SG.hu
Portal 2
Kiadó: Valve Corporation
Fejlesztő: Valve Corporation
Honlap
Rendszerkövetelmények: Pantium 4 3,0 GHz/AMD Sempron 3600+, 1 GB RAM (Vista és Win7 esetén 2 GB), 128 MB memóriával és Shader 2.0 támogatással rendelkező Dx9-kompatibilis videokártya (GeForce 7600/ATI X800), legalább 7,6 GB szabad lemezterület, szélessávú internetkapcsolat
Hasonló játékok: Portal
Kategória: Logikai-FPS
A Portal annak idején, lévén különálló megjelenését nem is tervezték - pusztán a Steam rendszeren keresztül volt elérhető -, nem szánták többnek a fizikával való könnyed szórakozásnál, illetve bizonyos szempontból kezelhető egyfajta technikai demonstrációnak is. Ettől függetlenül a program nyújtotta forradalmian új játékmenet és az azt körülvevő világ játékosok millióit varázsolta el. Az eredeti játék azóta önálló megjelenést is kapott, és egy igen komoly kultusz alakult ki körülötte. Nem meglepő hát, hogy a Valve belevágott a folytatás elkészítésébe. Munkájuk múlt hónap második felében révbe ért, és végre napvilágot látott jelen cikkünk tárgya, a Portal 2.
Pártfogoltunk továbbra is az első rész hősnője, Chell, akivel az Aperture Science kutatóközpont egyik pihenőrészlegében találkozunk ismét, ahová a Portal fináléját követően került. Itt arra ébredünk, hogy a hely korábbi áldásos tevékenységünk hatására éppen darabjaira hullik, és megismerkedünk Wheatley-vel, a kis robottal, aki a játék első felében a kalauzunk lesz.
Kezdetekben a játékmenet egy az egyben megegyezik az elődben látottakkal, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a különféle tesztek teljesítése helyett az a célunk, hogy lehetőleg élve kijussunk a létesítményből. Később viszont, ahogy haladunk előre a történetben, egy kisebb véletlen folytán GLaDOS ismét öntudatra ébred, s nekilát annak, amiben a legjobb, a tesztelésnek. Csakhogy ezúttal már nem a képességeink érdeklik, hanem az, miként tudna a leggyötrelmesebb módon a túlvilágra küldeni minket.
Az itt látott tesztek egy sor új érdekességet vonultatnak fel, amelyek változatosabbá teszik a feladatokat. A portál fegyver továbbra is két - egy bemeneti és egy kimeneti - kaput nyit, és most is sok esetben kell majd a gravitációs gyorsulásra építenünk, viszont hamar megjelennek az olyan elemek is, mint a tükör-kocka, amivel a lézersugarakat irányíthatjuk, vagy a fényhidak, amelyek a portálok segítségével szinte bármely irányban meghosszabbíthatók, s ezáltal a lézerek és automatikus lövegek elleni pajzsként is felhasználhatók. A későbbiekben pedig találkozunk különleges folyadékokkal, amik az ugrási képességeinket javítják, illetve olyannal is, aminek a felületén sokkal gyorsabban mozoghatunk. Ezekhez társulnak még a különféle dobbantók, és mindezek különféle variációja rengeteg új megoldási lehetőséggel szolgál a ránk váró feladatok megoldása során.
A másik nagy és elsőre szembetűnő különbség az elődhöz képest, hogy a Portal 2 helyszínei nagyságrendekkel nagyobbak az első rész legtágasabb tesztkamrájánál is, ráadásul sokkal változatosabbak, mint bármi, amit korábban láthattunk. Ez a volumenbeli növekedés elmondható mind a karakterekkel, mind a történettel kapcsolatban is. Ezúttal, ha nem is közvetlenül, egyenes módon, de körvonalazódik előttünk az egész Aperture Science kutatóközpont története. Megtudhatjuk, hogyan született GLaDOS, és kapunk néhány homályos utalást azzal kapcsolatban is, hogy honnan származik néma pártfogoltunk, Chell. A forgatókönyv és a szinkronmunka egyenesen zseniális. Ilyen jól megírt és előadott párbeszédeket és monológokat videojátékban ritkán hallhatunk, feltéve, hogy egyáltalán akad versenytársa ezen a téren a Portal 2-nek. GLaDOS sajátos beszédhangja és gyilkos szarkazmusa már az első részben is briliáns volt, a folytatásban pedig nem csak többet beszél, de egy egész jelentős jellemfejlődésen is keresztülmegy.
A játék legszórakoztatóbb pillanatait viszont kétségtelenül Wheatley-nek köszönhetjük, aki, szegény, nem egyszerűen ütődött, hanem egy olyan tudományos projektnek az eredménye, aminek az volt a célja, hogy megalkossák a lehető legidiótább mesterséges intelligenciát. A szinkron ugyan idegen nyelvű, de a teljes körű és szokatlanul jó minőségű feliratozásnak köszönhetően azok sem maradnak le a poénokról, akik nem beszélnek angolul.
Bár az egyjátékos mód is rengeteget fejlődött, a Portal 2-ben a legnagyobb hangsúly a kooperatív játékon van. A két játékos együttműködésére építő kampány közvetlenül a szóló mód után veszi fel a fonalat, s két robot lesz a főszereplő, Atlas és P-Body. Az ő feladatuk egy sor kombinált teszt elvégzése, főként olyanoké, amire az emberi alanyok nem alkalmasak, és mivel ők meghalni nem tudnak, legrosszabb esetben csak újra össze kell rakni őket, így ideális alanyoknak számítanak.
Itt a történeti szál már közel sem olyan erős, mint az egyjátékos módban, ellenben a feladatok sokkal érdekesebbek, ugyanis mindkét robot szabvány portál fegyverrel rendelkezik, ami összesen négy egy időben használható kaput jelent. A Valve-nek már komoly tapasztalata van abban, hogyan kell igazán szórakoztató, több játékosra kihegyezett mókát csinálni, és ez meg is látszik a Portal 2-n. Itt az együttműködés nem a továbbjutást megkönnyítő választható opció, sokkal inkább a haladás egyetlen járható útja. A kooperatív helyszínek méretei néha még az egyjátékos mód hatalmas területeit is felülmúlják, s több helyütt találunk a portálokat megszüntető erőtereket, ahol értelemszerűen a kaput nyitó robot nem használhatja őket, viszont, ha társa már átjutott rajtuk, akkor új helyre kell telepítenie a kapukat, hogy az egyes feladatok megoldhatók legyenek.
Mindez természetesen nagyfokú összhangot követel, és kommunikáció hiányában még az egyszerűbb feladványok is teljesíthetetleneknek bizonyulnak. Szerencsére a Valve emberei tisztában voltak azzal, hogy valószínűleg nem minden játékosuknak lesz olyan partnere, aki szintén megvásárolja a programot, így szinte biztosan lesznek olyanok, akik ismeretlenekkel lesznek kénytelenek játszani. A helyzet fokozottan problémás, ha esetleg olyannal kezdünk játékot, akivel közös beszélt nyelv hiányában egyáltalán nem tudunk kommunikálni.
Az ilyen helyzetekből fakadó kellemetlenségek elkerülésének érdekében hozták létre az egyszerű szimbólumokkal operáló, kontextusfüggő jelrendszert. Lényegében arról van szó, hogy egy billentyű lenyomásával egy adott pontra mutathatunk, és jelezhetjük társunknak, hova figyeljen, esetleg hova telepítsen kaput, de helyet kapott egy visszaszámláló rendszer is, az olyan feladatokhoz, amikor két távoli gombot egy időben kell megnyomni. A rendszer elsőre talán kicsit gyermetegnek néz ki, de a gyakorlatban hamar létfontosságúnak bizonyul.
Játékidő tekintetében egyáltalán nem kell szégyenkeznie a Valve új játékának, ugyanis mind a szóló, mind a kooperatív mód nagyjából 5-6 órányi tiszta játékidőt kínál, feltéve, hogy egyik feladványnál sem akadunk el huzamosabb ideig. Az természetesen már más kérdés, hogy ilyen játékélményből még tízszer ennyit is szívesen elfogadnánk. Az újrajátszási faktor felemás, ugyanis leginkább a begyűjthető achievementek, illetve a lehető legrövidebb pályaidő felállítása iránti vágy késztetheti az egyszeri játékost az újbóli végigjátszásra, döntéshelyzet, vagy alternatív befejezés nincs. Ugyanakkor a rajongótábor keménymagjának már ennyi is elegendő lesz, hogy újra és újra elővegye a programot, a többiek pedig legrosszabb esetben is kapnak összességében legalább 10 órányi önfeledt szórakozást, ami manapság az RPG műfaján kívül nem túl megszokott dolog. Valamint továbbra is lehet számítani a rajongói pályák tömkelegére, hiszen a támogatás adott hozzá. Grafika:
A Portal 2 biztosan nem pályázhat a 2011 legszebb játéka címre, viszont döbbenetes, hogy a Valve emberei mit képesek kihozni a Source technológiából. Annak ellenére, hogy a motor idestova hét éve készült a Half-Life 2-höz, a látvány, ami a Portal 2-ben elénk tárul, véletlenül sem nevezhető csúnyának, ráadásul mai viszonylatban maximális részletesség mellett is könnyen teljesíthető hardverigénnyel rendelkezik.Kezelőfelület, irányíthatóság:
HUD, mint olyan, továbbra sincs a játékban. A kezelőfelület és az irányítás egy az egyben az előd sémáját követi, ami annak idején tökéletesen bevált. Ennek értelmében a "célkereszt" jelzi, hogy mely kapunk van nyitva, illetve interakciós helyeken felvillan a gomb, amit meg kell nyomnunk. Ez többjátékosos módban egészül ki a partnerünk által adott jelzésekkel.Játszhatóság:
A kezelőfelület puritán egyszerűségének és az egész játékmenet teljes átláthatóságának köszönhetően semmilyen akadályba nem ütközünk, ami csorbítaná az élményt, és azok is percek alatt hozzászokhatnak, akiknek netalán ez volna az első FPS játék az életükben.Intelligencia, nehézség:
Az igazi fanatikus rajongók valószínűleg emiatt fognak legtöbbet mérgelődni, mivel a Portal 2 többnyire könnyebb elődjénél. A két kampány alatt összesen talán 4-5 olyan fogósabb feladványt találunk, amik komolyabban meg tudnak majd izzasztani, a többit viszonylag könnyű megoldani.Hangok, zene:
Hanghatások és szinkronmunka tekintetében a Portal 2 abszolút kimagasló. A zenék tökéletesen illenek az eseményekhez, a környezet hangjai realisztikusak, és pengeélesen szólnak, valamint ilyen jól megírt és előadott szövegkönyvre nem sok példát tudunk hozni egyik műfajból sem.Összefoglalás:
A Portal 2 egy lényegi ponton sem változtatott elődje játékmenetében, mindössze érdekes ötletekkel kiegészítette, felfrissítette azt. Ez természetesen nem hiba, hiszen a rendszer tökéletesen működik, a hozzáadott adalékok pedig mind ötletesek és jól használhatók. Az egyszemélyes kampány hossza önmagában is kb. duplája az elődének, s ezt kiegészíti a kooperatív játék, ahol a készítők igazán elengedték a fantáziájukat. A hangulat az első perctől az utolsóig fergeteges, köszönhetően a kiváló szinkronmunkának, és most végre valamivel pontosabb képet is kapunk a történetről. A látvány nem fogja megizzasztani a konkurenciát, ugyanakkor közel sem nevezhető csúnyának, ami tekintve, hogy egy hét éves motor biztosítja, kifejezetten szép teljesítménynek minősül, ráadásul ezáltal a gépigénye is hihetetlenül alacsony egy AAA kategóriás játékhoz képest. Az újrajátszási faktor gyárilag ugyan nem valami magas, de ezt majd a felhasználói tartalmak megváltoztatják. Az első rész rajongói számára kötelező vétel, a többieknek csak erősen ajánlott.
Kapcsolódó letöltések: