Hunter

Újabb oldalait ismerték meg az urániumfaló mikrobának

Létezik egy baktérium, mely képes eltávolítani az urániumszennyeződést a talajvízből. Ez magában már ismert tény, azonban a kutatók rájöttek, hogy ez a fura szerzet emellett elektromosságot is generál.

A tudósok, akik megfejtették a Geobacter sulfurreducens géntérképét, úgy vélik a baktérium több mint száz génnel rendelkezik, melyek lehetővé teszik, hogy elektromosságot eredményező kémiai változásokat eszközöljön a fémekben. A Science magazin friss számában megjelent tanulmány szerint a baktérium hasznos lehet a nagy mélységű vizekben való elektromosság előállításához, és sokkal hatékonyabb a környezet megtisztításában, mint azt korábban gondolták volna.

"A parányi mikroorganizmus géntérképe segíthet megoldani a legbonyolultabb tisztítási problémáinkat és az energia előállításban biológiai alapú energiaforrásként számolhatunk vele " - hangoztatta Spencer Abraham, az Egyesült Államok energiaügyi minisztere. "A génszekvencia és a hozzá kötődő kutatások új stratégiákhoz és biotechnikákhoz vezethet az ipari területek talajvizének megtisztításában."


A Geobacter sulfurreducens mikroszkóp alatt

A rockville-i Génkutató Intézet és a Massachusetts Egyetem csapata rájött, hogy a G. sulfurreducens több mint 100 olyan génnel rendelkezik, melyek alkalmasak különböző elektronmozgást elősegítő proteinek kódolására. Emellett rendelkezik fémkomponensek megtalálását elősegítő génekkel is, valamint a baktérium, melyről korábban azt tartották, hogy csak oxigén nélkül képes létezni, olyan génekkel is rendelkezhet, amik lehetővé teszik az oxigéndús környezetben való tevékenykedést.



Képes a talajvíz megtisztítására
Az első felfedezett Geobacter faj a G. metallireducens, amit a Potomac folyó üledékében találtak. A G. sufurreducens egy oklahomai talajmintából került elő, ami hidrokarbonokkal, azaz kőolajszármazékok égéséből származó melléktermékkel szennyeződött.

Derek Lovely a Massachusetts Egyetem kutatója munkatársaival már korábban rájött, hogy a G. sulfurreducens képes átalakítani az urániumot. A baktérium közel 70 százalékos hatékonysággal dolgozott egy urániummal szennyezett földalatti víztározóban.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • moran #18
    Szerintem a hadászatban az ellentetjét fejlesztik. Szépen ledobják valahova és mindenből uránt csinál.
    Ha már minden ellenségnek vége ledobják ezt a bacit...
  • Highwayman #17
    A hadászatban már biztosan fejlesztik belőle a fém-zabálót.. az ellenséges ipari területen lepotty... és oda minden magasszintű elektronikának és fém-váznak.
    Persze kérdéses, hogy ha elterjed ki állítja majd meg? :-)
    Nesze neked AI (MI), ha átveszed az irányítást itt a csodafegyver.. ;-)
  • Hmuda #16
    Hát nem semmi. Nemcsak, hogy megoldaná az atomerőművek által termelt szenny eltakarítását, de még energiát is adna. Jipí!
  • RangeR #15
    te meg biztos azt jól megérted,hogy pl.:a nitrifikáló baktérium hogy képes nitrifikálni,mikor egyetlen másik lény sem tud olyat.De ezt meg nem érted? Na,hát ez aztán érdekes...a hír is,de főleg az,hogy te ezt nem érted.
  • Cat #14
    ez valószinuleg nem csalás:

    GOOGLE -> Geobacter sulfurreducens
    számtalan .gov és .org (tehát kormányzati és tudományos) oldalon van a dologra hivatkozás
  • RangeR #13
    Hát,barátom,az igencsak tegnap volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
  • Cat #12
    azt olajfalónak hivták, és teszt volt, mármint az emberek hiszékenységét tesztelte
  • Ebola #11
    Az nem az "Olajfaló" volt?
  • An-Dee #10
    Amikor még általánosba jártam (nem tegnap volt, 76-os vagyok) volt egy film, egy állatról, ami megfullad a levegőtől, de a szennyezet levegtől jól van, pl kipufogógáz. Mindenki csodálta, aztán 1 hét múlva kiderül, hogy az egész egy bábu volt :))
  • mainruler #6
    Inkább az bámulatos, hogy hol tart már a természet. Mi pedig csak most jöttünk rá, többszáz millió évvel később...