Kiadó: 2K Games
Fejlesztő: 2K Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: AMD Athlon 64 3800+ 2,4 GHz vagy jobb, Intel Pentium 4 530 3,0 GHz vagy jobb, 2 GB RAM, NVIDIA 7800GT 256 MB vagy jobb, ATI Radeon X1900 vagy jobb, 11 GB szabad tárhely
Ajánlott: Athlon 64 X2 5200+ Dual Core 2,60 GHz, Intel Core 2 Duo E6420 Dual Core 2,13 GHz, 3 GB RAM, NVIDIA 8800GT 512 MB vagy jobb, ATI Radeon HD4830 512 MB vagy jobb
Hasonló játékok: BioShock
Kategória: FPS

Két évvel ezelőtt az akkor még Irrational Games céglogóval rendelkező csapat (azóta ismét ezen a néven futnak) a System Shock modernkori reinkarnációjaként képzelte el az egyedi atmoszférával, hibrid játékmenettel és különös történettel elkészített BioShockot, mely apróbb hibái ellenére az elmúlt évtized egyik legmaradandóbb élményét nyújtotta. A játék egy teljes egész, kerek történetet mesélt el, abszolút nem kiáltott folytatásért. A 2K Marin mégis vette a bátorságot, és elkészítette a második részt, mellyel szemben komoly elvárásokat támasztottak a rajongók.

A BioShock második része az első rész eseményei után tíz évvel veszi fel a fonalat, a cselekmény azonban valamivel az első rész eseményei előtt játszódik. A nyitójelenet hatásos, kellően megadja az alaphangulatot, főhősünk ugyanis egy homlokához emelt pisztollyal loccsantja szét az agyát, majd ugorva az időben, tíz évvel később a végnapjait megélő Rapture egyik Vita-Chamberében (regeneráló kapszula) ébredezünk.


Andrew Ryan halála után a víz alatti város megálmodójának utópisztikus, individualista jövőképe helyett családbarát, közös célért összeboruló, egységben működő közösséget álmodott meg Sofia Lamb, a nyitójelenet egyik főszereplője. A korosodó hölgy ugyanis az új Rapture egyik utolsó reménysége, a történet ide kapcsolódó elemei azonban csak a sokadik játékóra után állnak össze kerek egésszé.

Kezdetben egyetlen cél vezérli a Delta nevű Big Daddynket, meg kell találnunk az Eleanor, teljes nevén Eleanor Lamb (Sofia kislánya) nevű Kishúgit, ugyanis a sárga szemű kislánynak mi vagyunk a védelmezői. A Delta név sem véletlen, ugyanis a Rapture első generációs Big Daddy prototípusaként kell érvényesülnünk, ami ebben a zord világban nem lesz egyszerű feladat. Lassabbak, sebezhetőbbek vagyunk, mint későbbi társaink, így csak rajtunk áll, hogyan alkalmazkodunk a kialakult körülményekhez.

Az új hőssel új képességek és új fegyverzet is jár, hiszen amíg az első részben egy repülőgép-szerencsétlenség áldozataként csak a könnyűfegyverzet állt a rendelkezésünkre, addig Big Daddyként bizony nagyobb, ütősebb csúzlik színesítik fegyvertárunkat. Alapból rendelkezésre áll a jól ismert fúrógép, amivel egy rögtönzött támadás keretén belül cafatokra szaggathatjuk az óvatlan ellenfeleket, de akár egy hatalmas ütés bevitelére is lehetőségünk van. Az alapfegyver érdekessége viszont, hogy folyamatosan üzemanyagpótlásra szorul. Azonban a játék érdekes sajátossága, hogy szinte minden sarkon belebotlunk plusz töltényekbe vagy épp benzinbe, így a kifogyás veszélye sose fenyeget minket.


Az arzenál ezenkívül olyan csodákkal bővül a későbbiekben, mint a módosított, felturbózott Thompson, a szögbelövő, a forgótáras gépágyú, a duplacsövű sörétes, vagy az ellenfeleket a falhoz szegező szigonypuska. Ezek mindegyikéhez három különböző, alternatív töltény dukál, így változatosságban valóban nem lesz hiány.

A nehezebb, ütősebb fegyverekhez természetesen nagyobb, kegyetlenebb és még több ellenfél is tartozik. A BioShock 2 ugyanis ezen a téren magasabb fokozatba kapcsol, a játék során utunkba kerülő ellenfelek többségével meg fog gyűlni a bajunk, különösen a korábban beharangozott Big Sisterekkel. Viszont mindez senki kedvét ne szegje. Véletlenül se kezdjen neki senki a legkönnyebb fokozaton a játéknak, mely így elveszíti igazi varázsát, a hibrid játékélményt, és nem lesz több holmi mezei shooternél.

