SG.hu
Tom Clancy'sThe Division
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Massive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD FX-6100 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 7770 2GB GHz Edition grafikus kártya, 6 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 4GB vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Gears of War
Kategória: külsőnézetes akció
Óriási ellenszélben ugyan, de végül eljutott a megjelenésig a The Division, amelyre igazán büszke lehet a Ubisoft csapata, hiszen egy ízig-vérig egyedi és különleges akciójáték lett, amely az utóbbi évek egyik legjobb újdonságának tekinthető. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Miután az Assassin’s Creed-sorozatot egyszer már unalomba fullasztották, és a Watch Dogs kapcsán is csúnyán átvágták a rajongókat, a Ubisoft minden újabb bejelentését kétkedve fogadja már a játékvilág. Ennek megfelelően hiába volt már a kezdetektől ígéretes a Tom Clancy nevével fémjelzett The Division is, a fanatikusok nem igazán akartak hinni a hangzatos ígéreteknek, sőt még annak sem igazán, hogy a végeredmény valóban jó lesz.
A legtöbben érhető módon a kivárásra alapoztak, amit tovább tetézett, hogy az a Ubisoft Massive vállalta magára a munkálatokat, akik bár a Far Cry 3-at azért eléggé emlékezetessé varázsolták, de korábban inkább csak a stratégiák műfajában tudtak nagy dolgokat alkotni. A svédek azonban nem akartak magyarázkodni, nem akarták előre kiállítani bizonyítványukat, inkább rendeztek néhány előzetes bétatesztet a premier előtt, hogy ezzel győzzék meg rajongóikat.
A negatív vélemények ezt követően egy csapásra megváltoztak, kis túlzással teljesen elcsitultak a kedélyek, és mindenki abban a reményben várta a szerverek indulását, hogy most végre valami igazán nagy dolog történhet majd. Történt is, hiszen a premier után a játéknak elképesztő eladásokat sikerült produkálnia, többéves rekordok dőltek meg, sőt még olyan neveket is a sárba döngölt, amire garantáltan senki sem számított. Hogy mindez miként következhetett be? Az alábbiakban ennek jártunk utána!
A The Division a bejelentéskor határozottan azzal vette le a lábáról a legtöbb játékost, hogy egy olyan elragadó körítést, egy olyan apokaliptikus helyzetet vázolt fel, amely kis túlzással példátlan volt, hiszen hiába próbálkozott ilyesmivel korábban például a The Last of Us, a Naughty Dog alkotását az exkluzivitás miatt csak nagyon kevesen élvezhették. A Ubisoft játékának története napjainkban játszódik, éppen Fekete Péntek idején, amikor egy rejtélyes csoportosulás a bankjegyek segítségével egy halálos vírust szabadít rá New York lakosságára, aminek köszönhetően néhány órán belül kitör a káosz és a zűrzavar.
Az addig ismert törvények, szabályok és összességében az egész társadalom azonnal összeomlik, megindulnak a fosztogatások, az öldöklések, az utcákon pedig veszélyes bűnbandák jelennek meg, akik szeretnék a lehető legnagyobb hasznot húzni a helyzetből. A kilátások egyre rosszabbak, így a kormánynak egyetlen választása maradt: be kell vetniük a sokak által csak "Divízió" néven emlegetett titkos szervezetet, amely jól képzett katonákkal a középpontban azt a feladatot kapja, hogy beszivárogjon a városba, likvidálja a rosszfiúkat, mindezen túl pedig kiderítse, hogy honnan is indult útjára a veszélyes fertőzés.
A játék Manhattanben játszódik, New York egyik jól ismert városrészében, ami elsőre talán kevésnek tűnhet - hiszen ott van még többek között Brooklyn, Queens, Bronx és a többi kerület, amelyek később reményeink szerint szintén elérhetők lesznek majd -, de már ez az egyetlen környék is olyan méretekkel rendelkezik, ami önmagában példátlannak tekinthető. Arról nem is beszélve, hogy a svéd csapat vélhetően heteket tölthetett el azzal, hogy a lehető legalaposabban felmérje és lemintázza az adott körzet ismertebb helyszíneit, valamint jellegzetességeit, hiszen a városrész olyan pazar megvalósítással jelenik meg a képernyőn, amire korábban talán még soha nem volt példa.
