SG.hu·
Fogságban - Az ősz egyik legjobbja
Komor, feszült és elgondolkodtató thriller lett az ősz egyik legjobb filmje, a Fogságban, melyben ráadásul remek színészi alakításokat is láthatunk. A tinik azonban kerüljék el.
Hogy tetszett a Fogságban?
Nem mindig szokott jól elsülni, ha az idegennyelvű filmek között Oscar-jelölést szerző rendezőket Hollywoodba csábítanak, hogy közönségfilmet készítsenek. Elég csak Gavin Hoodra gondolni, aki a Tsotsival szerzett nomináció után egy Kiadatást meg egy X-Men kezdetek: Farkast rendezett, és isten könyörüljön rajta, ha a jövő hónapban bemutatásra kerülő Végjátékot is sikerül hazavágnia. A most bemutatott Fogságban rendezője nem más, mint Denis Villeneuve, akitől nem csak a Felperzselt földre emlékezhetünk, hanem talán a Maelströmre is. Reménykedésünknek tehát bőven volt alapja.
És a várakozások ezúttal be is igazolódtak, hiszen a Fogságban összességében nagyszerű film lett. Nem valami tinilimonádé, hanem egy súlyos témát két és fél órában boncolgató, valóban felnőtteknek szóló film. A történet pofonegyszerű, egy kertvárosi környékről eltűnik két kislány, vélhetően elrabolták őket, s az egyik apa, miután nem túlságosan elégedett a rendőrség által végzett munkával, saját kezébe veszi az ügyet. Az óta pedig kegyetlenül ketyeg.
Még csak véletlenül sem kell a Liam Neeson-féle Elrabolvára gondolni cikkünk tárgya kapcsán, hiszen ebben a filmben szó sincs kommandózásról vagy hajtóvadászatról. A Fogságban egy sötét hangulatú, nagyon komor bűnügyi történet, egy mozis krimi - tehát egy olyan műfaj képviselője, mely teljesen kiveszőfélben van a mozikból, köszönhetően a tévés produkcióknak. Hiába, az efféle, karakterekre koncentráló történeteknek jobban áll, ha van idő a kifejtésükre és nem kell a nulláról két óra alatt felgöngyölíteni az egész esetet.
A hangulati elemek, no meg a kötelező rejtély-komponens mellett nagyon erős lelki kérdéseket is boncolgat a film. Láthatjuk, hogy próbálják gyermekük eltűnését feldolgozni a családtagok, illetve elgondolkozhatunk azon, hogy meddig érdemes, illetve szabad elmenni egy efféle tragédia kapcsán. Nem egyszerű a válasz és a rendező nem is áll egyik oldal mellé sem, mindössze krónikása a karakterek cselekedetének. Azon karakterekének, akiket nem fél bemocskolni és megkérdőjelezhető tetteik miatt negatív hőssé tenni a néző szemében. Nem szoktunk hozzá ehhez, nem kellemes látni ezeket az átalakulásokat, de cserébe tartalmas "élményt" jelentenek.
A vicc az egészben, hogy a Fogságban középpontjában nem az elrabolt kislányok, vagy az őket elrabló személy áll, de még csak nem is a Hugh Jackman által alakított családapa. A történet legfőbb szereplője valójában a Jake Gyllenhaal által alakított nyomozó, aki folyamatos stresszben dolgozik, próbál minden tőle telhetőt megtenni, s akinek a meglehetősen szövevényes ügy fenyegeti a 100%-os statisztikáját. Az ő utazását is láthatjuk a hangvételében kissé meglepő végkifejletig.
Ha nem lennének nagyon, nagyon erősek a színészi alakítások a filmben, a Fogságban akkor is remek lenne, de így végképp minden igényt kielégít. Nem lesz belőle egy új Hetedik, de megállja a helyét, még akkor is, ha a film utolsó harmadában körülbelül 10 percre kiesik a rendező kezéből az irányítás, itt pár tipikus megoldás és egy kisebb fajta üresjárat ronthat az összképen. De ettől eltekintve, egy nagyon hangulatos, komor és felkavaró krimit láthatunk - fantasztikusan jó zenével.
Szóval várjuk, hogy a mostanság Oscarra jelölt külföldi rendezők mit fognak következő filmjükként letenni az asztalra Hollywoodban. Mondjuk Joachim Rønning és Espen Sandberg (a Kon-Tiki rendezői) esetében lehet, hogy nem lehetnek akkora elvárásaink, hiszen ők A Karib-tenger kalózai ötödik részén dolgoznak. De ott van például Susanne Biertől (az Egy jobb világ rendezője) a Serena, vagy Rachid Boucharebtől (a Hors la loi rendezője) az Enemy Way, Philippe Falardeau-tól (a Lazhar tanár úr rendezője) a The Good Lie, esetleg Michaël R. Roskamtól (a Bikanyak rendezője) az Animal Rescue. Mint látható, Hollywood nem tétlenkedik.
