Kiadó: Wadjet Eye Games
Fejlesztő: Wormwood Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel processzor (egymagos), 512 MB RAM, 128 MB V-RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core2 Duo processzor, 1 GB RAM, 256 MB V-RAM, 2 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Botanicula, Machinarium, The Whispered World
Kategória: kaland

Az Amanita Design alkotásai – Botanicula, Machinarium és a többi – óta tudjuk, hogy az indie kalandjátékok gyakran nagyobb élményt nyújtanak, mint a tripla-A kategóriás címek legjava. Mivel a nagyobb költségvetésű projektek a piac jelenlegi állása szerint a jövőben erőteljesen a háttérbe fognak szorulni, ezért egyre inkább az olyan kisebb fejlesztőcsapatoké lesz a jövő, mint az alig néhány tagot számláló Wormwood Studios. A maroknyi lelkes programozóból álló brigád alig néhány hónappal ezelőtt alakult meg azzal a céllal, hogy visszahozzák a játékvilágba a kilencvenes évek elején és közepén uralkodó hangulatvilágot, illetve megvalósítási formákat.

A stúdió számára tehát soha nem volt cél a siker, projektjeik esetében pedig a csodaszép küllem, ők inkább a játékmenetet tartották fontosnak, ami manapság több mint értékelendő elhatározás. A piacot ugyanis az utóbbi években tonnaszám lepték el azok a videojátékok, amelyek a grafikát tekintve kifogástalanok voltak ugyan, de a mézes-mázas küllem mögött csak nagy ürességet találhattunk. A Wormwood Studios azonban Primordia címmel megalkotott egy olyan kalandjátékot, ami küllemét tekintve nem, de játékmenetével keresztbe lenyeli a 2012-es felhozatal legtöbb alkotását. Hogy miért? Erre is választ kaphatsz az alábbi bekezdéseket elolvasva.


A Primordiába elsődlegesen a koncepció és a lefestett atmoszféra miatt lehet a legkönnyebben beleszeretni, a készítők ugyanis egy olyan poszt-apokaliptikus környezetet valósítottak meg, amit leginkább talán a Fallout, a RAGE és a Machinarium kereszteződéseként lehet leírni. A játék világában az emberi faj már régen kihalt, így az univerzumot az általuk teremtett mesterséges intelligenciák uralják, így főhősünket, Horatiót is, aki Crispin nevű repülő segédrobotjával együtt elvonultan él, mindennapjait pedig egy számára izgalmas tanulmánynak szenteli, amelyben egy letűnt korról és létformáról, az emberiségről olvashat.

Horatio – aki a hivatalos megnevezés szerint egy sztoikus robot – és Crispin nyugalomban éli mesterséges életét mindaddig, amíg egy gonosz robot váratlanul el nem lopja legértékesebb kincsüket, a fennmaradásukhoz elengedhetetlenül szükséges energiakristályt. Habár főhősünk és társa egy ideig képes lenne fenntartani magát egy ütött-kopott generátor segítségével, de hosszabb távon szükségük lesz az energiaforrásra, így a páros elindul, hogy életük legnagyobb kalandjának keretein belül visszaszerezzék tulajdonukat.


A fejtörőkkel és feladványokkal alaposan kiszínezett út során eljuthatunk Metropol városába – avagy a játék világának legnagyobb metropoliszába –, közben pedig nem csak Horatio eredetéről, hanem a Földről teljesen eltűnt emberiségről is újabb részleteket tudhatunk meg. A történet – ami rendkívül melankolikus, de mégis logikus – rengeteg morális és izgalmas momentummal lett feldobva, a legjobb azonban, hogy úgy ötvözi a tudományos fantasztikumot a poszt-apokaliptikus világképpel, hogy az példaértékű lehet a jövőben hasonló koncepciót feszegető játékot számára. A sztorival kapcsolatban érdemes megjegyezni ugyanakkor még azt is, hogy rendkívül csavaros és szerteágazó lett, bár igencsak oda kell figyelni a részletekre, de ennyire jól felépített háttértörténetet és világot nem mostanában láthattunk a kalandjátékok között. Merthogy a Primordia teljes egészében a klasszikus point and click kalandjátékok műfaját szeretné továbböregbíteni, ezt a feladatot pedig a fejlesztők segítségével sikeresen végre is hajtja, hiszen a Botanicula és a Yesterday mellett csak kevés kiemelkedő cím jelent meg tavaly ebben a stílusban. A Primordia természetesen maximálisan tiszteletben tartja a műfaj határvonalait, így kezdetlegesen animált karaktereinket kattintással tudjuk terelgetni a rendkívül részletes, de sokkal inkább hangulatos hátterek előtt.


A helyszínek a koncepció ellenére is meglepően változatosra sikeredtek, rengeteg interakciós lehetőség vár ránk, a fejtörők pedig többnyire nem csak logikusak – holott az enyhe futurisztikus megközelítés miatt erre nem lett volna feltétlenül szükség –, hanem kellemes nehézségi szinttel is rendelkeznek, így csak ritkán, a komolyabb kihívások esetében válhat frusztrálóvá a játék. A Primordiára egyébiránt teljes egészében jellemző, hogy segítségével nagyon sok helyszínt járhatunk be egyszerre, amelyek szinte hemzsegnek a felszedhető tárgyaktól, illetve az interaktív objektumoktól, így gyakran előfordulhat, hogy pixelvadászatot kell rendeznünk, ha elakadtunk.

Kiváló ötlet volt a készítők részéről, hogy – többek között például az A Vampyre Story mintájára – Crispin nevű segédrobotunkat is gyakran segítségül kell hívnunk egy-egy fejtörő megoldásának érdekében, hiszen bár szószátyár barátunk csak repülni tud, de így is hasznos segítségnek bizonyul majd néhány esetben.

