Berta Sándor

Negatív érzéseket hív elő az emberekben a Facebook

Mivel mindenki kicsit kiszínezi bejegyzéseiben élete történéseit, és a negatív dolgokat elhagyja, ezért a felhasználók irigykednek egymás sikerére, baráti kapcsolataira, különösen a keveset kommunikáló tagok.

A berlini Humboldt Egyetem és a Darmstadti Műszaki Egyetem közös tanulmányából kiderült, hogy bármennyire népszerű is a közösségi platform, érdekes érzéseket hoz elő a felhasználókból. A kutatók az Envy on Facebook: A Hidden Threat to Users’ Life Satisfaction című anyagban megállapították, hogy a Facebook és más közösségi oldalak látogatása erősen negatív érzéseket hívhat elő az emberekben, ami miatt sokan elégedetlenek az életükkel. Dr. Hanna Krasnova, a Humboldt Egyetem és prof. dr. Peter Buxmann, a Darmstadti Műszaki Egyetem munkatársa a Facebook 600 regisztrált tagját kérdezte meg a közösségi portál használata alatt és után tapasztalt érzéseikről. A válaszolók egyharmada közölte, hogy a portál látogatása során gyakran érez frusztrációt, és szomorúságról, fáradtságról, kudarcérzetről, magányosságról számoltak be. Ennek fő oka az irigység.


Dr. Hanna Krasnova projektvezető elmondta, hogy ha valakinek az ismerőse túl sok pozitív üzenetet kap a portálon és számos sikeres barátja van, akkor ez könnyen irigységet és ebből fakadó elégedetlenséget szülhet. A közösségi honlapok rendkívül sok információval árasztják el az internetezőket és ezáltal sokkal nehezebb ennek a mennyiségnek a feldolgozása, illetve az információk és a személyek társítása. A kép azonban torzít, mert a felhasználók elsősorban kellemes élményeket osztanak meg és sokszor túloznak, az életük negatív fejleményeit pedig nem nagyon részletezik. A saját helyzet és a látszólag sikert sikerre halmozó barátok helyzetének összevetése - a társas összehasonlítás folyamata - pedig irigységet és elégedetlenséget szül.

A negatív érzések elsősorban azoknál jönnek elő, akik nem igazán kommunikálnak aktívan a Facebookon és más közösségi platformokon, hanem inkább tartalomfogyasztók, csak olvassák a megosztott bejegyzéseket és fényképeket. A szakemberek kimutatták ugyanakkor azt is, hogy az irigységhez kapcsolódó online és offline események egyötöde a Facebookhoz kötődik.

Érdekes módon egyébként az irigység nem vezet vitákhoz, inkább az irigykedő személy az érzés kialakulása után sokkal aktívabban kommunikál, bátrabban osztja meg az élete eseményeit. Ez "az irigység spiráljához" is vezethet, mert az irigység miatt a felhasználó még inkább a saját életének pozitív, örömteli vonásainak bemutatására koncentrálhat, ami éppen ugyanezt a hatást válthatja ki a barátainál, ismerőseinél - vélik a német kutatók. Az irigység erősödése összefügg ugyanakkor azzal is, hogy valaki mennyire elégedett az életével, de a passzívitás mindenképpen erősíti az érzés kialakulását és felerősödését.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • gg01 #18
    Ami utólag eszembe jutott, kicsit szaftosabb; hagyjuk a göndörnyalazást, ahogy Jim Carrey barátunk mondaná:


    Kifelejtettem egy lényegeset, hogy mire is legirigyebb az irígy ember; szerintem olyasmire, amit sokan nem is hinnének:

    Az irigy ember arra a legirigyebb, ha meglát valakit, akiből hiányzik az irigység.

    Miért ? Hát csak azért, mert akkor szembesül vele, mikor látja annak az illetőnek a spontán villám megnyílvánulásait, hogy milyen is az a belső lelki szabadság, és boldogság állapot; amitől ő már pszichológiailag fényévekre került, és igen kis esélye van beérni azt az egészséges állapotot.

