Szekeres Viktor
Vállalható film lett az új Robotzsaru
Végy egy jó rendezőt. Pipa. Szerezz egy nem agyonhasznált, de tehetséges főszereplőt. Pipa. Majd mondj nemet a rendező majdnem összes ötletére... Pipa.
Hollywood újabb remek külföldi rendezőt csípett meg és pakolta be egy stúdiófilmbe. Ez bármennyire is rosszul hangzik, sokszor kifejezetten jól sül el a nem amerikai rendezők, vagy az amerikai független filmes alkalmazása egy-egy nagyobb produkciónál - gondoljunk csak arra, hogy Alfonso Cuaront idén Oscarra jelölték a Gravitáció miatt.
Persze nem minden kicsiben alkotó rendező képes sikeresen szintet lépni. Ezúttal a brazil José Padilhán volt a sor, hogy megpróbálja. Padilha mindössze két mozifilmmel a háta mögött érkezett Hollywoodba, az a két alkotás viszont nagyot robbantott. Ő ugyanis nem művészfilmesként. vagy egzisztenciális drámákon edződve vállalta a Robotzsaru rendezését, hanem két kemény, kvázi dokumentarista akciófilm, a 2007-es Elit halálosztók, valamint annak folytatása, a sokak szerint még az elődjét is felülmúló Elit halálosztók 2 után.
Papíron a Robotzsaru is akciófilm lett, valamilyen szinten kemény is, de látványvilágát tekintve nem túlzottan explicit, aki egy erőszakos világra kíváncsi, az nem erre a filmre fog beindulni. Hiába harcolt ugyanis a rendező, valamint Svédországból importált főszereplője, Joel Kinnaman is a legmagasabb korhatárért, a stúdió, hogy az elszabadult költségvetést valamennyire kompenzálja, inkább a PG13-as korhatárt célozta meg. Ezért kár, de persze egy film nem lesz sokkal jobb attól, hogy látványosabban fröccsen a vér, mint hogy a vér hiánya sem viheti le túlzottan az értékelést. Ettől persze még ad hozzá pluszt és jobban kihangsúlyozza a készítői szándékot.
A Robotzsaru története egy olyan világban játszódik, ahol a békét egyre inkább amerikai harci gépekkel igyekeznek fenntartani, melyeket óriásvállalatok gyártanak. Amerika viszont fura mód ellenáll a gépek bevezetésére irányuló törekvéseknek, viszont a fegyvergyártó cégnek csak sikerül kibuliznia, hogy Detroiti utcáira küldjenek rendteremtési szándékkal egy papíron félig robot, félig ember zsarut, aki valójában majdnem teljes egészében robot. Már csak alany kéne mindehhez.
Bár jobbára csak szavak szintjén bemutatásra kerülő a Robotzsaru világa, ebből képekben nem sokat látunk, a történet pár részlettől eltekintve szinte bármikor játszódhatna. Szó sincs extrém viszonyokról, a készítők inkább egy-egy karakteren keresztül mutatják be a mindenkit manipulálni próbáló felső köröket, a politikát, az igencsak elfogult médiát, no meg az orvostudományt, mely megpróbál modern Frankensteint játszik befolyásos megbízóik füttyentéseire.
Bár akciózás is van a filmben, a hangsúly sokkal inkább a hatalmi sakkjátszmákra kerül át, valamint az erkölcsi, etikai kérdésekre. Kissé ugyan elnagyolt és szájbarágósan van megoldva a film társadalomkritikai éle, de ismét csak bebizonyosodott, hogy Amerikán leggúnyosabban éppen Amerikai tud nevetni. És ez még akkor is dicséretes, ha egy alternatív világot látunk a filmben.
Annak ellenére, hogy Padilha megtapasztalta, hogy milyen a hollywoodi stúdiórendszer (elmondása szerint 10-ből 9 ötletét megtorpedózták), a Robotzsaru végül abszolút vállalható film lett, nem is csoda, hogy kezdeti kifakadását követően a rendező is filmje mellé állt. A végeredmény nem kiemelkedő, de tudatos, teljesíti azt, ami vállal, nem megy át gagyiba. Igaz, kevésbé szatirikus, mint amennyire számítottunk rá, cserébe erősebb érzelmi töltetet kap, mely helyenként működőképes is.
Bármennyire is kellemes meglepetés a Robotzsaru, azért messze van attól, hogy hivatkozási alap legyen, sajnos hiányzik belőle a wow-faktor. S bár egy "korrekt" kategóriás filmnél az ember nem feltétlenül lenne kíváncsi a folytatásra, a Robotzsaru esetében érdekes lenne látni egy második részt. Bár ki tudja, hogy mennyire szolgálna a film előnyére az, ha el lehetne tekinteni az alapozástól, a világ és a karakterek bemutatásától, s rögtön belecsaphatnánk a lecsóba. Mindenesetre egy próbát megérhetne egy második rész, ugyanis a felvázolt világban sok érdekes kérdésre is ki lehet térni.