A BioShock 2 egyik legnagyobb negatívuma a kopottas, sok helyen elnagyolt, szinte már igénytelen kivitelezést kapott külcsín. Amíg az első részben öröm volt bebarangolni a közel sem lineáris Rapture birodalmát, addig a tíz évvel későbbi víz alatti város megvalósítása nem annyira megnyerő és magával ragadó. Mosott, homályos, alacsony felbontású textúrákkal, kidolgozatlan karakterekkel találkozhatunk kalandjaink során. A játék egyik lényegi eleme így sokat veszített művészi értékéből, az ember pedig a nagy lövöldözések közötti barangolások alatt egyszer sem akar körbenézelődni. Súlyosbítja a helyzetet a korábban már említett nagyfokú linearitás megléte. Az első részben valóban úgy érezhettük, hogy egy hatalmas, lélegző, végnapjaiban járó városban kalandozunk, a folytatás azonban a küldetések egymásra fűzéséről szól, lehetőségeink pedig abszolút korlátozottak. Ami viszont továbbra is remek hangulatot kölcsönöz a játéknak, az a cselekmény ügyes felépítése, folyamatos hömpölygése, melynek valóban jó érzés a részesének lenni.

Az elénk táruló építőkockák, a különböző hanganyagok mind-mind egy külön, epizódokra bontott sztorit mesélnek el, amik végül a játék végén állnak össze egy teljes képpé. És eközben ismét komoly, morális döntések elé állítanak minket, melyeknek íve a játék során folyamatosan felfelé halad, a játékos pedig tényleg olyan lényegi, a későbbiekre kiható döntéseket hoz, amik alapvetően határozzák meg hősünk jellemét, a történet későbbi alakulását.


A folytatásban is megmaradtak az úgynevezett plazmidok, amik segítségével speciális képességekre tehetünk szert. Könnyítés, hogy az első résszel ellentétben nem kell váltogatni fegyver és "varázslat" között, hősünk ugyanis a két kezét használva akár kombinálhatja is őket. A plazmidok terén nem sok változás történt, egy-két új képesség ugyan felbukkan, de igazán említésre méltó változásokat itt nem végzett a 2K Marin.

Szerencsére megmaradtak a tulajdonságokat turbózó tonikok is, amivel a játék során igazán spéci karaktereket kreálhat a játékos. Például a Drill Specialist hatékonyabbá és kisebb fogyasztásúvá varázsolja plazmidjainkat, ellenben a fegyverek oldalán csak a fúrógépet használhatjuk. Tehát a lehetőségek határtalanok, mert aki a csúzlik között érzi jobban magát, az értelemszerűen arra gyúr majd rá jobban, és a plazmidok közül is kialakulhatnak személyes kedvencek, amik szintén meghatározzák, milyen fegyvereket használunk majd.

Megmaradt a biztonsági rendszerek és robotok meghekkelésének rendszere is, bár az első résszel szemben, jóval könnyebb lesz az oldalunkra állítani a kis robotokat. A korábbi rendszert színekre időzített gombnyomogatás váltotta fel, de akár előreküldött kis kütyüvel, az esetleges golyózáporokat elkerülve is hekkelhetünk. Érdekesség, hogy a művelet során nem áll meg az idő, vagyis egy komolyabb párharc során nem biztos, hogy lesz időnk még ezzel is foglalkozni. A többjátékos mód inkább egyfajta "kötelező" elemként van csak jelen, valódi élményt sajnos nem kínál, ugyanis egyszerűen nem passzol a játékhoz ez a fajta játékmód.

A BioShock 2 közel sem annyira kellemetlen élmény, mint ahogy az a cikkből elsőre lejöhet az olvasónak. Az első rész nem kiáltott folytatásért, a 2K Marin mégis csinált egyet, melyben több hiányosságot is felfedeztünk: az igazi nagy csavar, a grafikai elnagyoltságok, a komoly újítások hiánya sajnos egy második rész esetében komoly negatívumként kezelendőek, pedig az összhatást tekintve Big Daddy bőrében is piszkosul jól éreztem magam Rapture-ben, csak az első rész által magasra emelt lécet nem tudta átugrani az új epizód.

Grafika: A játék egyik legkomolyabb hiányosságait itt véltük felfedezni, a látvány ugyanis közel sem annyira művészi, mint amit az első rész alapján elvártunk volna. Sok helyen igénytelen megvalósítást kapott a BioShock 2, ami nehezen megbocsátható.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az első rész óta ezen a ponton semmit nem változott a folytatás, továbbra is letisztult kezelőfelület, egyszerű tápolás jellemzi a BioShockot, ami egy-egy komolyabb harc közben nagy előnyhöz juttatja a játékost.

Játszhatóság: Meglepően nehéz játék lett, mégsem javasoljuk, hogy közepes nehézségi fokozatnál gyengébb szinten vágjatok neki a nagy kalandnak, ugyanis hatalmas élményektől fosztanátok meg magatokat.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia sokszor okozott bosszúságot, az egyes meghekkelt robotok például nem mindig az ellenfeleket, hanem saját őrtornyainkat torpedózzák. Ennek ellenére nem nagyon lehet panaszunk a játékra, sok nehéz, izzasztó percet okozott.

Hangok, zene: Az első rész minőségét minden tekintetben hozza, egy rossz szavunk se lehet rá.

Összegzés: Az összképet tekintve a BioShock 2 kellemes játék, azonban annak ismeretében, hogy két évvel ezelőtt az első résszel milyen franchise alapjait fektette le az Irrational, közel sem olyan megnyerő a folytatás által nyújtott teljesítmény. Vannak hibái, amiket simán el lehetett volna kerülni, és az újítások is elmaradtak, de ettől még egy remek játék lett.

Kapcsolódó letöltések:

Videó #1

Videó #2

Videó #3