Budai Péter
Digitális fényképezőgép-útmutató
Majdnem
minden, amit tudni akarsz a digitális fényképezőgépekről,...
...de nem merted megkérdezni.
Az utóbbi évek, s így az idei nyár egyik slágerterméke a digitális fényképezőgép. Apró csemeték kattintgatnak ujjongva az állatkertben minden egyes bundás jószág láttán, frissen serdült fiatalemberek csempészik be a strandra mobillal egybenőtt digitális ketyeréiket, hogy további gyöngyszemekkel gazdagítsák bikinifotó-gyűjteményüket, vagy éppen komoly úriemberek húzzák elő öltönyük belső zsebéből az elsőre elegáns cigarettatárcának tetsző apró készüléket. A digitális fényképezőgép tehát divatcikk lett, hovatovább státusszimbólum. Így tehát az SG.hu sem mehetett el e jelenség mellett, és úgy gondoltuk, hogy a vásárlás terén még tanácstalan olvasóinknak egy összefoglaló cikk keretében próbálunk segítséget nyújtani.
Célunk inkább a kezdő, a digitális fotózással most ismerkedő olvasóknak szánt segítség, így tehát ahol lehet, mellőztük a szakmai nyelvezetet. Nem törekedtünk a fotótechnikai alapismeretek átfogó leírására, hiszen ezzel a témával vaskos könyvek foglalkoznak, hogy is vetemedhet ilyesmire egy vékony cikk?
Egy kitalált digitális fényképezőgépet kreáltunk, elneveztük Digicamera XY1-nek, és képzelt tulajdonságokkal ruháztuk fel. A gép tulajdonságait a jól ismert táblázatos formában látod, ahogy például egy digitális fényképezőgépekkel foglalkozó tesztoldal vagy webshop oldalain. Ha valamely tulajdonság jelentése nem világos számodra, csak kattints a tulajdonság nevére, és részletesebb leírást, esetleg fényképes magyarázatot kapsz!
Amennyiben lehetséges, válasszunk a fotózás vagy a digitális fényképezőgép gyártás terén ismert - és elismert - cég termékei közül! A noname gépek legtöbbször csak hangzatos reklámanyaguk alapján látszanak jobbnak, a gyakorlatban kevésbé jól használhatók, gyakran egyszerű webkamerát próbálnak fényképezőgépként eladni. Amennyiben az általunk megcélzott összegért - vagy némileg többért - találunk márkás gépet, válasszuk inkább azt!
Ilyen gépek, a teljesség igénye nélkül: Sony, Canon, Nikon, Olympus, Fujifilm, Konica-Minolta, Kodak, Pentax, Ricoh, Sigma, Sanyo, Kyocera, Panasonic komolyabb modelljei, Hewlett Packard komolyabb modelljei. (A példánkban szereplő fényképezőgép fikció!)
Ultrakompakt: A legkisebb, zsebben könnyen hordható gépek kategóriája. Előnyük a kis méret és súly adta kényelem. Hátrányuk, hogy sok esetben képességeik terén is elmaradnak az átlagtól, és a kis méretből adódóan használatuk néha kényelmetlen. Egyszerű hobbi- és amatőr használatra többnyire megfelelőek.
Kompakt: A digitális fényképezőgépek legszélesebb kategóriája, minden olyan, viszonylag kis méretű gép ide sorolható, amely egymagában sokféle fotós feladatra alkalmas. Előnyük a relatíve kis méret és súly, valamint a széleskörű használhatóság, hátrányuk a későbbi korlátozott bővíthetőség. Egyszerűbb modelljeik hobbi- és élményfotózásra, komolyabb modelljeik igényesebb amatőrfotózásra kiválóak lehetnek.
SLR-like: tükörreflexes kinézetű. Meglehetősen erőltetett kategória. Az olyan, kompakt csoportba tartozó, formára komolyabb gépeket sorolják ide, amik a tükörreflexes gépek kialakítására, külsejére emlékeztetnek. Nem jelent feltétlenül komoly tudású gépet is, de a legtöbbet tudó kompakt gépek ide sorolhatók. Jelesebb modelljeik az igényes amatőrök kedvelt eszközei, de ha valakit behatóbban érdekel a fotózás, akár kezdőgépként is megfelelő lehet.
Bridge: jelenleg nincs forgalomban ilyen gép. Egyfajta átmenet a komolyabb kompakt és a tükörreflexes (SLR) gépek között. Pl. a "tükörreflexes" keresővel ellátott Olympus Camedia E-10, ami azonban komolyabb társaitól eltérően nem cserélhető objektíves.
Tükörreflexes (D-SLR, vagy DSLR): a tükörreflexes keresővel ellátott, cserélhető objektíves digitális gépek csoportja. (DSLR = Digital Single Lens Reflex). Általában profi fotósok, vagy a fotózás iránt érdeklődő komoly amatőrök használják. Előnye az igény szerinti szabad bővíthetőség, megannyi kiegészítővel és objektívvel. Hátránya a mérete és a súlya, valamint az ára.
A gép külső borításának anyaga. Legtöbb esetben műanyag, de sok gép váza nem korrodálódó, könnyű fém (pl. alumínium, magnézium). A fémváz amellett, hogy elegánsabb, várhatóan tartósabb is, viszont megdrágítja a gépet (azonos kategóriájú gépek fémvázzal drágábbak), és jobban reagál a külső hőmérséklet változásaira. Ez nyáron előny, mert a gép könnyebben lehűl, télen viszont kellemetlen lehet kesztyű nélkül a jéghideg fémváz fogása.
A műanyagváz esetén nem kell feltétlenül fürdőszobai szappantartónk minőségére gondolni. Általában komolyabb szilárdságú műanyagokat használnak erre a célra.
Legtöbbször a CCD, SuperCCD, vagy CMOS megjelölésekkel találkozunk. A legelterjedtebb jelenleg a CCD képérzékelős gépek csoportja. SuperCCD-t csak a Fujifilm gépeiben találunk, ez a cég saját fejlesztésű érzékelője. Nevének hangzatosságával ellentétben nem jelent feltétlenül jobb választást. Csak ez alapján ne döntsünk! Amennyiben nem drága, tükörreflexes gépet vásárolunk, a CMOS érzékelős gépeket lehetőleg kerüljük, mert a legolcsóbb és legrosszabb minőségű gépekbe raknak ilyen érzékelőt!
A képérzékelőn található érzékelőhelyek száma. Nem sokat mond számunkra vásárlás során.
