Szekeres Viktor
Jupiter felemelkedése - akinek csak a látvány számít
A Mátrix rendezőinek vécésnénis epikus, interplanetáris romantikus története roppant látványos és fantáziadús lett. Mégis elszúrták.
Hogy tetszett a Jupiter felemelkedése?
A Wachowski-testvérek ambícióit mindenképpen dicséret illeti, hiszen már a Felhőatlasz esetében is kvázi megfilmesíthetetlen alapanyaghoz nyúltak, most pedig saját maguk köré emeltek mozis körülmények között áthatolhatatlan falat. Ugyanis rettenetesen nehéz úgy koherens filmet készíteni, hogy a leforgatott anyagból egy vagy két órát kivágni kényszerülnek. Akadnak mozis alkotások, melyek esetében sikerült ez a "bravúr", azonban a Jupiter felemelkedésénél csak arra volt jó a vagdosás, hogy egy kíméletlenül összecsapott, felületesnek tűnő, zagyva végeredmény szülessen, tipikusan a "Sokat akart a szarka..." esete. (Fura belegondolni abba, hogy a sokak által igencsak kedvelt Felhőatlasznak is van egy 4 órás változata, ami állítólag zseniális.)
A Jupiter felemelkedésének története egy vécéket takarító bevándorló lányról szól, aki valójában a Kiválasztott, valamint egy galaktikus birodalomról, melynek egyik vezetőjének szúrja a szemét a Földön, neki rendelt sorsáról mit sem tudó leány. Azonban utóbbit mégsem sikerül likvidálni, ugyanis egy légkorcsolyázó félig ember, félig farkas interplanetáris szuperkatona megmenti, és elkezdi sorsa beteljesítése felé terelgetni.
A film egyik nagy hibája, hogy karakterek szintjén csődöt mond, egyszerűen a figurák zöme vagy felejthető, olykor egyenesen röhejes, vagy pedig abszolút megalapozatlan és véletlenszerű motivációkkal felvértezett. De a kiemelt karakterek sem járnak sokkal jobban, szegény Mila Kunis szerepe például szinte csak arra korlátozódik, hogy folyton veszélybe kerül, hogy az alfahímek megmenthessék őt, s ez nem kicsit dehonesztáló, sőt, olykor már-már nevetséges. S bármennyire is komolynak akar tűnni a film, sajnos ez a röhejességre való "hajlam" úton-útfélen megtalálható benne - elég, ha az ember egy poént hall a mellette ülőtől, onnantól kezdve nem tudja hahota nélkül elviselni némelyik jelenetet.
A Jupiter felemelkedése is abba a csapdába esik, mint amiben az anno fiatalabbaknak készített Speed Racer - Totál turbó: a túlzottan összetett történetet egyszerűen képtelenek voltak okosan felépíteni két óra alatt. Érezzük, hogy van konkrét szándék a zagyvaságnak tűnő végeredmény mögött, azonban ennyi karaktert, világot, fajt és motiváció nehéz úgy összehangolni, hogy mindez csak a hátteret biztosítsa a központi szerelmi szálhoz, Jupiter sorsához, valamint a helyenként rettenetesen látványos, de olykor teljesen követhetetlen pusztításhoz. Így csak annyi jut nekünk, hogy érezzük, lett volna potenciál az alapanyagban, sőt, még mélység is, azonban az egész filozofálgatásból mindössze pár, fél fogunkra sem elegendő morzsa maradt, valamint jobb híján egészséges szájba rágás.
Minden évnek (vagy évtizednek) megvan a maga hatalmas, már-már világraszóló bukása, a mostaninak minden bizonnyal a Jupiter felemelkedik lesz. Elméletben nem csak a Mátrix rendezőinek mozifilmes karrierjére tehet pontot, hanem többek között Eddie Redmayne Oscar-esélyeit is erősen csökkentheti. Ráadásul kivételesen úgy tűnik, hogy ezúttal az Amerikán kívüli közönség sem siet a film megmentésére csak azért, mert látványos.
A Wachowski-testvérek hatalmas szerencséje, hogy már a Jupiter felemelkedése előtt elkezdtek dolgozni monumentális tévésorozatos tervükön, a Sense8-en, melynek másik készítője a Babylon 5-öt is jegyző J. Michael Straczynski. A Netflixre készülő széria különlegessége, hogy az első évadot szerte a világban, 7 országban (Egyesült Államok, Anglia, Izland, Dél-Korea, India, Németország, Mexikó, Kenya) forgatják. Remélhetőleg a rendelkezésükre álló 10 órában végre lesz idejük elmesélni azt a történetet, amire legutóbbi filmjeik 2-3 órás játékideje kevésnek bizonyult.