    De minekutánna önimádó emberről beszélünk, hiúságánál fogva; hogy ne kelljen eközben szembesülnie saját lelki elkorcsosulásával ; ezért mindenképpen teóriákat kell kiagyalnia, hogy a maga szemében is undorodhasson attól, akire inkább fel kéne néznie; és így kerülheti el azt, hogy megundorodjon addigi életétől; aminek azért meglenne az a rejtett haszna, hogy elindulhatna végre az álsikeresség helyett, a valódi siker útján is, amihez végre nem kéne mindenféle sötét alkukat kötnie már.

    Igen ám, csak hogy miután a pokol felé vezető úton, a pokol áhított esetleges kánaánja már csak néhány lépésre láccik; legalábbis onnan már sokkal közelebb, mint az eredetileg helyes utirány, amit ugye jó régen elcseszett; onnan már nem fordul vissza; most már közelebb van a pokol, és meg kell nézni, hátha mégse annyira pokol az.

    Ezért van az az irány ma, hogy egyre több sminket, protekciót, mankót, és lobby-t használunk; mert csalás nélkül nyomorékok lettünk; a mozgólépcső nyomorékká tett; ezért megy minden a látszatvilág irányába, mert a valóságról már lekéstünk; ennyi maradt az emberiségnek jelenlegi tendenciájába; tönkretesszük a valóságot, legalább álmodjuk oda hogy szépek vagyunk.

    Szóval az a kishülyepistike pontosan az ellentettje; mert hát azzal is szembesül sokszor, hogy nemcsak hogy könnyen boldog, spontán, egyszerű és nagyszerű, de ez bármely mindennapos tevékenységeibe is megmutatkozik; pillanatok alatt megoldja, amin mások piszok sokáig rágódnának, vagy szinte soha nem oldanának meg.

    Kishülyepistikének azért kell a terrort elszenvedni; mert hiába tehetségesebb; de a rossz utat választott irigyek bőséges többségben vannak; és egyedül nem bírhat ennyi ellenséggel, akármilyen gladiátorlalkü; kompromisszumra meg nincs esély ezekkel a pitbullbarmokkal.

    Kishülyepistike nem akart belefolyni ebbe az emberiségelejétől fogva tartó lehetetlen és totál értelmetlen harcba, aminek a közepébe belelökte a sors; ami onnan indult, hogy Isten kilökte az embert a paradicsomból, és az ember nem látja be hibáját, inkább makacsul sértődötten építgeti a saját kánaánját, ami csak a technikai szinten láccik annak , valójába egy romhalmaz, amit szerencsétlen utódaikra hagynak, akikre majd jól ráomolhat, de kit érdekel, mi már úgy se érjük meg.

    Kishülyepistikének további főbűne, hogy egyszerüségénél és nagyszerüségénél fogva, tehetségességénél, és boldog vidám könnyed spontán megnyílvánulásánál fogva, az irigy pittbullkák megérzik a szagát, hogy ez nem az ő fajtájuk, inkább valami isteni, ezért vesznie kell, akkor is ha mondjuk pogány vagy ateista lenne tudatállapota, nincs mentség, ki kell nyírni mindenkit , aki nem az ő fajtájuk. Igyekeznek átlagembernek tűnni, de belül titokba szétrobbannak a förtelmes akaratosságuktól.

    Egyre negyobb a kontraszt a között, hogy mit hisznek róluk, és kik is valójába; örömmel látják a visszajelzésekből hogy sikerült becsapniuk az egész világot; csak közbe megfeledkeznek ennek áráról: Maguk se emlékeznek már rá, mi is micsoda, mert mindent össze vissza manipuláltak már, gordiuszi csomójukba belegabajodtak, mégis azt remélik, ez is belefér.