A képalkotásban résztvevő tényleges képpontszám, milliószorosát megapixelnek hívjuk. Példánkban a 3,9 millió pixel 4 megapixeles gépet jelent. Ez talán a digitális fényképezőgépek köznyelvben is legismertebb jellemzője, azonban ne tekintsük a választásnál legfőbb szempontnak! A megapixelszám nem jelent automatikusan jobb képminőséget, csak nagyobb képméretet, ami természetesen magával hozhatja a jobb minőséget is, de ez a jellemző inkább mennyiségi, mint minőségi adat. Élmény- és hobbifotózásra válasszunk 2-3 megapixeles gépet.
Egy 2 megapixeles gép képe monitoron tökéletes nagyságban érvényesül, papírképre nagyítva pedig akár 10x15-ös (képeslap) méretben is kiváló fotót kaphatunk. Egy 3 megapixeles gép ajánlott nagyíthatósága papírképre 13x18 cm. Természetesen ennél nagyobb papírképen is jól mutathat fotónk. Amennyiben nem csupán amatőr felhasználásra szeretnénk gépet, vagy képeinket nagy méretű papíron szeretnénk látni úgy 4-5-6 megapixeles gépet válasszunk.
A gép által készíthető fotók hosszabb és rövidebb oldalának szorzata, pixelben megadva (pl. 2272x1704 pixel, ami egyenlő 3,9 megapixellel). Ha több értéket látunk, akkor ezen képméretek közül választhatunk a gép menüjéből.
A készíthető fotó oldalainak aránya. Példánk esetén 2272:1704 = 4:3. A digitális gépek többsége 4:3 képaránnyal dolgozik. Ez monitorunk képaránya is, így azon jobban érvényesül. Vannak gépek melyeknél választható a 3:2-es hagyományos fotó-képarány is, és a digitális tükörreflexes gépek általában csak 3:2 képarányban dolgoznak. Az értéknek a fotók papírra nagyításakor lehet jelentősége. A laborok nagy része hagyományos 3:2 képarányban dolgozik (pl. 15x10 cm-es papírkép), de léteznek már olyan laborok is, amik a digitális 4:3 képaránynak megfelelő papírképet nagyítanak. Amennyiben nem találunk ilyen helyet és gépünk 4:3-os képeket készít, az sem nagy probléma, mivel bármely egyszerű fotószerkesztő programmala a kívánt méretre vághatjuk a fotót. De még enélkül sem dől össze a világ. Amennyiben a kép alsó és felső szegélyén nincs fontos képelem, úgy válasszunk úgynevezett "fill" nagyítást, így képünk kitölti a papíméretet, de alul-fölül lemarad egy kis szegély. Ha fontos a kép egésze, kérjünk a laborban "fit" nagyítást, így egész fotónk a papíron lesz, viszont a kép oldalainál vékony fehér szegély marad, amit otthon levághatunk, ha zavaró.
Gépünk fényérzékenységét jelöli, filmes mértékegységgel (ISO) számolva. A gépek többsége ISO 100 érzékenységet használ, ezt tekintsük alap érzékenységnek! Sok gépen lehetőség van ennél az értéknél nagyobb vagy kisebb érzékenység beállítására is. Ha kisebb érzékenységet állítunk(tegyük fel ISO 50-et), úgy tisztább, kevesebb zajt (zavaró "mákosodást") tartalmazó fotót kapunk, de hosszabb ideig kell exponálnunk, hogy a kép kellően világos legyen. Alacsony érzékenység használata kellően világos, napsütéses helyen javasolt. Ha belső térben, vagy sötétebb helyen szeretnénk fotózni, akkor célszerű nagyobb érzékenységet (ISO 200, 400, 800 stb.) választani, mert így gépünk rövidebb idő alatt exponál és például a gépet kézben tartva sem rontja a fotót kezünk remegése, illetve a mozgó fotótémánk nem mozdul el ennyi idő alatt. A nagyobb érzékenység viszont rontja képeink minőségét. Zajos, "mákos" fotókat kaphatunk eredményül, melynek mértéke az érzékenység nagyságától is függ.
Zoom nagylátószögnél, zoom tele-állásban
A példánkban látott 35 mm, a zoomtartomány alsó értékét jelöli, a 105 mm pedig a zoom felső határát. A zoomtartomány nagyságát könnyen kiszámíthatjuk, ha a nagyobb milliméter értéket elosztjuk a kisebbel. Ez esetünkben 105/35 = 3. Tehát gépünk 3x-os zoomra képes. Ez azonban csak felületes adat, aki további részleteket szeretne megtudni, olvassa tovább ezt a részt!
Tehát a zoom két végpontját a legkisebb és az elérhető legnagyobb gyújtótávolság határozza meg. Ezt milliméterben számoljuk. A gyújtótávolság a gyakorlatban azt mutatja meg nekünk, hogy gépünk objektívje milyen széles szögben lát. Alapobjektívnek az 50 mm-es gyújtótávolságú objektíveket tekintjük. Minél kisebb a gyújtótávolság, az objektív annál nagyobb területet képes befogni. Az érték minél nagyobb, annál keskenyebb területet fog be, de annál messzebbre is lát. A befogott szöget látószögnek nevezzük. 50 mm alatti érték esetén nagylátószögről beszélhetünk, az 50 mm-nél nagyobb tartományban dolgozó objektívet teleobjektívnek hívjuk. A digitális fényképezőgépek esetén a könnyebb átszámíthatóság érdekében az előzőekben írt, filmes értékekkel számolunk, holott objektívjeik nagyon kis gyújtótávolságon dolgoznak. Egyszerűbb, olcsóbb digitális fényképezőknél, vagy a tükörreflexes gépek egyes cserélhető objektívjeinél találkozhatunk fix gyújtótávolság értékkel is, például 38 mm. Ebben az esetben fix objektívről beszélünk, ami nem rendelkezik zoom lehetőséggel és mindig ugyanazt a méretű a képmezőt fogja be. Lássuk példánkat!
