Szekeres Viktor
Dollár, kanna, szerelem
Ha az idióta magyar cím nem riasztja el a befolyásolható nézőt, akkor igen jópofa és eredeti filmélményben lehet része.
Nem mintha bármi bizonyítéka is lenne annak, hogy a Pop, csajok, satöbbi vagy a Bor, mámor, Provence, esetleg a többi, kényszeredetten hangzó, hármas tagolású magyar címnek pozitív hozadéka lenne a mozifilmek esetében, a forgalmazók mégis ellövik ezt a kunsztot évi 2-3 alkalommal. Most például "A réz teáskanna" eredeti cím nem volt szimpatikus, és érezték esetében úgy a Cirko Filmnél, hogy kifacsarásér kiált - más kérdés, hogy a kanna szóról elsődleges nem a teás verzió jut eszünkbe.
De mindez csak a marketing része, a forgalmazó lelke rajta, a nézők nagy részére olyan felületes dolog, mint a márkanév minősége, nem hat. Hat viszont a történet, mely a Dollár, kanna, szerelem esetében mindenképpen érdekes, hiszen egy olyan fiatal házaspárról szól, akik hozzájutnak egy varázslatos, pénzt termő teáskannához. A gond csak az, hogy a kanna akkor "ad" pénzt, ha a gazdája fájdalmat okoz magának. Vagy másnak.
Érdekesen hangzik az alapötlet, jó pár lehetőséget rejt, ráadásul a kezdetek kissé mesés felütése is mindenképp biztató - mindez be is szippantja a nézőt. Azonban idővel kiderült a Dollár, kanna, szerelemről, hogy felületesen nézve csak egy klasszikus kliséket végigzongorázó tanmese, melynek motívumai sok korábbi filmből ismerősek lehetnek. Persze mindez csak egy leheletnyit ront az élvezeti fokon, ugyanis mikor minderre ráébredünk, akkorra már jó eséllyel megkedveltük a két főhőst, Alice és Johnt, így elnézzük nekik, hogy a szimpatikus, jószándékú emberek engednek a kísértésnek, anélkül, hogy odafigyelnének a figyelmeztető jelekre.
És itt jön be az a képbe, hogy bár mondhatnánk azt, hogy érdekes és tanulságos látni, hogy vakítja el az embereket a pénz, de valójában a filmnek nem ez a mondanivalója, főleg, hogy a folyamatot rengeteg filmben láttuk pontosan ugyanígy feldolgozva. A Dollár, kanna, szerelem lényege inkább ennek a jelenségnek a komikus, fekete humorba hajló megközelítése a viszonylag jó megalapozott és a nézővel megkedveltetett karakterek segítségével.
Ramaa Mosley, a film rendezője a két főhőst kényszeríti mindenféle abszurd és mulatságos (jó esetben abszurdan mulatságos) szituációban, melyeket nem is nagyon vehetünk komolyan, főleg, hogy az egész filmet átlengi valamiféle valószínűtlenül bájos hangulat. Gondot mindössze az jelenthet, hogy Mosley féltávon kipukkantja a színes buborékként induló filmjét, hogy inkább a negatív érzelmekre helyezze a hangsúlyt, de tudjuk, illetve tudtuk, hogy a teás kannához hasonló "ajándékoknak" bizony ára van.
A Dollár, kanna, szerelem mindenképpen érdekes film, élményszámba megy (értsd: egyfajta élmény volt nézni, inkább pozitív, mint negatív), kérdés, hogy ki mennyire készül fel a hullámzásra és a féltávnál beálló hangulatváltozásra. Szórakoztató, bár nívóját tekintve nincs a topon. Azonban a mindenféleképp eredeti, vagy inkább nem mindennapi történet legalább egy megtekintést így is megérdemel.
