Egy, az agy működését utánzó mikrochipnek köszönhetően egy napon a mobil telefonok akkora memóriakapacitással rendelkezhetnek, mint otthoni számítógépeink.

A londoni Imperial College és a Sheffield Egyetem kutatói szerint új chipkialakításuk lehetővé teszi nagy mennyiségű adat kis helyen történő tárolását egy komplex kölcsönösen összekapcsolt nanovezeték-hálózat alkalmazásával. A csomópontoknál olyan számítási funkciók és döntések hajtódnak végre, mint a neuronok és az axonok, az ingerátadó nyúlványok esetében az agyban.

Videófelvételre még kevés a memória

Jelenleg a mobiltelefonok memóriachipjei igen korlátozott kapacitással rendelkeznek, erősen korlátozva azoknak a képanyagoknak az eltárolását, melyeket az új generációs készülékek rögzíteni tudnak. Az elektronikai cégek a miniatűr merevlemezes meghajtókban keresik a megoldást, azonban eddig a magas költségek miatt ez a megoldás nem bizonyult túlságosan vonzónak. A britek kutatása azonban magában hordozza egy olyan chip kifejlesztését, ami kombinálja a merevlemez kapacitását a memóriakártyák olcsóságával. Mindez kétszázszorosára, 500 MB-ról 100 GB-ra növelné a tárkapacitást.

"Az új videorögzítésre alkalmas mobiltelefonok rendkívül népszerűek, viszont nagyon hiányzik belőlük a memória, mellyel a felhasználók hosszabb felvételeket készíthetnek, illetve a régieket is tárolhatják. A mi technikánkban megvan a lehetőség, hogy a mobilokat teljes értékű videokamerákká varázsoljuk, nem is beszélve sok más alkalmazásról" - nyilatkozott a kutatás vezetője Russel Cowburn, az Imperial fizika tanszékének nanotechnológia professzora.

A technika Cowburn professzor és munkatársai felfedezésén alapul, ami a nanotechnikával ötvözve képes a mikrochipekben reprodukálni a félvezető elektronikák kulcsfontosságú funkcióit kizárólag a mágnesességért felelős elektron "spin" alkalmazásával, a jóval hagyományosabbnak mondható "töltés" helyett, amit a hétköznapi mikrochipek használnak. Ezzel egy teljesen új, háromdimenziós architektúra megalkotása válhat valóra a jelenlegi mikrochipek kétdimenziós sík szerkezete helyett, amit Cowburn professzor leegyszerűsítve az asztallapon és a szekrényben való tárolás összevetéséhez hasonlít.

"Általában a mikrochipekhez elektronikát, a merevlemezekhez mágnesességet használtunk. A mi megközelítésünk lehetővé teszi a két elv összegyúrását egy újgenerációs 3D-s mikrochipben, ami sokkal több információt tud eltárolni, mint a kétdimenziós síkfelületek" - magyarázta Cowburn. A kutatócsapat már az iparág képviselőivel közösen dolgozik a technika fejlesztésén, és jelenleg egy demonstrátor chip elkészítésén fáradoznak.