SG.hu
Quantum Break
Kiadó: Microsoft Studios
Fejlesztő: Remedy Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R7 260X grafikus kártya, 8 GB RAM, 55 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 390 grafikus kártya, 16 GB RAM, 55 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Alan Wake
Kategória: külsőnézetes akciójáték
Az Alan Wake készítőinek legújabb alkotása bebizonyította, hogy az eredeti ötletek, a páratlan történet és a megfelelő körítés még manapság is képesek sikerre vinni egy külsőnézetes akciójátékot. Quantum Break tesztünk következik!
A Remedy csapatáról köztudott, hogy ha valakik, akkor ők bizony képesek hatásos történettel és hangulattal ellátott videojátékot készíteni. Elegendő csak olyan alkotásokra gondolni, mint a legelső Max Payne, vagy a nagyszerű Alan Wake, amelyek olyan emlékezetesre sikeredtek, hogy még sok-sok évvel a megjelenésük után is képesek vagyunk felidézni belőlük néhány jellegzetes pillanatot, karaktereket, helyszíneket, vagy csak pár olyan gondolatot, amelyek útmutatóként szolgáltak a saját életünk tekintetében is. Talán éppen a személyes kötődés, vagy a minőségi munka miatt, de amikor a finnek bejelentették, hogy Quantum Break címmel egy vadonatúj játékot szeretnének rászabadítani a nagyvilágra, sokan az első naptól fogva tátott szájjal követték a projekt alakulását.
Noha az Alan Wake után a felvázolt ötletek elsőre talán ridegnek és idegennek, sőt bizonyos szempontból megvalósíthatatlannak tűntek, az eltelt hónapok lassacskán meggyőztek minket arról, hogy a stúdió berkeiben ismét valami nagy dolog formálódik. Azt azonban még mi sem gondoltuk volna, hogy ezek az északiak 2016 tavaszán ennyire meg tudnak lepni minket egy első ránézésre egyszerű külsőnézetes akciójátékkal, amely ugyan lassacskán bontakozik ki előttünk, de ha beérik, akkor ízletesebbé válik a legpirosabb almánál is. Lássuk, hogy miért!
A Quantum Break legnagyobb erőssége minden kétséget kizáróan a történet lett, amely Jack Joce-t állítja a középpontba, aki többévnyi távollét után visszatér szülővárosába, méghozzá egy nagyon jó barátja, Paul Serene hívására. A világhírnév küszöbén álló fizikus éppen egy óriási tudományos áttörésre készül az időutazás kapcsán, hiszen Jack testvérével már csak egy hajszálnyira állnak az időutazás feltalálásától. Építettek is egy időképet, amit azonban még nem szabadna bekapcsolniuk, de Paul régi jó barátjának megjelenése miatt nem bírja türtőztetni magát, és az elméletek után élesben is kipróbálja a szerkezetet.
Habár elsőre úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik, azonban egyik pillanatról a másikra váratlanul ismeretlen hiba lép fel, és miközben Paul eltűnik az időben, addig Jack megmagyarázhatatlan képességek birtokába kerül. Ha mindez nem lenne elég nagy gond, a kísérlettel óriási káoszt idéznek elő az időben is, ezáltal hősünk számára adott lesz a probléma: megtalálni barátját és helyreállítani a rendet, ami sokkal nehezebb, mint amilyennek elsőre hangzik. Pláne, hogy még néhány ellenfelünk is akad majd útközben!
Habár így leírva, illetve első olvasatra talán nem tűnik olyan nagy durranásnak a Quantum Break sztorija, de az apró csavaroknak, a pazarul kidolgozott karaktereknek és a mellékes információknak köszönhetően mégis kijelenthető, hogy az utóbbi évek egyik legjobb történetét hozta össze a Remedy csapata. Nemcsak az egész felépítése, a váratlan fordulatok belecsempészése, hanem a fokozatosan adagolt, elrejtett információk is rengeteget hozzátesznek a nagy egészhez, aminek köszönhetően kis túlzással együtt élhetünk és sodródhatunk az eseményekkel, miközben sok helyen még választási lehetőségünk is lesz, ami az újrajátszhatóság szempontjából óriási pozitívum.
Ami azonban mégis kiemeli az átlagból a végeredményt, az leginkább az, hogy a mi nyomozgatásunkkal, a jegyzetek felszedésével, vagy az egyéb elrejtett információmorzsák összegyűjtésével páratlan háttérismeretre tehetünk szert, amivel még teljesebbé tehető az élmény. Nem egyszer például ennek a függvénye lesz az, hogy helyesen, de legalábbis megfelelően döntsünk egy bizonyos helyzetben, tehát csak és kizárólag rajtunk, illetve a kitartásunkon múlik majd az, hogy mennyire ássuk bele magunkat a sztoriba.
A Remedy itt még mindig nem állt meg, hiszen a televíziós sorozatok mintájára a fejezetek között egy-egy élőszereplős - valamivel több mint 20 perces - kisfilmet is elhelyeztek, amelyek garantáltan kellemes élményt okoznak majd a legtöbb játékosnak. Habár velünk együtt bizonyára még nagyon sokan egy kicsit többet vártak ezektől a filmecskéktől - úgy értve, hogy televíziós vetítést, illetve több epizódot -, ellenben mind a színészi munka, mind a megvalósítás, mind a történet szempontjából olyan elképesztő pluszt ad hozzá a végeredményhez, hogy amiatt mindenképpen kalapemelést érdemelnek a fejlesztők.
A sztori mellett azonban határozottan elismerést érdemel a csapat a játékmenet miatt is! Noha tény, hogy a kampány első negyedében kissé ijesztő az a prűd egyszerűség, amivel a hagyományos, fedezékalapú külsőnézetes akciókat próbálták meg lekoppintani a fejlesztők, de csakhamar rádöbbenünk majd arra, hogy itt azért lényegesen többről van szó, mint egy sokadik Gears of War-kópiáról. Ez elsődlegesen annak köszönhető, hogy a Remedy alaposan megbolondította a hagyományos akciókat az időmanipuláláson alapuló képességek alkalmazásával, így hősünk irányításával lehetőségünk lesz úgy játszadozni az idővel, mint macska az egérrel.
Rögtön a legelső megszerezhető képességünk, avagy a Time Vision is ezen alapul majd, ami egyelőre csak arra lesz jó, hogy egy rövid ideig kijelölhessük a számunkra használható és fontos objektumokat, legyen szó akár az ellenfelekről, akár az extra jegyzetekről vagy a lőszerekről. Az igazán hasznos és változatos képességek azonban csak ezt követően kerülnek a birtokunkba! Lehetőségünk lesz majd például egy burokra koncentráltan lelassítani az időt, de pajzsot is vonhatunk magunk köré ilyen formában, így a lelassított ellenfeleket egyszerre több lövéssel sorozhatjuk meg, vagy a felénk kilőtt golyókat lelassítva lehetőségünk lesz időben fedezékbe ugrani, és sérülések nélkül megúszni az affért.
Az igazán áll-leejtő képességek azonban nem ezek, hanem a Time Blast és a Time Rush lesznek! Előbbivel lehetőségünk nyílik egy óriási erőtér létrehozására, amivel akár több ellenfelet is likvidálhatunk egyszerre, míg utóbbival alaposan kitolhatunk a szemben álló fegyveresekkel: a hátuk mögé kerülve lehetőséget kapunk például bevinni néhány halálos ütést, vagy csak szimplán keresztülhúzni a számításaikat. Ha mindez nem lenne elegendő, a fokozatosan megszerzett képességeket még fejleszthetjük is, amihez alaposan fel kell térképeznünk az egyes pályákat, és összegyűjteni a jól elrejtett Chrononokat, amelyeket biztosan mind megtalálnak majd azok, akik megrögzötten kutatják a történet darabkáit és az utánpótlást. Annak idején az Alan Wake is mesterien valósította meg mindezt, így most sem lehet okunk panaszra.
Ugyan a fentiek alapján úgy tűnhet, hogy egy majdnem tökéletes alkotás született a Quantum Break neve alatt - ami nem is jár annyira messze az igazságtól -, azonban érdemes kiemelni, hogy vannak azért hibái és apróbb hiányosságai a játéknak. Noha a történet az utolsó pillanatokig hajt majd minket előre, azonban a játékmenet például sajnos nem tudja végig tartani ezt az iramot, lassacskán ugyanis elfárad. Arra is rájöhetünk, hogy hiába a sok képesség, nagyjából kettő elegendő ahhoz, hogy a folyamatos harcok mellett érvényesüljünk, ez pedig egy idő után a szürke hétköznapok szindrómájával sújtja a végeredményt.
Azonban sokkal nagyobb gond, hogy a PC-s átirat a megjelenéskor ezer sebből vérzett, és sajnos az első javítások megjelenését követően is akadnak még problémái. Alapesetben olyan érthetetlen korlátozásokkal jelent meg a játék, mint az fps-szám limitálása, ami olyan hatást kelt, mintha folyamatos akadozásokkal futna a program. De ami még ennél is rosszabb, hogy az optimalizálás olyan rosszul sikerült, hogy ha a világ legjobb gamerszámítógépén állnánk neki a sztori felgöngyölítésének, vélhetően még akkor is belefuthatnánk súlyos akadozásokba és fagyásokba. Különösen nagy bugok szerencsére nincsenek a játékban, de hogy mennyire egyszerű konzolos átiratot kaptunk csak, azt mi sem bizonyítja jobban más, mint hogy a játékban nincs kilépés gomb, ami bizonyos körökben már a "szánalmas" kategóriába sorolandó.
Grafika:
Meglepő ugyanakkor, hogy a fenti, egyébként igencsak nyilvánvaló hibák ellenére a Quantum Break még így is nagyon jól néz ki. Ebben a formájában ugyan nem lehetne kiemelkedően szépnek nevezni PC-n - pláne azért, mert a legszebb helyeken csúnyán akadozni kezd -, de ha a Remedy a jövőbeni frissítésekkel orvosolja a legalapvetőbb hibákat, akkor méltán büszkék lehetünk majd a játék grafikájára. Kiemelendő egyébiránt, hogy a hangulat tekintetében ismét óriásit alkottak a finnek, a végeredményben ugyanis benne van ugyanaz a sötétség és sejtelmesség, ami egykoron a Max Payne-t és az Alan Wake-et is jellemezte. Ha azokat szerettük ezen a téren, akkor most sem kell csalódnunk!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mivel több szempontból is egy egyszerű konzolos portról van szó, ezért nem meglepő, hogy a kezelőfelület és az irányítás tekintetében is akadnak hiányosságok abban az esetben, ha billentyűzettel és egérrel állunk neki a nagy kalandnak. Amennyiben tehát jót akarunk magunknak, gyűjtsünk be legalább egy Xbox 360 kontrollert, mert főhősünk mozgása és minden más egyéb is érezhetően ahhoz lett igazítva.
Játszhatóság: A Quantum Break a történet szempontjából az utóbbi évek egyik legjobb teljesítményét nyújtja, aminek köszönhetően az a 10-15 órányi kaland, ami vár benne ránk, garantáltan igazán tartalmas kikapcsolódást nyújt. Nyilván az alaposabb felfedezők akár ennek a dupláját is kihozhatják majd belőle, de többjátékos mód nélkül is egy olyan kellemes és kerek egész élményt kapunk, amelyet követően nem lesz kérdésünk és nem lesz hiányérzetünk sem. A fontosabb pontokon elhelyezett döntési helyzetekből kifolyólag ráadásul még az újrajátszhatósági faktor is megfelelően magas!
Intelligencia, nehézség: Egészen elképesztő az a mesterséges intelligencia, amit a tűzharcok során megtapasztalhatunk a játékban. Az ellenfelek mozgása páratlanul életszerű, a rendszeres helyezkedésük pedig a legkisebb összecsapást is képes izgalmassá, illetve változatossá varázsolni, így a legtöbb helyzet meglepően valószerű élményt nyújt majd a kampány során.
Hangok, zene: A legismertebb mozifilmekkel vetekedik az a szinkronmunka, amit a Quantum Break keretein belül hallhatunk mind a játék során, akár az átvezetők alatt, akár az élőszereplős filmecskéken belül. Természetesen hasonló a helyzet a különféle effektek kapcsán is, de a legtöbb rajongó garantáltan fennakad majd a zenéken is, méghozzá pozitív értelemben, hiszen Petri Alanko és John Kaefer valami igazán elképesztőt alkotott.
Összegzés: Mindent összevetve a Quantum Break az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb, a történet tekintetében pedig az egyik legjobb külsőnézetes akciójátéka lett, amellyel a Remedy csapata ismét bebizonyította, hogy bőségesen lehet még újdonságot felvonultatni ebben a stílusban. Noha tény és való, hogy a PC-s változat egyelőre még elég komoly hibáktól és hiányosságoktól szenved, de a nagyszerű sztori, az érdekes játékmenet és koncepció, valamint az elragadó hangulat miatt mindenkinek erősen ajánlott a végeredmény. Ha a finnek letudták végre az Alan Wake 2-vel kapcsolatos tartozásukat, szívesen látnánk egy folytatást ebből is!
