Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: People Can Fly
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP (SP3)/Vista (SP2)/7, Intel Core2 Duo/AMD Athlon X2 1,6 GHz, 1,5 GB RAM, DirectX 9.0c kompatibilis videokártya 256 MB memóriával, 9 GB szabad lemezterület, 16X DVD-meghajtó, internetkapcsolat
Ajánlott: Windows Vista (SP2)/7, QuadCore processzor 2,0 GHz, 2 GB RAM, Nvidia GeForce GTX260/ATI Radeon 4870, 16x DVD meghajtó, szélessávú internetkapcsolat
Hasonló játékok: Painkiller, Gears of War
Kategória: FPS

A héten megérkezett a boltokba a lengyel People Can Fly csapatának új lövöldéje, amely már az előzeteseivel is igen nagy port kavart. A varsói fejlesztők hitvallása szerint a történetet nem muszáj túlzásba vinni, csak legyen egy keret, továbbá a grafikának sem kell a legszebbnek lennie, ugyanis a jó akciójáték legfőbb ismérve, hogy az erőszak nem ismer határokat. Úgy néz ki, működik a recept.


A People Can Fly reklámkampánya alapján joggal gondolja bárki, hogy a Bulletstormnak szinte semmilyen háttértörténete nincs. Ez ebben a formában nem teljesen igaz, bár tagadhatatlan, hogy ezzel forgatókönyvvel nehezen lehetne pályázni az Oscar-díjra, de a csapat korábbi önálló alkotásához, a Painkillerhez képest jelentős fejlődést tapasztalunk.

A körítés tulajdonképpen egy ezerszer látott zsoldostörténet, középpontban a bosszúval, csak ezúttal sci-fi környezetbe ágyazva. A főhős Grayson Hunt, a Konföderáció egykori elit katonája, a Dead Echo titkos tagjaként parancsra tette el láb alól a rosszfiúkat. Egy balul sikerült küldetés során csapatával rá kellett döbbenniük a tényre, miszerint egész idő alatt ártatlan embereket mészároltak, akiknek egyetlen bűnük, hogy a Konföderáció egyik vezetőjének, Sarrano tábornoknak az útjában álltak. A felismerést követően Hunt egész osztaga dezertál, hősünk pedig bosszút fogad Sarrano ellen, ennek következményeként pedig embereivel együtt törvényen kívülivé válik, akiknek fejére vérdíjat tűznek ki.


A következő, többnyire kalózkodással és nagyfokú zülléssel töltött pár évet átugorjuk, s akkor kapcsolódunk be újra a történetbe, amikor hősünk csapata véletlenül belebotlik Sarrano zászlóshajójába, az Ulysses űrhajóba. Mivel szemtől szembeni küzdelemben nem képesek felvenni a harcot a csatahajóval, Hunt öngyilkos akcióba kezd, és egyenesen az Ulysses-nek repül. Az ütközést ugyan túlélik, de mindkét hajó a legközelebbi bolygóba, a Stygiába csapódik.

A hajótörést és a helyiek ezt követő azonnali támadását csak hősünk éli túl. A legénység maradéka akkor vész oda, amikor a súlyosan sérült bajtársukat, Ishit igyekeznek implantátumokkal összefoltozni. Ishi átalakítása végül sikerrel jár, így ő, félig ugyan már robotként, de túléli a dolgot. A helyzetben a legironikusabb elem, hogy ő volt az egyetlen a legénység tagjai közt, aki eleve ellenezte az Ulysses elleni támadást, így eleinte pusztán azért hagy minket életben, hogy segítsünk neki kijutni a planétáról.


A gyorstalpaló oktatórészben, miután megismerkedünk Hunt mozgáskultúrájával - amihez hasonlót egyébként FPS műfajban a Mirror’s Edge óta nem láttunk -, hamarosan megszerezzük a játék legjellegzetesebb eszközét, egy elektromos korbácsot, avagy pórázt, ha úgy jobban tetszik. Ez a szerkezet a Dead Echo program katonái számára kifejlesztett - egyébként teljesen illegális - fegyver, amely azon túl, hogy közvetlen gyilkolásra is alkalmas, statisztikát vezet használója teljesítményéről, és eltérő mennyiségű pontokkal jutalmazza a gyilkosságokat. Az összeg a gyilkosság brutalitásának és hatékonyságának függvényében változik. Így például egy sima gyilkosság 10 pontot ér, egy fejlövés már 50-et, de az igazán ötletes megoldásokkal több száz pont is begyűjthető. Ezeket nevezi a játék Skill Shotnak, és rengeteg akad belőlük, a különböző változatok elnevezése alkalmanként pedig igencsak obszcén. A teljesség igénye nélkül pl. több ellenfél egyidejű felrobbantását "Gang Bang"-nek nevezi, a torok találatot "Gag Reflex"-nek, ha valakit hátulról találunk el, akkor a "Rear Entry" nevű Skill Shotot kapjuk és így tovább. A program elsősorban a kreativitást jutalmazza, és a lehetőségeket is megteremti az egyedi megoldások kivitelezésére. Itt tényleg igaz, hogy a környezet minden eleme potenciális fegyverként funkcionál.


