A 2004-es Sziget Fesz­ti­vál egy út vé­ge, de még in­kább egy másik út kez­de­te. Az utóbbi évek­ben a meg­hí­vott ze­ne­ka­rok stí­lu­sá­ban, a prog­ram­kí­ná­lat­ban és ebből következően a ki­lá­to­ga­tó kö­zön­ség jel­le­gé­ben is átala­kult ese­mény igazi Fesz­ti­vál­lá vált, en­nek min­den előnyé­vel és hát­rá­nyá­val együtt.

A beléptetést szerencsére átalakították, jóval nagyobb területen árulják a jegyeket, de a a nyitó, és a minden évben csúcsnapnak számító szombaton a híd keskeny volta miatt igy is hatalmas tolongás alakult ki a beléptetésnél.


Az alaphangulatot már a nyitónapi Sugababes megadta, és ez később sem nagyon változott. Ugyan a három lányt a hazai közönség eddig csak a zenecsatornákon láthatta, de véleményem szerint ezzel nem is vesztettek sokat. A kora estéhez nem igazán passzolt üldögélős előadásuk, és hiányos énektudásukat gyakori fenékriszálással egészítették ki. Az este főcsapata egy régi klasszikus, a Pet Shop Boys volt. Neil Tennant és Chris Lowe nem bízott semmit a véletlenre, mert az új dalok helyett inkább slágerparádét, "best of" koncertprogramot adtak. Bár a páros egykor igazi trendformáló alakulat volt, de jó pár éve kevéssé releváns szereplője a popszíntérnek, így a legegyszerűbb megoldás bizonyult a legcélravezetőbbnek - elő a slágerekkel.

Kötelező megnézendőnek ezután a Party Arénában lévő Paul Oakenfold számított. A bejáratnál meglepően szigorúan vették az amúgy furcsa 18 éves korhatárt: míg 22 éves haveromtól személyit kértek, a velem lévő 16 éves lányra rá se hederítettek. Szintén tanulságos, hogy a biztonsági emberek ezen a helyszínen messze felülreprezentáltak, és egy nyilatkozatuk szerint jóval problémásabb is rendet tartaniuk, mint a spicces rockerekre vigyázni.

Másnap a Bloodhound Gang igazi bután szórakoztató show-t nyomott, ráadásul - egyfelől természetesen, másfelől mivel már jóideje nem adtak ki új albumot - slágeregyveleget pakolt a közönség fülébe. Az együttes pop-punk cuccai mellé csomagban jöttek a röhejes, ám szórakoztató színpadi akciók - piával vízipisztolyozás, böfögés és idétlen felkonferálások. A Kispál és a Borz tuti tipp a Szigeten. Ahogy az lenni szokott, a közönség és zenekar is jól érezte magát, és a tiszteletkörök után jó pár olyan számot is színpadra vitt, melyeket csak ritkábban hallhat az átlag koncertlátogató. Amúgy semmi különleges dolog nem történt, s ezzel nem is volt semmi baj.


Busta Rhymes koncertjéről nehéz pozitivan irni. Ugyan manapság a legnépszerűbb zenei áramlatok egyike a hiphop, de finoman szólva is gyatra koncertet láthattunk. A közönség nem igazán vette a kötelezően magamutogató rapper alapállást, és a párosnak talán számítania kellett volna arra, hogy nem sokan értik a villámgyorsan elhadart poénokat.

Ezen az estén a Világzenei Nagyszínpadról mindenképp ki kell emelni a Buena Vista Social Club nyomán népszerűvé vált, egy 16 tagú csapat élén fellépő Omara Purtoundót. A kubai tánczene 74 éves nagyasszonyának koncertjét több mint tízezres tömeg nézte - és az érzelmes daloknál táncolta - végig.


A Freestylers és a pénteki Roni Size koncertjével kapcsolatban sajnos csak egy dolgot lehet megemlíteni: kicsik már ezek a sátrak. A korábbi évek tapasztalatait - köztük elsősorban Tarlós István, a III. kerület polgármesterének már-már rosszindulatú hozzáállását - alapul véve érthető a fokozott hangszigetelés, csak arról sem szabadna elfeledkezni, hogy ezek a zárt dobozok nemcsak a hangot, de a szardíniaszerűen összezárt tömeg okozta hőt és gőzölgő verejtéket sem engedik ki. Ugyan a stílus már semmi újdonságot nem hoz az elektronikus zenék közé, de mindkettőn már a bevezetőnél is teltházat meghaladó volt a tömeg. Ennek fényében méginkább szégyenteljesnek érzem, hogy a vele egyidőben lévő, a szigetalapítók között lévő Sziámi alig érdekelt valakit, mégis a Nagyszínpadon játszottak.

A szombati napra megtelt a Sziget, ez a hétvégi időponton kívűl a Chumbawamba Világzenei Nagyszínpados koncertjének is köszönhető. Az együttesre már mondhatjuk hogy szokványos, annyiszor lépnek fel már Magyarországon. Ami kiemelendő, hogy nagyon ügyesen a helyhez, a színpad jellegéhez igazitották repertoárjukat, és az ugrálósak helyett inkább a vokális/akusztikus számok domináltak. Utánuk a Rasmus finn metálját érdemes megemlíteni. A tinibanda ugyan csak tavaly tört be a köztudatba, de figyelemreméltó koncertet adtak.


Az éjjel meghozta az esőt is, mely már péntek délután óta várható volt. A csendesen szemerkélő zivatar az általam vártnál kevésbé áztatta fel a földet, a tavalyi sárhoz képest említésre méltó sem volt. Ennek ellenére rányomta bélyegét a vasárnapi, a másnapi munkanap miatt elmaradó emberek miatt amúgy is csökkenő nézőszámra, amit a szubjektív érzékelés, az előző napi iszonyatos tömeg hiánya még inkább fokozott.

A vasárnap ismét a már eltűnőben lévő rockhangulatot idézte: az est fő magyar bandája a Sex Action volt, melynek visszatérését sokan várták, de a fő kérdés az volt, hogy megéri-e. A válasz szerencsére igen lett, és minden bizonnyal a csapatot korábban nem ismerőkre is nagy hatással voltak a vadnyugati jelmezek és a hiányos öltözetű hölgyek. Utánuk a szervezők a sikeres Slayer példáján felbuzdulva ismét elhívtak egy immáron évtizedek óta zenélő metálbandát, az Anthraxet.


Hétfőn a búcsúkoncertjét már féltucatszor megtartott Európa Kiadó megismételte a Sziámi "hatalmas sikerét" - ugyan már majd egy évtizede járok a Szigetre, de ilyen kevés embert este 8-kor még sohasem láttam, totális érdektelenségbe fulladt az egész. Érthetetlen, hogy míg nyilvánvalóan nagy érdeklődésre számot tartó együtteseket fülledt sátrakba tesznek, addig a Nagyszínpadot kiüritik, vagy direkt ez a cél?

A zárónap szerencsére frenetikusra sikerült. A magyar sávban fellépő Bëlga gyorsan eljutott a fő helyig. Míg pár éve még marginális kis zenekarnak számítottak, addig ma már a mainstreambe jutottak, és főmüsoridőben Friderikusznak nyilatkoznak. A pozitív értelemben idióta párosnak sikerült még az unottan álldogálókat is megmozgatnia, és jó felvezetést adott az est sztárjának, az utánuk következő Faithlessnek, mely idén is a Fesztivál nagy "egyesítő" zenekara volt (We Come One). A hatalmas, minden eddiginél nagyobb tömegből itélve a zenekar zenéje ahogy a stílusokon átível, úgy vált sajátos ökumené is, melynek része magyar és külföldi, balaton-parti diszkókon szocializálódott technós, a csiszoltabb elektronikus tánczenék kedvelője, rocker, punk, alteros, el nem kötelezett zenei mindenevő, hétvégi zenehallgató, autós rádiótekergető, megfejtő "igényes" zenehallgató.


Olyan mozgalomhoz hasonlít, amelyre bár sokan szavaznak, de amelynek valódi lényege az, hogy kevesen utasítják el, magyarul: kevés olyan zenehallgató van, aki csípőből utálja őket. Egy zenekar, amely akár jellegtelen is lehetne, ha nem lenne kiemelkedő. Repertorájukat is ebben a szellemben állították össze, régi slágerek új sztenderdekkel keverve, hozzá rengeteg boldogan táncoló ember.

A korábbi években általam is szidott autóforgalom jelentősen csökkentették. Véleményem szerint a mozgássérültek letiltásával nemcsak a gyalogosok bosszúságát, de a kerekes székesek társadalmi elfogadottságát is növelik; sokat számít hogy egyáltalán látják őket a fiatalok, jelen vannak köztük, velük. A biztonsági őrőkkel kapcsolatos problémát egyáltalán nem hallottam, és ami még furább, a lejmolók is szinte teljesen eltűntek. Ez is azt mutatja, hogy a 4000 Ft-os jegyárat már csak egy teljesen más réteg tudja megfizetni, meg persze megváltozott a kilátogatók összetétele.


Összességében véve sikeres volt a Fesztivál, amit a kilátogató külföldiek rendkivül nagy száma is jellemez - lassan megfontolandó ötlet lehetne a szervezők részéről külön német vagy angol sátrat összehozni, ahol a hazájuk kisebb együttesei iránt érdeklödő utazók is elégedetten pihenhetnének meg.

Minden bizonnyal nemcsak a szervezők, hanem a számtalan szponzor is megtalálhatta számítását. A régről ismert cégek (Pannon, Merell, Milli, Pepsi stb.) cégek mellett már megjelentek a fapados légitársaságok (repülőjegyet lehetett nyerni), kiköltözött a Klubrádió, és több céges léggömb is tarkitotta az eget. A most kilátogatók minden bizonnyal jövőre is kimennek, de azért remélem, hogy nem Britney Spears fogja várni őket a Nagyszínpadon.