Szekeres Viktor
Tükrök - A Fűrész felkötheti
Az évad egyik legdurvább jeleneteit tartalmazó filmben Kiefer Sutherland furcsa jelenségeknek ered a nyomába, miközben élete legszörnyűbb sokkja éri.
Fiatal horrorrendezőké a jövő? Meglehet, hiszen az ember azt gondolná, hogy ők azok, akik friss látásmódot tudnak csempészni egy viszonylag önismétlő műfajba, mely ugyan 15-20 évenként meg-megújul, de nagyjából csak azért, hogy modernebb köntösben ismét csak lefussa ugyanazokat a köröket, amiket az elődök. A repetitivitásnak hála pedig ismét azt vesszük észre, hogy egyre kevesebb az igazi mozis horror, s a legjobb filmek, amik újdonságot vagy jól felhasznált régiségeket, neadjisten valódi borzongást kínálnak, inkább csak DVD-n jelennek meg. Ezek pedig bár eljutnak az ínyencekhez, de a mainstream közönség nem értesül róluk és le is írja a műfajt. Pedig, ha tudnák miből maradnak ki... (Idén is minimum három emlékezetes darab már elkerülte a mozikat, miközben oda nem illő próbálkozások megkapták a nagy vásznat.)
A 30 éves Alexandre Aját komáljuk pestiesen szólva, hiszen egy jól elkészített Magasfeszültséggel azonnal hollywoodi rendezővé avanzsált. Ezután megkapta a Wes Craven felügyelete alatt készülő Sziklák szeme-feldolgozást, amivel könnyedén túl is szárnyalta a nem éppen korszakalkotó eredeti filmet. A felmondott lecke eredménye pedig a Tükrök volt, melyhez ezúttal már egy sztárt is kapott Kiefer Sutherland személyében. A gond mindössze az, hogy bár cikkünk tárgya nem igazi feldolgozása (bár ez is csak definíció kérdése) mégis szinte egy az egyben átveszi a korai Geoul sokeuro (Into The Mirror) alapsztoriját, bár egyébként saját úton lépked.
Ezen alapsztori szerint pedig egy volt rendőr, aki egy tragédia miatt leszerelni kénytelen, elvállal egy éjjeli őri állást egy pár éve leégett áruházban, ahol is furcsa jelenségekkel találkozik, melyeknek köze van a tükrökhöz. A zsaruvér persze azon nyomban zubogni kezd hősünkben (meg egyébként sem nevezhető ideális munkahelyi körülménynek, ha valami permanensen a frászt hozza az emberre) és nyomozásba fog, melynek következményei nem csak rá, hanem a családjára is kihathatnak.
Akár még eredeti is lehetett volna a történet, hiszen a tükrök középpontba állításával el lehetett volna éppúgy indulni misztikus, szellemes irányba, mint például a hosszú hajú japán kislányosba is. Cikkünk tárgya viszont nem nagyon próbálkozik irányfelvételekkel, inkább olcsó (és olykor szívünknek igen drága, hogy gebedjen meg a DTS-hangrendszer feltalálója) ijesztgetésekkel, és az előzetesben is ellőtt brutális jelenetekkel (a Fűrész kismiska) próbálja elhitetni velünk, hogy most valami igazán ütőset fogunk látni.
Azonban nem így van. A Tükrök a kezdeti biztató tapogatózás után egymás után rángatja elő az ordasabbnál ordasabb közhelyeket, amikkel nincs is baj, ha az ember újszülött. Azonban ezek a panelek az avatott nézőknek sajnos a kisujjában vannak, így nagyszerűen le lehet kottázni a film menetét, az egyáltalán nem meglepő fordulatokat, a cseppet sem meglepő felfedezéseket és a mérföldekről ordibáló befejezést. Mintha csak Aja amellett akart volna tüntetni a Tükrökkel, hogy végre hagyják őt saját filmet rendezni.