A Primordia keretein belül egyébiránt folyamatos segítséget kapunk, amennyiben igénybe vesszük a képernyő tetején – alapesetben rejtetten megbújó – menüsávot, ahol nem csak Crispint tudjuk kiválasztani közvetlenül, hanem a tippek mellett egy térképet, valamint oldaltáskánkat, ergo az inventoryt is megtaláljuk. A térképre elsősorban itt nem a tájékozódás miatt lesz szükségünk, hanem azért, hogy egyetlen kattintással tudjunk utazgatni a különféle helyszínek között, ami újabb kitűnő ötlet volt a készítőktől, így ugyanis egyszerűen garantálták számunkra a változatosságot, hiszen a helyszínek között gyakran fogunk utazgatni, méghozzá egy-egy újabb fejtörő, vagy csak egy újabb felszedhető tárgy reményében.


A kihívásokat sokszor nehezíti, hogy az inventoryn belül kell a birtokunkban lévő tárgyakat kombinálni, így a játék újabb feladatok elé állítja a játékosokat. Érdekesség egyébiránt, hogy a legtöbb kalandjátékhoz hasonlóan itt is folyamatosan nehezednek majd a feladatok, és bár többségük kimerül a felfedezésben, a tárgykombinálásban vagy a tipikus számkódos kihívásokban, de akadnak azért kivételek, főleg a fináléhoz közeledvén. A végeredmény a játékmenet terén nem hozott ugyan sok újdonságot a stílusba, de a jól bevett gyakorlatot és kliséket olyan kellemesen alkalmazták a fejlesztők a Primordiában, hogy az egyszerűen nagyszerű élménnyé teszi az egész történetet. Grafika: A grafika egy rendkívül kényes témának tekinthető a játék esetében, hiszen a Wormwood Studios direkt alkotta meg régimódi formában a végeredményt, így a képernyő felbontása, a pixeles megvalósítás és úgy összességében az egész végeredmény úgy lett megalkotva, hogy egyenesen a kilencvenes évek elejét idézze fel előttünk. Ezt nyilván sokan nem tudják majd megérteni, és objektíven, a mai játékokhoz hasonlítva valóban csúnyának is tekinthető a küllem, de garantáltan nem lenne ilyen hatásos, ha a készítők másként döntöttek volna a kivitelezés tekintetében. Az értékelés éppen ezért inkább objektív, semmint szívből jövő, hiszen aki két évtizeddel ezelőtt is játszott kalandjátékokkal, az bizonyára az első perceket követően beleszeret majd a grafikába.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Primordia a kezelőfelület és az irányíthatóság tekintetében is teljes egészében igyekezett visszanyúlni a gyökerekhez, így egy minden téren klasszikus menürendszer fogad majd minket – a pályákon belül –, ami nem csak átlátható, hanem ennek köszönhetően könnyedén kezelhető is. Mivel a játék a klasszikus point and click elemekből építkezik, ezért egyetlen egér elegendő lesz ahhoz, hogy könnyedén és problémamentesen irányíthassuk hőseinket, így ezen a téren sem tudunk belekötni a végeredménybe.

Játszhatóság: A Primordia értelemszerűen nem tartalmaz többjátékos módot, de a kampány olyannyira sokszínű és érdekes, a hangulata pedig azonnal magával ragadja a játékosokat, hogy az a későbbiekben több végigjátszást is indokolttá tehet. Habár a játékidő hagy maga után kívánnivalót, hiszen amennyiben valaki jó formában van, úgy 5-6 óra alatt a végére érhet, de egyes fejtörők alaposan megakaszthatják az embert, így ez az időintervallum csak a leggyakorlottabbakra érvényes. Azért az árért cserébe, amennyiért a Primordiát kínálják, a játékidő tekintetében sem panaszkodhatunk.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia – akciók és egyebek híján – nem nyom túl sokat a latba a Primordia esetében, a nehézség azonban már annál inkább, és ezen a téren akadnak azért problémák, habár szerencsére nem túl komolyak. Ezek a bizonyos problémák többnyire kimerülnek abban, hogy akad néhány olyan fejtörő, amelyek kiemelkedően nehézre sikeredtek, és első végigjátszásra garantáltan megakasztják majd egy kicsit a legjobbakat is. Természetesen fontos, hogy valamivel megnöveljék a játékidőt a készítők, de nem biztos, hogy a hirtelen megugró nehézségi szint erre a legjobb megoldás.

Hangok, zene: Igencsak meglepő, hogy míg a nagyobb költségvetésű projektek esetében csak ritkán, addig a kisebb alkotásoknál szinte minden esetben óriási figyelmet fordítanak a készítők a hangokra és a zenékre. Így volt ez a Primordia esetében is, ahol nem csak az effektek és a zenék sikerültek meggyőzőre, de ami talán még ennél is fontosabb, a koncepcióhoz illeszkedőre, hanem a szinkronhangok is, ami nem is csoda azok után, hogy a Bastionból ismert Logan Cunningham is részt vett a munkálatokban.

Összefoglalás: Mindent összevetve a Primordia a 2012-es esztendő egyik utolsó gyöngyszeme lett, egy olyan kalandjáték, amilyenre a műfaj rajongói már évek óta vártak, hiszen nem csak külsőleg tiszteleg az ősök előtt, hanem tartalmilag is. Nem csak a kiváló koncepció és történet, hanem a nagyszerű játékmenet miatt is ajánlott a játék, elsősorban azoknak, akik szeretik a régimódi point and click kalandokat, illetve nem fintorognak, ha nem egy a mai trendekhez illeszkedő küllem fogadja őket a képernyőn.