Szekeres Viktor
Halálfutam - Statham feledteti Stallone gagyiját
Az újabb jól sikerült feldolgozásfilmben Jason Statham Frankenstein szerepében mutatja meg a mozinézőnek, hogy hol lakik az atyaúristen.
"Ismét csak egy feldolgozás", hördülhetnénk fel - de ezen a mondaton éppen az elmúlt hónapok alkotásait figyelemmel kísérhetők hördülhetnének fel. Főleg a "csak" szócskán, hiszen, eltekintve a kivételektől, tavaly és idén több olyan remake is az utunkba akadt (moziban és DVD-n egyaránt), mely simán a "jó" feliratú rekeszbe került. Sőt, akadt az eredetit lepipáló alkotás is, hiszen sehol nincs megírva az, hogy az első próbálkozásnak kell a jobbnak lennie.
Mint ismeretes, a Halálfutam is elvileg egy újrafilm lenne, a kultklasszikus Stallone-mozit, a Death Race 2000-et dolgozza fel, de ezen kitétel többszörösen sem állja meg a helyét. Először is, hiába kultklasszikus a Death Race 2000, egy dolgot előre lehetett tudni a mostani Halálfutam kapcsán, miszerint nem lesz nehéz lepipálnia az elődöt. Akkori és mai szemmel ugyanis meglehetősen röhejes, igazi trashfilm volt a Death Race 2000, melyet természetesen nem is afféle komor disztópiának szántak, s éppen ezzel a komolytalansággal került be több filmtudor jegyzetfüzetkéjébe.
Érdemes pár részletet megnézni belőle - remekül látszik, hogy mi is volt az alkotók célja: előzetes, az eutanázia napos nagy poén, és a mindent vivő matadoros jelenet, de a film majdnem teljes egészében is megnézhető a videómegosztón).
A másik aspektust az eredeti 75-ösből, amit Paul W. S. Anderson filmjében nem találunk meg, az, hogy ezúttal nem egy országúti, Amerikát átszelő, pontokért gyalogosokat gázoló autóversenyről van szó, hanem mindössze egy nézett tévéműsor alapjául szolgáló, börtönben megrendezett reality-sportversenyről, nagyjából a Running Man vagy a Rollerball szellemében.
A történet tehát a sitten játszódik, ahová természetesen ártatlanul kerül be Jensen Ames (Jason Statham) és, ha már bekerül, versenyző múltja miatt azon nyomban be is ültetik a fent említett autóverseny pilótái közé, persze azzal az ígérettel, hogy ha nyer, akkor szabad. Mint a madár. Meg ahogy azt Móricka. (Ez úgy történhet meg, hogy a hírhedt versenyt ötször megnyerő részesül ebben a privilégiumban és a népszerű, álarcos Frankenstein helyettesítésére kérik fel hősünket.)
A Halálfutam nem ad mást, csak azt, amit az előzetesekben is ígér, jelen esetben a vér-gyötrelem-könnyek-verejték kvartettből leginkább csak a vért kapjuk meg (nem különösebben bajlódtak a készítők azzal, hogy PG13-é butítsák le a filmet), kiegészítve fegyverropogással és autókázással mindhalálig. Igaz, a sok akciót, mivel egy teljes filmet azért nem tenne ki, az írók egy véletlenszerű történettel is kiegészítették. Ennek hála pedig a Halálfutam sajnos csak kettes fokozatban kezd, hiszen a remek főcím (holmi gazdasági válságról van szó benne, vagyis ilyen alapon akár 2008-ra is lehetett volna datálni a sztorit, de azért 2012 sincs messze) és az első futam csak beetetés, hiszen valahogy be kell mutatni a hőst és a börtönt.
De az introdukció után nem különösebben zökken meg a film, hiszen mi kábé ezer forintért megnézhetjük ugyanazt, amit a több száz dollárért előfizető sok-sok millió amerikai tévénéző, vagyis a Halálfutam egy teljes adását, mely 3 futamból áll és csak egyetlen győztest koronáznak meg a végén. Ebből következik, hogy a film egy zsigeri adrenalinpumpa, mert bár az autóversenyekben csak hébe-hóba került valami eredeti ötlet, de a klipszerű vágásnak köszönhetően B-filmesen élvezetes mixtúra kerekedik ki a hozzávalókból, s csak olykor bóbiskol el az ember a száguldás monotóniájának köszönhetően.
A Halálfutam nem akar semmi hangzatosat mondani (médiakritika, társadalomkritika, egy fenéket!), inkább olyan, mintha egy számítógépes játékot látnánk a vásznon, de ez a stílus kifejezetten jól áll a börtönszigetes ralinak. Buta film nem csak buta embereknek - és mindezt tudja magáról a Halálfutam. Egyedüli negatívumként talán csak az elején feltérképezhető klisétörténettől való eltérést lehet felróni neki, hiszen a befejezést kissé összecsapták (ráadásul valami rémisztően gyenge számítógépes trükk kíséretében), de ennyi eredetiséget minden film megengedhet magának.
A nagy kérdés: örüljünk-e annak, hogy megbukott (illetve elég zsengén teljesített) a Halálfutam? Hiszen a benne felvázolt jövőkép szerint több tízmillió ember fizet elő pay-per-view alapon, hogy részese legyen a versenynek és a versenyszerű kivégzéseknek - ellenben 2008 népe egyelőre mégsem vevő a hasonlóra, diszkréten ignorálta a vetítéseket.
Pedig a kategóriájában teljesen korrekt a Halálfutam, sőt, a mozifilmek széles palettáján sem vall szégyent, kellemes szórakozás (mondjuk ki, amit a kritikusok nem mindig mernek: nem váltja meg a világot, de attól még teljesen jó film) annak, aki egy lövöldözős-autós mozit akar látni. Az meg azért megnyugtató érzés, hogy elég egy gazdasági válság és Amerika kormánya zokszó nélkül engedélyezni fogja a börtönben fogvatartottak kvázi sportként való kivégzését...
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
"Ismét csak egy feldolgozás", hördülhetnénk fel - de ezen a mondaton éppen az elmúlt hónapok alkotásait figyelemmel kísérhetők hördülhetnének fel. Főleg a "csak" szócskán, hiszen, eltekintve a kivételektől, tavaly és idén több olyan remake is az utunkba akadt (moziban és DVD-n egyaránt), mely simán a "jó" feliratú rekeszbe került. Sőt, akadt az eredetit lepipáló alkotás is, hiszen sehol nincs megírva az, hogy az első próbálkozásnak kell a jobbnak lennie.
Mint ismeretes, a Halálfutam is elvileg egy újrafilm lenne, a kultklasszikus Stallone-mozit, a Death Race 2000-et dolgozza fel, de ezen kitétel többszörösen sem állja meg a helyét. Először is, hiába kultklasszikus a Death Race 2000, egy dolgot előre lehetett tudni a mostani Halálfutam kapcsán, miszerint nem lesz nehéz lepipálnia az elődöt. Akkori és mai szemmel ugyanis meglehetősen röhejes, igazi trashfilm volt a Death Race 2000, melyet természetesen nem is afféle komor disztópiának szántak, s éppen ezzel a komolytalansággal került be több filmtudor jegyzetfüzetkéjébe.
Érdemes pár részletet megnézni belőle - remekül látszik, hogy mi is volt az alkotók célja: előzetes, az eutanázia napos nagy poén, és a mindent vivő matadoros jelenet, de a film majdnem teljes egészében is megnézhető a videómegosztón).
A másik aspektust az eredeti 75-ösből, amit Paul W. S. Anderson filmjében nem találunk meg, az, hogy ezúttal nem egy országúti, Amerikát átszelő, pontokért gyalogosokat gázoló autóversenyről van szó, hanem mindössze egy nézett tévéműsor alapjául szolgáló, börtönben megrendezett reality-sportversenyről, nagyjából a Running Man vagy a Rollerball szellemében.
