, mert a film mozgalmassága és kínos igyekezete a poénhajhászásra sajnos nem üti meg a manapság elvárt szintet. Persze aranyosan bohó a film, de igazából se nem akciófilm, se nem komédia - inkább csak egy rég eltűnt életérzés felpislákolása.
Hála a kimondhatatlan, de a copy-paste mágia hatására mégis leírható nevű rendezőnek, Jay Chandrasekharnak, a filmnek minden aspektusa ezt a nosztalgikus életérzést próbálja keresni. Jayt eddig leginkább a Broken Lizard's csoportosulás két filmjének készítőjeként ismerhettünk meg (Baromi őrjárat, Sületlen paradicsom). Aki a rendező eddig alkotásait figyelemmel kísérte, az nagyjából belőheti a Hazárd megye lordjainak stílusát, csak mindezt meg kell toldani egy kis élvezetes countrymuzsikával, minek hallatán remélhetőleg az elektronikus zenén szocializálódott ma gyermeke nem fog azon nyomban szívszélhűdést kapni. (Rajongónak: még Willie Nelson is kapott szerepet a filmben) Ami megvolt a sorozatban és amit megszerettünk a sorozatban az a filmben is megtalálható a klasszikus, nosztalgikus beállításoktól kezdve, a kaszkadőrbemutatós autós ugratásokon át egészen a tanyasi élet bemutatásáig.
Természetesen a történettől ne várjunk semmi Oscar-díjas alapanyagot, de a sok közhely és a meglepetések teljes hiánya sajnos csak tovább ronthatja a film értékelését, pedig a Hazárd megye lordjai tipikusan azon filmek közé tartozik, amit az ember nagyon szeretne szeretni. A két főszereplő (Seann "Stifler Mindörökké" William Scott és Johnny "Jackass" Knoxville), még ha közel sem színészfenoménok, de kellően idétlenek ahhoz, hogy egy pillanatra se lehessen őket komolyan venni, és mindezek ellenére azért meg lehessen őket szeretni. Burt Reynolds mint Hogg rendőrfőnök (alias Bunkó főnök) profi módon ujjgyakorlatként kezeli a szerepet, míg a film vizuális effektjeiért felelős Jessica Simpson első filmes szerepében pont azt a színvonalat hozza el, amit egy elsőfilmes énekesnőtől el lehet várni, de mivel olykor falatnyi feszülős farmerrövidnadrágot visel és férfiakat rúg tökön, mindezt el lehet nézni neki a mell... akarom mondani a mosolyáért cserébe.
A végére talán annyit lehetne mondani, hogy a Hazárd megye lordjai egy erősen közepes, de kellemesen szórakoztató, mosolygásra ingerlő alkotás lehet azoknak, akik ismerték a régi tévésorozatot (amely egyébként ugyancsak feldolgozás, mégpedig az 1975-ös Moonrunner című filmé). Azok, viszont, akik nem fogékonyak a feldolgozásokra, valamint, akiknek már a Starsky és Hutch sem jött be, óvatosan közelítsék meg a mozit, mert nem biztos, hogy értékelni fogják a filmet.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Biztosan sokan emlékeznek még a mostani 25-35 éves korosztályból gyermekkorunk egyik legkafább sorozatára, amiben két jófej amerikai csávó nagyokat ugratott egy autóval, miközben szédítették a csajokat és szívatták a rosszfiúkat. A Hazárd megye lordjai anno 1979-ben indult hódító útjára tévésorozatként, hogy aztán 7 éven keresztül a képernyőn maradjon. A karakterek nagy részére is emlékezhetünk, hiszen élénken élhet sokakban Bo és Luke a két Duke-fivér, Daisy az unokatesó, illetve Jesse bácsi, valamint a rosszfiúk Bunkó főnök és Rosco seriff, plusz a középen álló, de annál idétlenebb Enos seriff-helyettes.
A történettel nem érdemes sokat lacafacázni. A két főszereplő tesó alkoholcsempészettel teremti meg a nyugdíjas évekre a tejbeaprítanivalót. Ez persze szúrja a törvény szolgáinak a szemét, kiknek főnöke, a főellenség úgy gondolja, hogy ideje lenne lenyúlni a fiúk farmját és móresre tanítani a csibészeket. Címszereplőinket persze nem olyan fából faragták hogy tűrjék a megaláztatásokat, és visszavágnak a rosszaknak, miközben persze rengeteget autóznak a Lee tábornok névre hallgató 69-es, immáron klasszikussá vált Dodge Chargerükkel.
Persze ez a feldolgozásosdi mind szép és jó az idősebb korosztály számára, csak épp az a gond, hogy ha megnézik a filmet, ők nem feltétlenül a humorosnak ítélt, de kevésbé humoros idétlenkedésekre vágynak. A fiatalabbak pedig - kiknek nagy része alkotja a hasonló filmek célcsoportját - a nosztalgia érzés híján csak pislogni fognak egyes utalásoknál és kikacsintásoknál, mert a film mozgalmassága és kínos igyekezete a poénhajhászásra sajnos nem üti meg a manapság elvárt szintet. Persze aranyosan bohó a film, de igazából se nem akciófilm, se nem komédia - inkább csak egy rég eltűnt életérzés felpislákolása.
Hála a kimondhatatlan, de a copy-paste mágia hatására mégis leírható nevű rendezőnek, Jay Chandrasekharnak, a filmnek minden aspektusa ezt a nosztalgikus életérzést próbálja keresni. Jayt eddig leginkább a Broken Lizard's csoportosulás két filmjének készítőjeként ismerhettünk meg (Baromi őrjárat, Sületlen paradicsom). Aki a rendező eddig alkotásait figyelemmel kísérte, az nagyjából belőheti a Hazárd megye lordjainak stílusát, csak mindezt meg kell toldani egy kis élvezetes countrymuzsikával, minek hallatán remélhetőleg az elektronikus zenén szocializálódott ma gyermeke nem fog azon nyomban szívszélhűdést kapni. (Rajongónak: még Willie Nelson is kapott szerepet a filmben) Ami megvolt a sorozatban és amit megszerettünk a sorozatban az a filmben is megtalálható a klasszikus, nosztalgikus beállításoktól kezdve, a kaszkadőrbemutatós autós ugratásokon át egészen a tanyasi élet bemutatásáig.
Természetesen a történettől ne várjunk semmi Oscar-díjas alapanyagot, de a sok közhely és a meglepetések teljes hiánya sajnos csak tovább ronthatja a film értékelését, pedig a Hazárd megye lordjai tipikusan azon filmek közé tartozik, amit az ember nagyon szeretne szeretni. A két főszereplő (Seann "Stifler Mindörökké" William Scott és Johnny "Jackass" Knoxville), még ha közel sem színészfenoménok, de kellően idétlenek ahhoz, hogy egy pillanatra se lehessen őket komolyan venni, és mindezek ellenére azért meg lehessen őket szeretni. Burt Reynolds mint Hogg rendőrfőnök (alias Bunkó főnök) profi módon ujjgyakorlatként kezeli a szerepet, míg a film vizuális effektjeiért felelős Jessica Simpson első filmes szerepében pont azt a színvonalat hozza el, amit egy elsőfilmes énekesnőtől el lehet várni, de mivel olykor falatnyi feszülős farmerrövidnadrágot visel és férfiakat rúg tökön, mindezt el lehet nézni neki a mell... akarom mondani a mosolyáért cserébe.
A végére talán annyit lehetne mondani, hogy a Hazárd megye lordjai egy erősen közepes, de kellemesen szórakoztató, mosolygásra ingerlő alkotás lehet azoknak, akik ismerték a régi tévésorozatot (amely egyébként ugyancsak feldolgozás, mégpedig az 1975-ös Moonrunner című filmé). Azok, viszont, akik nem fogékonyak a feldolgozásokra, valamint, akiknek már a Starsky és Hutch sem jött be, óvatosan közelítsék meg a mozit, mert nem biztos, hogy értékelni fogják a filmet.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Hazárd megye lordjai (Dukes of Hazzard) amerikai akciófilm, 106 perc, 2005 Rendező: Jay Chandrasekhar Forgatókönyvíró: John O'Brien, Jonathan L. Davis, Gy Waldron Operatőr: Lawrence Sher Zene: Nathan Barr Producer: Bill Gerber Szereplők: Johnny Knoxville (Luke Duke) Seann William Scott (Bo Duke) Jessica Simpson (Daisy Duke) Burt Reynolds (Hogg) Joe Don Baker (Jim Applewhite) Lynda Carter (Pauline) Willie Nelson (Jesse nagybácsi) Forgalmazza az InterCom |
