Dojcsák Dániel
Dungeon Siege II
Kiadó: Microsoft Game Studios
Fejlesztő: Gas Powered Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1 GHz-es Intel Pentium vagy AMD Athlon, 256 MB RAM, 16 MB-os videókártya (GeForce 256-tól, illetve Radeon 7000-től kezdve bármi)
Ajánlott: 2.4 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2400+, 512 MB RAM, 128 MB-os videókártya, jó minőségű, szívós egér
Hasonló játékok: Diablo, Diablo 2, Dungeon Siege
Kategória: szerepjáték
Még mielőtt bármit is leírnék a játékról, érzem, ahogyan a gonosz és a jó összecsap, úgy fognak küzdeni egymással a fórumokon a játékot istenítők és a plágiumot kiáltó Diablo fanatikusok. A játék nem teremtett új műfajt, sőt, nyilvánvaló hibridje a Diablonak és egy kicsit a Warcraft világnak, illetve az AD&D vonalnak. Ennek ellenére egy izgalmas, ötletes és pörgős anyagnak ismertem meg a Dungeon Siege második részét.
Világok harca
Történetünk valahol ott kezdődik, hogy a gonosz újra megpróbálja meghódítani a világot, sőt kisebb világvégét próbálnak meg előidézni, mert úgy gondolták, hogy eljött az új korszaknak ideje. Az istenek vezetgetik seregeiket, de a közvetlen irányítás egy Valdis nevű izmos úriember kezében van. A mi szerepünk - gondolom nem meglepetés - a semmiből előlépő kalandor, aki végül megmenti a világot.
Karakterünk első lépései a rossz oldalt segítik, ahol tartalékosként ugrunk neki a driád nemzetség békés lényeinek, akik foglyul ejtenek, de nagy nehezen lehetőséget biztosítanak arra, hogy megmutassuk, mi nem is a rossz oldalon állunk, csak véletlenül csöppentünk bele párezer zöldbőrű lemészárolásába. Ezt sikerül is megoldanunk, így a rab kategóriából hamar átlépünk a helyi menő csávó/csaj kategóriába. A későbbiekben persze egészen a szuperhős szintig jutunk, amikoris emberfeletti erővel rendelkező gonosz lényeket győzünk majd le.
A kis bevezető nagyjából felvázolja a kerettörténetet, ami egy jó szerepjátékhoz mérten apró kis puzzle darabokból áll majd össze. A játékmenet ugyan lineáris, de aki nem arra gyúr hogy három nap alatt végigmenjen a játékon, az kalandozhat kedvére. A fő küldetések mellett számos másodlagos küldetésbe botlunk, amik persze nem csak kedvtelésre jók, hanem igen tápos eszközökhöz is hozzájuthatunk. A Diablón szocializálódott játékosoknak nem lesz nagy meglepetés a karakter modul, talán annyi pozitívum van, hogy itt nem kasztok közül kell választanunk, hanem a négy faj valamelyikét testesíthetjük meg.
Természetesen az ember az örök kiegyensúlyozott, akiből legfőképp jó harci varázsló válik. Ők a tűz és a halál mesterei, igazi pusztítók. A második faj a driád, akik inkább a természetmágia felé húznak, ami a gyógyítás és a jég erejét használja. A maradék két faj pedig a fizikai sebzésben jeleskedik. Az elfek - ki gondolta volna - íjászkodni szeretnek nagyon, a félóriások pedig a közelharc nagymesterei. Szerencsére ezek nem eleve elrendelt dolgok, tehát karakteünk úgy fejlődik majd ahogy mi szeretnénk, illetve ahogy használjuk. Ezek csak hajlamok, amiket azért érdemes figyelembe venni.
Szereposztás
A karakterfejlődés rendszere számomra szimpatikus volt, ugyanis minden karakter rendelkezik az imént felsorolt négy képességgel és aszerint fejlődik, hogy melyik képességet mennyit használjuk. Amennyiben váltogatjuk mondjuk a természet és a harci mágia használatot, akkor mindkettőben jeleskedhetünk, viszont mindkettőben átlagosak leszünk.
Egy jó csapat építéséhez kétféle út vezet. Az első, hogy eleinte egy karaktert húzunk minél magasabb szintre, majd később fogadunk partnereket magunk mellé akik hamar utol érik a főnököt. A másik megoldás - amit én is választottam -, hogy már a játék elején begyűjtöttem mind a három karaktert, akik folyamatosan erősödnek és sok lúd disznót győz elven három alacsonyabb szintű karakter náluknál jóval erősebb ellenféllel is elbánhat.
A varázsszó a csapatmunka. Míg a Diablóban csupán egy karaktert irányítottunk, itt maximum 6 tagunk lehet, ami már kellemes multis érzetet ad a játéknak. Három nehézségi szint van a játékban - persze először csak az elsőn vághatunk neki, ahol viszont csak 4 fő a maximum létszám. Ideális esetben a csapat rendelkezik egy tankkal, azaz egy olyan karakterrel, aki közelharcos és bírja a gyűrődést, egy gyógyítóval, aki életben tartja a csapatot azokon a nehéz napokon is, illetve egy sebzés osztóval, aki feloldja ezeket a kellemetlen pillanatokat. Persze lehet más utat is választani, mondjuk gyógyító helyett egy másik sebzőt, de akkor a gatyánk is rámegy majd a gyógyitalokra. Az íjász mint olyan, annyira nem hiányzik a csapatból, bár aki elf hívő, az mindenképp vállaljon be egyet. Persze kérdés, hogy megéri-e feláldozni az utolsó helyet is, ugyanis ő pótolható, a másik három kaszt kevésbé.
A tapasztalati pontok nem leölt szörnyenként jönnek, hanem bevitt sebzések után, ami egyenlő részben osztódik el a karaktereink között. Itt érdemes megemlíteni a pet, azaz a megszelídített lény bevonásának lehetőségét. Minden nagyvárosban találunk egy állatfarmot, ahol vásárolhatunk magunknak kis kedvenceket. Ezek ugyan elfoglalnak egy helyet a csapatban, de nem veszik le a részüket az XP-ből, hanem a fő karakterrel együtt fejlődnek. Fontos tudni, hogy etetni kell őket ahhoz, hogy felcseperedjenek és erősebbek legyenek. Attól függően, hogy mit adunk nekik, változik, hogy milyen értékekkel gyarapodnak.
A Skorpió Királynő (az egyik jószág) íjászként funkcionál, és fura módon ha íjakkal etetjük, attól nő az ügyességük. Ugyanígy egy elementált varázslatokkal vagy mágus fegyverekkel tápolhatunk, mert náluk az intelligencia számít. Persze faraghatunk magunknak tankot is, ekkor pajzsokat és páncélokat adjunk nekik, így akár kiváltható a harcos a csapatból. Sőt, a legjobb, ha szép lassan egy egész kis állatkert alakul ki belőlük, hogy szituációnak és környezetnek megfelelően lehessen őket betenni a harcba. Ki mit tud?
A tárgyak rendszere nem hiszem, hogy nagy meglepetést okozna bárkinek. A megszokott kategóriák vannak, mint kézifegyver (egy-, kétkezes), íj, varázslatok, pajzs, páncél, csizma, kesztyű, sisak, amulett és gyűrűk. Ezeknek a szürkétől a liláig különböző színnel jelölik a minőségüket. A szürke a teljesen hétköznapi, konfekció áru, a kék varázstárgy, a világoskék ritka, a lila pedig egyedi. A sárga pedig a kedvencem, un. set item, vagyis készlet. Ezek eleve erős tárgyak, de ha összegyűjtjük minden darabját, akkor komoly bonuszokat ad. Itt sokkal több szet fordul elő itt, mint például a World of Warcraftban, egészen alacsony szinten is esnek már sárga dolgok.
A tárgyak viselhetősége többségében kaszt-, és ritkábban szintfüggő. Általában valamelyik kaszt skillből kell valamennyi, hogy használni tudjuk őket. Nyilván minél komolyabb a tárgy, annál több skill pont kell hozzá. Éppen ezért is érdemes minden karakternél egy ágat erőltetni, sőt azon belül is az egyik specializációt. A harci mágiánál alacsonyabb szinten a tűz és a villám fejleszthető, majd később a halál mágia. A természetnél a gyógyítás és a jég, illetve az idézhető lények fejlesztése lehet ilyen irány. A harcosnál érdemes tartani egy készletet a fegyverekből, bár a legbiztosabb az az egykezes kard plusz pajzs páros. A két egykezessel lehet a legtöbb sebzést bevinni egy ellenfélre, a kétkezes pedig egyszerre több ellent is érinthet.
Taktikai eligazítás
Azok számára, akik kevésbé mozognak otthonosan az őrülten klikkelgetős szerepjátékok világában, azok számára mindenképp érdemes megfogadni a következő dolgokat. A játék legelején, ahogy írtam feljebb mindenképp el kell dönteni, hogy melyik irányba visszük el a karakterünket. A kezdő karakter teljesen tabula rasa indul, bármi lehet még belőle. Érdemes egy harci mágiás karakterrel indulni, az első városban pedig a Lothar nevű jóembert, vagyis félóriást magunk mellé venni.
Később, kb. 12. szinten csatlakozni akar hozzánk egy driád lány, akit fogadjunk szívesen, ugyanis ő lesz a természet mágia felelős. Ezzel a hármassal 20. szint felett úgy haladhatunk majd a szörnyek gyűrűjében, mint kés a vajban. A pontok elosztásánál van pár kihagyhatatlan, a többit pedig mindenki saját belátása szerint tudja osztani.
Ezekkel a beállításokkal viszonylag könnyedén tudunk majd haladni. A zárójelben lévő számok felett már nem annyira éri meg pontot rakni a képességre, mert nagyon kevés pluszt ad hozzá, folyamatosan csökken a hozzáadott százalék vagy érték.
Az előrehaladásnál érdemes kicsit előre gondolkodni. Minden esetben járjuk körül a várost, mert ott kapjuk a legtöbb küldetést, illetve ne szaladjunk nagyon előre. Egy jó csapat képes a saját szintje feletti szörnyeket is könnyen elintézni, de egy idő után a befektetett energia már több lesz, mint a profit. A másodlagos küldetések arra is jók, hogy kicsit táposabban érkezzünk meg a főellenségekhez. Ezeken túl javaslom, hogy a handbook (kézikönyv) nevü menüpontot gyakran látogassuk meg, illetve a dialógusokat olvassuk végig, mert nagyban megkönnyítheti a játékot, ha nem órákig kell bóklászni valami után, hanem nagyjából tudjuk, hogy merre kell a dolgokat keresni. Grafika A Diabló alacsony felbontású borzalmához képest mindenképp élmény lesz a játék. Egy jó videóvezérlővel nagy felbontásban nagyon látványosak az effektek, és hálistennek a textúrák sem elnagyoltak. Az egyedi tárgyak mind nagyon szépek és tényleg egyedi kinézetük van. Az átvezető videók néhol indokolatlanul renderelt animációk, néhol pedig érthetetlen, hogy miért a grafikai motort használják, de nagyon hangulatos, hogy adott helyre érve elindul egy anim.
Kezelőfelület Nem tartom tökéletesnek, mert néhol kicsit ujjfacsaró kombinációk vannak. Nálam a csúcspont az Act II egyik főellensége volt, ami után pihenni kellett, mert a kezem görcsbe rándult már a végén. Az ilyen játékok legnagyobb baja hogy ha pár hónapig játszunk vele, akkor valószínűleg egy új egérre is be kell ruháznunk.
Játékmenet A történet mindenképp izgalmas, és ha nem is teljesen eredeti, de a fordulatok és a mini epizódok kellően megfűszerezik. Ezért öt csillagot érdemel, akkor is ha koppintás szaga van, akkor is ha újra a földet kell megmenteni a gonosztól, akkor is ha mindig sejthető, hogy mi következik - bár ez azért nem mindig igaz. Nagyon eredetiek viszont az egyedi karakterek és a moboknak is megvan a saját hangulata.
Hangeffektek és Zene A zenével nagyon meg voltam elégedve, mert sok játékkal ellentétben ügyesen meg van oldva: nem szól egyfolytában, így nehezebb megunni a kétperces futamokat. Az effektek vállalhatóak, bár nem hiszem, hogy az ezeken való munkát túlzásba vitték volna. A beszédhangok nem rosszak, de sokszor a mutatott karakter és az éppen hallott hang köszönőviszonyban sincs egymással, ráadásul sokszor ugyanannak a karakternek egy dialógus közben is változik a hangja. Ennek ellenére ez sem komoly zavaró tényező, bár lehetett volna kicsit figyelni rá.
Intelligencia, Nehézség A nehézségre azt mondom, hogy leszámítva néhány pontot a Dungeon Siege II "gyerekjáték". Gondolom nem akartak kibabrálni azokkal, akik most próbálkoznak először ilyen játékokkal. Ha jól osztjuk el a pontokat, ha jól építjük a csapatot, ha jól válogatjuk össze a tárgyakat, akkor nagyon könnyű dolgunk lesz. A szörnyek IQ-ja viszont nem hiszem, hogy sok magyarázatot érdemelne. Tipikus mágnes effekt, ha meglátnak, akkor ugranak ránk. A főellenségek is be vannak scriptelve, az aktuális életpontoktól függően különbözőképp viselkednek, de semmi extra. A sima szörnyeknél pedig még ennyi sincs. Ez persze nem rontja el az élményt túlzottan, hiszen a játék lényege nem az, hogy minden szörny előtt kitaláljuk, hogy mit kell vele csinálni, hanem csak hent, hent, hent.
Összegzés: Stílusosan "Dió"héjban foglalnám össze. Számtalan látványos terep, érdekes küldetések, jó történet és milliónyi mob, akik csak arra várnak és csak azért léteznek, hogy mi agyoncsapjuk őket. A játék némileg addiktív, bár kevésbé, mint a World of Warcraft. Ha valaki viszont rákattan, akkor hónapokra lekötheti magát, míg végig küzdi mind a három nehézségi szintet. Egy biztos: a világ újra megmenekül a végén, a gonosz pedig újra elmehet aludni.