A közönség nem volt érdektelen, de különösebben nagy hisztériát sem rendezett: Kiefer Sutherland megbízhatóan hozta A testőr után az újabb 35 milliót jövedelmező moziját és bizonyította, hogy annak idején nem volt véletlen, hogy a tévére kellett menekülnie. Más kérdés persze, hogy élete legjobb döntése volt, hiszen a 24 és benne Jack Bauer szerepe még díjakat is hozott neki. Azonban, ha a tavalyi mozis próbálkozására azt mondtuk, hogy nem sikerült feledtetnie Jack Bauer karakterét, akkor a Tükrökre ez hatványozottan igaz, Sutherland szinte minden manírja, mondata, reakciója a CTU ügynökét idézte. Nem baj, azért még kedveljük őt.
Aja ezúttal sajnos mellényúlt és csak egy közhelyekkel teli bemutatót rendezett, ami azoknak a nézőknek bejöhet, akik Sutherland neve miatt ülnek be a filmre, de egyébként az elmúlt években kerülték a horrormozikat. Viszont akik lelkesen falták az amerikai, ázsiai és európai próbálkozásokat, azoknak sajnos semmi újat nem fog tartogatni a Tükrök. Nem rossz filmről van szó, inkább csak csalódást okozóan ötlettelenről, közepesről: Aja tisztességes, ámde kattogóan iparos, kreativitást cseppet sem magában hordozó munkát végzett.
Aja egyébként tavaly írta a P2 - A rettegés új szintje című, nálunk csak DVD-n megjelent terrorthrillert, amit ugyan nem ő rendezett, de a filmből is látszott, hogy az unos-untalan ismert panelekből is lehet élvezetes végeredményt eszkábálni. A francia direktor következő filmje persze ismét csak feldolgozás lesz: a hírek szerint a célpont Joe Dante horrorkomédiája, a Piranha lesz, mely 3D-ben fog napvilágot látni 2009-ben. Trash ide vagy oda, azt se feledjük, hogy annak idején a Piranha 2-t nem kisebb név rendezte, mint James Cameron. Bizodalmunk a franciákban.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Fiatal horrorrendezőké a jövő? Meglehet, hiszen az ember azt gondolná, hogy ők azok, akik friss látásmódot tudnak csempészni egy viszonylag önismétlő műfajba, mely ugyan 15-20 évenként meg-megújul, de nagyjából csak azért, hogy modernebb köntösben ismét csak lefussa ugyanazokat a köröket, amiket az elődök. A repetitivitásnak hála pedig ismét azt vesszük észre, hogy egyre kevesebb az igazi mozis horror, s a legjobb filmek, amik újdonságot vagy jól felhasznált régiségeket, neadjisten valódi borzongást kínálnak, inkább csak DVD-n jelennek meg. Ezek pedig bár eljutnak az ínyencekhez, de a mainstream közönség nem értesül róluk és le is írja a műfajt. Pedig, ha tudnák miből maradnak ki... (Idén is minimum három emlékezetes darab már elkerülte a mozikat, miközben oda nem illő próbálkozások megkapták a nagy vásznat.)
A 30 éves Alexandre Aját komáljuk pestiesen szólva, hiszen egy jól elkészített Magasfeszültséggel azonnal hollywoodi rendezővé avanzsált. Ezután megkapta a Wes Craven felügyelete alatt készülő Sziklák szeme-feldolgozást, amivel könnyedén túl is szárnyalta a nem éppen korszakalkotó eredeti filmet. A felmondott lecke eredménye pedig a Tükrök volt, melyhez ezúttal már egy sztárt is kapott Kiefer Sutherland személyében. A gond mindössze az, hogy bár cikkünk tárgya nem igazi feldolgozása (bár ez is csak definíció kérdése) mégis szinte egy az egyben átveszi a korai Geoul sokeuro (Into The Mirror) alapsztoriját, bár egyébként saját úton lépked.
Ezen alapsztori szerint pedig egy volt rendőr, aki egy tragédia miatt leszerelni kénytelen, elvállal egy éjjeli őri állást egy pár éve leégett áruházban, ahol is furcsa jelenségekkel találkozik, melyeknek köze van a tükrökhöz. A zsaruvér persze azon nyomban zubogni kezd hősünkben (meg egyébként sem nevezhető ideális munkahelyi körülménynek, ha valami permanensen a frászt hozza az emberre) és nyomozásba fog, melynek következményei nem csak rá, hanem a családjára is kihathatnak.