Hollywood újabb remek külföldi rendezőt csípett meg és pakolta be egy stúdiófilmbe. Ez bármennyire is rosszul hangzik, sokszor kifejezetten jól sül el a nem amerikai rendezők, vagy az amerikai független filmes alkalmazása egy-egy nagyobb produkciónál - gondoljunk csak arra, hogy Alfonso Cuaront idén Oscarra jelölték a Gravitáció miatt.
Persze nem minden kicsiben alkotó rendező képes sikeresen szintet lépni. Ezúttal a brazil José Padilhán volt a sor, hogy megpróbálja. Padilha mindössze két mozifilmmel a háta mögött érkezett Hollywoodba, az a két alkotás viszont nagyot robbantott. Ő ugyanis nem művészfilmesként. vagy egzisztenciális drámákon edződve vállalta a Robotzsaru rendezését, hanem két kemény, kvázi dokumentarista akciófilm, a 2007-es Elit halálosztók, valamint annak folytatása, a sokak szerint még az elődjét is felülmúló Elit halálosztók 2 után.
Papíron a Robotzsaru is akciófilm lett, valamilyen szinten kemény is, de látványvilágát tekintve nem túlzottan explicit, aki egy erőszakos világra kíváncsi, az nem erre a filmre fog beindulni. Hiába harcolt ugyanis a rendező, valamint Svédországból importált főszereplője, Joel Kinnaman is a legmagasabb korhatárért, a stúdió, hogy az elszabadult költségvetést valamennyire kompenzálja, inkább a PG13-as korhatárt célozta meg. Ezért kár, de persze egy film nem lesz sokkal jobb attól, hogy látványosabban fröccsen a vér, mint hogy a vér hiánya sem viheti le túlzottan az értékelést. Ettől persze még ad hozzá pluszt és jobban kihangsúlyozza a készítői szándékot.
A Robotzsaru története egy olyan világban játszódik, ahol a békét egyre inkább amerikai harci gépekkel igyekeznek fenntartani, melyeket óriásvállalatok gyártanak. Amerika viszont fura mód ellenáll a gépek bevezetésére irányuló törekvéseknek, viszont a fegyvergyártó cégnek csak sikerül kibuliznia, hogy Detroiti utcáira küldjenek rendteremtési szándékkal egy papíron félig robot, félig ember zsarut, aki valójában majdnem teljes egészében robot. Már csak alany kéne mindehhez.
Bár jobbára csak szavak szintjén bemutatásra kerülő a Robotzsaru világa, ebből képekben nem sokat látunk, a történet pár részlettől eltekintve szinte bármikor játszódhatna. Szó sincs extrém viszonyokról, a készítők inkább egy-egy karakteren keresztül mutatják be a mindenkit manipulálni próbáló felső köröket, a politikát, az igencsak elfogult médiát, no meg az orvostudományt, mely megpróbál modern Frankensteint játszik befolyásos megbízóik füttyentéseire.
Bár akciózás is van a filmben, a hangsúly sokkal inkább a hatalmi sakkjátszmákra kerül át, valamint az erkölcsi, etikai kérdésekre. Kissé ugyan elnagyolt és szájbarágósan van megoldva a film társadalomkritikai éle, de ismét csak bebizonyosodott, hogy Amerikán leggúnyosabban éppen Amerikai tud nevetni. És ez még akkor is dicséretes, ha egy alternatív világot látunk a filmben.
Annak ellenére, hogy Padilha megtapasztalta, hogy milyen a hollywoodi stúdiórendszer (elmondása szerint 10-ből 9 ötletét megtorpedózták), a Robotzsaru végül abszolút vállalható film lett, nem is csoda, hogy kezdeti kifakadását követően a rendező is filmje mellé állt. A végeredmény nem kiemelkedő, de tudatos, teljesíti azt, ami vállal, nem megy át gagyiba. Igaz, kevésbé szatirikus, mint amennyire számítottunk rá, cserébe erősebb érzelmi töltetet kap, mely helyenként működőképes is.
Bármennyire is kellemes meglepetés a Robotzsaru, azért messze van attól, hogy hivatkozási alap legyen, sajnos hiányzik belőle a wow-faktor. S bár egy "korrekt" kategóriás filmnél az ember nem feltétlenül lenne kíváncsi a folytatásra, a Robotzsaru esetében érdekes lenne látni egy második részt. Bár ki tudja, hogy mennyire szolgálna a film előnyére az, ha el lehetne tekinteni az alapozástól, a világ és a karakterek bemutatásától, s rögtön belecsaphatnánk a lecsóba. Mindenesetre egy próbát megérhetne egy második rész, ugyanis a felvázolt világban sok érdekes kérdésre is ki lehet térni.
|
Robotzsaru (Robocop)
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 121 perc, 2014 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: José Padilha forgatókönyvíró: Joshua Zetumer, Edward Neumeier zeneszerző: Pedro Bromfman operatőr: Lula Carvalho vágó: Daniel Rezende szereplők: Joel Kinnaman (Alex Murphy) Samuel L. Jackson (Pat Novak) Gary Oldman (Dr. Robert Norton) Abbie Cornish (Ellen Murphy) Michael Keaton (Raymond Sellars) Jay Baruchel (Pope) Jackie Earle Haley (Maddox) Jennifer Ehle (Liz Kline) Michael K. Williams (Jack Lewis) |
