Hunter
Feladta a leckét a legfényesebb csillag a tudósoknak
Felfedezték az eddigi legfényesebb csillagot, melynek tömege elméletileg olyan hatalmas, hogy ki sem alakulhatott volna. Az LBV 1806-20 néven katalogizált csillag tömege a Napénál 150-szer nagyobb és 40 milliószor fényesebben ragyog.
A korábbi címvédő az úgynevezett Pisztoly Csillag, "mindössze" hatmilliószor fényesebb a Napnál, míg tömege körülbelül 100 naptömeg. Az LBV 1806-20 korábban is ismert volt, de csak mint egy fényes kék objektum, ami csak a nagyteljesítményű rádióteleszkópok számára észlelhető. Most azonban sikerült közelebbről szemügyre venni. Még akkor is, ha kettős vagy hármas csillagrendszernek bizonyul, és ezáltal a teljes tömeg nem egyetlen csillaghoz kötődik, egy eddig még nem látott óriásról van szó, nyilatkoztak a csillagászok.
"Egyértelműen nem egy csillagklaszterről van szó, ezt teljes mértékben kizárhatjuk" - magyarázta Stephen Eikenberry, a Florida Egyetem csillagász professzora, aki a csillagot tanulmányozó kutató csapatot vezette. "Elképzelhető hogy egy kettős vagy hármas rendszer része, de ez is valószínűtlennek tűnik." Az LBV 1806-20 fénye időszakos változásokon megy keresztül, ami az egy égitestes objektumok jellemzője, tette hozzá Eikenberry. Amennyiben mégis kettős vagy hármas rendszerről lenne szó, akkor még zavarbaejtőbb a dolog, mivel a csillagászoknak magyarázatot kellene találniuk, hogyan képesek ilyen hatalmas tömegű csillagok ilyen kis távolságban együtt maradni.
A LBV 1806-20 csillag 150-szer nagyobb a Napnál, az ábra az arányokat mutatja
A jelenlegi csillagkialakulási elméletek nem adnak magyarázatot a hatalmas és fényes LBV 1806-20-ra, mivel a teóriák szerint meg kellett volna semmisítenie önmagát még mielőtt felizzott volna. A csillagászok jó ideje feltételezik, hogy amint a fiatal csillagok elérik a 120 naptömeget energiatermelésük eléget minden felesleget. Ez a hő és nyomás a még formálódó csillag belsejében olyan hatalmas lenne, hogy minden anyagot lesöpörne a csillag felszínéről.
Az LBV 1806-20 létének rejtélyére adható egyik lehetséges magyarázat a csillag közvetlen környezetén túli szomszédságában rejtőzhet. A csillag egy rendkívül ritka csillag vagy szokatlan csillagok által lakott klaszterben helyezkedik el, beleértve egy rendkívül erős mágneses neutron csillagot és egy hatalmas protocsillagot, ami még születőben van. "Így egy szokatlanul hatalmas csillagokból álló klaszter része" - mondta Eikenberry.
Az LBV 1806-20 talán egy Eikenberry által "erőszakos, kikényszerített csillagformálódásként" leírt folyamatban alakult ki. Ebben a folyamatban egy hatalmas, nagy tömegű csillag eléri élettartamának végét, és heves szupernóvába robban. A keletkező lökéshullám eléri a még kialakulófélben levő fiatal csillagokat, összesűrítve körülöttük a gázt nagyobb erővel, mint amire a csillag saját erejéből képes lenne.
Az LVB 1806-20 fényessége ellenére a Földről nem látható. Bolygónkról nézve magnitúdója 8,4, túl a 6,5-ös határon, azon a skálán, ahol a nagyobb számok a halványabb objektumokat jelölik. Szabad szemmel nem látható, mivel 45 000 fényévre van tőlünk a Tejút másik oldalán, és szinte teljesen elhomályosítja a csillagközi gáz és por. "Fényének közel 90 százalékát, ami infravörösben látható, elnyeli a csillagközi közeg" - mondta Eikenberry. "Ezek a csillagok rövid, heves élettartammal rendelkeznek, ami körülbelül kétmillió évet tehet ki. Hajlamosak a kitörésre és igen csúnya dolgokat művelnek önmagukkal még mielőtt darabjaikra robbannának."
Az Eikenberry becslése szerint egymillió évével már középkorúnak számító LVB 1806-20-hoz hasonló csillagok - Napunk ehhez képes az 5 milliárd éves kor körül jár - hatalmas mennyiségű anyagot hullatnak el a napszélben. Elmondása szerint a csillaggigász élete egy hipernóva-robbanásban fog véget érni.