A történet tehát a sitten játszódik, ahová természetesen ártatlanul kerül be Jensen Ames (Jason Statham) és, ha már bekerül, versenyző múltja miatt azon nyomban be is ültetik a fent említett autóverseny pilótái közé, persze azzal az ígérettel, hogy ha nyer, akkor szabad. Mint a madár. Meg ahogy azt Móricka. (Ez úgy történhet meg, hogy a hírhedt versenyt ötször megnyerő részesül ebben a privilégiumban és a népszerű, álarcos Frankenstein helyettesítésére kérik fel hősünket.)
A Halálfutam nem ad mást, csak azt, amit az előzetesekben is ígér, jelen esetben a vér-gyötrelem-könnyek-verejték kvartettből leginkább csak a vért kapjuk meg (nem különösebben bajlódtak a készítők azzal, hogy PG13-é butítsák le a filmet), kiegészítve fegyverropogással és autókázással mindhalálig. Igaz, a sok akciót, mivel egy teljes filmet azért nem tenne ki, az írók egy véletlenszerű történettel is kiegészítették. Ennek hála pedig a Halálfutam sajnos csak kettes fokozatban kezd, hiszen a remek főcím (holmi gazdasági válságról van szó benne, vagyis ilyen alapon akár 2008-ra is lehetett volna datálni a sztorit, de azért 2012 sincs messze) és az első futam csak beetetés, hiszen valahogy be kell mutatni a hőst és a börtönt.
De az introdukció után nem különösebben zökken meg a film, hiszen mi kábé ezer forintért megnézhetjük ugyanazt, amit a több száz dollárért előfizető sok-sok millió amerikai tévénéző, vagyis a Halálfutam egy teljes adását, mely 3 futamból áll és csak egyetlen győztest koronáznak meg a végén. Ebből következik, hogy a film egy zsigeri adrenalinpumpa, mert bár az autóversenyekben csak hébe-hóba került valami eredeti ötlet, de a klipszerű vágásnak köszönhetően B-filmesen élvezetes mixtúra kerekedik ki a hozzávalókból, s csak olykor bóbiskol el az ember a száguldás monotóniájának köszönhetően.
A Halálfutam nem akar semmi hangzatosat mondani (médiakritika, társadalomkritika, egy fenéket!), inkább olyan, mintha egy számítógépes játékot látnánk a vásznon, de ez a stílus kifejezetten jól áll a börtönszigetes ralinak. Buta film nem csak buta embereknek - és mindezt tudja magáról a Halálfutam. Egyedüli negatívumként talán csak az elején feltérképezhető klisétörténettől való eltérést lehet felróni neki, hiszen a befejezést kissé összecsapták (ráadásul valami rémisztően gyenge számítógépes trükk kíséretében), de ennyi eredetiséget minden film megengedhet magának.
A nagy kérdés: örüljünk-e annak, hogy megbukott (illetve elég zsengén teljesített) a Halálfutam? Hiszen a benne felvázolt jövőkép szerint több tízmillió ember fizet elő pay-per-view alapon, hogy részese legyen a versenynek és a versenyszerű kivégzéseknek - ellenben 2008 népe egyelőre mégsem vevő a hasonlóra, diszkréten ignorálta a vetítéseket.
Pedig a kategóriájában teljesen korrekt a Halálfutam, sőt, a mozifilmek széles palettáján sem vall szégyent, kellemes szórakozás (mondjuk ki, amit a kritikusok nem mindig mernek: nem váltja meg a világot, de attól még teljesen jó film) annak, aki egy lövöldözős-autós mozit akar látni. Az meg azért megnyugtató érzés, hogy elég egy gazdasági válság és Amerika kormánya zokszó nélkül engedélyezni fogja a börtönben fogvatartottak kvázi sportként való kivégzését...
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése