Lezajlott a 2001-es Sziget is, ami a szervezők szempontjából nagyon sikeresnek értékelhető. Azonban ez már nem az a fesztivál volt, ami pár éve, sokminden megváltozott körülötte.

Miben is lett más a Sziget? Elsősorban a közönségben, és ez természetesen maga után von számos változást. A külföldiek minden eddiginél nagyobb számban képviseltették magukat: A statisztikai adatok szerint 37.5% volt az arányuk, azaz minden harmadik emberből egy; félelmetesen sok. Ez első hallásra igen jó hir, de számos egyéb következménye is van. Első, és legfontosabb, hogy szerintem megszünt a "Sziget feeling", a Kell egy hét együttlét szlogenje ma már hamisan csengene. Az ember nem ismerkedhet a koncerten mellette állóval, sorbanállásnál, és az ellenkező neműekkel való kapcsolatteremtést is jelentősen megnehezíti. Továbbá véleményem szerint az árak nagymértékű drágulása is nekik, és a New York sátor vonzotta közönségnek köszönhető.

     
Persze a drágulást sokféleképpen lehet nézni, úgy is, hogy 2500 Ft-os napijegyért manapság egy koncertre se lehet bemenni, itt meg több is van, de úgy is, hogy tavalyelőtt 1500 Ft volt, tavaly 2000, most meg 2500 Ft. Ez a növekedés a minőség emelkedésével egyáltalán nem magyarázható. A fiatal, befolyásolható közönség igencsak megmozgatta a cégeket, még az eddig támogató nélküli rockszinpad is Metal Hammer sátor nevet kapott. A szervezők minden bizonnyal tisztes haszonra tesznek szert... ami még nem is lenne baj, ha nem nőtt volna minden eddiginél nagyobbra a reklámok mennyisége, és a szponzoráló cégek száma, nem lenne többtizmilliós állami támogatás, nem kapnák ingyen a teljes Hajógyári-sziget területét stb.

A változások közül másodsorban a közönség összetételét emelném ki: az eredetileg rockzenét előnyben részesítő szigeten a műfaj mára perifériára szorult. A sziget egyik mindentől távol lévő sarkában kaptak helyet a heavy metal kedvelői. Az esti koncerteknél általában teljesen tele volt, és a közeli italpult kapacitása messze alulméretezettnek bizonyult, nemegyszer 15-20 perc várakozással lehetett csak szomjoltóhoz jutni.

     
A színpadokat némileg átrendezték; a három technosátrat nagyon okosan egy helyre rakták, és a Nagyszínpadot is elfordították, illetve egy biztonsági átjárót csináltak a hangmérnöki pultig. Ennek sikerességében első látásra kételkedtem, de a rekordtömeget vonzó Faithless koncertnél bizonyított. A fellépők többsége is kihasználta a tömeg "kettéosztottságát", rendszeres program volt a két tábor versenyeztetése. Az utolsó napi Placebo koncerten pedig az In-Kal-osok minden bizonnyal sokkot kaptak (a korlátnál álló kislányok pedig azonnal szerelembe estek) amikor az énekes kétszer végigrohant ezen a folyosón, a tömegtől karnyújtásnyira.

      A híres lemezlovasoknak helyet adó New York sátorban igen érdekes volt látni a fehér ruhás diszkós lányokat, főként ha figyelembe vesszük azt a tényt is hogy a techno részleg a sziget bejárattól legtávolabb eső pontján található. Elképzelem ahogy átcaplatnak éjszaka napszemüvegben végig a poros földutakon, vigyázva tökéletes sminkjükre... ;) Nem igazán nekik való hely. A fesztivál előtt pár héttel kirobbant Szivárványsátor körüli mizéria miatt a média részéről is minden eddiginél nagyobb figyelmet kapott az esemény, és a III. kerületi polgármesterrel kötött, a homoszexuális programokat tiltó szerződés a szervezők szerencsétlenségére politikai ügybe csapott át. Valószínűleg a közfigyelem okán érezte úgy eddig a legtöbb jeles személyiség, hogy neki is muszáj demonstrálnia jelenlétével. Kilátogatott az MSZP miniszterelnökjelölttől, Medgyessy Pétertől kezdve Torgyán Józsefen és Harrach Péter miniszteren át Demszky Gábor főpolgármesterig minden nagy párt képviselője.

     
A külföldi sztárvendégek névsora nem volt túl meggyőző, szerintem a 900 milliós költségvetésből ennél sokkal nagyobb együttesekre is telt volna. Ami viszont nagyon zavaró, hogy olyan magyar együttesek is a Nagyszínpadra kerültek, akik korábban a közelébe se mehettek volna. Fel nem tudom fogni, hogy miért kellett odarakni a Bon-Bont, a Pa-Dö-Dö-t vagy a zenéjének stílusa miatt nem odaillő magyar világsztárt, Yonderboi-t.

A szervezők tavalyi döntése szerint a Sziget maximálisan 60000 embert bír befogadni, ezt a határt idén előszőr érte el, a várakozásoknak megfelelően a szombat bizonyult a leglátogatottabb napnak.

Katasztrófálisnak tartom az éjszakai közlekedést, egyszerüen nem értem, hogy éjfél és hajnali négy (az első HÉV indulása) előtt miért csupán néhány, a Vértes Volán müködtette busszal próbálják az embertömeget elszállítani. Véleményem nem lenne ennyire lesújtó, ha nem tájékoztatnának a buszjáratokról lépten nyomon, mivel az ember amúgy sem számít túl jó éjszakai közlekedésre ilyen a központtól kivüleső területen. Igencsak nevetséges ahogy több száz ember próbál felszállni a félóránként közlekedő buszra, és a szervezőknek is muszáj tudatában lenniük ennek, hiszen egy IN-KAL-os is direkt a tömeg "megregulázása" végett utazik a buszvezető mellett. Továbbá bizonyosan pénzügyileg is nyereséges a járat, mivel személyenként 200 forintot kérnek el érte. Jóval többet érne néhány éjszaka is járó HÉV, nagyságrendekkel kultúráltabb megoldás lenne az ordibáló biztonsági őrnél.

      Összességében az esemény sikeres volt, nagyobb baleset, haláleset nem történt, senkit nem ütött el a HÉV, senki nem fulladt a Dunába. A kulturális programok egyre nagyobb teret kapnak, az első operabemutató is megvolt. A fennti kifogásaim ellenére is rajongó maradok, és aki eddig nem volt kinn, is csak ajánlani tudom hogy mindenképpen látogasson el jövőre.