Akár még eredeti is lehetett volna a történet, hiszen a tükrök középpontba állításával el lehetett volna éppúgy indulni misztikus, szellemes irányba, mint például a hosszú hajú japán kislányosba is. Cikkünk tárgya viszont nem nagyon próbálkozik irányfelvételekkel, inkább olcsó (és olykor szívünknek igen drága, hogy gebedjen meg a DTS-hangrendszer feltalálója) ijesztgetésekkel, és az előzetesben is ellőtt brutális jelenetekkel (a Fűrész kismiska) próbálja elhitetni velünk, hogy most valami igazán ütőset fogunk látni.
Azonban nem így van. A Tükrök a kezdeti biztató tapogatózás után egymás után rángatja elő az ordasabbnál ordasabb közhelyeket, amikkel nincs is baj, ha az ember újszülött. Azonban ezek a panelek az avatott nézőknek sajnos a kisujjában vannak, így nagyszerűen le lehet kottázni a film menetét, az egyáltalán nem meglepő fordulatokat, a cseppet sem meglepő felfedezéseket és a mérföldekről ordibáló befejezést. Mintha csak Aja amellett akart volna tüntetni a Tükrökkel, hogy végre hagyják őt saját filmet rendezni.
A közönség nem volt érdektelen, de különösebben nagy hisztériát sem rendezett: Kiefer Sutherland megbízhatóan hozta A testőr után az újabb 35 milliót jövedelmező moziját és bizonyította, hogy annak idején nem volt véletlen, hogy a tévére kellett menekülnie. Más kérdés persze, hogy élete legjobb döntése volt, hiszen a 24 és benne Jack Bauer szerepe még díjakat is hozott neki. Azonban, ha a tavalyi mozis próbálkozására azt mondtuk, hogy nem sikerült feledtetnie Jack Bauer karakterét, akkor a Tükrökre ez hatványozottan igaz, Sutherland szinte minden manírja, mondata, reakciója a CTU ügynökét idézte. Nem baj, azért még kedveljük őt.
Aja ezúttal sajnos mellényúlt és csak egy közhelyekkel teli bemutatót rendezett, ami azoknak a nézőknek bejöhet, akik Sutherland neve miatt ülnek be a filmre, de egyébként az elmúlt években kerülték a horrormozikat. Viszont akik lelkesen falták az amerikai, ázsiai és európai próbálkozásokat, azoknak sajnos semmi újat nem fog tartogatni a Tükrök. Nem rossz filmről van szó, inkább csak csalódást okozóan ötlettelenről, közepesről: Aja tisztességes, ámde kattogóan iparos, kreativitást cseppet sem magában hordozó munkát végzett.
Aja egyébként tavaly írta a P2 - A rettegés új szintje című, nálunk csak DVD-n megjelent terrorthrillert, amit ugyan nem ő rendezett, de a filmből is látszott, hogy az unos-untalan ismert panelekből is lehet élvezetes végeredményt eszkábálni. A francia direktor következő filmje persze ismét csak feldolgozás lesz: a hírek szerint a célpont Joe Dante horrorkomédiája, a Piranha lesz, mely 3D-ben fog napvilágot látni 2009-ben. Trash ide vagy oda, azt se feledjük, hogy annak idején a Piranha 2-t nem kisebb név rendezte, mint James Cameron. Bizodalmunk a franciákban.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Tükrök (Mirrors) színes feliratos amerikai horror, 111 perc, 2007 Rendező: Alexandre Aja Forgatókönyvíró: Alexandre Aja, Grégory Levasseur Zeneszerző: Javier Navarrete Operatőr: Maxime Alexandre Producer: Alexandre Aja, Jon Chang, Grégory Levasseur, Alexandra Milchan Szereplők: Kiefer Sutherland (Ben Carson) Amy Smart (Angela Carson) Frank Mayers (James Benton) Jason Flemyng (Larry Byrne) Paula Patton (Amy Carson) |
