Szekeres Viktor
Assassin's Creed - Semmire nem jó asszaszin eskü
Előre nem tudhattuk, hogy jó lesz-e vagy pocsék a legújabb mozis játékadaptáció, de azt álmunkban sem gondoltuk, hogy dögunalom sül ki belőle.
Hogy tetszett az Assassins Creed?
Valahol döbbenet, hogy Hollywood még mindig nem tudta megfejteni a játékadaptációk titkát és sorra gyártja a közepes, valamint pocsék filmeket a gémerek kedvenceiből. Ugyan némelyik próbálkozás sikert aratott Amerikán kívül (Amerikában csak a Tomb Raider és az Angry Birds bevételei lépték át a 100 millió dollárt), de például a nyári Warcraftet is csak a csillogó bizsukra rárepülő kínaiak tömték meg pár száz millióval, egyébként hatástalanul pukkant. A műfajról mindent elmond, hogy sikerként mindössze a Resident Evilt emlegethetjük, mely sikeresen vált franchise-szá és a sorozat bevételei az egymilliárdos határ környékén leledzenek.
Az Assassin's Creed a középkorban indít, amikor is az asszaszin rend tagjai esküt fogadnak a templomosok megállítása érdekében, akiknek a célja az Éden Almájának megszerzése - hogy kiirtsák a világból az erőszaknak az írmagját is. Ezt követően rögtön ugrunk 1986-ba, ahol egy kisfiút ismerünk meg, akinek szüleit hátrahagyva menekülnie kell otthonából a rossz emberek elől, majd pedig 2016 következik, ahol egy gyilkos kivégzésére kerül sor. Utóbbi a főhősünk, hiszen a rá kiszabott ítélet végrehajtását követően egy furcsa helyen tér magához, ahol arra kérik (kényszerítik), hogy bújjon egyik őse bőrébe egy VR-szerkezetre hajazó gép segítségével, és ugrabugráljon egy keveset a középkori Spanyolországban.
És ez az egyetlen aspektus, amiben jól teljesít a film. A parkourozás ugyan kissé elcsépeltnek hathat a sokadik filmben, de még mindig működőképes, és a középkori akciózás bár teljesen funkció nélküli, nagyon meggyőző, sőt, helyenként egyenesen pazarul sikerült azt vászonra vinni. De minden más? Roppant sekélyes, dögunalmas. Érdektelen. Értelmetlen és mélynek szánt sztorielemek, megkérdőjelezhető motivációk, senkit sem érdeklő karakterek. Ahelyett, hogy az izgalmas múltban kalandoznánk, a stúdiókomplexumban felvett steril jelen falai között töltjük a film játékidejének zömét, hogy se füle, se farka dialógokkal rágják szánkba azt, hogy mi történt régen, és mi a dörgés a jelenben. Mindezt jelentőségteljesen suttogva és rébuszokban beszélve, komoly filozofálgatás látszatát keltve.
Az Assassin's Creed sajnos tényleg nem érdemel sok szót, ez a film már a fejlesztés közben elvérzett. Mondhatni a koncepció kiötlése során megpecsételődött a sorsa, ugyanis elég nagy luft volt keretsztorit főcsapásnak megtenni, és a lényeget partvonalra szorítani. Hogy ennek mi az oka, nem tudni, de valahol sajnálatos, hogy a hollywoodi öltönyösök még mindig nem jönnek rá, hogy egy jól kiválasztott filmes kreativitása sokkal többet nyomhat a latban, mint a különféle grafikonok bámulása közben brainstormingolt elképzeléseik. (Egyszer talán kitálal valamelyik közreműködő, hogy mit akartak letenni az asztalra, mielőtt meggyilkolták és szanaszét szabdalták volna a filmet.)
Totálisan megfejthetetlen, hogy Michael Fassbender, de főleg Marion Cotillard mit látott ebben a filmben, vagy a nekik írt karakterekben. A legfájdalmasabb mégis az az egészben, hogy az Assassin's Creed olyan film lett, amire még csak azt sem mondhatjuk, hogy a kukába való első epizód után érdeklődve várnánk a második részt, amiben esetleg "beindul" a történet. Ugyanis semmi olyan nem volt ebben a százegynéhány percben, ami bármiféle várakozást generálna bennünk az esetleges folytatás kapcsán. Újabb elpuskázott lehetőség, nem több.
Tavaly tehát sem az Assassin's Creed, sem a Warcraft, sem az Angry Birds-mozifilm, sem pedig a Ratchet és Clank - A galaxis védelmezői nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Idén elvileg csak egy Resident Evil-rész vár a játékosokra, 2018-ban pedig ismét lehet reménykedni, hiszen a Tomb Raider rebootja mellett érkezik a Rampage, és talán az Uncharted és a Tetris is. Ha pedig más nem, akkor legalább a 2019-es Minecraft szakíthat egy csillagászati összeget. Már ha a játék rajongóinak egy töredéke esélyt ad a filmes adaptációnak.
