Berta Sándor
Egyelőre csalódást keltenek a szociális robotok
A különböző típusok nagyon különböző feladatokat látnak el, részt vesznek a gyártásban vagy éppen porszívóznak. Vajon szolgálhatnának barátként, társként, elektronikus háziállatként is?
Az ötlet nem új, és vannak olyan kereskedelmi gépek, amelyeket ezzel az igénnyel hoznak forgalomba. A Bécsi Műszaki Egyetem felmérései azonban azt mutatják, hogy az eredményesség csak kis százalékban mutatható ki. Kezdetben egy ilyen eszköz érdekesnek tűnhet, de már néhány hét elteltével a robotot a legtöbb ember alig használja. Ezen még a koronavírus-járvány első szakaszában megvalósított elszigeteltség sem tudott változtatni.
"Ma már elég sok cég árul szociális robotokat. Megértik a beszélt parancsokat, tudnak reagálni, egyszerű műveleteket tudnak végrehajtani" - emelte ki Astrid Weiss professzor, a Bécsi Műszaki Egyetem ember-számítógép interakció kutatási tanszékének munkatársa. Weiss és csapata (Chrsitiana Tsiourti, Anna Pillinger és Glenda Hannibal) hét hónapon át tanulmányozott nyolc különböző háztartást, amelyekben szociális célú gépi segítőket helyeztek el. A háztartások eltérő társadalmi háttérrel, de alapvető technológiai ismeretekkel rendelkeztek. Azt akarták kideríteni, hogyan változik az emberek és a robotok közötti interakció az idő múlásával.
Az eredmények egyértelműek és kijózanítóak a robotgyártók számára: kezdetben az egyes modelleknek volt egyfajta szórakoztató értéke, kipróbálták és bemutatták őket, de ez a lelkesedés néhány hét után alábbhagyott, és azután a legtöbb gépet már nem használták. "Ebben a tekintetben a szociális robotok egyértelműen különböznek az olyan eszközöktől, mint a porszívó robotok. Az egyértelmű céllal rendelkező robotokat hosszú távon szívesen használják - a szociális robotok esetében azonban hiányzik a szubjektíven érzékelt gyakorlati haszon" - ecsetelte Astrid Weiss.
A vizsgálati időszak részben a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos lezárások idejére esett. "Számunkra természetesen különösen izgalmas volt annak vizsgálata, hogy az otthoni elszigeteltség befolyásolja-e a robotokkal való interakciót. Arra számítottunk, hogy az embereknek több idejük lesz, nagyobb szükségük lesz a szórakozásra és a megszólításra, és ezért a robotokkal való interakció megnő. De nem ez volt a helyzet" - nyilatkozta Weiss.
Néhányan konkrét felhasználási módot találtak a gépi segítőiknek - például konyhai ébresztőóraként. A gépek azonban nem váltak igazi társakká. "A kutatásunk kimutatta: nem a robotokkal való kapcsolatfelvételre jellemző félénkség az oka. A jelenségnek semmi köze a technológiával szembeni ellenségességhez. De egyszerűen hiányzik a konkrét mindennapi használat" - mondta Astrid Weiss.
A háztartási robotok jövőbeli generációinak ezért nagyon világosan meghatározott célt kell betölteniük és csak ezek mellett és után egészíthetők ki társadalmi interakciós lehetőségekkel. De pusztán az a tény, hogy egy eszközt kulcsfontosságú társadalmi ösztönzőkkel terveztek, nem elég a hosszú távú használathoz, még akkor sem, ha a technológiát nagyon "élénknek", "aranyosnak" és "szórakoztatónak" tartják.
Az ötlet nem új, és vannak olyan kereskedelmi gépek, amelyeket ezzel az igénnyel hoznak forgalomba. A Bécsi Műszaki Egyetem felmérései azonban azt mutatják, hogy az eredményesség csak kis százalékban mutatható ki. Kezdetben egy ilyen eszköz érdekesnek tűnhet, de már néhány hét elteltével a robotot a legtöbb ember alig használja. Ezen még a koronavírus-járvány első szakaszában megvalósított elszigeteltség sem tudott változtatni.
"Ma már elég sok cég árul szociális robotokat. Megértik a beszélt parancsokat, tudnak reagálni, egyszerű műveleteket tudnak végrehajtani" - emelte ki Astrid Weiss professzor, a Bécsi Műszaki Egyetem ember-számítógép interakció kutatási tanszékének munkatársa. Weiss és csapata (Chrsitiana Tsiourti, Anna Pillinger és Glenda Hannibal) hét hónapon át tanulmányozott nyolc különböző háztartást, amelyekben szociális célú gépi segítőket helyeztek el. A háztartások eltérő társadalmi háttérrel, de alapvető technológiai ismeretekkel rendelkeztek. Azt akarták kideríteni, hogyan változik az emberek és a robotok közötti interakció az idő múlásával.
Az eredmények egyértelműek és kijózanítóak a robotgyártók számára: kezdetben az egyes modelleknek volt egyfajta szórakoztató értéke, kipróbálták és bemutatták őket, de ez a lelkesedés néhány hét után alábbhagyott, és azután a legtöbb gépet már nem használták. "Ebben a tekintetben a szociális robotok egyértelműen különböznek az olyan eszközöktől, mint a porszívó robotok. Az egyértelmű céllal rendelkező robotokat hosszú távon szívesen használják - a szociális robotok esetében azonban hiányzik a szubjektíven érzékelt gyakorlati haszon" - ecsetelte Astrid Weiss.
A vizsgálati időszak részben a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos lezárások idejére esett. "Számunkra természetesen különösen izgalmas volt annak vizsgálata, hogy az otthoni elszigeteltség befolyásolja-e a robotokkal való interakciót. Arra számítottunk, hogy az embereknek több idejük lesz, nagyobb szükségük lesz a szórakozásra és a megszólításra, és ezért a robotokkal való interakció megnő. De nem ez volt a helyzet" - nyilatkozta Weiss.
Néhányan konkrét felhasználási módot találtak a gépi segítőiknek - például konyhai ébresztőóraként. A gépek azonban nem váltak igazi társakká. "A kutatásunk kimutatta: nem a robotokkal való kapcsolatfelvételre jellemző félénkség az oka. A jelenségnek semmi köze a technológiával szembeni ellenségességhez. De egyszerűen hiányzik a konkrét mindennapi használat" - mondta Astrid Weiss.
A háztartási robotok jövőbeli generációinak ezért nagyon világosan meghatározott célt kell betölteniük és csak ezek mellett és után egészíthetők ki társadalmi interakciós lehetőségekkel. De pusztán az a tény, hogy egy eszközt kulcsfontosságú társadalmi ösztönzőkkel terveztek, nem elég a hosszú távú használathoz, még akkor sem, ha a technológiát nagyon "élénknek", "aranyosnak" és "szórakoztatónak" tartják.