Példagépünk jelen esetben 35 mm-es (hagyományos filmes) értéknek megfelelő (nagy)látószöget ad. Ez a szög, kb. vízszintesen 54,4 fok, de az átszámításába most hosszadalmas lenne belemennünk. A 35 mm-es érték kb. a kompakt digitális gépek átlagos értéke. Ha az induló érték ennél kisebb, akkor gépünkkel nagyobb területet tudunk lefényképezni. Ez például kisebb belső helységben jöhet jól, vagy, ha nagy a rokonságunk és szeretnénk, ha mindenki a képen lenne. Néhány digitális gép akár 28 mm-nek megfelelő látószöget is adhat. Amennyiben fontos a nagyobb terület befogása, pl. épületfotónál, vagy nagyobb embercsoport, tárgy, viszonylag közelről való fotózásánál, úgy inkább ilyen értéknek megfelelő gépet keressünk. A nagylátószög hátránya a viszonylag komoly képtorzítás lehet.
A másik véglet a zoomobjektív teletartománya. Ez esetünkben 105 mm, ami az előző (35 mm) érték háromszorosa, tehát 3x-os zoomot jelöl. Sokkal kisebb látószöget ad, kb. 19,4 fokosat, de így messzebb is ellátunk a segítségével. A 100 mm körüli tartomány kiválóan alkalmas pl. portrék készítésére.
Láthatjuk, hogy kizárólag a zoom nagyságának figyelembevétele tévútra vezethet minket. Mindig keressük meg hozzá a gyújtótávolság értékeket, hogy megbecsülhessük az objektív által befogható képterület nagyságát, a látószöget is! Egy 38-380 mm közötti, és egy 28-280 mm gyújtótávolság között dolgozó gép is 10x-es zoomra képes, használatukban mégis jelentős eltérések lehetnek. Az első gép alapesetben (38 mm) kisebb látószöget ad, így pl. belső terek fotózására kevésbé alkalmas, végállásban (380 mm) azonban messzebbre láthatunk vele, így pl. vadon élő madarak fotózására alkalmasabb lehet. A második gép pedig alapban (28 mm) nyújt jobb látószöget, így pl. épületfotózásnál nagyobb sikereket érhetünk el vele.
A gépek nagy része 2-3x-os zoomal szerelt. Ez tökéletesen elég lehet minden hétköznapi fotóstéma megörökítésére. Nagy szabadságot ad nekünk a képkivágás helyes megválasztásában. Nagyobb zoomos gépet csak extra igények esetén válasszunk, például, ha természetben szeretnénk állatfotókat készíteni, bár ennek sikeréhez még nem feltétlen garancia a nagy zoom. A nagy zoommal kapcsolatban azonban két dolgot vegyünk figyelembe. Egyrészt a nagyítással együtt minden esetben a képminőség is romlik, , bár ez a minőségromlás hobbi szinten még elfogadható képet jelent. Másrészt a zoom növelésével fokozottan növekszik a kezünk természetes remegése által keltett "berázásveszély", melynek végeredménye az életlen kép. Ez sosem a gép hibája, hanem a fotósé, főként ha nagy zoomal gyengébb fényviszonyok között akart fotózni. Félhomályban, szobabelsőben, este lehetőleg kerüljük a nagy zoom használatát!
Lehetőségünk van - korlátozottan - gépünk gyújtótávolság-tartományának növelésére vagy csökkentésére kiegészítő objektív konverterek megvásárlásával, főleg olyan gépek esetén, amelyek rendelkeznek az objektívház körüli adapter-menettel. Erről bővebben az "Adapter-menetátmérő" részben szólunk.
A fent vázolt - optikainak nevezett -zoomon kívül szinte minden gépben használhatunk digitális zoomot is, kivéve például a komolyabb tükörreflexes gépeket. Míg az optikai zoomnál valós nagyítást kapunk, úgy a digitális zoom nem nyújt tényleges nagyítást, így részletesebb képet sem, csupán a meglévő képadat digitális kinagyítását, hasonlóan ahhoz, ahogy egy fotószerkesztő programban nagyíthatjuk a képünket utólag. Előnye abban rejlik, hogy mindez még a gép belsejében végbemegy és nem egy már tömörített, feldolgozott képpel tesszük meg. Átlag amatőr felhasználásban ennek nincs túl nagy jelentősége. Különösebb figyelmet ne szenteljünk ezen adatnak!
Újabban nagy reneszánszát éli ez a tulajdonság. Előnye, hogy kezünk természetes remegését a stabilizátor megpróbálja kompenzálni, így gyengébb fényviszonyok között, vagy nagyobb zoommal, kézből is van esélyünk éles kép készítésére. Használata azonban viszonylag korlátozott, végtelen ideig nem képes kiszűrni a remegést, tehát ne várjunk tőle csodát. A gép árát megdrágítja, de például 10x-es zoom körüli gépeknél nagyon ajánlott ilyet választani.
Automata élességállítás (vagy autofókusz, AF)
Ez esetben a gép önmaga állítja be a kép élességét. Néhány nagyon olcsó gép nem rendelkezik automata élességállítással. Ezeket fix fókuszos gépeknek nevezzük. Az ilyen gépek képein bizonyos távolságtartományon belül (például 60 centimétertől végtelenig) minden éles. Legnagyobb előnye a fix fókuszos gépeknek, hogy megspórolják a gép automata élességállításának sokszor több másodperces idejét, így szinte azonnal lehet velük exponálni.
Az automata élességállítással rendelkező digitális fényképezőgépek többsége az ún. kontraszt érzékelés elvén állítja be az élességet. Legtöbbjük erre a kép közepén lévő területet veszi figyelembe, de vannak gépek amelyeknél magunk is meghatározhatjuk, hogy a képmező melyik területét használja élességállításra. Általában a keresőben, vagy a hátsó LCD kijelzőn a képmezőben lévő kis négyzet (téglalap) jelzi az éppen aktív fókuszmezőt. Az automata élességállítás előnye, hogy kényelmes és általában pontos, hátránya, hogy több másodpercig is eltarthat, így közben könnyen lemaradunk a valóban megörökíteni kívánt témáról.
A kontraszt érzékelős éllességállítást úgy bírhatjuk gyorsabb és megbízhatóbb munkára, ha eltérő fényességű, nagy kontrasztkülönbségű területekre próbálunk élesíteni. Csíkos, kockás, erősen mintázott felületeken a gép könnyebben megtalálja az élességet, mint például egy sima fehér falon - ez utóbbin valószínűleg egyáltalán nem fogja. Szintén gondot jelenthetnek a gyengébb fényviszonyok. Itt nem kell koromsötétre gondolnunk, hiszen az autofókusznak sokszor elég egy félhomályos szoba is, hogy nehezen boldoguljon. A következő pontban ennek lehetséges megoldásáról írunk.