A korábbi címvédő az úgynevezett Pisztoly Csillag, "mindössze" hatmilliószor fényesebb a Napnál, míg tömege körülbelül 100 naptömeg. Az LBV 1806-20 korábban is ismert volt, de csak mint egy fényes kék objektum, ami csak a nagyteljesítményű rádióteleszkópok számára észlelhető. Most azonban sikerült közelebbről szemügyre venni. Még akkor is, ha kettős vagy hármas csillagrendszernek bizonyul, és ezáltal a teljes tömeg nem egyetlen csillaghoz kötődik, egy eddig még nem látott óriásról van szó, nyilatkoztak a csillagászok.
"Egyértelműen nem egy csillagklaszterről van szó, ezt teljes mértékben kizárhatjuk" - magyarázta Stephen Eikenberry, a Florida Egyetem csillagász professzora, aki a csillagot tanulmányozó kutató csapatot vezette. "Elképzelhető hogy egy kettős vagy hármas rendszer része, de ez is valószínűtlennek tűnik." Az LBV 1806-20 fénye időszakos változásokon megy keresztül, ami az egy égitestes objektumok jellemzője, tette hozzá Eikenberry. Amennyiben mégis kettős vagy hármas rendszerről lenne szó, akkor még zavarbaejtőbb a dolog, mivel a csillagászoknak magyarázatot kellene találniuk, hogyan képesek ilyen hatalmas tömegű csillagok ilyen kis távolságban együtt maradni.
A LBV 1806-20 csillag 150-szer nagyobb a Napnál, az ábra az arányokat mutatja
A jelenlegi csillagkialakulási elméletek nem adnak magyarázatot a hatalmas és fényes LBV 1806-20-ra, mivel a teóriák szerint meg kellett volna semmisítenie önmagát még mielőtt felizzott volna. A csillagászok jó ideje feltételezik, hogy amint a fiatal csillagok elérik a 120 naptömeget energiatermelésük eléget minden felesleget. Ez a hő és nyomás a még formálódó csillag belsejében olyan hatalmas lenne, hogy minden anyagot lesöpörne a csillag felszínéről.
Az LBV 1806-20 létének rejtélyére adható egyik lehetséges magyarázat a csillag közvetlen környezetén túli szomszédságában rejtőzhet. A csillag egy rendkívül ritka csillag vagy szokatlan csillagok által lakott klaszterben helyezkedik el, beleértve egy rendkívül erős mágneses neutron csillagot és egy hatalmas protocsillagot, ami még születőben van. "Így egy szokatlanul hatalmas csillagokból álló klaszter része" - mondta Eikenberry.
Az LBV 1806-20 talán egy Eikenberry által "erőszakos, kikényszerített csillagformálódásként" leírt folyamatban alakult ki. Ebben a folyamatban egy hatalmas, nagy tömegű csillag eléri élettartamának végét, és heves szupernóvába robban. A keletkező lökéshullám eléri a még kialakulófélben levő fiatal csillagokat, összesűrítve körülöttük a gázt nagyobb erővel, mint amire a csillag saját erejéből képes lenne.
Az LVB 1806-20 fényessége ellenére a Földről nem látható. Bolygónkról nézve magnitúdója 8,4, túl a 6,5-ös határon, azon a skálán, ahol a nagyobb számok a halványabb objektumokat jelölik. Szabad szemmel nem látható, mivel 45 000 fényévre van tőlünk a Tejút másik oldalán, és szinte teljesen elhomályosítja a csillagközi gáz és por. "Fényének közel 90 százalékát, ami infravörösben látható, elnyeli a csillagközi közeg" - mondta Eikenberry. "Ezek a csillagok rövid, heves élettartammal rendelkeznek, ami körülbelül kétmillió évet tehet ki. Hajlamosak a kitörésre és igen csúnya dolgokat művelnek önmagukkal még mielőtt darabjaikra robbannának."
Az Eikenberry becslése szerint egymillió évével már középkorúnak számító LVB 1806-20-hoz hasonló csillagok - Napunk ehhez képes az 5 milliárd éves kor körül jár - hatalmas mennyiségű anyagot hullatnak el a napszélben. Elmondása szerint a csillaggigász élete egy hipernóva-robbanásban fog véget érni.
ha nem tudnánk pontosan a tömegét, akkor a gravitációjában is tévednénk, belezuhanna a jupiter körüli pályára szánt szonda, meg a többtucatnyi holdja...
