Kiadó: Eletronic Arts
Fejlesztő: Spicy Horse
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows 7 (SP1), Windows Vista (SP2), Windows XP (SP3), Intel Core2 Duo 1,6 GHz vagy jobb; AMD Athlon 1,60GHz vagy jobb, 2 GB RAM, 8,5 GB szabad tárhely, NVIDIA GeForce 7600 256MB vagy ATI Radeon X1650 256MB
Ajánlott: Windows 7 (SP1), Windows Vista (SP2), Windows XP (SP3), Intel Core 2 Duo E6400 2,13GHz vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5000+, 3 GB RAM, 8,5 GB szabad tárhely, NVIDIA GeForce GT 320 vagy ATI Radeon X800 XL
Hasonló játékok: American McGee's Alice
Kategória: platformer

Közel tíz év telt el a késével Csodaországban rohangáló, kék szoknyás Alice groteszk kitérője óta, s bár a platformer zsáner az elmúlt egy évtized alatt rengeteget változott, American McGee a folytatásban biztosítja, hogy múlt és jelen úgy találkozzon egy játékban, hogy az mindenki számára szórakoztató legyen.

Lewis Carroll csodálatos meséje American McGee jóvoltából tíz évvel ezelőtt egy önmagából kifordult, kegyetlen és groteszk világ képében mutatta meg nyers mivoltát. Az akkor megjelent American McGee's Alice ugyan anyagilag óriásit bukott, ahhoz azonban kétség sem fér, hogy elborult látványvilágával, fejtörőivel és platform-szekvenciáival nem csak hosszantartó szórakozást, de egy emlékezetes élményt is biztosított.

Tíz évvel később az ex-id Software alkalmazott McGee új csapatával, a Sanghajban székelő Spicy Horse-szal visszatér Csodaországba. Teszi mindezt úgy, hogy a jelen igényeinek oltárán nem áldozza fel a zsáner klasszikus vonásait, és az első rész főbb összetevőit, így a játékos nem csak Csodaországban tesz egy görbe kitérőt, de egy múltidézéssel fel is idézi, milyen is volt egy évtizede játékosnak lenni.


Az Alice: Madness Returns története az első rész után tíz évvel később veszi fel a fonalat. A sztori szerint Alice ugyan legyőzte az elméjét háborgató démonokat, valójában sosem jött igazán rendbe a kislány. A felvezetőből kiderül, főhősnőnknek ugyan már nem kell elmegyógyintézetben élnie, az őt gyötrő látomások miatt mégis rendszeres vendége a helyi intézet pszichiáterének, a beszélgetéseken pedig olyan problémákra igyekeznek megoldást keresni, mint Alice gyermekkori traumája.

A kezelés azonban fordítva sül el. Alice múltjából egyre több kényes részlet kerül felszínre, így az időközben felnőtt nővé cseperedett hősnő ismét útnak indul Csodaországba, hogy válaszokat kapjon a családjával végző tűzvésszel kapcsolatban. A helyzet azonban a korábban meseszépnek vélt álomvilágban sem rózsás, így amellett, hogy Alice saját múltjával és elméjével is küzd, az egyre nyomasztóbb Csodaországban is rendet kell tennie.


Az új Alice egyszerre játszódik a viktoriánus Londonban és Csodaországban. Igaz, előbbi csak a történet szempontjából játszik fontos szerepet, London ugyanis mindössze egy összekötő kapocs, így a sztori előrehaladtával Alice két teljesen valós énje is felsejlik. Egyrészt megismerhetjük a komoly lelki traumával és múltjából fakadó problémáival küzdő Alice-t, valamint megismerhetjük a Csodaországban gátlástalanul, kegyetlenül ténykedő személyiségét is.