Gyengébb megvilágítás esetén, például szobabelsőnél gyakran előfordul, hogy rendelkezésre álló fény nem elegendő a gép automata élleségállító rendszere számára. Ilyenkor egyszerűen képtelen beállni, és ide-oda hintázik, bizonytalankodik az élességállítás, vagy életlen kép a végeredmény. Ennek kiküszöbölésére némely gép rendelkezik ún. autofókusz-segédfénnyel.
Ez egy kis lámpa vagy lézer fényforrás, amely az élességállítás közben rövid időre felvillan és megvilágítja a fókuszáláshoz szükséges sötétebb területet. Ha szerencsénk van, akkor ez a fény elegendő lehet, hogy gépünk megtalálja a helyes élességet, bár ez nem minden esetben garantált. A segédfény hatótávolsága is korlátozott, leginkább 2-3 méter távolságra hatásos, az erősebbek esetleg 5-7 méterig nyújthatnak segítséget.
Nem minden szituációban célszerű az élességállítást a gép automatikájára bízni, illetve vannak esetek, amikor az automatika nem dolgozik megfelelően. Ilyenkor jól jön, ha az élességet mi magunk is beállíthatjuk. A kisebb gépeknél általában a menüből választhatjuk ki a kézi élességállítást, a kép élességét pedig a hátsó LCD kijelzőn kell ellenőriznünk, ami viszonylag gyenge felbontású ahhoz, hogy kellően pontosan élesre állítsuk a képet. Több gépen segítségképpen megjelenik egy mérőskála, amely az élesség távolságát mutatja, vagy a kép középső részét kinagyítja a gép, hogy jobban láthatóvá váljék a megfelelő élesség. A gépek nagy részén a megfelelő élesség esetén visszajelzést is kapunk egy kis világító pont formájában.
Nagyobb kompakt gépek esetén az objektívház elején lévő, forgatható gyűrűvel állíthatunk manuálisan élességet, hasonlóan a komolyabb filmes gépekhez. Ez nemcsak érzetben, gyorsaságban, de általában pontosságban is jobb eredményt ad.
Normál fókusztartomány (közelpont)
Itt azt a távolságértéket láthatjuk, amelyen belül, vagy amelytől indulva a gép autofókusza képes élességet állítani. Példánkban 50 cm szerepel, tehát alapesetben a gép 50 cm és végtelen távolság között képes élességállításra. Ebben az állásban egy 30 cm-re lévő tárgyra gépünk nem tud ráfókuszálni.
Makró fókusztartomány (közelpont)
Lásd az előző pontban leírtakat, azzal a különbséggel, hogy a gépek többségén találunk átkapcsolási lehetőséget makró tartományra (azaz apró, általában közeli dolgok fényképezésére). Ez az érték azt a közeli tartományt mutatja, amelyen belül gépünk képes élességállításra. Fenti példánk esetén, makró állásra kapcsolva digitális fényképezőgépünk 5 és 50 cm között képes élességet állítani. Például, ha 20 centiméterről szeretnénk egy pénzérmét fotózni, abban az esetben célszerű használnunk e módot. Vannak gépek, amelyeknél a normál és a makró élességállítás között nincs átkapcsolási lehetőség, de ettől függetlenül ugyanúgy képesek makró képek készítésére is.
Szemünk és agyunk máshogy érzékeli a látható fényt és annak hatását a környezetre. A különböző fényforrások (pl. napfény, izzólámpa, fénycső) fénye egész más hatással van az általuk megvilágított tárgyak és a környezet színeire. Egy fehér papírlapot napfénnyel, vagy egy fénycsővel megvilágítva például más színt kapunk, de agyunk ezt a színt fehérre kompenzálja, így mi mindkét esetben fehérnek látjuk a lapot. A fényképezőgépek erre nem képesek, ezért, hogy az adott tárgy mindig a helyes színét adja vissza a képen, meg kell határozni számára, hogy a kép milyen fényforrással van megvilágítva, ellenkező esetben képeink például kékes, vagy sárgás színben tündökölnek majd az eredeti színek helyett. A gépek nagy része a fehéregyensúly beállítását automatikusan is elvégzi (Auto White Balance), de több gépnél lehetőségünk van előre meghatározott beállításokat választani. Ezek például a napfény, vaku, felhős, izzólámpa, fénycső módok, melyeket az adott szituációtól függően választhatunk ki. Még komolyabb gépek esetén manuálisan is beszabályozhatjuk az úgynevezett fehéregyensúlyt. Általában fehér falfelület, vagy papírlap jó referenciának, melyre a keresőt ráirányítva (vagy lefotózva azt) megadhatjuk gépünknek, hogy ezt a színt értelmezze ezután fehérként. Így nagyobb esélyünk lesz, hogy képünkön a helyes színeket kapjuk vissza.
Objektív fényereje - rekesz (blende)
Tömören fogalmazva a rekesszel (blendével) szabályozhatjuk az objektíven keresztül a gépbe jutó fény mennyiségét. Ez egy objektíven belül elhelyezkedő, kis lamellákból álló szerkezet, közepén nagyjából kör alakú réssel. A rés átmérőjét szabályozva csökkenthető, illetve növelhető a bejutó fény mennyisége. Vannak esetek, pl. tűző nap, amikor egész szűkre állított rekesszel is kellően sok fény jut be a kellően exponált képhez, míg egy gyengébben megvilágított helyen tágabbra kell vennünk a rekeszt, hogy kellően megvilágított legyen fotónk.
Az objektív fényereje egyszerűen megfogalmazva annyit jelent, hogy melyik az a legtágabb rekesz, amit beállíthatunk. Ezt egy számértékkel jelölik, mely minél kisebb, annál "fényerősebb" az objektív. Például digitális gépeknél F2.8 egy átlagos fényerőnek mondható. Az objektívek fényereje a zoom (gyújtótávolság) növelésével általában csökken, ezért ilyen számokkal is találkozhatunk: F2.8-F4.5. Az első érték az objektív nagylátószögnél adott fényerejét, a második érték a zoom végállásában (tele) adott fényerejét mutatja. Vannak digitális fényképezőgépek, melyeknél a zoom növelésével sem csökken a fényerő. Ez nagyon jó minőségű objektívre utalhat. Példánkban találkozunk egy harmadik számmal is: F8. Ez a gépen beállítható/elérhető legnagyobb rekeszérték (vagyis legszűkebb rekesz).
Példánknál maradva, alap nagylátószögnél használva a gépet rekeszértékünk F2.8 és F8 között változtatható, teljes zoomot használva pedig (teleobjektívnél) F4.5 és F8 között. Az alap rekeszérték-sor: 1 - 1.4 - 2 - 2.8 - 4 - 5.6 - 8 - 11 - 16 stb. Ezek az egész értékek. Egy értéknyi ugrás fele akkora fénymennyiséget jelent. Természetesen a gépek többsége ezen értékek közötti 1/2, vagy 1/3 értékeket is képes beállítani. A gépek egy része a beállítást automatikusan végzi, de sok gépen emellett magunk is meghatározhatjuk ezt a értéket, a megfelelő határok között.
Minimum záridő, maximum záridő
A záridő (megvilágítási idő) segítségével határozhatjuk meg, hogy gépünk milyen hosszú ideig exponáljon. Az előző pontban írt rekesszel együtt tehát a két legfontosabb tényezője annak, hogy fotónk mennyire lesz sötét, vagy világos. Könnyű megérteni, hogy nyári napsütésben például egész rövid idő is elég lehet ahhoz, hogy gépünkbe megfelelő mennyiségű fény jusson, míg pl. egy barlangban fényképezve sokkal több időre van szükség, hogy elég fény jusson a gépbe. A záridő tartomány akár több ezred, vagy tízezred másodperctől, több másodpercig (komolyabb gépeken percig is) terjedhet.
A példánkban közölt min. záridő tehát azt jelenti, hogy gépünk 15 másodperc időtartamig képes exponálni, az 1/2000 max. záridő ( a másodperc 2000-ed része) pedig a legrövidebb megvilágítási időtartomány, amelyre gépünk képes. Szép éjszakai felvételekhez több másodperces záridő (és állvány) javasolt, egy gyalogló ember olyan 1/60 másodperces idővel már sikeresen "kimerevíthetünk" a képen, egy száguldó sportkocsihoz viszont legalább 1/500, vagy még rövidebb záridő szükséges. Itt is igaz, hogy fele akkora záridő, fele akkora fénymennyiséget jelent. Lehetőség van természetesen 1/2 vagy 1/3-nyi lépésben is állítani a záridőt azokon a gépeken, amelyek megengedik a kézi állítást. A gépek egy része ezt a beállítást maga határozza meg.
Általában a legtöbb digitális fényképezőgép rendelkezik valamilyen beépített vakuval, kivéve - költségcsökkentés címén - a nagyon olcsó, egyszerű gépeket és a legdrágább profi szerkezeteket, amelyeknél már egy beépített villanó megléte inkább felesleges tényező. Kétféle belső vakuval találkozhatunk. Az egyszerűbb, kisebb kivitelű gépeken a sima, előlapra szerelt beépített vakuval, a kicsit komolyabb gépeken pedig az úgynevezett felnyíló (pop-up) vakuval, mely a váz tetején-közepén, gombnyomásra vagy kézzel nyitható. Az előbbi az olcsóbb kivitel, de sajnos a sima beépített vakus kis gépek hajlamosabbak az ún. vörösszem-effektusra, valamint előfordulhat, hogy egyes esetekben a gép objektívjének árnyéka is rákerül a képre vakuzáskor. A felnyíló vakunál ez ritkább, mivel messzebb kerül a váztól és az objektívtől, viszont mechanikus mivolta miatt kicsit sérülékenyebb.
A beépített vakuk - egyéb beállításoktól függően - általában 2-3, az erősebbek 4-5 méterig nyújtanak jó megvilágítást. Az erősség a beállított rekesz és az érzékenység függvényében is változhat. A vaku erősségét az ún. kulcsszám adja meg. A digitális gépek beépített vakujai általában 10-14-es kulcsszámúak, a komolyabb külső vakuk akár 40-50, vagy még nagyobb kulcsszám-értékűek.
Ha beépített vakunk fényereje, vagy szolgáltatásai nem nyújtanak számunkra kellő alternatívát, úgy válasszunk olyan gépet, amelyen külső vaku csatlakozására is van mód. Ez történhet ún. szinkronkábel segítségével, mely olcsóbb megoldás viszont a vakut a kábel végén kézben kell fognunk, vagy vásárolnunk kell hozzá külön vakusínt, amire elhelyezhetjük. A másik megoldás az ún. vakupapucs, így a gépre helyezhető a külső vaku.
Hátránya, hogy a felrögzítve nincs vele olyan szabadságunk a vakufény irányának meghatározásában. A külső csatlakozással rendelkező gépek jó részén mindkét megoldást megtaláljuk, de előfordulhat, hogy csak egyfélét.
Itt a vaku viselkedését határozhatjuk meg. Ezen beállítások közül némelyik már az egészen egyszerű gépekben is elérhető. Nézzük az ismertebb beállításokat:
Auto: a fényviszonyoktól függően a gép maga dönti el, hogy szükséges-e bekapcsolnia a vakut, vagy sem.
Off: kikapcsoljuk vele a vakut, így semmilyen esetben nem fog villanni. (például múzeumban, ahol tilos vakut használni)
Fill-in: magyarul derítő vakuzás. Leggyakrabban napsütéses időben használhatjuk, ahol ugyan elegendő a fény, de pl. a felülről tűző déli nap miatt egy arcon erős árnyékok keletkeznek. Egy gyengébb derítővakuval az arcra villantva csökkenthetjük a kellemetlen árnyékokat.
Anti red eye (red eye reduction): magyarán vörösszemhatás-csökkentés. Portréalanyunknál esetleg fellépő vöröszszem-effektust próbálja csökkenteni azzal, hogy elővillanásokkal beszűkíti a fotóalany íriszét. Nem mindig hatásos, de segíthet.
Slow-sync: lassú szinkron. Hosszabb záridőt választ a gép, így nem csak az előtér - a vaku pár méteres hatósugarán belül - hanem a háttér is megfelelően exponált lesz. Például akkor kell ezt alkalmaznunk, ha éjszaka készítünk portrét egy szép műemlék előtt és azt szeretnénk, hogy ne csak a portréalany, de a háta mögötti műemlék is jól látszódjon. Állvány használata kötelező hozzá!
Ha gépünket valamely automata módban használjuk, a fénymérés után maga állítja be a szükségesnek ítélt rekeszt és záridőt. Vannak azonban esetek, amikor a gép által mért értékeket felül kell bírálnunk, hogy szépen megvilágított képet kapjunk. Az expozíció kompenzáció segítségével "sötétíthetünk", vagy "világosíthatunk" a képen. Példánkban -2 EV és +2 EV fényértékek között állíthatunk. A gép által mért értéket vesszük 0 EV-nek. Ehhez képest állíthatunk be -2-vel kisebb, vagy +2-vel nagyobb fényességi értéket.
1 EV fényérték megfelel a fentiekben írt 1 rekesz- vagy zársebesség-értéknek. Általában 1/2 vagy 1/3 lépésenként állíthatunk. Ez a funkció általában az egyszerűbb, automata gépeken is megtalálható.
Gépünk a szükséges rekeszértéket és a záridőértéket a fénymérés során határozza meg. Ez általában a fényképezőgép expozíciós gombjának félig lenyomásakor történik meg. A fénymérés módjának állításakor azt szabályozzuk, hogy gépünk a képterület mely részein mérjen fényt, illetve mely területeket vegyen elsődlegesen figyelembe. Nem minden gépen állítható e funkció. A leggyakrabban használt fénymérési módok:
 |
Evaluative (kiértékelő): A gép a képmező több pontján mér fényt és ezek eredményeit kiértékelve határozza meg a szükséges beállításokat. Általában bármely átlagos szituációban használható, főleg, ha a kép megvilágítási viszonyai egyenletesek (nincs pl. erős fényforrás a sarokban, stb.) Az egyszerűbb gépek csak ezt a funkciót használják. Egyes gépeknél mátrix fénymérésnek nevezik. |
|
 |
Center-Weighted (középre súlyozott): A gép a képmező egészén mér fényt, de kiértékelésekor leginkább a kép középső részének fényviszonyait veszi figyelembe és csak kisebb súllyal a kép többi részén mért értékeket. |
|
 |
Spot (pont): A gép a képmező középpontján mér fényt, és ez alapján határozza meg a rekesz és záridő beállításokat. Akkor lehet fontos, ha kiegyensúlyozatlan fényviszonyok esetén csak a kép közepén lévő főtéma (vagy annak részletének) helyes megvilágítása fontos. Egyes gépeken az ennek megfelelő mérést Partial (parciális) fénymérésnek hívják, amely részben megegyezik a Spot méréssel, de némileg nagyobb területen mér, így olyan pontos mérésre nem alkalmas, mint a Spot. |
Rekesz-előválasztás
Félig automata mód. Ezt választva magunk szabályozhatjuk a rekeszértéket, a megfelelő határok között és a gép automatikája állítja be hozzá a megfelelőnek ítélt záridőt.
Záridő-előválasztás
Az előző ponthoz hasonlóan félig automata mód. Mi állíthatjuk be a kívánt záridőt, és a gép határozza meg mellé a jónak ítélt rekeszértéket.
Egyes digitális fényképezőgépek objektívházához csatlakoztatható külön vásárolható adaptergyűrű, amely a teleszkóposan kinyúló objektívet veszi körbe. Szerepe kisebb fokban a sérülékeny objektív védelme. Másrészt viszont az adapter eleje is menetes, amelyre ugyanolyan menetátmérőjű kiegészítők helyezhetők fel, ezzel gépünk képességeit megsokszorozhatjuk. Ezen kiegészítők legtöbbször a fotózásban használt szűrők, vagy az objektív látószögét befolyásoló nagylátószögű, illetve telekonverterek lehetnek.
A menetátmérő arról tájékoztat, hogy milyen átmérőjű gyűrűt kell keresnünk a boltokban. Az ilyen gépekhez létezik drágább gyári és olcsóbb utángyártott gyűrű is.
Szinte bármely gép rendelkezik a sorozatfényképezés képességével, melynek beállítása után az exponáló gombot folyamatosan nyomva tartva egymás után készülnek képeink. Ezen adatokból azt tudjuk meg, hogy gépünk milyen gyors egymásutánban képes fotókat készíteni, illetve maximálisan mennyi képet tud egymás után fényképezni egy sorozaton belül. Ha eléri a maximális képszámot, akkor a gépnek mentési időre van szüksége, hogy az elkészült fotókat eltárolja. Ez akár többször 10 másodperc is lehet. Ezután a sorozatfényképezés folytatható. Példa fényképezőgépünk 2 képet készít egy másodperc alatt és teszi mindezt maximálisan 10 kép hosszig. Átlagosan kb. 1,5-2 képkocka sebességet érnek el a gépek, de akad olyan modell amely 4-5 képkocka/másodperc sebességre is képes, de ez esetben csak néhány képet képes elmenteni, vagy kisebb képméretben képes ezt a sebességet hozni. Akadnak 8-10 képkocka/másodperc sebességre képes gépek is, de nagy általánosságban ezek jóval kisebb képmérettel dolgoznak, mint a gép által egyébként elérhető legnagyobb képméret.
Az állóképek világán túl szinte minden digitális fényképezőgép alkalmas valamilyen minőségű videófelvételre is. Ez alól jelenleg technikai adottságaik miatt kivételek a komolyabb tükörreflexes gépek, többnyire azért is, mert az ilyen gépet vásárló réteg nagy része nem igényli ezt a kommersz funkciót. Azt tartsuk szem előtt, hogy fényképezőgépünk filmfelvevő képessége nem lesz egyenértékű egy digitális, vagy analóg videókamera képességeivel és viszont is igaz, hogy egy videókamera állókép-készítési képessége nem mérhető össze egy digitális fényképezőgép fotóminőségével és lehetőségeivel.
Átlagosan 320x240 képpontos videót készíthetünk 15 képkocka/mp sebességgel, de egyre gyakrabb a 640x480 képpont méretű, 30 képkocka sebességű videó lehetősége is. A készíthető mozgókép hossza is gépenként változhat, általában 30 másodperc, illetve néhány perc egyszeri felvételére van lehetőség, de több gép kínál végtelen felvételi lehetőséget, amely természetesen a memóriakártya beteltével véget ér. A gépek nagy része hangot is képes felvenni a mozgókép mellé, a zoom lehetőségét azonban sok gépen letiltották, mivel a zoommotor belehallatszik a hangfelvételbe.
A távvezérelés lehetősége az olcsóbb gépeknél nem adatott meg. Általában vezetékes vagy infra elven működő távvezérlőt használhatunk. Néhány gépen akár mindkettőre lehetőség van. A távvezérlés abban az esetben segíthet, ha nincs módunk a gép mögé állni, vagy pl. esti, hosszú záridős felvételeket készítünk állványról és a gép legkisebb remegésének kiszűrése érdekében távkioldóval exponálunk.
Gépünket fotóállványra erősíthetjük e szabványmenet segítségével. Anyaga legtöbbször műanyag, kicsit drágább gépeknél fém. Jó ha az állványmenet egy vonalban van az objektív középtengelyével, mivel pontosabb panorámaképek készítését teszi lehetővé, de ez ne legyen döntő szempont a választásunknál, mert az átlagos gyakorlatban ennek szinte semmi jelentősége.
Ezzel a képességgel szinte minden gép rendelkezik, még az olcsóbbak is. Segítségünkre lehet, ha például mi is szerepelni akarunk a családi csoportképen. Általában 10 másodpercre időzíthetjük a gépet, melynek végén megtörténik az expozíció. Némely gépen rövidebb, 2-3 másodperces késleltetés is beállítható, ez abban az esetben segíthet, ha nincs távvezérlőnk és állványról fényképezve a 2-3 másodperc elég, hogy lecsillapodjon a kezünk által az állványban keltett remegés.
Elég ritkán találkozhatunk e képességgel. Beállításával gépünk a beállított időközönként (pl. percenként vagy óránként) készít egy képet. Az így kapott képeket összefűzve érdekes sorozatot kapunk például egy virág kinyílásáról, vagy a napfelkeltéről.
Memóriakártya típusa
Arról tájékoztat bennünket, hogy milyen fajta memóriakártyát fogad gépünk. A leggyakoribb típusok:
 |
CompactFlash (CF): a legrégebben piacon lévő, és talán legelterjedtebb kártyaformátum. Olcsó, és cikkünk írása idején már a több gigabyte kapacitású kártyák is elérhetőek. Létezik Type I. és Type II. verziója, melyek leginkább csak vastagságukban különböznek egymástól. A Type I. foglalatot használó gépekbe nem illeszthető Type II. kártya, fordítva viszont igen. |
|
 |
MicroDrive (MD): CompactFlash Type II. kártya méretű, kis, mozgó alkatrészt is tartalmazó háttértároló. Korlátozottan sérülékeny, viszont nagy kapacitásához képest relatíve olcsó és egyes gépekben kellően gyors is. Sok CompactFlash Type II. foglalatos gép fogad MicroDrive-ot is. |
|
 |
Smartmedia: egyes (használt) gépekben még találkozhatunk vele, de lényegében, korlátozott tárolókapacitása miatt már nem élő kártyaformátum. |
|
 |
Secure Digital (SD): Rendkívül kis méretű, egyre népszerűbb kártyaformátum. Az adatokat saját kódolással tárolja. A CF kártyákhoz képest még némileg magasabb az ára. |
|
 |
MultiMedia Card (MMC): az előbbi kártya közeli rokona. Méretben megegyeznek, de az MMC kártya hagyományos, kódolatlan formában tárol. |
|
 |
xD: a jelenlegi legkisebb méretű kártyaformátum. Több gyártó is ezt a fajtát használja gépeiben. Azonos kapacitású társaihoz képest ára viszonylag magas. |
|
 |
Memory Stick: A Sony cég házi formátumaként indult kártyatípus, de mára több gyártó is alkalmazni kezdte gépeiben. Relatíve magas az ára. |
Géphez csomagolt memóriakártya
A legtöbb digitális fényképezőgéphez jár egy alap memóriakártya. Általában kis
kapacitású, csupán néhány fotó tárolását teszi lehetővé, így a gépvásárlással együtt érdemes egy ugyanolyan, nagyobb kapacitású kártya beszerzése is. Szerepe csupán annyi, hogy a vásárlást követően gépünket kipróbálhassuk, egy komolyabb fotóskirándulásra már nagyon kevésnek bizonyulhat. Némely gépek esetében nem jár ilyen kártya, mert rendelkeznek némi belső memóriával, azonban egy nagyobb kiegészítő kártya ezek mellé is erősen javallott. Amelyik gépnek csak belső memóriakártyája van, és nem csatlakoztatható hozzá semmilyen memóriakártya, annak megvételét nem javasoljuk.
Tömörítetlen képformátumként TIFF vagy RAW választható. A TIFF képformátum a JPG-hez hasonló, gép által feldolgozott kép veszteségmentes változata. Előnye, hogy ezáltal jobb képminőséget kapunk, bár átlagos felhasználó számára szinte semmi lényeges különbség sincs a sima JPG és a TIFF fájl között. Nagy hátránya, hogy rendkívül méretes, egy JPG fájl méretének akár a 10-15-szörösét elfoglalhatja, így a kezelése akár számítógépen, akár digitális fényképezőgépünkben rendkívül nehézkes. A fényképezőgép egy ilyen kép készítése után akár egy perc ideig is menthet egyetlen fotót.
Komolyabb gépekben választható a RAW képformátum, mely a képérzékelő nyers adatait tartalmazza, a fényképezőgép mindenféle utólagos képmanipulációja nélkül. Az előbbi két formátumnál sokkal szélesebb körű felhasználása lehetséges. Használata professzionálisabb igények esetén javasolt, a vele való foglalkozás ugyanis utólagos időráfordítást igényel. Ez esetben nekünk kell a gép helyett elvégezni a kép szükséges korrekcióit, valamint konvertálni a megfelelő formátumba. Azoknak, akik a fotózást hobbi szinten szeretnék űzni, nem biztos, hogy komoly segítséget nyújt.
Tömörített képformátum, tömörítés mértéke
Jelenleg a jól ismert, elterjedt JPG formátum van általános használatban. A legtöbb gépben tömörítésének mértéke is állítható, így helyet spórolhatunk meg a memóriakártyán, viszont gyengébb minőségű képet kapunk végeredményül. Mindennapos felhasználásra bőven megfelelő minőséget nyújt.