Hiába lángolnak a boltok, hiába kihaltak az utcák, és hiába van óriási felfordulás mindenfelé, New York, de sokkal inkább Manhattan sajátosságai minden utcasarkon visszaköszönnek majd, és ha bemegyünk egy épületbe, ott is hasonló kidolgozottság vár majd ránk, méghozzá hamisítatlan amerikai hangulat társaságában. A The Division mindehhez ráadásul egy poszt-apokaliptikus, meglehetősen sötét, reménytelen és veszélyekkel teli atmoszférát is társít, aminek köszönhetően ötcsillagos hangulat vár ránk a történet felgöngyölítése során, ami meglepően izgalmas és fordulatos lett ahhoz, hogy végigvezessen minket a fináléig.
Ez a kijelentés csak annyiból nem állja meg a helyét, hogy bár a főküldetések valóban minden tekintetben nagyszerűek, a mellékes teendők azonban már nem ennyire változatosak és izgalmasak, sőt mi több, inkább meglepően gyorsan önismétlődővé válnak, de aggodalomra semmi ok, ennek ellenére is bőségesen lesz majd okunk arra, hogy elszakíthatatlan kötelék alakuljon ki köztünk és a játék között. Az egyik ilyen a harcrendszer, lévén a The Division egy igencsak intenzív ütközeteket garantáló külsőnézetes akciójáték, amely az egykori Gears of War-sorozat által megálmodott fedezékalapú ütközetekre koncentrál.
Természetesen ez egy meglehetősen felületes megállapítás, hiszen csak az alapokra igaz, a Ubisoft Massive munkatársai ugyanis alaposan továbbgondolták, és habár blaszfémiának tűnik, de ez az igazság: még élvezetesebbé varázsolták a korábbi szisztémát. Noha vannak ugyan hiányosságai a mesterséges intelligenciának, de a gördülékenység és a taktikai lehetőségek - a csapatalapú stratégiákról nem is beszélve - talán még soha nem voltak ennyire összetettek és kellemesek egy videojátékban.
Ami azonban még ennél is jobb, hogy a The Division néhány szerepjátékot is porig alázó fejlődési rendszert is kapott, amit egyszerű ugyan kiismerni, sőt alkalmazni sem túl bonyolult, ellenben a végére érni szinte soha nem lehet, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy mindig találunk egy újabb extrát, egy jobb holmit, vagy mindig van hová továbbhaladni, ami még azt követően is igaz, hogy befejeztük a kellemesen hosszúra nyúlt sztorit. Erről azonban később, most lássuk előbb a fejlődési rendszer pontosabb részleteit.
Kezdjük rögtön azzal, hogy bármerre is járunk, sőt bárkivel is mérjük össze tudásunkat, az esetek jelentős többségében a sikeres ütközetek után garantáltan nagyon sok extra holmit kapunk majd, így hol valamilyen craftoláshoz szükséges összetevőt, hol egy fegyverfejlesztéshez alkalmazható alkatrészt, esetleg valamilyen páncéldarabkát, például egy golyóálló mellényt. A játék ugyanis a loot tekintetében rendkívül bőkezű, szinte eláraszt minket minden földi jóval, ezáltal mire megszeretünk valamit, garantáltan le kell majd cserélnünk, hiszen szebbet vagy jobbat találunk nála.
Ez nemcsak azért jó, mert még a legunalmasabb mellékküldetést is fülig érő szájjal, illetve reményekkel telve fedezzük majd fel, hanem azért is, mert a rendszer szó szerint belekényszerít minket olyan taktikák kipróbálásába, amelyek korábban talán eszünkbe sem jutottak volna. A fegyverek esetében egyébiránt nemcsak aktív, hanem passzív fejlesztések is elérhetők, ha tehát egy puska igencsak a szívünkhöz nőtt, akkor megtehetjük, hogy jobbá tesszük, és több küldetésre is elvisszük magunkkal. A játék ezen a téren korlátokat viszont nem állít elénk, hiszen mi is érezzük majd, hogy mikor jött el a csere ideje.