És a várakozások ezúttal be is igazolódtak, hiszen a Fogságban összességében nagyszerű film lett. Nem valami tinilimonádé, hanem egy súlyos témát két és fél órában boncolgató, valóban felnőtteknek szóló film. A történet pofonegyszerű, egy kertvárosi környékről eltűnik két kislány, vélhetően elrabolták őket, s az egyik apa, miután nem túlságosan elégedett a rendőrség által végzett munkával, saját kezébe veszi az ügyet. Az óta pedig kegyetlenül ketyeg.
Még csak véletlenül sem kell a Liam Neeson-féle Elrabolvára gondolni cikkünk tárgya kapcsán, hiszen ebben a filmben szó sincs kommandózásról vagy hajtóvadászatról. A Fogságban egy sötét hangulatú, nagyon komor bűnügyi történet, egy mozis krimi - tehát egy olyan műfaj képviselője, mely teljesen kiveszőfélben van a mozikból, köszönhetően a tévés produkcióknak. Hiába, az efféle, karakterekre koncentráló történeteknek jobban áll, ha van idő a kifejtésükre és nem kell a nulláról két óra alatt felgöngyölíteni az egész esetet.
A hangulati elemek, no meg a kötelező rejtély-komponens mellett nagyon erős lelki kérdéseket is boncolgat a film. Láthatjuk, hogy próbálják gyermekük eltűnését feldolgozni a családtagok, illetve elgondolkozhatunk azon, hogy meddig érdemes, illetve szabad elmenni egy efféle tragédia kapcsán. Nem egyszerű a válasz és a rendező nem is áll egyik oldal mellé sem, mindössze krónikása a karakterek cselekedetének. Azon karakterekének, akiket nem fél bemocskolni és megkérdőjelezhető tetteik miatt negatív hőssé tenni a néző szemében. Nem szoktunk hozzá ehhez, nem kellemes látni ezeket az átalakulásokat, de cserébe tartalmas "élményt" jelentenek.
A vicc az egészben, hogy a Fogságban középpontjában nem az elrabolt kislányok, vagy az őket elrabló személy áll, de még csak nem is a Hugh Jackman által alakított családapa. A történet legfőbb szereplője valójában a Jake Gyllenhaal által alakított nyomozó, aki folyamatos stresszben dolgozik, próbál minden tőle telhetőt megtenni, s akinek a meglehetősen szövevényes ügy fenyegeti a 100%-os statisztikáját. Az ő utazását is láthatjuk a hangvételében kissé meglepő végkifejletig.
Ha nem lennének nagyon, nagyon erősek a színészi alakítások a filmben, a Fogságban akkor is remek lenne, de így végképp minden igényt kielégít. Nem lesz belőle egy új Hetedik, de megállja a helyét, még akkor is, ha a film utolsó harmadában körülbelül 10 percre kiesik a rendező kezéből az irányítás, itt pár tipikus megoldás és egy kisebb fajta üresjárat ronthat az összképen. De ettől eltekintve, egy nagyon hangulatos, komor és felkavaró krimit láthatunk - fantasztikusan jó zenével.
Szóval várjuk, hogy a mostanság Oscarra jelölt külföldi rendezők mit fognak következő filmjükként letenni az asztalra Hollywoodban. Mondjuk Joachim Rønning és Espen Sandberg (a Kon-Tiki rendezői) esetében lehet, hogy nem lehetnek akkora elvárásaink, hiszen ők A Karib-tenger kalózai ötödik részén dolgoznak. De ott van például Susanne Biertől (az Egy jobb világ rendezője) a Serena, vagy Rachid Boucharebtől (a Hors la loi rendezője) az Enemy Way, Philippe Falardeau-tól (a Lazhar tanár úr rendezője) a The Good Lie, esetleg Michaël R. Roskamtól (a Bikanyak rendezője) az Animal Rescue. Mint látható, Hollywood nem tétlenkedik.
|
Fogságban (Prisoners)
színes, feliratos, amerikai krimi, 153 perc, 2013 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Denis Villeneuve forgatókönyvíró: Aaron Guzikowski operatőr: Roger Deakins producer: Kira Davis, Broderick Johnson szereplők: Hugh Jackman (Keller Dover) Jake Gyllenhaal (Loki) Paul Dano (Alex Jones) Viola Davis (Nancy Birch) Maria Bello (Grace Dover) Dylan Minnette (Ralph Dover) Terrence Howard (Franklin Birch) |
