Hunter

Carmack leszállóegysége végre diadalmaskodott

2006 óta tudósítunk John Carmack leszállóegységeinek vesszőfutásáról, ezúttal azonban az általa alapított Armadillo Aerospace járműve tökéletes repülést produkált.

Megvan az 1 millió dolláros NASA Northrop Grumman Lunar Lander Challenge potenciális győztese, az Armadillo Aerospace rakétahajtású leszállóegysége sikeresen teljesítette az előírt "holdraszállási" manővereket. Mivel a díj elhódításának határideje 2009. október 31., és még további két csapat is versenyben van, ezért nem hirdettek győztest, azonban minden jel arra mutat, hogy a John Carmack által alapított Armadillo csapat Scorpius névre keresztelt rakétahajtású leszállóegysége zsebelheti be a pénzdíjat és az elismerést.

A Scorpius az Armadillo texasi Caddo Mills repterén emelkedett fel az előírt 50 méteres magasságba, majd az 50 méterrel távolabb elhelyezkedő egyenetlen holdfelszínt szimuláló leszállóhely fölé repülve sikeresen leereszkedett. A cél teljesítéséhez ugyanezt a mutatványt kellett újra bemutatnia, másodszorra a leszállóhelyről kellett elrugaszkodnia és visszatérnie a kiindulási pontjára. A két repülés zökkenőmentesen zajlott le, és mindkét alkalommal teljesítették a 180 másodperces repülési időt, ami az igazi nehezítést jelentette az 1. szinttel szemben. Az 1. szinten mindössze 90 másodperc a minimális repülési idő. Ezt a lépcsőfokot az Armadillo tavaly októberben már maga mögött hagyta, akkor 350 000 dollárt vihetett haza a csapat.


A 2. szint első repülése

Teljesítményével az Armadillo jutott túl elsőként a Lunar Lander Challenge 2. szintű követelményein, így hátradőlve figyelhetik versenytársaik teljesítményét, akiknek még az 1. szinten is bizonyítaniuk kell majd. A 2. szint repülési időminimuma a NASA számításain alapul, melyek szerint a Hold felszínéről a pályára állásig megközelítőleg 180 másodpercre van szükség. "Mivel a Lunar Lander Challenge elég megerőltető a teljesítményt tekintve, néhány módosítással a Scorpius a világűrt is elérhetné" - nyilatkozott Carmack. "Hamarosan nagyobb magasságú teszteket is végrehajtunk. Itt a texasi bázisunkon 6000 lábig (1830 méter) tudunk felmenni, a valós képességeit majd Új-Mexikóban mutatja meg a gép."

Az Armadillo leszállóegységének rakétahajtóművét folyékony oxigén és alkohol keveréke hajtja. A kormányzást - akárcsak a hajdani Apollo leszállóegységeknél - a főhajtómű szögének változtatásával oldják meg. A Scorpius az idei verseny legnagyobb méretű egysége. A felhasznált technológia moduláris; minél több modult kapcsolnak össze, annál nagyobb teljesítményre képes a kapott jármű. Carmack elmondása szerint hat modulra lett volna szükség, hogy egységük egy pilótával vagy utassal a fedélzetén teljesítse a Lunar Lander Challenge-et.


A 2. szint második repülése

Az Armadillo mellett két kaliforniai csapat van még versenyben, a Masten Space Systems és az Unreasonable Rocket. A Masten XA 0.1B jelű, Xombie néven emlegetett járműve ugyanazt az üzemanyagot és kormányzási technikát alkalmazza, mint a Scorpius, a versenybe nevezett gép azonban csak egy kisméretű technológiai demonstrátor, melynek nagyobb változata jövőre mutatkozhat be. A Masten hosszú távú célja olcsó szuborbitális kilövési szolgáltatások biztosítása tudományos küldetések és űrturisták számára.

Az Unreasonable Rocket egy egészen kis csapat, gyakorlatilag Paul T. Breedből és fiából, Paul A. Breedből áll. Járművük, a Blue Ball hidrogén-peroxiddal működik. Az egyfajta üzemanyag nagyban leegyszerűsíti a konstrukciót, beindítása és leállítása is egyszerűbb, mint hibridhajtású versenytársaié, és összességében megbízhatóbbnak is ítélik. A hátránya, hogy a hidrogén-peroxiddal mindössze a folyékony oxigén és alkohol keverék által előállított teljesítmény 60 százaléka érhető el.

