Hunter
„Emberi” hangokra képesek a belugák
Egyes delfinek képesek visszaadni az emberi beszédet, állítja egy új tanulmány, ami egy beluga hangutánzási képességeire világít rá.
A NOC névre keresztelt fehér delfin olyan jól utánozta az emberi hangot, hogy először a kutatók azt hitték, két ember beszélgetésének a tanúi. Az egyik búvár egyszer azzal a kérdéssel szállt ki NOC medencéjéből, hogy „Ki mondta, hogy jöjjek ki?" Kiderült, hogy a hang NOC-tól származott.
„Rendkívül vokális állatok" - mondta Sam Ridgway, a Nemzeti Tengeri Emlős Alapítvány munkatársa, a tanulmány vezetője a Discovery News-nak, hozzátéve, hogy nem NOC volt az első, akinél felfedezték ezt a képességet. „1979-ben történt egy eset a Vancouver-i Akváriumban. Az embereknek úgy tűnt, hogy a delfin kiejtette a nevét („Lagosi") és más hangokat, amiket valószínűleg németből vagy oroszból szedett össze. A mi delfinünk a második ilyen példa, azonban az első rögzített demonstrációja ennek a képességnek"
A Current Biology legutóbbi számában megjelent tanulmány az emberi beszédhez hasonló amplitúdó ritmust fedezett fel NOC hangkibocsátásában. A hang elemzése kimutatta, hogy az alapvető frekvenciák ugyancsak megegyeznek az emberi beszéd frekvenciatartományaival, és több oktávval alacsonyabbak, mint a delfin megszokott hangja. Ridgway elmondta, NOC hosszú időt töltött az emberek közelében, hallgatva hangjukat a felszín fölött és alatt egyaránt. „A beluga gyakran hallotta a búvárok beszélgetését a vízalatti kommunikációs eszközeiken" - magyarázta. „Úgy vélem, a vokális állatok szeretik a visszacsatolást. Talán ez mutatkozott meg a motivációjában"
NOC-nak nem kis megpróbáltatás lehetett a hangok létrehozása. A kutatók elemzése szerint a delfinnek váltogatnia kellett a nyomást az orrjárataiban, miközben több izomkorrekcióra is rákényszerült, sőt orrnyílását is egészen másként kellett használnia a megszokottnál.
A felfedezés egyáltalán nem új keletű, hiszen NOC 5 évvel ezelőtt, 30 éves kora után pusztult el, az emberi hangokat pedig 3-4 éves koráig utánozta, tette hozzá Ridgway, aki már akkoriban is közzétette megfigyeléseit egy tudományos konferencián. A kutatást azonban nem támogatták, és szépen csendben eltűnt a süllyesztőben, egészen mostanáig, amikor Ridgway munkatársai rábeszélésére egy újabb próbát tett az adatok publikálásával.
Több feltevés is született azzal kapcsolatban, hogy a delfin miért csak egészen fiatal korában utánozta az emberi hangokat. Az első verzió szerint a nemi érettséghez köthető hormonális változások szoríthatták háttérbe a bálna utánzási kényszerét. Egy másik lehetséges ok, hogy egyszerűen csak eltűnt az újdonság varázsa NOC számára és egy idő után már nem találta érdekesnek ezt a tevékenységet.
A felfedezés megnyithatja a lehetőséget a delfinek beszédre tanítása előtt, Ridgway azonban nem biztos benne, hogy mindez meg is éri az erőfeszítéseket. „Szívesen tanulnak" - mondta. „Szerintem sok hangra meg lehetne őket tanítani, de nem tudom, hogy tudományos szempontból érdemes lenne-e őket beszélni tanítani"
A NOC névre keresztelt fehér delfin olyan jól utánozta az emberi hangot, hogy először a kutatók azt hitték, két ember beszélgetésének a tanúi. Az egyik búvár egyszer azzal a kérdéssel szállt ki NOC medencéjéből, hogy „Ki mondta, hogy jöjjek ki?" Kiderült, hogy a hang NOC-tól származott.
„Rendkívül vokális állatok" - mondta Sam Ridgway, a Nemzeti Tengeri Emlős Alapítvány munkatársa, a tanulmány vezetője a Discovery News-nak, hozzátéve, hogy nem NOC volt az első, akinél felfedezték ezt a képességet. „1979-ben történt egy eset a Vancouver-i Akváriumban. Az embereknek úgy tűnt, hogy a delfin kiejtette a nevét („Lagosi") és más hangokat, amiket valószínűleg németből vagy oroszból szedett össze. A mi delfinünk a második ilyen példa, azonban az első rögzített demonstrációja ennek a képességnek"
A Current Biology legutóbbi számában megjelent tanulmány az emberi beszédhez hasonló amplitúdó ritmust fedezett fel NOC hangkibocsátásában. A hang elemzése kimutatta, hogy az alapvető frekvenciák ugyancsak megegyeznek az emberi beszéd frekvenciatartományaival, és több oktávval alacsonyabbak, mint a delfin megszokott hangja. Ridgway elmondta, NOC hosszú időt töltött az emberek közelében, hallgatva hangjukat a felszín fölött és alatt egyaránt. „A beluga gyakran hallotta a búvárok beszélgetését a vízalatti kommunikációs eszközeiken" - magyarázta. „Úgy vélem, a vokális állatok szeretik a visszacsatolást. Talán ez mutatkozott meg a motivációjában"
NOC-nak nem kis megpróbáltatás lehetett a hangok létrehozása. A kutatók elemzése szerint a delfinnek váltogatnia kellett a nyomást az orrjárataiban, miközben több izomkorrekcióra is rákényszerült, sőt orrnyílását is egészen másként kellett használnia a megszokottnál.
A felfedezés egyáltalán nem új keletű, hiszen NOC 5 évvel ezelőtt, 30 éves kora után pusztult el, az emberi hangokat pedig 3-4 éves koráig utánozta, tette hozzá Ridgway, aki már akkoriban is közzétette megfigyeléseit egy tudományos konferencián. A kutatást azonban nem támogatták, és szépen csendben eltűnt a süllyesztőben, egészen mostanáig, amikor Ridgway munkatársai rábeszélésére egy újabb próbát tett az adatok publikálásával.Több feltevés is született azzal kapcsolatban, hogy a delfin miért csak egészen fiatal korában utánozta az emberi hangokat. Az első verzió szerint a nemi érettséghez köthető hormonális változások szoríthatták háttérbe a bálna utánzási kényszerét. Egy másik lehetséges ok, hogy egyszerűen csak eltűnt az újdonság varázsa NOC számára és egy idő után már nem találta érdekesnek ezt a tevékenységet.
A felfedezés megnyithatja a lehetőséget a delfinek beszédre tanítása előtt, Ridgway azonban nem biztos benne, hogy mindez meg is éri az erőfeszítéseket. „Szívesen tanulnak" - mondta. „Szerintem sok hangra meg lehetne őket tanítani, de nem tudom, hogy tudományos szempontból érdemes lenne-e őket beszélni tanítani"