Fejlesztő: Remedy Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R7 260X grafikus kártya, 8 GB RAM, 55 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 390 grafikus kártya, 16 GB RAM, 55 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Alan Wake
Kategória: külsőnézetes akciójáték
Az Alan Wake készítőinek legújabb alkotása bebizonyította, hogy az eredeti ötletek, a páratlan történet és a megfelelő körítés még manapság is képesek sikerre vinni egy külsőnézetes akciójátékot. Quantum Break tesztünk következik!
A Remedy csapatáról köztudott, hogy ha valakik, akkor ők bizony képesek hatásos történettel és hangulattal ellátott videojátékot készíteni. Elegendő csak olyan alkotásokra gondolni, mint a legelső Max Payne, vagy a nagyszerű Alan Wake, amelyek olyan emlékezetesre sikeredtek, hogy még sok-sok évvel a megjelenésük után is képesek vagyunk felidézni belőlük néhány jellegzetes pillanatot, karaktereket, helyszíneket, vagy csak pár olyan gondolatot, amelyek útmutatóként szolgáltak a saját életünk tekintetében is. Talán éppen a személyes kötődés, vagy a minőségi munka miatt, de amikor a finnek bejelentették, hogy Quantum Break címmel egy vadonatúj játékot szeretnének rászabadítani a nagyvilágra, sokan az első naptól fogva tátott szájjal követték a projekt alakulását.
Noha az Alan Wake után a felvázolt ötletek elsőre talán ridegnek és idegennek, sőt bizonyos szempontból megvalósíthatatlannak tűntek, az eltelt hónapok lassacskán meggyőztek minket arról, hogy a stúdió berkeiben ismét valami nagy dolog formálódik. Azt azonban még mi sem gondoltuk volna, hogy ezek az északiak 2016 tavaszán ennyire meg tudnak lepni minket egy első ránézésre egyszerű külsőnézetes akciójátékkal, amely ugyan lassacskán bontakozik ki előttünk, de ha beérik, akkor ízletesebbé válik a legpirosabb almánál is. Lássuk, hogy miért!
A Quantum Break legnagyobb erőssége minden kétséget kizáróan a történet lett, amely Jack Joce-t állítja a középpontba, aki többévnyi távollét után visszatér szülővárosába, méghozzá egy nagyon jó barátja, Paul Serene hívására. A világhírnév küszöbén álló fizikus éppen egy óriási tudományos áttörésre készül az időutazás kapcsán, hiszen Jack testvérével már csak egy hajszálnyira állnak az időutazás feltalálásától. Építettek is egy időképet, amit azonban még nem szabadna bekapcsolniuk, de Paul régi jó barátjának megjelenése miatt nem bírja türtőztetni magát, és az elméletek után élesben is kipróbálja a szerkezetet.
Habár elsőre úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik, azonban egyik pillanatról a másikra váratlanul ismeretlen hiba lép fel, és miközben Paul eltűnik az időben, addig Jack megmagyarázhatatlan képességek birtokába kerül. Ha mindez nem lenne elég nagy gond, a kísérlettel óriási káoszt idéznek elő az időben is, ezáltal hősünk számára adott lesz a probléma: megtalálni barátját és helyreállítani a rendet, ami sokkal nehezebb, mint amilyennek elsőre hangzik. Pláne, hogy még néhány ellenfelünk is akad majd útközben!
Habár így leírva, illetve első olvasatra talán nem tűnik olyan nagy durranásnak a Quantum Break sztorija, de az apró csavaroknak, a pazarul kidolgozott karaktereknek és a mellékes információknak köszönhetően mégis kijelenthető, hogy az utóbbi évek egyik legjobb történetét hozta össze a Remedy csapata. Nemcsak az egész felépítése, a váratlan fordulatok belecsempészése, hanem a fokozatosan adagolt, elrejtett információk is rengeteget hozzátesznek a nagy egészhez, aminek köszönhetően kis túlzással együtt élhetünk és sodródhatunk az eseményekkel, miközben sok helyen még választási lehetőségünk is lesz, ami az újrajátszhatóság szempontjából óriási pozitívum.
Ami azonban mégis kiemeli az átlagból a végeredményt, az leginkább az, hogy a mi nyomozgatásunkkal, a jegyzetek felszedésével, vagy az egyéb elrejtett információmorzsák összegyűjtésével páratlan háttérismeretre tehetünk szert, amivel még teljesebbé tehető az élmény. Nem egyszer például ennek a függvénye lesz az, hogy helyesen, de legalábbis megfelelően döntsünk egy bizonyos helyzetben, tehát csak és kizárólag rajtunk, illetve a kitartásunkon múlik majd az, hogy mennyire ássuk bele magunkat a sztoriba.