Amennyiben a fent említett két csapat valamelyikének sikerül megismételnie az Armadillo teljesítményét, úgy a győztes a legpontosabb landolásokat végrehajtó csapat lesz.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Anteris #82
    pöpec! Azért egy oldalba rúgás tesztet ezen is elvégeznék, bár elég nagydarab a cucc! : )

  • Molnibalage #81
    Miért is?
  • Molnibalage #80
    Hangzatos szavak. Átültethető technológiát és $-rá konvertáható valamit nem adott igazán. a GPS-ért meg kőkemény pénzeket fizettek miután civileknek is elérhetővé vált. Aztán egyre ólcsóbb lett. A lényeg ez. A SZU sem azért omlott össze, mert rossz kedvük volt, hanem mert amit gyárottak és dollárért akartak eladni az nem kellett senkinek...
  • N3XUS6 #79
    Közvetett eredményei is jelentősek voltak. Pl: http://www.computerworld.com/s/article/9135690/NASA_s_Apollo_technology_has_changed_history

    Szal valszeg most nem fórumozgatnánk itt, ha nincs az Apollo progi.
  • N3XUS6 #78
    "Nos, a holdraszállásnak milyen kézzelfogható haszna volt annak, aki a földön maradt. Nem a közvetett hatásokra gondolok 40 évvel később. Másnap mennyivel volt jobb?"

    Büszkeség?
    Nemzeti öntudat?
    Összetartozás érzésének erősödése?
    Patriotizmus?
    Optimizmus, jövőbe vetett hit erősödése?

    Olyan apró kis dolgok amik egy nemzetet nemzetté tesznek.
  • xyl #77
    Úgy általában: A holdraszállásnak akkor más volt a háttere:
    1. nem sokkal azelőtt lett vége a II. világháborúnak, ahol az amerikaiak az oroszokkal kényszerűségből összefogtak, de aztán egymásra kezdtek acsarkodni.
    2. Be kellett bizonyítani, hogy ki a jobb. És ugye ennek ideológiai háttere volt: A "Rohadt Nyugat" - a "Büdös Komcsik" ellen. (Gúnyolódom, persze)
    3. A rakétatechnikát hadi célokra igencsak fejlesztették, megvolt a kellő gyakorlat, csak fel kellett melegíteni.
    4. Pont azért, mert még nem sok idő telt el a háború óta, az emberi élet nem volt annyira drága, mint most. A sikertelen kísérleteket vagy elhallgatták, vagy pedig hősi halottként kapott egy dísztemetést a szerencsétlen áldozat.

    Amúgy egy időszakos holdbázist létre tudtak volna hozni, csak az oroszok nem erőltették a holdraszállást az amerikiaiak UTÁN. Errefel az amerikaiak megveregették a saját vállukat: Mi győztünk! És a holdbázis tervei szépen bekerültek a fiókba.

    A szovjet holdraszállás: szovjet holdraszállás
    Amerikai katonai holdbázis tervek: Project Horizon
  • Tetsuo #76
    Senki nem mondta, h tobbet ert a holdraszallas, mint a GPS feltalalasa. Ugyanis ennek megitelese erosen szubjektiv, foleg akkor, ha ugy latjuk, hogy eleve rossz iranyba "fejlodunk". Mind1. Nem errol volt szo, hanem TE emlitetted az urkutatast.
    Ha az urkutatas szempontjabol nezzuk, v a raforditott energiabol, a GPS vs holdraszallast akkor lathato, hogy a GPS az NEM a holdraszallas tovabbfejlodese :) ennyi.

    Az urkutatas azert nem fejlodott igazan, mert vege lett a hideghaborunak ill a demonstralo urversenynek. Ma mas teren folyik a demonstralas, ha kell..

    A hadiipar mindig is elobbre volt mint a civil, abban persze amit kutatott.
    Halottal a DARPA nehany kutatasarol? Pl az altalanos robotikaban v az automatizalt terepkozlekedesben (meg meg 5000 teruleten) nincs aki leelozze. Ezek publikusak persze, nem vagyok bennfentes, nezz utana.
    De gondolom TE ezt sem vetted eszre, mint ahogy azt sem, h a NASA nagysagrenddel kevesebb anyagi tamogatast kap, mint Kennedy igerete betartasa elott..
  • Sir Quno Jedi #75
    He? Neméppen. :D
  • KillerBee #74
    Erre a #38-as hozzászólásomból következtettél?
  • Sir Quno Jedi #73
    Nabazz, ha titeket még sokáig hallgatlak, még a végén meggyőztök, hogy nem fuccsolt be az űrkutatás, nem vetették vissza 25 évet legalább, nem vágták el a forrásokat, nem zárták be a NASA létesítményeinek és projektjeinek 90%-át és az űrprogram jobban tombol, mint valaha is a hidegháborúban! Ugye ezt nem gondoljátok komolyan?!?!? Ugye nem!