Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Capcom
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core Duo 2,4 GHz vagy AMD Athlon X2 2,8 GHz, Nvidia GeForce 8800 GTS grafikus kártya, 2 GB RAM, 16 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad 2,7 GHz vagy AMD Phenom II X4 3 GHz, Nvidia GeForce GTX 560, 4 GB RAM, 16 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Resident Evil-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció

Újabb felvonással gazdagodott – konzolokon még tavaly, PC-n pedig nemrégiben – a túlélő-horror műfajának egyik valamikori ikonja, avagy a Resident Evil-sorozat, ami az utóbbi évek során lassan, de annál biztosabban lépdelt a bukás felé. Amennyiben csak a főbb epizódokra hagyatkozunk – a legtöbb rajongó véleménye szerint –, akkor is már a negyedik résszel elindult a lejtőn Shinji Mikami legendás alkotása, és bár a 2009-es Resident Evil 5 még okozott meglepetéseket, a Capcom az utóbbi időben a mai trendek rabjává vált, ami sajnos túlzottan is érezteti hatását a franchise legújabb tagján.

A közelmúltban megjelent hatodik Resident Evil ugyanis az alapokat és a koncepciót tekintve nem lenne rossz, de a megvalósítással a készítők átestek a ló túlsó oldalára, aminek köszönhetően egy kritikán aluli irányítással, valamint egy felgyorsult és frusztráló játékmenettel ellátott akciókalandot kaptunk végeredményül, egyszóval éppen az ellentettjét mindannak, amire számítottunk. Ne haladjunk azonban ennyire előre, lássuk előbb a kampányt, pontosabban a kampányokat, amiből rögtön három teljes játékra valót is megalkottak a fejlesztők.


Az első feladatsor Leon S. Kennedyt és Helena Harpert állítja a középpontba, akik az Egyesült Államokban szembesülnek a bioterrorizmus hatásaival. Már itt az elején leszögezhetjük, hogy ez az egyetlen olyan történet, amelynek játékmenete nyomokban ugyan, de legalább hasonlít az eredeti Resident Evil-élményre, hiszen a felgyorsult akciójelenetek mellett fejtörők, sötét és szűkös helyszínek, valamint klasszikus értelemben vett zombik fogják keresztezni utunkat.

A második sztorit a Capcom Chris Redfield és Piers Nivansz BSAA-ügynökök köré építette fel, és az első igazán nagy csalódást az ő oldalukon élhetjük majd át, hiszen az itt elénk táruló pályákon már nyoma sem lesz a sorozat legendás hangulatának és lényegének. A két főhőssel ugyanis Kínában akciózhatunk, méghozzá a szó legszorosabb értelmében, a zombik helyett ugyanis – a C-vírusnak köszönhetően –, újfajta teremtmények jelennek meg a pályákon, akik mutánssá alakulnak ugyan, de közben emberi értelmük is megmarad, ezáltal fegyverekkel támadnak ránk, és folyamatos mozgásra, valamint fedezékhasználatra kényszerítenek minket.


A kérdéses kampány sajnos egy fikarcnyi teret sem enged a klasszikus hangulatnak, így sokkal inkább hasonlít a filmek, mint a korábbi epizódok világára. A harmadik felvonás egy fokkal kellemesebb összképet mutat, sőt, a szereplők is érdekesebbek, hiszen Jake Muller – avagy Albert Wesker fia –, valamint a legendás második részben megismert Sherry Birkin DSO-ügynök közös kalandját ismerhetjük meg benne, akik egy kitalált délszláv államban erednek a fertőzöttek és a fertőzés nyomába.

