Az amerikai hadsereg március 15-én jemeni célpontokat bombázott. A dologról egy újságíró két órával korábban tudott, mert a Trump-kormányzat vezető tisztviselői véletlenül bevonták a riportert egy Signal-csoportba, amelyben a haditervről tárgyaltak.

Jeffrey Goldberg, a The Atlantic magazin főszerkesztője egy mai cikkben írta le az érzékeny katonai információk meglepő kiszivárgását. A Nemzetbiztonsági Tanács megerősítette, hogy az üzenetek valódiak voltak, és közölte, hogy vizsgálja, hogyan került Goldberg egy olyan csoportba, amelyben a háborús információkat tárgyalták. "A világ március 15-én keleti idő szerint nem sokkal délután 2 óra előtt tudta meg, hogy az Egyesült Államok Jemen-szerte húti célpontokat bombáz” - írta Goldberg. „Én azonban már két órával az első bombák felrobbanása előtt tudtam, hogy a támadás bekövetkezhet. Azért tudtam ezt, mert Pete Hegseth védelmi miniszter 11:44-kor elküldte nekem egy üzenetben a haditervet, amely pontos információkat tartalmazott a fegyvercsomagokról, a célpontokról és az időzítésről”.

Goldberg cikke számos üzenetet idéz, amelyek JD Vance alelnöktől, Hegseth-től és más Trump-kormányzati tisztviselőktől érkeztek. Goldberget március 11-én Michael Waltz, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója vette fel a csoportba. Goldberg eleinte „nem találta különösebben furcsának, hogy megkeresett engem”, bár arra gondolt, hogy „valaki Waltznak álcázza magát, hogy valahogyan csapdába csaljon”. A következő napokban azonban Goldberg egyre inkább meggyőződött arról, hogy az üzenetek hitelesek.

A szöveges csoport neve "Húti PC kiscsoport” volt, és egy Waltz által küldött üzenet azt jelezte, hogy összehívja a vezető tisztségviselőkből álló bizottságot, hogy megvitassák a terveket. "Nagyon erős kétségeim voltak afelől, hogy ez a szöveges csoport valódi, mert nem tudtam elhinni, hogy az Egyesült Államok nemzetbiztonsági vezetése a Signalon kommunikálna a küszöbön álló háborús tervekről” - írta Goldberg. „Azt sem tudtam elhinni, hogy az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója olyan vakmerő lenne, hogy a The Atlantic főszerkesztőjét is bevonja az ilyen megbeszélésekbe, amelyeken magas rangú amerikai tisztviselők vesznek részt, egészen az alelnökig bezárólag.”

A Signal ilyen módon történő felhasználása sérthette az amerikai törvényeket, írta Goldberg. „Több jogász szerint elképzelhető, hogy Waltz azzal, hogy a Signalon keresztül koordinált egy nemzetbiztonsági vonatkozású akciót, megsértette a titkosszolgálati törvény több rendelkezését, amely a „nemzetvédelmi” információk kezelését szabályozza” - írta.

A Signal nem engedélyezett helyszíne az ilyen információk megosztásának. Waltz olyan funkció használt, amely az üzeneteket egy meghatározott idő után eltünteti. "Ez érdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a tisztviselők megsértették-e a szövetségi nyilvántartási törvényt” - áll a cikkben. Egy riporter hozzáadása a csoporthoz „biztonsági és jogi kérdéseket vetett fel” azáltal, hogy olyan személynek továbbított információkat, akinek nem volt joga látni azokat, ami „a kiszivárogtatás klasszikus definíciója, még akkor is, ha az nem szándékos volt” - írta Goldberg.

A „JD Vance” feliratú fiók március 14-én egy Signal-üzenetben megkérdőjelezte a haditervet. „Nem vagyok biztos benne, hogy az elnök tisztában van azzal, hogy ez mennyire nincs összhangban az Európáról szóló mostani üzenetével” - állt az üzenetben. „További kockázatot jelent, hogy az olajárak mérsékelt vagy súlyos megugrását látjuk. Hajlandó vagyok támogatni a csapatot és megtartani magamnak ezeket az aggodalmakat. De erős érvek szólnak amellett, hogy ezt egy hónappal elhalasszuk, elvégezzük a munkát arról, hogy miért fontos ez, megnézzük, hol tart a gazdaság stb.”.



A Vance-fiók azt is közölte: „Az USA kereskedelmének 3 százaléka a Szuezin keresztül bonyolódik. Az európai kereskedelemnél viszont ez 40 százalék”, és "utálom, hogy megint ki kell menteni Európát". A Hegseth-fiók így reagált: „Teljes mértékben osztom az európai ingyenéléssel kapcsolatos utálatodat. Ez SZÁNALMAS”, de hozzátette, hogy "mi vagyunk az egyetlenek a bolygón (a mi oldalunkon), akik ezt megtehetik".

Stephen Miller, Trump tanácsadója ezt írta: „Ahogy hallottam, az elnök egyértelmű volt: zöld utat adunk, de hamarosan világossá tesszük Egyiptom és Európa számára, hogy mit várunk cserébe. Azt is ki kell találnunk, hogy miként tudunk érvényt szerezni egy ilyen követelménynek. Ha Európa nem fizet, akkor mi lesz? Ha az USA sikeresen és nagy költségekkel helyreállítja a hajózás szabadságát, akkor cserébe további gazdasági hasznot kell kicsikarni.”


Goldberg többnyire meg volt győződve arról, hogy a szöveglánc valós volt, mielőtt a részletes haditerveket elküldték volna. „Miután elolvastam ezeket a hozzászólásokat, felismertem, hogy ez a beszélgetés nagyfokú valósághűséggel rendelkezik” - írta Goldberg. „A szövegek szóhasználatukban és érvelésükben úgy hangzottak, mintha azok írták volna, akik állítólag elküldték őket, vagy egy különösen ügyes mesterséges intelligencia szöveggenerátor. Még mindig aggódtam, hogy ez egy dezinformációs művelet vagy valamiféle szimuláció lehet. És továbbra is rejtélyesnek tartottam, hogy a csoportból senki sem vette észre a jelenlétemet. De ha ez egy átverés volt, a mimika minősége és a külpolitikai éleslátás szintje lenyűgöző volt.”

Goldberg nem volt hajlandó közvetlenül idézni a háborús terveket tartalmazó Hesgeth-üzenetből. „A benne foglalt információkat, ha az Egyesült Államok egy ellenfele olvasta volna el, elképzelhető, hogy amerikai katonai és hírszerző személyzet sérelmére használhatták volna fel, különösen a tágabb értelemben vett Közel-Keleten, a Központi Parancsnokság területén” - írta Goldberg. „Amit elmondok, hogy illusztráljam ennek a Signal-beszélgetésnek a megdöbbentő vakmerőségét, az az, hogy a Hegseth-poszt a közelgő jemeni csapások operatív részleteit tartalmazta, beleértve információkat a célpontokról, az USA által bevetendő fegyverekről és a támadások sorrendjéről”.

A Vance-fiók azt válaszolta: „Imát mondok a győzelemért”, két másik felhasználó pedig Goldberg szerint ima emojikat posztolt. Röviddel a robbantások után Waltz a Signal chatben azt írta, hogy a művelet sikeres volt, és a csoport több tagja is pozitívan reagált. "Arra a következtetésre jutottam, hogy a Signal csevegőcsoport szinte biztosan valódi volt” - írta Goldberg. Kilépett a csoportból, és kapcsolatba lépett a kormányzat tisztviselőivel az információ kiszivárgása miatt.

"Úgy tűnik, hogy ez egy hiteles üzenetlánc, és vizsgáljuk, hogyan került egy véletlen szám a láncba” - áll a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivőjének tulajdonított nyilatkozatban. „A szöveg a magas rangú tisztviselők közötti mély és átgondolt politikai koordinációt mutatja. A Húti-hadművelet sikere azt bizonyítja, hogy a csapatokat vagy a nemzetbiztonságot nem fenyegette veszély.”

Egy másik nyilatkozat Vance szóvivőjétől származott. "Az alelnök első számú prioritása mindig annak biztosítása, hogy az elnök emberei megfelelően tájékoztassák őt belső tanácskozásaik lényegéről” - állt a közleményben. „Vance alelnök egyértelműen támogatja a kormány külpolitikáját. Az elnök és az alelnök ezt követően megbeszéléseket folytattak erről az ügyről, és teljes egyetértésben vannak”.

A The Atlantic több volt amerikai tisztségviselővel is beszélt, akik elmondták, hogy a Signal segítségével nem titkosított információkat osztottak meg, de „tudták, hogy soha nem oszthatnak meg titkosított vagy érzékeny információkat az alkalmazáson, mert a telefonjukat egy külföldi hírszerző szolgálat feltörhette volna”.

„Soha nem láttam még ehhez fogható jogsértést” - írta Goldberg. „Nem szokatlan, hogy a nemzetbiztonsági tisztviselők a Signalon kommunikálnak. De az alkalmazást elsősorban értekezletek tervezéséhez és egyéb logisztikai ügyekhez használják - nem pedig egy folyamatban lévő katonai akció részletes és szigorúan bizalmas megbeszélésére. És természetesen még nem hallottam olyan esetről, amikor egy újságírót meghívtak volna egy ilyen megbeszélésre.”