A fejlődési rendszer természetesen sokkal összetettebb a fentieknél, de ami ennél is fontosabb, hogy nemcsak a fegyverek, illetve a ránk aggatható extrák esetében van jelen, hanem ügynökünk képességei és tulajdonságai kapcsán is. Hősünk tulajdonságait nagy általánosságban három irányban javíthatjuk: orvosi, technikai és védelmi szempontból, így megjelennek a tapasztalati pontok, a perkek, a talentek és a későbbi modifikációk, egyszóval olyan sokszínű szisztéma bontakozik ki előttünk, aminek köszönhetően egyszerűen nem létezik majd olyan irányvonal, amerre ne tudnánk hősünket továbbfejleszteni. A legnagyobb pozitívum azonban, hogy hiába indulunk el az egyik irányba, nem tudunk annyira átlendülni egy olyan holtponton, ami hatással lenne a játék élvezetére. Példának okáért biztosan nem bukunk majd el küldetést azért, mert a technikai oldalunkat erősítettük, és nem fordítottunk kellő figyelmet a védelemre.
Habár a The Division a közhiedelemmel ellentétben egyedül is nagyon élvezetes élményeket garantál - egyáltalán nem kell megosztanunk mással az élményt, ha nem szeretnénk -, amennyiben azonban a végére értünk a sztorinak, vagy egy kicsit szeretnénk magasabb szintekre ugrani, akkor érdemes lesz felkeresni az úgynevezett Sötét Zónát, ahol még akkor is tovább fejlődhetünk és találhatunk új küldetéseket, ha a sztoriból kifogyott a szusz.
A Dark Zone tulajdonképpen nem más, mint az egyjátékos mód kiterjesztése, egy PvP alapú terület, ahol lehetőségünk lesz a többi játékos oldalán is megtapasztalni New York legsötétebb napjait. Ha ide bemerészkedünk, egyedül nem sokáig jutunk majd, ellenben csapatosan sem mindig megyünk sokra, hiszen senkiben sem bízhatunk meg, ergo gyakran saját társainkban sem. Nem ritka eset, hogy valakik óriási zsákmányra tesznek itt szert az ellenséges játékosok kizsebelésekor, de az is előfordulhat, hogy az utolsó pillanatban bukunk el mindent, vagy éppen körözött személyekké válunk. A határ a csillagos ég!
Grafika:
Amivel kapcsolatban a The Division a fentieken túl még garantáltan levesz majd minket a lábunkról, az nem más, mint a grafika. Az elragadó és csodálatosan berendezett helyszínek mellett a játék már majdnem teljes egészében olyan látványvilággal szolgál, amit az aktuális generációtól elvárhatunk. Nagyon mutatós a karakterek mozgása, a tűzpárbajok során látható effektek, de ami mégis maximálisan elvarázsol majd minket, az a különféle helyszínek kidolgozottsága lesz. Legyen az egy hétköznapi utca, egy átlagos üzlet, vagy olyan híres környék, mint a Times Square, garantáltan sokszor hosszú perceket töltünk majd el szimpla nézelődéssel. Nyilván bugok és hibák akadnak, de egy ekkora nyitott területtel dolgozó játéktól nem is várunk tökéletességet ezen a téren - annak ellenére sem, hogy az optimalizálás a Ubisoft többi játékához hasonlóan most is meglepően jó lett.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A fejlődési rendszer elsőre ugyan ijesztően összetettre sikeredett, a kezelőfelület letisztultsága miatt azonban hamar megszokható, kiismerhető és meg is kedvelhető. Az irányítás kapcsán ez ráadásul különösen igaz: könnyed a célzás, a fedezékhasználat, a mozgás, egyszóval kívánni sem tudtunk volna ennél egyszerűbb és jobban használható megoldásokat.
Játszhatóság: Tény és való, hogy jobban örültünk volna annak, ha New York többi kerületét is rögtön elérhetővé tették volna számunkra a fejlesztők, ellenben be kell látnunk, hogy azzal már-már átláthatatlan mennyiségű tartalom várt volna ránk a játékban. Manhattannel a középpontban ugyanis sikerült a csapatnak egy megfelelően kerek sztorival és változatos tartalommal ellátott cselekményt megalkotni, ami ellenkező esetben talán nem valósulhatott volna meg. A The Division kapcsán a teljes játékidő egyébiránt nehezen megjósolható, ha csak egy újabb szóló kalandként tekintünk rá, akkor 15-20 órányi élmény vár majd ránk, de ebben az esetben csak az alkotás felét, ha megismertük, a java ugyanis akkor vár majd ránk, ha bemerészkedünk a félelmetes Sötét Zónába!