Az így begyűjtött képességpontokat a pályákon sűrűn elhelyezett konföderációs töltőállomásokon használhatjuk valutaként. Ezeken a pontokon tudunk lőszert vásárolni bármelyik fegyverünkhöz, illetve fejleszteni azok tűzerejét és tárkapacitását. Önmagában ez a rendszer először érdekes, sőt sok esetben még mókás is, de mivel a Bulletstorm pályatervezése erősen lineáris, továbbá az ellenfeleink sem túl intelligensek, a dolog hamar monotonná és önismétlővé válik - vagy legalábbis ennek kellene történnie. Viszont itt jön a nagy "DE". Ugyanis a Bulletstormnál nem azon van a hangsúly, hogy mit csinálhatunk a játékban, még ha a látszat ezt is mutatja, sokkal fontosabb, hogy mindehhez milyen körítést tálalnak nekünk a varsói fejlesztők, és ez az a pont, ahol ez a játék egyenesen zseniális.

Ahogy haladunk a történetben, összefutunk egy hölggyel, aki a jelenlegi Ghost Echo különítmény tagja, és szintén a bolygón rekedt, a túlélés érdekében pedig hajlandó velünk együttműködni. A továbbiakban a vele folytatott párbeszédekből derül fény a bolygó történetére, a Skill Shot rendszer eredetére és egyéb érdekes plusz információkra. Igaz, ezek egyike sem mondható kifejezetten eredetinek vagy egyedinek, mégis a beszélgetések stílusa olyan intenzív atmoszférát teremt, ami egyszerűen a gép elé szegezi a játékost. Ebben nagy szerepe van a kiemelkedően magas színvonalú szinkronmunkának, amelyhez foghatót mostanában nem igazán láthattunk egyetlen játékban sem, legyen szó bármely műfaj képviselőjéről.


Ezek a beszélgetések telis-tele vannak ordenáré, szexuális jellegű utalásokkal, tehát nem pusztán az erőszak miatt indokolt a felnőtt besorolás, de nem ritkák az olyan megnyilvánulások sem, amiken szinte garantáltan hangosan felnevet a játékos. És ami az egész rendszerben a legjobb, hogy hagyományos átvezető filmekkel csak olyan helyeken találkozunk, ahol tényleg megkerülhetetlenek, az összes többi beszélgetés játék közben hangzik el, és ez igazán élő környezetet teremt.

A fentebb részletezett légkörnek köszönhetően egy pillanatig sincs olyan érzésünk a Bulletstorm nyüstölése alatt, hogy most valami kötelező mellék- vagy átvezető küldetést teljesítünk, mivel az erőteljes atmoszféra, az eszméletlen játéktempó és nem utolsó sorban a végig intenzív humor egy egységes egészet alkot, ami mellett a linearitás sem tűnik hibának. Olyan az egész, mint egy felpörgetett akció-vígjáték, ami az elejétől egyenesen robog a végkifejletig.