A Remedy itt még mindig nem állt meg, hiszen a televíziós sorozatok mintájára a fejezetek között egy-egy élőszereplős - valamivel több mint 20 perces - kisfilmet is elhelyeztek, amelyek garantáltan kellemes élményt okoznak majd a legtöbb játékosnak. Habár velünk együtt bizonyára még nagyon sokan egy kicsit többet vártak ezektől a filmecskéktől - úgy értve, hogy televíziós vetítést, illetve több epizódot -, ellenben mind a színészi munka, mind a megvalósítás, mind a történet szempontjából olyan elképesztő pluszt ad hozzá a végeredményhez, hogy amiatt mindenképpen kalapemelést érdemelnek a fejlesztők.
A sztori mellett azonban határozottan elismerést érdemel a csapat a játékmenet miatt is! Noha tény, hogy a kampány első negyedében kissé ijesztő az a prűd egyszerűség, amivel a hagyományos, fedezékalapú külsőnézetes akciókat próbálták meg lekoppintani a fejlesztők, de csakhamar rádöbbenünk majd arra, hogy itt azért lényegesen többről van szó, mint egy sokadik Gears of War-kópiáról. Ez elsődlegesen annak köszönhető, hogy a Remedy alaposan megbolondította a hagyományos akciókat az időmanipuláláson alapuló képességek alkalmazásával, így hősünk irányításával lehetőségünk lesz úgy játszadozni az idővel, mint macska az egérrel.
Rögtön a legelső megszerezhető képességünk, avagy a Time Vision is ezen alapul majd, ami egyelőre csak arra lesz jó, hogy egy rövid ideig kijelölhessük a számunkra használható és fontos objektumokat, legyen szó akár az ellenfelekről, akár az extra jegyzetekről vagy a lőszerekről. Az igazán hasznos és változatos képességek azonban csak ezt követően kerülnek a birtokunkba! Lehetőségünk lesz majd például egy burokra koncentráltan lelassítani az időt, de pajzsot is vonhatunk magunk köré ilyen formában, így a lelassított ellenfeleket egyszerre több lövéssel sorozhatjuk meg, vagy a felénk kilőtt golyókat lelassítva lehetőségünk lesz időben fedezékbe ugrani, és sérülések nélkül megúszni az affért.
Az igazán áll-leejtő képességek azonban nem ezek, hanem a Time Blast és a Time Rush lesznek! Előbbivel lehetőségünk nyílik egy óriási erőtér létrehozására, amivel akár több ellenfelet is likvidálhatunk egyszerre, míg utóbbival alaposan kitolhatunk a szemben álló fegyveresekkel: a hátuk mögé kerülve lehetőséget kapunk például bevinni néhány halálos ütést, vagy csak szimplán keresztülhúzni a számításaikat. Ha mindez nem lenne elegendő, a fokozatosan megszerzett képességeket még fejleszthetjük is, amihez alaposan fel kell térképeznünk az egyes pályákat, és összegyűjteni a jól elrejtett Chrononokat, amelyeket biztosan mind megtalálnak majd azok, akik megrögzötten kutatják a történet darabkáit és az utánpótlást. Annak idején az Alan Wake is mesterien valósította meg mindezt, így most sem lehet okunk panaszra.
Ugyan a fentiek alapján úgy tűnhet, hogy egy majdnem tökéletes alkotás született a Quantum Break neve alatt - ami nem is jár annyira messze az igazságtól -, azonban érdemes kiemelni, hogy vannak azért hibái és apróbb hiányosságai a játéknak. Noha a történet az utolsó pillanatokig hajt majd minket előre, azonban a játékmenet például sajnos nem tudja végig tartani ezt az iramot, lassacskán ugyanis elfárad. Arra is rájöhetünk, hogy hiába a sok képesség, nagyjából kettő elegendő ahhoz, hogy a folyamatos harcok mellett érvényesüljünk, ez pedig egy idő után a szürke hétköznapok szindrómájával sújtja a végeredményt.
Azonban sokkal nagyobb gond, hogy a PC-s átirat a megjelenéskor ezer sebből vérzett, és sajnos az első javítások megjelenését követően is akadnak még problémái. Alapesetben olyan érthetetlen korlátozásokkal jelent meg a játék, mint az fps-szám limitálása, ami olyan hatást kelt, mintha folyamatos akadozásokkal futna a program. De ami még ennél is rosszabb, hogy az optimalizálás olyan rosszul sikerült, hogy ha a világ legjobb gamerszámítógépén állnánk neki a sztori felgöngyölítésének, vélhetően még akkor is belefuthatnánk súlyos akadozásokba és fagyásokba. Különösen nagy bugok szerencsére nincsenek a játékban, de hogy mennyire egyszerű konzolos átiratot kaptunk csak, azt mi sem bizonyítja jobban más, mint hogy a játékban nincs kilépés gomb, ami bizonyos körökben már a "szánalmas" kategóriába sorolandó.
Grafika:
Meglepő ugyanakkor, hogy a fenti, egyébként igencsak nyilvánvaló hibák ellenére a Quantum Break még így is nagyon jól néz ki. Ebben a formájában ugyan nem lehetne kiemelkedően szépnek nevezni PC-n - pláne azért, mert a legszebb helyeken csúnyán akadozni kezd -, de ha a Remedy a jövőbeni frissítésekkel orvosolja a legalapvetőbb hibákat, akkor méltán büszkék lehetünk majd a játék grafikájára. Kiemelendő egyébiránt, hogy a hangulat tekintetében ismét óriásit alkottak a finnek, a végeredményben ugyanis benne van ugyanaz a sötétség és sejtelmesség, ami egykoron a Max Payne-t és az Alan Wake-et is jellemezte. Ha azokat szerettük ezen a téren, akkor most sem kell csalódnunk!Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mivel több szempontból is egy egyszerű konzolos portról van szó, ezért nem meglepő, hogy a kezelőfelület és az irányítás tekintetében is akadnak hiányosságok abban az esetben, ha billentyűzettel és egérrel állunk neki a nagy kalandnak. Amennyiben tehát jót akarunk magunknak, gyűjtsünk be legalább egy Xbox 360 kontrollert, mert főhősünk mozgása és minden más egyéb is érezhetően ahhoz lett igazítva.Játszhatóság:
A Quantum Break a történet szempontjából az utóbbi évek egyik legjobb teljesítményét nyújtja, aminek köszönhetően az a 10-15 órányi kaland, ami vár benne ránk, garantáltan igazán tartalmas kikapcsolódást nyújt. Nyilván az alaposabb felfedezők akár ennek a dupláját is kihozhatják majd belőle, de többjátékos mód nélkül is egy olyan kellemes és kerek egész élményt kapunk, amelyet követően nem lesz kérdésünk és nem lesz hiányérzetünk sem. A fontosabb pontokon elhelyezett döntési helyzetekből kifolyólag ráadásul még az újrajátszhatósági faktor is megfelelően magas!Intelligencia, nehézség:
Egészen elképesztő az a mesterséges intelligencia, amit a tűzharcok során megtapasztalhatunk a játékban. Az ellenfelek mozgása páratlanul életszerű, a rendszeres helyezkedésük pedig a legkisebb összecsapást is képes izgalmassá, illetve változatossá varázsolni, így a legtöbb helyzet meglepően valószerű élményt nyújt majd a kampány során.Hangok, zene:
A legismertebb mozifilmekkel vetekedik az a szinkronmunka, amit a Quantum Break keretein belül hallhatunk mind a játék során, akár az átvezetők alatt, akár az élőszereplős filmecskéken belül. Természetesen hasonló a helyzet a különféle effektek kapcsán is, de a legtöbb rajongó garantáltan fennakad majd a zenéken is, méghozzá pozitív értelemben, hiszen Petri Alanko és John Kaefer valami igazán elképesztőt alkotott. Összegzés:
Mindent összevetve a Quantum Break az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb, a történet tekintetében pedig az egyik legjobb külsőnézetes akciójátéka lett, amellyel a Remedy csapata ismét bebizonyította, hogy bőségesen lehet még újdonságot felvonultatni ebben a stílusban. Noha tény és való, hogy a PC-s változat egyelőre még elég komoly hibáktól és hiányosságoktól szenved, de a nagyszerű sztori, az érdekes játékmenet és koncepció, valamint az elragadó hangulat miatt mindenkinek erősen ajánlott a végeredmény. Ha a finnek letudták végre az Alan Wake 2-vel kapcsolatos tartozásukat, szívesen látnánk egy folytatást ebből is!