Az Assassin's Creed a középkorban indít, amikor is az asszaszin rend tagjai esküt fogadnak a templomosok megállítása érdekében, akiknek a célja az Éden Almájának megszerzése - hogy kiirtsák a világból az erőszaknak az írmagját is. Ezt követően rögtön ugrunk 1986-ba, ahol egy kisfiút ismerünk meg, akinek szüleit hátrahagyva menekülnie kell otthonából a rossz emberek elől, majd pedig 2016 következik, ahol egy gyilkos kivégzésére kerül sor. Utóbbi a főhősünk, hiszen a rá kiszabott ítélet végrehajtását követően egy furcsa helyen tér magához, ahol arra kérik (kényszerítik), hogy bújjon egyik őse bőrébe egy VR-szerkezetre hajazó gép segítségével, és ugrabugráljon egy keveset a középkori Spanyolországban.
És ez az egyetlen aspektus, amiben jól teljesít a film. A parkourozás ugyan kissé elcsépeltnek hathat a sokadik filmben, de még mindig működőképes, és a középkori akciózás bár teljesen funkció nélküli, nagyon meggyőző, sőt, helyenként egyenesen pazarul sikerült azt vászonra vinni. De minden más? Roppant sekélyes, dögunalmas. Érdektelen. Értelmetlen és mélynek szánt sztorielemek, megkérdőjelezhető motivációk, senkit sem érdeklő karakterek. Ahelyett, hogy az izgalmas múltban kalandoznánk, a stúdiókomplexumban felvett steril jelen falai között töltjük a film játékidejének zömét, hogy se füle, se farka dialógokkal rágják szánkba azt, hogy mi történt régen, és mi a dörgés a jelenben. Mindezt jelentőségteljesen suttogva és rébuszokban beszélve, komoly filozofálgatás látszatát keltve.
Az Assassin's Creed sajnos tényleg nem érdemel sok szót, ez a film már a fejlesztés közben elvérzett. Mondhatni a koncepció kiötlése során megpecsételődött a sorsa, ugyanis elég nagy luft volt keretsztorit főcsapásnak megtenni, és a lényeget partvonalra szorítani. Hogy ennek mi az oka, nem tudni, de valahol sajnálatos, hogy a hollywoodi öltönyösök még mindig nem jönnek rá, hogy egy jól kiválasztott filmes kreativitása sokkal többet nyomhat a latban, mint a különféle grafikonok bámulása közben brainstormingolt elképzeléseik. (Egyszer talán kitálal valamelyik közreműködő, hogy mit akartak letenni az asztalra, mielőtt meggyilkolták és szanaszét szabdalták volna a filmet.)
Totálisan megfejthetetlen, hogy Michael Fassbender, de főleg Marion Cotillard mit látott ebben a filmben, vagy a nekik írt karakterekben. A legfájdalmasabb mégis az az egészben, hogy az Assassin's Creed olyan film lett, amire még csak azt sem mondhatjuk, hogy a kukába való első epizód után érdeklődve várnánk a második részt, amiben esetleg "beindul" a történet. Ugyanis semmi olyan nem volt ebben a százegynéhány percben, ami bármiféle várakozást generálna bennünk az esetleges folytatás kapcsán. Újabb elpuskázott lehetőség, nem több.
Tavaly tehát sem az Assassin's Creed, sem a Warcraft, sem az Angry Birds-mozifilm, sem pedig a Ratchet és Clank - A galaxis védelmezői nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Idén elvileg csak egy Resident Evil-rész vár a játékosokra, 2018-ban pedig ismét lehet reménykedni, hiszen a Tomb Raider rebootja mellett érkezik a Rampage, és talán az Uncharted és a Tetris is. Ha pedig más nem, akkor legalább a 2019-es Minecraft szakíthat egy csillagászati összeget. Már ha a játék rajongóinak egy töredéke esélyt ad a filmes adaptációnak.
|
Assassin's Creed (Assassin's Creed)
magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 115 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Justin Kurzel forgatókönyvíró: Bill Collage, Adam Cooper, Michael Lesslie operatőr: Adam Arkapaw zene: Jed Kurzel producer: Patrick Crowley, Michael Fassbender szereplők: Michael Fassbender (Callum Lynch / Aguilar) Marion Cotillard (Dr. Sophia Rikkin) Jeremy Irons (Alan Rikkin) Brendan Gleeson (Joseph) Michael Kenneth Williams (Moussa) |