Nem mintha bármi bizonyítéka is lenne annak, hogy a Pop, csajok, satöbbi vagy a Bor, mámor, Provence, esetleg a többi, kényszeredetten hangzó, hármas tagolású magyar címnek pozitív hozadéka lenne a mozifilmek esetében, a forgalmazók mégis ellövik ezt a kunsztot évi 2-3 alkalommal. Most például "A réz teáskanna" eredeti cím nem volt szimpatikus, és érezték esetében úgy a Cirko Filmnél, hogy kifacsarásér kiált - más kérdés, hogy a kanna szóról elsődleges nem a teás verzió jut eszünkbe.
De mindez csak a marketing része, a forgalmazó lelke rajta, a nézők nagy részére olyan felületes dolog, mint a márkanév minősége, nem hat. Hat viszont a történet, mely a Dollár, kanna, szerelem esetében mindenképpen érdekes, hiszen egy olyan fiatal házaspárról szól, akik hozzájutnak egy varázslatos, pénzt termő teáskannához. A gond csak az, hogy a kanna akkor "ad" pénzt, ha a gazdája fájdalmat okoz magának. Vagy másnak.
Érdekesen hangzik az alapötlet, jó pár lehetőséget rejt, ráadásul a kezdetek kissé mesés felütése is mindenképp biztató - mindez be is szippantja a nézőt. Azonban idővel kiderült a Dollár, kanna, szerelemről, hogy felületesen nézve csak egy klasszikus kliséket végigzongorázó tanmese, melynek motívumai sok korábbi filmből ismerősek lehetnek. Persze mindez csak egy leheletnyit ront az élvezeti fokon, ugyanis mikor minderre ráébredünk, akkorra már jó eséllyel megkedveltük a két főhőst, Alice és Johnt, így elnézzük nekik, hogy a szimpatikus, jószándékú emberek engednek a kísértésnek, anélkül, hogy odafigyelnének a figyelmeztető jelekre.
És itt jön be az a képbe, hogy bár mondhatnánk azt, hogy érdekes és tanulságos látni, hogy vakítja el az embereket a pénz, de valójában a filmnek nem ez a mondanivalója, főleg, hogy a folyamatot rengeteg filmben láttuk pontosan ugyanígy feldolgozva. A Dollár, kanna, szerelem lényege inkább ennek a jelenségnek a komikus, fekete humorba hajló megközelítése a viszonylag jó megalapozott és a nézővel megkedveltetett karakterek segítségével.
Ramaa Mosley, a film rendezője a két főhőst kényszeríti mindenféle abszurd és mulatságos (jó esetben abszurdan mulatságos) szituációban, melyeket nem is nagyon vehetünk komolyan, főleg, hogy az egész filmet átlengi valamiféle valószínűtlenül bájos hangulat. Gondot mindössze az jelenthet, hogy Mosley féltávon kipukkantja a színes buborékként induló filmjét, hogy inkább a negatív érzelmekre helyezze a hangsúlyt, de tudjuk, illetve tudtuk, hogy a teás kannához hasonló "ajándékoknak" bizony ára van.
A Dollár, kanna, szerelem mindenképpen érdekes film, élményszámba megy (értsd: egyfajta élmény volt nézni, inkább pozitív, mint negatív), kérdés, hogy ki mennyire készül fel a hullámzásra és a féltávnál beálló hangulatváltozásra. Szórakoztató, bár nívóját tekintve nincs a topon. Azonban a mindenféleképp eredeti, vagy inkább nem mindennapi történet legalább egy megtekintést így is megérdemel.
|
Dollár, kanna, szerelem (The Brass Teapot)
színes, feliratos, amerikai komédia, 101 perc, 2012 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Ramaa Mosley forgatókönyvíró: Ramaa Mosley, Tim Macy zeneszerző: Andrew Hewitt operatőr: Piotr Simonitski producer: Darren Goldberg, Ramaa Mosley szereplők: Juno Temple (Alice) Michael Angarano (John) Alexis Bledel (Payton) Billy Magnussen (Arnie) Alia Shawkat (Louise) Bobby Moynihan (Chuck ) Steve Park (Dr. Ling) |