Intelligencia, nehézség:
A Ubisoft legújabb játékán nagyon nehéz fogást találni, ellenben határozottan akadnak vele problémák például a mesterséges intelligencia és a nehézség tekintetében. Az ellenfelek és a csapattársak programozott értelme gyakran hagy maga után kivetnivalót, és a nehézség is sokszor rosszul skálázott, így belefuthatunk olyan helyzetekbe, amelyekre hősünkkel még nem voltunk abban a pillanatban felkészülve.
Hangok, zene: Noha nincsenek benne világslágerek, a The Division azonban összességében mégis kellemes dallamvilágú tételekből építkezik, amelyek tökéletesen megalapozzák a poszt-apokaliptikus hangulatot. Ugyanez a minőség lesz a jellemző a szinkronokra is, amelyek között nincs ugyan túlontúl kiemelkedő, de mindegyik a megfelelő, mondhatni elvárható szintet hozza.
Összegzés: Mindent összevetve a The Division egy igencsak kellemes meglepetés lett, amellyel a Ubisoft csapata képes volt bebizonyítani, hogy korai volt még leírni őket néhány igencsak komoly baklövés után. Legújabb alkotásuk ugyanis mind a játékmenet, mind a hangulat tekintetében makulátlan lett, és bár vannak kisebb-nagyobb hibái, összességében kétség sem férhet hozzá, hogy az utóbbi évek egyik legjobb újdonságaként tekinthetünk rá. A nagy kérdés ezek után csak az, hogy vajon hogyan tovább? Kiegészítőkkel megkapjuk New York többi kerületét? Esetleg egy komplett folytatást szentel ennek a Ubisoft? Az Assassin’s Creed-sorozat vagy a Far Cry Primal után nem lehetne határozott válaszokkal szolgálni erre a kérdésre, de reménykedünk abban, hogy bármi is lesz a franciák döntése, ebből a minőségből nem engednek majd.
Fejlesztő: Ubisoft Massive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD FX-6100 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 7770 2GB GHz Edition grafikus kártya, 6 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 4GB vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Gears of War
Kategória: külsőnézetes akció
Óriási ellenszélben ugyan, de végül eljutott a megjelenésig a The Division, amelyre igazán büszke lehet a Ubisoft csapata, hiszen egy ízig-vérig egyedi és különleges akciójáték lett, amely az utóbbi évek egyik legjobb újdonságának tekinthető. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Miután az Assassin’s Creed-sorozatot egyszer már unalomba fullasztották, és a Watch Dogs kapcsán is csúnyán átvágták a rajongókat, a Ubisoft minden újabb bejelentését kétkedve fogadja már a játékvilág. Ennek megfelelően hiába volt már a kezdetektől ígéretes a Tom Clancy nevével fémjelzett The Division is, a fanatikusok nem igazán akartak hinni a hangzatos ígéreteknek, sőt még annak sem igazán, hogy a végeredmény valóban jó lesz.
A legtöbben érhető módon a kivárásra alapoztak, amit tovább tetézett, hogy az a Ubisoft Massive vállalta magára a munkálatokat, akik bár a Far Cry 3-at azért eléggé emlékezetessé varázsolták, de korábban inkább csak a stratégiák műfajában tudtak nagy dolgokat alkotni. A svédek azonban nem akartak magyarázkodni, nem akarták előre kiállítani bizonyítványukat, inkább rendeztek néhány előzetes bétatesztet a premier előtt, hogy ezzel győzzék meg rajongóikat.
A negatív vélemények ezt követően egy csapásra megváltoztak, kis túlzással teljesen elcsitultak a kedélyek, és mindenki abban a reményben várta a szerverek indulását, hogy most végre valami igazán nagy dolog történhet majd. Történt is, hiszen a premier után a játéknak elképesztő eladásokat sikerült produkálnia, többéves rekordok dőltek meg, sőt még olyan neveket is a sárba döngölt, amire garantáltan senki sem számított. Hogy mindez miként következhetett be? Az alábbiakban ennek jártunk utána!
A The Division a bejelentéskor határozottan azzal vette le a lábáról a legtöbb játékost, hogy egy olyan elragadó körítést, egy olyan apokaliptikus helyzetet vázolt fel, amely kis túlzással példátlan volt, hiszen hiába próbálkozott ilyesmivel korábban például a The Last of Us, a Naughty Dog alkotását az exkluzivitás miatt csak nagyon kevesen élvezhették. A Ubisoft játékának története napjainkban játszódik, éppen Fekete Péntek idején, amikor egy rejtélyes csoportosulás a bankjegyek segítségével egy halálos vírust szabadít rá New York lakosságára, aminek köszönhetően néhány órán belül kitör a káosz és a zűrzavar.
Az addig ismert törvények, szabályok és összességében az egész társadalom azonnal összeomlik, megindulnak a fosztogatások, az öldöklések, az utcákon pedig veszélyes bűnbandák jelennek meg, akik szeretnék a lehető legnagyobb hasznot húzni a helyzetből. A kilátások egyre rosszabbak, így a kormánynak egyetlen választása maradt: be kell vetniük a sokak által csak "Divízió" néven emlegetett titkos szervezetet, amely jól képzett katonákkal a középpontban azt a feladatot kapja, hogy beszivárogjon a városba, likvidálja a rosszfiúkat, mindezen túl pedig kiderítse, hogy honnan is indult útjára a veszélyes fertőzés.
A játék Manhattanben játszódik, New York egyik jól ismert városrészében, ami elsőre talán kevésnek tűnhet - hiszen ott van még többek között Brooklyn, Queens, Bronx és a többi kerület, amelyek később reményeink szerint szintén elérhetők lesznek majd -, de már ez az egyetlen környék is olyan méretekkel rendelkezik, ami önmagában példátlannak tekinthető. Arról nem is beszélve, hogy a svéd csapat vélhetően heteket tölthetett el azzal, hogy a lehető legalaposabban felmérje és lemintázza az adott körzet ismertebb helyszíneit, valamint jellegzetességeit, hiszen a városrész olyan pazar megvalósítással jelenik meg a képernyőn, amire korábban talán még soha nem volt példa.
Hiába lángolnak a boltok, hiába kihaltak az utcák, és hiába van óriási felfordulás mindenfelé, New York, de sokkal inkább Manhattan sajátosságai minden utcasarkon visszaköszönnek majd, és ha bemegyünk egy épületbe, ott is hasonló kidolgozottság vár majd ránk, méghozzá hamisítatlan amerikai hangulat társaságában. A The Division mindehhez ráadásul egy poszt-apokaliptikus, meglehetősen sötét, reménytelen és veszélyekkel teli atmoszférát is társít, aminek köszönhetően ötcsillagos hangulat vár ránk a történet felgöngyölítése során, ami meglepően izgalmas és fordulatos lett ahhoz, hogy végigvezessen minket a fináléig.
Ez a kijelentés csak annyiból nem állja meg a helyét, hogy bár a főküldetések valóban minden tekintetben nagyszerűek, a mellékes teendők azonban már nem ennyire változatosak és izgalmasak, sőt mi több, inkább meglepően gyorsan önismétlődővé válnak, de aggodalomra semmi ok, ennek ellenére is bőségesen lesz majd okunk arra, hogy elszakíthatatlan kötelék alakuljon ki köztünk és a játék között. Az egyik ilyen a harcrendszer, lévén a The Division egy igencsak intenzív ütközeteket garantáló külsőnézetes akciójáték, amely az egykori Gears of War-sorozat által megálmodott fedezékalapú ütközetekre koncentrál.
Természetesen ez egy meglehetősen felületes megállapítás, hiszen csak az alapokra igaz, a Ubisoft Massive munkatársai ugyanis alaposan továbbgondolták, és habár blaszfémiának tűnik, de ez az igazság: még élvezetesebbé varázsolták a korábbi szisztémát. Noha vannak ugyan hiányosságai a mesterséges intelligenciának, de a gördülékenység és a taktikai lehetőségek - a csapatalapú stratégiákról nem is beszélve - talán még soha nem voltak ennyire összetettek és kellemesek egy videojátékban.