    Hát nem fér bele irígy kis barátom; és ezt te is tudod; ezért kell kinyirni a tehetségesebbeket, és kishülyepistikének titulálni őket; ki kell radírozni a világegyetemből, mert jelenlétükkel emlékeztetnének rá, milyen messze van az az egyszerü és nagyszerü út, amiről a jó franc se tudja mikor tért már le az ember, és szerintük ez azt az árat is megéri, hogy pont azon utolsó fűszálakat tépik ki gyökerestül, akik visszavezetnének a kánaánba.
  • gg01 #17
    Sziasztok.

    Az indítócikk "a felhasználók irigykednek egymás sikerére" részére reagálva, felvetném az ötletet; előbb magát az irigységet próbáljuk behatárolni, hogyan is működik, aztán az egyéb facebook-os és bármilyen további analizálás; na szóval:

    Az irígység pszichológiája, avagy az irígység terrora:

    Az irígy ember bár legelőször saját magát zárja egy pszichés őrültek házába, aztán bárkit, akit meglát, hogy boldog mer lenni, mert az irígyek szemében boldognak lenni bűn.

    Az irígy ember először nagyvonalúan neked adja azt a szabadságot, amit elvileg nem ő adhatna neked (de összekeveri magát istennel ez ügyben), hanem az elvileg a te saját tulajdonod; legalábbis azt hitted, hogy irígyek közt élve is az neked alanyi jogú.

    Azért ilyen nagyvonalú, mert előre eltervezi, hogy te úgyis a hülye kispistike vagy, aki ha benevez egy sportversenyre, vagy egy karaoke party-ra, úgyis csak leégeti majd magát.

    De amint a dolgok nem úgy kezdenek alakulni, ahogy az irigyek eltervezték, megindul a hadjárat azok ellen, akiknél a betervezgetésük fordítva sült el ,a fránya sors fintora közbenjárása által.

    Először csak apró kis buktatókat tesznek a pályára; de amint azokat is átugrod; egyre pszichopatább terveket eszelnek ki, mind azok terrorizálására, akik sikeresebbek mertek lenni, mint a számukra kijelölt kis-hülye-pistike skatulyájuk.

    Elveszik sorra bármijét , ami van; és mikor a kishülyepistike látja, hogy ezek milyen elszántak, inkább felajánlja nekik, mert belátja, hogy ha nem adja oda az eistand-osoknak, ez az őrült harc a végtelenségig folytatódik, mert ezeknek szája , mint a pittbull soha nem eresztő állkapocsa.

    Az irígy jön, körüldong, körülzsong; megpróbál a bizalmadba férkőzni, erre akár egy tucat évig is képes várni, hogy egyszer majd lecsaphasson rád; mert teljesen őrült elmebeteg. (Amúgy, ismertetőjelük: hogy valóban szó szerint pittbull-görcs szerüen szorítják az állkapcsukat, mikor valakire épp irigyek, eközben általában üres a szájuk, nincs benne semmi)

    Először az irígy megelégszik azzal, hogy az évtizedes távlatú kishülyepistike körül dongással annyira megszerzett róla minden szükségeset, hogy végre kisemmizheti, és mindenéből kiforgatva végre bedobja a sárba, és végre kicsit felenged a szorítás, hiszen elégtételt vehetett; úgy érzi végérvényesen leradírozta kishülyepistike szájáról azt az irritáló életelégedettséget.

    Kishülyepistike még ezt is hagyja, mert rájött arra, hogy a neki járó jussaiért való megharcolás ilyen közegbe annyira őrült hajsza, hogy ha meg is tarthatná azokat, csak a végtelen őrültek házában tehetné meg, ami megbolondulásának rovására menne, amit már nem ér meg az egész.

    Na és ekkor jön a bumm, amire egyikük se számít : Kishülyepistike boldogabb mint valaha; mert nem kell már rettegnie a mindennapos cseszegetéstől, és az se érdekli hogy mindene odavan. Így hát mégiscsak folytatódik a hajsza kishülyepistike terrorizálásáért, hogy újra levakarjuk a szájáról azt az életelégedett mosolyt; amit bár nem akar kimutatni, de lerí róla 1 kilóméterről.