A játékmenet az elődhöz képest gyakorlatilag semmit sem változott: az akció mellett a hangsúly most is a platformer részeken lesz, miközben logikai feladványok megoldásával gördíthetjük előre a történetet. Az egyes helyszíneken emlékképeket kell gyűjtögetnünk, melyek a későbbiekben majd segítenek megérteni a múltat. A játékidő meglehetősen hosszúra nyúlik, a mai sztenderdeknek fityiszt mutatva ugyanis 15-16 órára rúg, s bár az alapvető mechanika hamar önismétlővé válik, akadnak olyan részei, minijátékai az Alice-nek, melyek, ha rövid időre is, de pont jókor zökkentenek ki a monotonitásból. Fegyverarzenálunkat ezúttal négy alapfegyver biztosítja, melyek közül kezdetben a már jól ismert késsel nyitunk, de hamar szert teszünk egy borsszóróra, valamint egy pörölyként viselkedő hintalóra is. Az arzenált a "gránátvetőként" funkcionáló teáskanna teszi teljessé. A fegyverek mindegyike fejleszthető, összesen négy szinten, a pályákon elhelyezett tejfogak gyűjtögetésével, a csúzlikkal pedig a megfelelő taktika ismeretében kell az egyes ellenfeleket likvidálnunk. Ennek kiismerése meglehetősen egyszerűen és gyorsan működik, mert bár Csodaország különös lényeiből akad bőven, az ellenük bevethető stratégiák meglehetősen szűk skálán mozognak.

A játék erősségét mégis a platformélmény biztosítja, mely ugyanolyan tökéletesen működik, mint az első részben. Sokszor futunk majd bele láthatatlan elemekbe, ilyenkor a játék elején megszerzett zsugorítás képességével fogunk élni. Ugyanebben az opcióban rengeteg fejtörőt is megoldhatunk, illetve ilyenkor fogjuk látni az első részből visszaköszönő őrült gyerekek által hátrahagyott rajzokat is.


McGee a vizualitás tekintetében már korántsem bizonyult konzervatívnak, az Alice: Madness Returns ugyanis elképesztő látvánnyal ajándékozza meg a játékost. Az egyes helyszínek ötletesek, néhány pedig valóban elképesztően kreatív megvalósítással büszkélkedhet. Problémák persze akadnak: a pályatervezők érthetetlen módon néhol elnagyolt megvalósítást alkalmaztak, itt-ott a kidolgozatlanság már fájdalmasan bántja a szemet, ahogy az animációk és textúrák sem hozzák mindig az állandó minőséget. Ez a kettősség egyébként végig jellemzi a játékot, így nem meglepő, hogy a folytatás kritikailag is megosztotta a magazinokat.

Mindezek ellenére az Alice: Madness Returns egy remek játék, mely ugyan nem mutat túl a zsáneren, sőt, abszolút a klasszikus elemekből merít, és nem hajol meg a mai trendek előtt, így aki az első részt is imádta, az a folytatást is örömmel fogja végigjátszani, míg azok, akik kevésbé jártasak a témában, McGee elborult ötletei miatt mindenképpen tegyenek egy próbát a címmel, mert hibái ellenére egy tartalmas, látványos és szórakoztató élményt nyújt.

Grafika: Az Alice: Madness Returns az Unreal Eninge 3-at használja. Néhol kifejezetten szemkápráztató látvány tárul elénk, a pályatervezők sok helyen mégis felemás, vagy teljesen összecsapott munkát végeztek. Az animációk nem az igaziak, itt-ott elmosódott és hiányos textúrák fogadnak minket.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék PC-s változatának irányításával nincs különösebb probléma. A platformrészek nem frusztálóak, kifejezetten szórakoztatóak, a harcnál pedig lehetőségünk van automatikus célzásra, így ez sem okoz különösebb fejtörést.

Játszhatóság: Ugyan újrajátszhatóság szempontjából nem kínál alternatívát az új Alice, de a zsánerre jellemző sztenderd játékidőt alaposan felülmúlja. Stabil 15-16 órát ígér, azt is tartalmasan kínálja.

Intelligencia, nehézség: Komoly kihívást a fejtörők ígérnének. Ezek között valóban akad egy-két nehezebb, de összességében elmondható, hogy az Alice tipikusan az a játék, mely egy percig sem szeretne frusztráló lenni, így a platformrészekkel kiegészítve végig szórakoztató tud maradni.

Hangok, zene: Kiválóan passzol a játék zenei világa az új Alice elborult világához, a főhősnő szinkronja pedig remekül tolmácsolja mindazt a szenvedést és kínt, amit ennek az ifjú lánynak ilyen fiatalon át kellett élnie.

Összefoglalás: Az Alice: Madness Returns nem tökéletes játék, bosszantó hiányosságokkal küzd, főleg a látványvilágát illetően, s a játékmenet is hamar monotonitásba fullad, mégis olyan a múltidéző McGee folytatása, hogy nehéz lenne kipróbálás nélkül elmenni mellette.