(Ha már világraszóló bukás, akkor ez úton is jeleznénk, hogy a Waterworldöt kár felhozni e film kapcsán, hiszen bár Kevin Costner posztapokaliptikus filmje szörnyen drága volt és csalódást keltően teljesített, de mégis ott volt a legjobban termelő 1995-ös premierek között. A Jupitert ez a veszély semmiképp sem fenyegeti.)
A Jupiter felemelkedésének története egy vécéket takarító bevándorló lányról szól, aki valójában a Kiválasztott, valamint egy galaktikus birodalomról, melynek egyik vezetőjének szúrja a szemét a Földön, neki rendelt sorsáról mit sem tudó leány. Azonban utóbbit mégsem sikerül likvidálni, ugyanis egy légkorcsolyázó félig ember, félig farkas interplanetáris szuperkatona megmenti, és elkezdi sorsa beteljesítése felé terelgetni.
A film egyik nagy hibája, hogy karakterek szintjén csődöt mond, egyszerűen a figurák zöme vagy felejthető, olykor egyenesen röhejes, vagy pedig abszolút megalapozatlan és véletlenszerű motivációkkal felvértezett. De a kiemelt karakterek sem járnak sokkal jobban, szegény Mila Kunis szerepe például szinte csak arra korlátozódik, hogy folyton veszélybe kerül, hogy az alfahímek megmenthessék őt, s ez nem kicsit dehonesztáló, sőt, olykor már-már nevetséges. S bármennyire is komolynak akar tűnni a film, sajnos ez a röhejességre való "hajlam" úton-útfélen megtalálható benne - elég, ha az ember egy poént hall a mellette ülőtől, onnantól kezdve nem tudja hahota nélkül elviselni némelyik jelenetet.
A Jupiter felemelkedése is abba a csapdába esik, mint amiben az anno fiatalabbaknak készített Speed Racer - Totál turbó: a túlzottan összetett történetet egyszerűen képtelenek voltak okosan felépíteni két óra alatt. Érezzük, hogy van konkrét szándék a zagyvaságnak tűnő végeredmény mögött, azonban ennyi karaktert, világot, fajt és motiváció nehéz úgy összehangolni, hogy mindez csak a hátteret biztosítsa a központi szerelmi szálhoz, Jupiter sorsához, valamint a helyenként rettenetesen látványos, de olykor teljesen követhetetlen pusztításhoz. Így csak annyi jut nekünk, hogy érezzük, lett volna potenciál az alapanyagban, sőt, még mélység is, azonban az egész filozofálgatásból mindössze pár, fél fogunkra sem elegendő morzsa maradt, valamint jobb híján egészséges szájba rágás.
Minden évnek (vagy évtizednek) megvan a maga hatalmas, már-már világraszóló bukása, a mostaninak minden bizonnyal a Jupiter felemelkedik lesz. Elméletben nem csak a Mátrix rendezőinek mozifilmes karrierjére tehet pontot, hanem többek között Eddie Redmayne Oscar-esélyeit is erősen csökkentheti. Ráadásul kivételesen úgy tűnik, hogy ezúttal az Amerikán kívüli közönség sem siet a film megmentésére csak azért, mert látványos.
A Wachowski-testvérek hatalmas szerencséje, hogy már a Jupiter felemelkedése előtt elkezdtek dolgozni monumentális tévésorozatos tervükön, a Sense8-en, melynek másik készítője a Babylon 5-öt is jegyző J. Michael Straczynski. A Netflixre készülő széria különlegessége, hogy az első évadot szerte a világban, 7 országban (Egyesült Államok, Anglia, Izland, Dél-Korea, India, Németország, Mexikó, Kenya) forgatják. Remélhetőleg a rendelkezésükre álló 10 órában végre lesz idejük elmesélni azt a történetet, amire legutóbbi filmjeik 2-3 órás játékideje kevésnek bizonyult.
(Ha már világraszóló bukás, akkor ez úton is jeleznénk, hogy a Waterworldöt kár felhozni e film kapcsán, hiszen bár Kevin Costner posztapokaliptikus filmje szörnyen drága volt és csalódást keltően teljesített, de mégis ott volt a legjobban termelő 1995-ös premierek között. A Jupitert ez a veszély semmiképp sem fenyegeti.)
|
Jupiter felemelkedése (Jupiter Ascending)
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 125 perc, 2014 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Lana Wachowski, Andy Wachowski forgatókönyvíró: Andy Wachowski, Lana Wachowski zeneszerző: Michael Giacchino operatőr: John Toll producer: Lana Wachowski, Andy Wachowski, Grant Hill szereplők: Mila Kunis (Jupiter Jones) Channing Tatum (Caine) Sean Bean (Stinger) Douglas Booth (Titus) Maria Doyle Kennedy (Aleksa) Eddie Redmayne (Balem) |