    Kishülyepistike ott cseszte el, hogy leszületett a földre ilyen elmebeteg irigyek közé.



    melléklet:

    Nincs irígység betervezgetés nélkül; minden irígy akkor kattan be; mikor a kis aljas tervét a sors keresztülhúzza.
    Erre ott a bizonyíték, hogy bár elvileg az irigységnek lenne egy pozitív tulajdonsága , miszerint legalább demokratikusan bárkire irígy, akinek akármilye szebb-jobb-gazdagabb; de valójában ez úgy néz ki, hogy ha az általa olyannak beskatulyázott merészelt szebb-jobb-gazdagabb lenni (ami klappol tervével), annak örül; ha olyannak jön be az élet, akinek a kishülyepistike pozíciót szánta, akkor kitör mint a vulkán, és indul a végtelen őrült hajsza kishülyepistike tönkretételéért.


    Hozzak egy jó példát is? Ám legyen: "Szita Bence (12 éves - volt) esete" .
    Így már érted végre, hogy az irígység nem csak amolyan ártatlan magánügy, mint ahogy a közhiedelem gondolja?

    Written by : Én , egy véletlen ideszületett földönkívüli lelkü lény.
  • Renátó1985 #16
    Szerintem az sem 100- as aki a napiszart nezegeti :). Felre ne ertsd, van humorerzekem, de az mar undorito. Kozossegi oldalakat pedig lehet esszel is hasznalni.
  • Szefmester #15
    A fészbúk egy jó dolog. Egy helyre gyűjtötte a retardáltakat akikről mehetnek fel a posztok a napiszarokra. :D
  • Narxis #14
    "Akkor viszont valami gond van az emberek értékrendjével."

    Jó reggelt! Ezzel elég régóta gond van.
  • csimmasz #13
    És azok a képek amit egy sportkocsi mellett úgy csinál mintha az övé lenne?

    Ennek még a logikáját sem értem!

    Az utcán látni nem nagy dolog, aki ismeri az pontosan tudja, hogy mi a helyzet.

    Talán a nagyon ritka vagy egyedi kocsikkal egy képen lenni elmegy de a rátámaszkodós, meg a sárvédőre tehénkedős képekkel kit akarnak etetni?

    Aztán ki tudja, lehet FB-s körökben ez a menő, igy lesz valaki irigyelt nagymenő?

    Akkor viszont valami gond van az emberek értékrendjével.
  • Vol Jin #12
    Ezek a zenbudhista baromságok engem is idegesítenek. Mindenki eljátssza a filozófust, közben az ellenkezőjét csinálja.
  • Vol Jin #11
    Én mindig nevettem azon, hogy a legtöbb ember csak nyaralós képeket tesz fel magáról.
  • csimmasz #10
    Most én vagy kivétel vagyok, vagy ez egy hülyeség!

    Én pont nem vagyok senkire sem féltékeny, mert az közeli ismerőseimről pontosan tudom, hogy mi a helyzet, a távoli épphogy ismerősöket meg ki nem sz*rja le.
    Tudom, hogy azt a házat amiben lakik egy életen át sporolta, és én helyette jártam szórakozni amikor ő otthon ült, ez van, ki mint vet...
    Az irigyeknek nem kell facebook, hogy valakit utáljanak.
    Amúgy is egy éremnek mindíg két oldala van, mindenkinek megvan a maga nyavajája, ami sokszor rosszabb mint a sajátunk.

    Ráadásul a féltékenység helyett tenni kell a sikerért, ez van, de irigykedni egyszerűbb.


  • Cat #9
    Ehhez ennyit tudok hozzátenni:

    "A Life.hu Müller Péter írásainak köszönheti a népszerűséget, hiszen az ismert szerző tavalyi 52 írása foglalja el a Life.hu legnépszerűbb cikkeiből összeállított toplista elejét."

    http://www.sg.hu/cikkek/94712/a_telefon_es_internetado_kapta_tavaly_a_legtobb_like_ot