Sajnos ez az a pont, ahol kicsit megbotlik a játék, ugyanis a várt hatalmas, katartikus zárás elmarad, helyette kapunk egy amolyan semmilyen befejezést, amin érződik, hogy fontos szempont volt, hogy könnyen folytatható legyen. Az egyjátékos mód ettől függetlenül nagyon is élvezhető, viszont ugyanez már nem feltétlenül állja meg a helyét a többjátékos mód esetében. Ott ugyanis az a helyzet, hogy megkapunk mindent, amit a szóló kampány játékmenete nyújt, egy csapat alapú, erősen kompetitív mókára áthangolva, viszont az egészből hiányzik az, ami a szingli módot megmentette a monotonitástól: a körítés. Így sajnos a multi elég hamar képes unalomba fulladni, ráadásul a készítők kihagyták a programból a kampány kooperatív módját, ami már csak azért is érthetetlen, mert a történet folyamán mindig akad legalább egy AI által vezérelt segítőnk. Grafika: A Bulletstorm alatt az Unreal Engine 3 dolgozik, ami első ránézésre is egyértelmű. A motor fölött lassacskán ugyan már eljár az idő, de a People Can Fly embereinek a GoW-os előzményeknek köszönhetően elegendő tapasztalatuk volt már vele ahhoz, hogy a legtöbbet kihozzák belőle, és ezzel új etalont állítsanak az UE3-at használó programok elé. Vitathatatlan, hogy nem ez fogja megizzasztani a Crytek embereit, de a végeredmény még így is kifejezetten szép. A fényhatások, Stygia városai, illetve halálos flórája mind gyönyörűek, továbbá a program nem szűkölködik a grandiózus jelenetekben sem, amelyeket sikerült úgy megvalósítaniuk, hogy a motor képes tartani a stabil fps számot.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Grayson mozgáskultúrája a műfaj hagyományaihoz képest meglepően változatos, köszönhetően a lasszónak és a csúszásnak. Ezek együttes használatával könnyen tehetünk szert helyzeti előnyre ellenfeleinkkel szemben, bár a repertoárból hiányzik az ugrás lehetősége, pontosabban ez csak kontextus-függően használható, ami egyértelműen a konzolos fejlesztések ismérve. Bár az akadályok átugrása ezért egy kicsit megakasztja a gyors tempót, ez bocsánatos hibának számít, tekintve, hogy a billentyűzetkiosztás alapesetben is kifejezetten szerencsésen működik, de ízlés szerint testre is szabható.

HUD onnantól kezdve van a játékban, amikor megszereztük a lasszót, és innentől nyomon követhetjük a rendelkezésre álló lőszer és a begyűjtött képességpontok mennyiségét, továbbá minden gyilkosság alkalmával felvillan az aktuálisan megszerzett pontmennyiség. Ha ez valakit zavar, akkor a beállítások menüben ki is kapcsolhatja.

Játszhatóság: A Bulletstorm kezelőfelülete gyorsan átlátható, és az irányítás is megfelelően működik, így legfeljebb az okoz majd a kezdő játékosoknak nehézséget, hogy folyamatosan figyeljék a környezet nyújtotta lehetőségeket, és összehangolják a lőfegyverek, az ostor, a csúszás és a rúgások használatát. Mindez pusztán gyakorlat és rutin kérdése.

Intelligencia, nehézség: Ellenfeleink elsősorban a létszám és a tűzerő kombinációjára építenek. Igaz, egyesek néha használnak fedezéket, de az ostor használata ezt is értelmetlenné teszi. A nehézségi szint emelésével leginkább a rosszarcúak létszáma és sebzése nő, de lévén többnyire sugárfertőzött mutánsokról és kannibálokról van szó, ez nagyjából érthető.

Hangok, zene: Ez az a terület ahol egyszerűen nincs riválisa a Bulletstormnak. A szövegkönyv nagyon ötletes, a szinkronszínészek pedig kiválóan teljesítenek, ezáltal hihetetlen hangulatot és légkört teremtenek az egyjátékos módban. Miután a játékos pár óra után kitapasztalta a skill shot rendszert, a szinkron az, ami nem engedi felállni a géptől az embert. A fegyverek hangjai nem éppen reálisak, de lévén fiktív eszközökről van szó, valószerűséget számon kérni butaság is volna. Az pedig, hogy a lövések hangjai halkabbak a megszokottnál, a szakadatlan darálás tükrében inkább előny, mint hiba.

Összefoglalás: A Bulletstorm egy teljesen sablonos sci-fi történetet ad elő olyan briliáns stílusban, hogy az ember tényleg az események középpontjában érzi magát. A játék alapvetően a brutalitásra épít, és az új Skill Shot rendszer a legkreatívabb kivégzési módokat jutalmazza. Az így szerzett pontok pedig valutaként működnek, amivel a készítők sikeresen átlépték a különböző fejlődési módok, szintlépések buktatóit.

A végletekig feszített tempó, a szinte mérhetetlen brutalitás és a szakadatlanul záporozó ordenáré beszólások és szexuális témájú poénok zseniális elegyet alkotnak, ami végeredményben a többjátékos mód gyengeségeinek és kihagyott lehetőségeinek ellenére is üdítő, újszerű színfolt a legnépesebb műfajban, amiről már sokan mondták, hogy igazán újat itt nem lehet alkotni. A People Can Fly viszont megmutatta, hogy igenis lehet.