A lefestett hangulat tekintetében ez a kampány csak egy hajszállal marad el Chris történetétől, hiszen rendkívül kellemes környezetben harcolhatunk, utunkat pedig nem csak a szüntelen akciók, hanem néhány kellemes fejtörő is színesíti, de a végeredmény akkor sem hasonlítható egy túlélő-horrorhoz, sokkal inkább egy középkategóriás akciójátékhoz. Érdekesség, hogy a három nagy történet mellett feloldható egy negyedik mini-kampány is, amiben Ada Wong szemszögéből ismerhetjük meg az egész sztorit, keretbe foglalva és összefűzve számunkra a Resident Evil 6 egészét. A tartalommal tehát a fentiek alapján nincs probléma, egy kellően fordulatos, változatos, átgondolt és jól megrendezett cselekményt kapunk, ellenben a játékmenet milyensége képes elvenni a kedvünket még az első végigjátszástól is. Az alkotás ugyanis minden korábbi részhez képest akciódúsabbra sikeredett, az állandó pörgés valóban egy igazi lövöldözős játék képét festi le előttünk, azonban míg egy Gears of War, netán egy Max Payne 3 esetében ez kiválóan működik, addig a legújabb Resident Evilben milliónyi olyan hibát találunk, ami még a legnagyobb fanatikusokat is elszomoríthatja.

A rossz irányítás és a mesterséges intelligencia hiányosságai a korábbi portok után nyilván nem okoznak meglepetést, azonban a – nem túlzás – percenként felbukkanó QTE-jelenetek, a kiegyensúlyozatlan, mondhatni egyoldalú tűzpárbajok, valamint a túlzottan lineáris pályaszerkesztés ehhez a felgyorsult játékmenethez egyáltalán nem passzol. A legtöbb fejezetet például kényelmesen teljesíteni lehetne röpke háromnegyed óra alatt, az állandó quick time eventek azonban olyannyira lelassítanak minket, hogy egy-egy pálya végigjátszására még az egyórás időintervallum sem lesz mindig elegendő.


Pedig a Capcom mindent elkövetett annak érdekében, hogy megfeleljen a mai divatnak – még járműveket is vezethetünk –, ezáltal felgyorsította a szereplőket, sőt, mozgáskultúrájukat is kibővítette, így a lassú cammogás helyett rohanhatunk, vetődhetünk, fedezékbe húzódhatunk, de ami talán a legszokatlanabb, még haladás közben is lehetőségünk lesz lövöldözni, ami a korábbi Resident Evil-epizódokra egyáltalán nem volt jellemző. A pisztoly és a kés mellett a kampányokban megjelennek majd a gépfegyverek is, és bár a gyógynövények gyűjtögetésének a lehetősége a klasszikusokat idézi, akadnak egészen logikátlan, mondhatni felesleges újítások.

Az egyik ilyen például a fejlődési rendszer megjelenése. Érdekesség, hogy míg a karakterfejlesztés megjelent, addig a fegyverfejlesztés eltűnt a játékból, holott ezzel a lehetőséggel egy kis színt lehetett volna varázsolni a már rövidebb távon is unalmassá váló összecsapásokba. A karakterfejlődéssel a Capcom mindemellett egy kis szerepjátékos elemet szeretett volna csempészni a Resident Evil 6-ba, azonban a tűzharcokhoz hasonlóan ez a részlet is olyan szürkére sikeredett, hogy a legtöbb rajongó bizonyára nem is fog elmélyedni benne alaposabban.


A tapasztalati pontokat – a lőszerrel egyetemben – többnyire elhullott ellenfeleinkből szedhetjük össze, elkölteni pedig a bevetések után tudjuk majd őket, ám a megvásárolható képességek olyannyira klisések, hogy amennyiben nem költjük semmire ezeket a pontokat, akkor sem ér majd minket különösebb hátrány, mert gyakorlati hatásukat csak nagyon ritkán tudjuk érzékelni a pályákon. A kampány során egyébiránt – bármelyiket is választjuk –, mindig párban teljesítjük az előttünk álló küldetéseket, és amennyiben nincs kéznél egy barátunk, akkor a mesterséges intelligencia gondoskodik arról, hogy minden rendben menjen.

A pályák indítása előtt lehetőségünk lesz karakterválasztásra, de itt dönthetünk afelől is, hogy menet közben tudjanak-e csatlakozni hozzánk a harcokhoz, vagy megmaradjon a parti magányos kihívásnak. Vélhetően felesleges kiemelni, de párban sokkal könnyebb elviselni a Resident Evil 6 hibáit, sőt, osztott képernyős módban, egy barátunkkal beszélgetve olyan lesz a végeredmény, mintha egy interaktív és elnyújtott akciófilmet élnénk át. Grafika: A Resident Evil 6 sajnos a grafika terén nem képes túl kiemelkedőt nyújtani, sőt, a kampányok között is olyan minőségbeli különbségek tapasztalhatók, amelyek már-már megmagyarázhatatlanok. A háttérben meghúzódó grafikus motor képessége – a jó optimalizálás ellenére – rengeteg kívánnivalót hagy maga után, így az alacsony felbontású textúrák, a ronda effektek, a gyengén kivitelezett karaktermodellek és animációk miatt az élmény ezen a téren igencsak középszerű lesz.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Resident Evil egy konzolos gyökerekkel rendelkező sorozat, ennek köszönhetően se a kezelőfelület, se az irányíthatóság terén ne várjunk tőle kiemelkedő megvalósítást. A Capcom már évek óta portolja ugyan PC-re a franchise újabb és újabb epizódjait, de még mindig nem volt képes egy olyan irányítás kivitelezésre, ami elfogadható lenne a billentyűzet és az egér kombinációjához, így egy kontroller használata nélkülözhetetlennek tekinthető, segítségével ugyanis rengeteg kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat, többek között például a kiszámíthatatlan kamerakezelés szeszélyeitől is.

Játszhatóság: Mivel három, pontosabban három és fél kampányt találunk a Resident Evil 6-ban, a játékidőre egyáltalán nem panaszkodhatunk, hiszen még a legkönnyebb fokozaton is kihozhatunk belőle 20 órát, a szavatosságot pedig a kooperatív mód növelheti meg, ami kissé ellensúlyozza a legnagyobb hibákat.

Intelligencia, nehézség: A nehézség – akárcsak a sorozat korábbi epizódjaiban –, a hatodik részben is hullámzik, méghozzá a választott szinttől függetlenül, míg az intelligencia szokás szerint kritikán alulira sikeredett. Habár kötelezően kirendelt társunk elég jól teljesít az összecsapásokban, de még mindig képes minket a földre küldeni néhány lövéssel, ha szerencsétlen szögben helyezkedünk el. Az ellenfelek esetében csak negatívumokról tudunk beszámolni ezen a téren, hiszen hiába akart akciójátékot készíteni a Capcom, nem csak a zombik, hanem a C-vírussal fertőzött, állítólagosan intelligensebb lények sem képesek meglepetést okozni számunkra.

Hangok, zene: A fejlesztők érezhetően arra fektették a legnagyobb hangsúlyt, hogy minél nagyobb tartalommal lepjék meg a Resident Evil-sorozat rajongóit, így a minőségnek vagy a hangoknak nem sok figyelmet szenteltek. A szinkronokkal és a zenékkel ugyan nincs sok probléma, de az effektek többsége nem sikerült túl hatásosra, így ezen a téren még a legnagyobb akciók is megmaradnak a középszerűség határán.

Összegzés: A Resident Evil 6 legnagyobb hibája, hogy a Capcom a fejlesztések kezdetén nem tűzött ki maga elé egy határozott célt, ezáltal szerettek volna megfelelni a régi és az új rajongóknak is, de a két szék között a pad alá estek. A három kampány egy kicsit olyan érzetet kelt, mintha még a fejlesztők sem tudták volna eldönteni, hogy melyik irányba induljanak el, így a minőség rovására inkább belegyömöszölték minden ötletüket, megfűszerezték egy nagy adag akcióval, és elkészült egy olyan alkotás, ami sem a cég, sem a sorozat nevéhez nem méltó. A Resident Evil: Revelationsben van minden reményünk!