Szekeres Viktor
Az utolsó emberig - Mel Gibson visszatért
Mel Gibson rendezett egy mindenki által dicsért új, háborús filmet, de előtte még egy akciófilm főhőseként ledarálta a kislánya elrablóit.
Hogy tetszett Az utolsó emberig?
Kiemelt szerepben utoljára négy éve láttuk Mel Gibsont, az elég jól sikerült Börtönregényben, azóta csak két epizódszerepre futotta tőle a Machete második és a The Expendables harmadik részében. Az utolsó emberigben azonban abszolút ő az egyik főszereplő, és visszatérése az Amerikában nemrég bemutatásra került, és remek kritikákat hozó A fegyvertelen katonával (Hacksaw Ridge) vált teljessé, amit ő rendezett.
Az utolsó emberig elején megfogalmazódhat az egyszeri nézőben a kérdés, miszerint mi szükség volt erre a filmre, tanakodik, hogy vajon Gibson is megpróbál-e Liam Neeson nyomába lépni, de idővel kiderül, hogy nem annyira tipikus akciózásról van szó. Sőt, eleinte még a magyar címnek sincs sok értelme, de a végén azért mégiscsak akad egy kis leszámolás, amire rá lehet húzni.
A történet középpontjában egy 17 éves lány van, aki véletlenül kinyírja bűnöző pasiját, és menekülése közben (a társai vélhetően nem örülnek a férfi halálának) úgy dönt, felkeresi rég nem látott, alkoholista, börtönviselt apját, hogy pénzt kérjen tőle., A nagy találkozásnak azonban elég hamar közös menekülés lesz a vége.
Eleinte minden jel arra utal, hogy Az utolsó emberig egy tipikus akciófilm, ami láttán el sem tudjuk képzelni, hogy mi is inspirálhat egy forgatókönyvírót, hogy hónapokig dolgozzon a sztorin, ami mindössze annyiból áll, hogy valaki menekül. Szerencsére azonban idővel kiderül, hogy az apa és a lánya kapcsolata elég kiemelt figyelemben részesül, és ez mindenképp pozitív, mint ahogy az is, ahogy Gibson ábrázolja a megjavulni vágyó, a lányáért mindent megtenni akaró figurát.
Az már kevésbé szerencsés, hogy a film elég in medias res indít és a semmiből nincs okunk arra, hogy az általunk nem ismert, deviáns viselkedési jegyeket mutató, nem túl szimpatikus lányért aggódjunk, s későbbi viselkedésével sem feltétlenül kerül hozzánk közel annyira, hogy szoríthassunk érte. Idővel azért vele is megbékélünk, főleg, hogy a menekülés során tapasztalt találkozásokat elég jól kezeli.
Az utolsó emberig még véletlenül sem különleges film, és faltól-falig tartó akcióorgiára sem kell számítani. De ez nem feltétlenül baj, hiszen akadnak benne erős pillanatok és húzós jelenetek, valamint az utazás során érdekes karaktereket és melléksztorikat is megismerhetünk. Mel Gibson korrekt módon vissza a vállán a filmet, jó látni az öreget kemény és kérlelhetetlen figuraként, még akkor is, ha partnere olykor igencsak lehúzza az összképet, ami azért így is teljesen vállalható. Az már csak hab a tortán, hogy a kopár, sivatagos környezet még a Mad Maxet is megidézheti számunkra.
Az utolsó emberig elején megfogalmazódhat az egyszeri nézőben a kérdés, miszerint mi szükség volt erre a filmre, tanakodik, hogy vajon Gibson is megpróbál-e Liam Neeson nyomába lépni, de idővel kiderül, hogy nem annyira tipikus akciózásról van szó. Sőt, eleinte még a magyar címnek sincs sok értelme, de a végén azért mégiscsak akad egy kis leszámolás, amire rá lehet húzni.
A történet középpontjában egy 17 éves lány van, aki véletlenül kinyírja bűnöző pasiját, és menekülése közben (a társai vélhetően nem örülnek a férfi halálának) úgy dönt, felkeresi rég nem látott, alkoholista, börtönviselt apját, hogy pénzt kérjen tőle., A nagy találkozásnak azonban elég hamar közös menekülés lesz a vége.
Eleinte minden jel arra utal, hogy Az utolsó emberig egy tipikus akciófilm, ami láttán el sem tudjuk képzelni, hogy mi is inspirálhat egy forgatókönyvírót, hogy hónapokig dolgozzon a sztorin, ami mindössze annyiból áll, hogy valaki menekül. Szerencsére azonban idővel kiderül, hogy az apa és a lánya kapcsolata elég kiemelt figyelemben részesül, és ez mindenképp pozitív, mint ahogy az is, ahogy Gibson ábrázolja a megjavulni vágyó, a lányáért mindent megtenni akaró figurát.
Az már kevésbé szerencsés, hogy a film elég in medias res indít és a semmiből nincs okunk arra, hogy az általunk nem ismert, deviáns viselkedési jegyeket mutató, nem túl szimpatikus lányért aggódjunk, s későbbi viselkedésével sem feltétlenül kerül hozzánk közel annyira, hogy szoríthassunk érte. Idővel azért vele is megbékélünk, főleg, hogy a menekülés során tapasztalt találkozásokat elég jól kezeli.
Az utolsó emberig még véletlenül sem különleges film, és faltól-falig tartó akcióorgiára sem kell számítani. De ez nem feltétlenül baj, hiszen akadnak benne erős pillanatok és húzós jelenetek, valamint az utazás során érdekes karaktereket és melléksztorikat is megismerhetünk. Mel Gibson korrekt módon vissza a vállán a filmet, jó látni az öreget kemény és kérlelhetetlen figuraként, még akkor is, ha partnere olykor igencsak lehúzza az összképet, ami azért így is teljesen vállalható. Az már csak hab a tortán, hogy a kopár, sivatagos környezet még a Mad Maxet is megidézheti számunkra.
|
Az utolsó emberig (Blood Father/ )
magyarul beszélő, francia akciófilm, 88 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Jean François Richet forgatókönyvíró: Peter Craig és Andrea Berloff operatőr: Robert Gantz zene: Sven Faulconer producer: Chris Briggs, Pascal Caucheteux szereplők: Mel Gibson (John Link) Erin Moriarty (Lydia) William H. Macy (Kirby Curtis) Thomas Mann (Jason) Diego Luna (Jonah) |