Ami azonban még ennél is jobb, hogy a The Division néhány szerepjátékot is porig alázó fejlődési rendszert is kapott, amit egyszerű ugyan kiismerni, sőt alkalmazni sem túl bonyolult, ellenben a végére érni szinte soha nem lehet, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy mindig találunk egy újabb extrát, egy jobb holmit, vagy mindig van hová továbbhaladni, ami még azt követően is igaz, hogy befejeztük a kellemesen hosszúra nyúlt sztorit. Erről azonban később, most lássuk előbb a fejlődési rendszer pontosabb részleteit.
Kezdjük rögtön azzal, hogy bármerre is járunk, sőt bárkivel is mérjük össze tudásunkat, az esetek jelentős többségében a sikeres ütközetek után garantáltan nagyon sok extra holmit kapunk majd, így hol valamilyen craftoláshoz szükséges összetevőt, hol egy fegyverfejlesztéshez alkalmazható alkatrészt, esetleg valamilyen páncéldarabkát, például egy golyóálló mellényt. A játék ugyanis a loot tekintetében rendkívül bőkezű, szinte eláraszt minket minden földi jóval, ezáltal mire megszeretünk valamit, garantáltan le kell majd cserélnünk, hiszen szebbet vagy jobbat találunk nála.
Ez nemcsak azért jó, mert még a legunalmasabb mellékküldetést is fülig érő szájjal, illetve reményekkel telve fedezzük majd fel, hanem azért is, mert a rendszer szó szerint belekényszerít minket olyan taktikák kipróbálásába, amelyek korábban talán eszünkbe sem jutottak volna. A fegyverek esetében egyébiránt nemcsak aktív, hanem passzív fejlesztések is elérhetők, ha tehát egy puska igencsak a szívünkhöz nőtt, akkor megtehetjük, hogy jobbá tesszük, és több küldetésre is elvisszük magunkkal. A játék ezen a téren korlátokat viszont nem állít elénk, hiszen mi is érezzük majd, hogy mikor jött el a csere ideje.
A fejlődési rendszer természetesen sokkal összetettebb a fentieknél, de ami ennél is fontosabb, hogy nemcsak a fegyverek, illetve a ránk aggatható extrák esetében van jelen, hanem ügynökünk képességei és tulajdonságai kapcsán is. Hősünk tulajdonságait nagy általánosságban három irányban javíthatjuk: orvosi, technikai és védelmi szempontból, így megjelennek a tapasztalati pontok, a perkek, a talentek és a későbbi modifikációk, egyszóval olyan sokszínű szisztéma bontakozik ki előttünk, aminek köszönhetően egyszerűen nem létezik majd olyan irányvonal, amerre ne tudnánk hősünket továbbfejleszteni. A legnagyobb pozitívum azonban, hogy hiába indulunk el az egyik irányba, nem tudunk annyira átlendülni egy olyan holtponton, ami hatással lenne a játék élvezetére. Példának okáért biztosan nem bukunk majd el küldetést azért, mert a technikai oldalunkat erősítettük, és nem fordítottunk kellő figyelmet a védelemre.
Habár a The Division a közhiedelemmel ellentétben egyedül is nagyon élvezetes élményeket garantál - egyáltalán nem kell megosztanunk mással az élményt, ha nem szeretnénk -, amennyiben azonban a végére értünk a sztorinak, vagy egy kicsit szeretnénk magasabb szintekre ugrani, akkor érdemes lesz felkeresni az úgynevezett Sötét Zónát, ahol még akkor is tovább fejlődhetünk és találhatunk új küldetéseket, ha a sztoriból kifogyott a szusz.
A Dark Zone tulajdonképpen nem más, mint az egyjátékos mód kiterjesztése, egy PvP alapú terület, ahol lehetőségünk lesz a többi játékos oldalán is megtapasztalni New York legsötétebb napjait. Ha ide bemerészkedünk, egyedül nem sokáig jutunk majd, ellenben csapatosan sem mindig megyünk sokra, hiszen senkiben sem bízhatunk meg, ergo gyakran saját társainkban sem. Nem ritka eset, hogy valakik óriási zsákmányra tesznek itt szert az ellenséges játékosok kizsebelésekor, de az is előfordulhat, hogy az utolsó pillanatban bukunk el mindent, vagy éppen körözött személyekké válunk. A határ a csillagos ég!