A kereső a fényképezőgép azon része, amelynek segítségével a megfelelő képkivágást beállíthatjuk. A digitális fényképezőgépek többségén a hátsó LCD kijelző is használható keresőként, egyes gépeken csak ez használható, mivel nincs rajtuk külön kereső. A keresők gyakori fajtái:
 |
Optikai: más néven átnézeti kereső. Digitális gépeken a legegyszerűbb keresőforma. Lényegében a vázon vágott nyíláson tekintünk keresztül és nagyjából azt a képet látjuk, ami azután a fotónkra kerül. Nagy részükben a zoomolás hatását is nyomon követhetjük. Előnye, hogy valós felbontású optikai képet kapunk, hátránya, hogy nagyon pontatlan, így nem teljesen azt a képet látjuk, ami a fotónkon lesz. Pontatlansága annál nagyobb, minél közelebbi tárgyat próbálunk vele fotózni. Ügyeljünk arra, hogy sok fényképezőgép adatai közt a "valós felbontású optikai" kereső meghatározást találjuk. Ez úgyszintén egyszerű átnézeti keresőt jelent. | |
 |
Elektronikus kereső (EVF): a keresőbe tekintve egy apró LCD képét látjuk, ami az objektív által látott képet adja vissza. Előnye, hogy általában nagyon pontos és információgazdag képet kapunk, nemcsak a képkivágásról, de a záridő-, rekesz- és egyéb adatokról is, valamint nyomon követhetjük beállításaink változását a képen. Hátránya, hogy sok esetben lassú a képfrissítése, és elektronikus mivolta miatt felbontása és színvisszaadása korlátozott. | |
 |
Tükörreflexes (SLR): az ilyen gépek keresője az objektív által látott valós képet vetíti egy optikai rendszer (tükör, prizma) segítségével a keresőbe. Az így látott kép kiváló felbontású, valós kép. A legdrágább digitális gépeket szereték fel ilyen keresővel. Ezeket hívjuk röviden DSLR gépnek (Digital Single Lens Reflex). Hátránya, hogy ezek közül is csak a legdrágább modellekben lévő ad 100 százalékig pontos képet. |
A legolcsóbb digitális fényképezőgépek kivételével minden modell rendelkezik színes, hátsó LCD kijelzővel. A gép beállítása esetén ezen böngészhetjük a menűt, ellenőrizhetjük rajta a megfelelő képkivágást, mielőtt megnyomjuk az exponáló gombot. Fontos információkat olvashatunk le róla a gép beállításait és működését tekintve, és ezen nézhetjük vissza legelőször frissen készült fotóinkat. Méretüket az átmérőjükkel szokták megadni, ami átlagosan 1,5-1,8 col méretű. De előfordulnak nagyobb, 2-2,5 colos LCD-k is. Egy átlagos méretű LCD felbontása kb. 110-130 000 képpont, tekintsük ezt mérvadónak!
Rendkívül sokat segíthet, ha az LCD kihajtható és forgatható, hiszen képét magunk felé fordulva kényelmetlen fotósszituációkban is láthatjuk. Például biztos imába foglaljuk a forgatható keresőnket, ha egy pocsolyában üldögélő kis békát szeretnénk lencsevégre kapni és nincs nagy kedvünk a vízbe hasalni, hogy a keresőbe pillantva ellenőrizzük a képet. Az LCD-k nagy hátránya, hogy sok esetben nehezen láthatak napsütéses időben.
Leggyakoribb külső csatlakozási lehetőségek
USB, FireWire, soros port: képadataink számítógépre vagy nyomtatóra töltését szolgálják, illetve néhány esetben a gép számítógéphez csatlakoztatását és onnan történő vezérlését. Néhány esetben olcsóbb gépeket webkameraként is üzemeltethetünk számítógépre csatlakoztatva.
Nagyjainkban leggyakoribb az USB port, általában USB v1.1 kapcsolattal, de már terjedőben van az USB v2.0 csatlakozás is. FireWire illesztőt csak ritkán alkalmaznak, és leginkább a nagyon drága gépekben, természetesen a nagyobb adatmennyiség gyorsabb mozgatására. A soros port évekkel ezelőtt volt divat, ma már nem használatos, csak egyes nagyon drága épekben.Távvezérlő, külső vakucsatlakozó: fentebb már részletesebben volt róluk szó.
Video-out: szinte bármely kompakt gépen megtalálható a videó kimenet, kivéve a nagyon egyszerű modelleket. Segítségével TV-re vagy videómagnóra köthetjük gépünket és a tárolt képeinket a TV képernyőjén nézhetjük vissza, vagy beállításainkat itt ellenőrizhetjük. A videómagnót felvételre állítva esetleg mozgóképfelvételre is lehetőségünk van az adott helyiségben, vagy tárolt képeinket vehetjük szalagra.
Új gépünkhöz szinte mindig csomagol a gyár egy garnitúra alkáli elemet. Ez természetesen csak arra elég, hogy kipróbáljuk a gépet, viszonylag hamar lemerül. Gépeink általában ceruzaelemet használnak, melyet hazánkban egyszerűen ceruzaelemként hívunk. Érdemes lemerült elemeinket ugyanilyen méretű, tölthető akkumulátorral pótolni. Ebből legtöbbször a Ni-Cd vagy Ni-MH akku van használatban, és egyszerre 2 vagy 4 akkumulátort helyezhetünk a gépbe. A 2 akkumulátoros gépek ennyivel is könnyebbek, viszont hamarabb kell bennük cserélni az áramforrást. Nagyon ajánlott a gép vásárlásakor két garnitúra akkumulátort és egy megbízható töltőt is beszerzni.
Egyes gépek speciális, gyári akkumulátorról üzemelnek, ezek legtöbbször lítium-ion cellák. Egy ilyen akkumulátor általában a hozzá való töltővel jár a géphez. Előnyük, hogy rendkívül kényelmes a használatuk, gyorsan és akár félig lemerülve is leltölthetők. Hátrányuk, hogy a gyári pótakkumulátor nagyon drága. Minden ilyen géphez létezik már utángyártott akkumulátor is, lényegesen kedvezőbb áron. Válasszuk azt!
Egyértelmű tulajdonságok, válasszuk a számunkra legmegfelelőbb tömegű és méretű fényképezőgépet. A nehezebb gépek biztosabban kézben tarthatók, a bemozdulás - és ezzel a kép életlenségének veszélye - kisebb. Természetesen a súlyosabb darabok hosszabb távon kényelmetlenné válhatnak, a pihekönnyű, kis gépeket pedig akár az ingzsebünkben is szállíthatjuk.
ÖsszefoglalásA legfontosabb, hogy határozott elképzelésünk legyen azzal kapcsolatosan, hol és mire kívánjuk használni a gépet, milyen tulajdonságokra van szükségünk. Mivel a digitális fényképezőgépek terén a fejlődés óriási, és az árak évről évre szinte megfeleződnek, ne fizessünk olyan funkcióért, amit nem tudunk kihasználni!