Grafika:
Amivel kapcsolatban a The Division a fentieken túl még garantáltan levesz majd minket a lábunkról, az nem más, mint a grafika. Az elragadó és csodálatosan berendezett helyszínek mellett a játék már majdnem teljes egészében olyan látványvilággal szolgál, amit az aktuális generációtól elvárhatunk. Nagyon mutatós a karakterek mozgása, a tűzpárbajok során látható effektek, de ami mégis maximálisan elvarázsol majd minket, az a különféle helyszínek kidolgozottsága lesz. Legyen az egy hétköznapi utca, egy átlagos üzlet, vagy olyan híres környék, mint a Times Square, garantáltan sokszor hosszú perceket töltünk majd el szimpla nézelődéssel. Nyilván bugok és hibák akadnak, de egy ekkora nyitott területtel dolgozó játéktól nem is várunk tökéletességet ezen a téren - annak ellenére sem, hogy az optimalizálás a Ubisoft többi játékához hasonlóan most is meglepően jó lett.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A fejlődési rendszer elsőre ugyan ijesztően összetettre sikeredett, a kezelőfelület letisztultsága miatt azonban hamar megszokható, kiismerhető és meg is kedvelhető. Az irányítás kapcsán ez ráadásul különösen igaz: könnyed a célzás, a fedezékhasználat, a mozgás, egyszóval kívánni sem tudtunk volna ennél egyszerűbb és jobban használható megoldásokat.
Játszhatóság:
Tény és való, hogy jobban örültünk volna annak, ha New York többi kerületét is rögtön elérhetővé tették volna számunkra a fejlesztők, ellenben be kell látnunk, hogy azzal már-már átláthatatlan mennyiségű tartalom várt volna ránk a játékban. Manhattannel a középpontban ugyanis sikerült a csapatnak egy megfelelően kerek sztorival és változatos tartalommal ellátott cselekményt megalkotni, ami ellenkező esetben talán nem valósulhatott volna meg. A The Division kapcsán a teljes játékidő egyébiránt nehezen megjósolható, ha csak egy újabb szóló kalandként tekintünk rá, akkor 15-20 órányi élmény vár majd ránk, de ebben az esetben csak az alkotás felét, ha megismertük, a java ugyanis akkor vár majd ránk, ha bemerészkedünk a félelmetes Sötét Zónába!
Intelligencia, nehézség:
A Ubisoft legújabb játékán nagyon nehéz fogást találni, ellenben határozottan akadnak vele problémák például a mesterséges intelligencia és a nehézség tekintetében. Az ellenfelek és a csapattársak programozott értelme gyakran hagy maga után kivetnivalót, és a nehézség is sokszor rosszul skálázott, így belefuthatunk olyan helyzetekbe, amelyekre hősünkkel még nem voltunk abban a pillanatban felkészülve.
Hangok, zene:
Noha nincsenek benne világslágerek, a The Division azonban összességében mégis kellemes dallamvilágú tételekből építkezik, amelyek tökéletesen megalapozzák a poszt-apokaliptikus hangulatot. Ugyanez a minőség lesz a jellemző a szinkronokra is, amelyek között nincs ugyan túlontúl kiemelkedő, de mindegyik a megfelelő, mondhatni elvárható szintet hozza.
Összegzés:
Mindent összevetve a The Division egy igencsak kellemes meglepetés lett, amellyel a Ubisoft csapata képes volt bebizonyítani, hogy korai volt még leírni őket néhány igencsak komoly baklövés után. Legújabb alkotásuk ugyanis mind a játékmenet, mind a hangulat tekintetében makulátlan lett, és bár vannak kisebb-nagyobb hibái, összességében kétség sem férhet hozzá, hogy az utóbbi évek egyik legjobb újdonságaként tekinthetünk rá. A nagy kérdés ezek után csak az, hogy vajon hogyan tovább? Kiegészítőkkel megkapjuk New York többi kerületét? Esetleg egy komplett folytatást szentel ennek a Ubisoft? Az Assassin’s Creed-sorozat vagy a Far Cry Primal után nem lehetne határozott válaszokkal szolgálni erre a kérdésre, de reménykedünk abban, hogy bármi is lesz a franciák döntése, ebből a minőségből nem engednek majd.