Ötvös Tibor
Alvin és a mókusok: A mókás menet
A filmsorozat negyedik része 14 éven felülieknek csak kiskorú társaságában ajánlott, hiszen ők még talán élvezik a héliumos mókushangokat.
Gyerekkorom nagy kedvence volt az Alvin és a mókusok rajzfilmsorozat (és a Denver, dinó jóbarát is - de ez mellékes) így bár felnőtt fejjel láttam az első mozifilmet, de mégis kellemes kis retro-érzés fogott el a három mókus kalandjait látván. A folytatásokra ez már nem volt érvényes, őszintén megmondva a harmadik epizódot már nem is néztem végig. Így mérsékelt érdeklődéssel és kíváncsisággal ültem be az Alvin és a mókusok: A mókás menet címet kapott részre.
Alvin, Simon és Teodor semmit nem változtak, élik őrületes, de a nyilvánosságtól visszavonult életüket nevelőapjuk, Dave oldalán. Dave befutott producer, az aktuális popsztár az ügyfele és szeretné megkímélni a mókusokat a "karrier" árnyoldalától és normális gyerekkort nyújtani nekik. Eme remek kis életbe "rondít" bele egy nő és "brutális" fia, aki mindent megtesz, csak hogy a három mókus ne érezze jól magát. Mivel esélyes egy lánykérés, így Alvin, Simon, Teodor és az emberi bátyjuk elindulnak, hogy megakadályozzák azt.
A történet alapból több sebből vérzik (például milyen normális gyerekkora lehet egy mókusnak?) de ezeken lendüljünk túl, hiszen A mókás menet egy pillanatig sem tagadja, hogy bizony a nagyon fiatal korosztály a célcsoport. És bár 10 évnél idősebbek kényelmetlenül érzik majd magukat az olyan szájbarágós mondatok hallatán, mint a "ne ítélj elsőre" és a "család a legfontosabb", a gyerekek feltehetően tátott szájjal izgulják végig a kvartett kalandos útját.
Mert hogy A mókás menet egy road movie, azaz a szereplők szinte folyamatosan úton vannak valahová, és persze a legfurcsább kalandokat élik át menet közben. Azonban ezen kalandok fárasztóak és elég nevetségesek, ráadásul szinte mindegyik végét egy ismertebb dal héliumos változatával zárják le a mókusok. Ehhez asszisztál pár jobb sorsa érdemes színész, élükön a Kevin Smith filmekből ismert Jason Lee-vel. Lee már negyedszer ölti magára Dave szerepét de most már nagyon látni, hogy unja az egészet és feltehetően csak a szerződése miatt csinálja végig az Alviiiin-os ordításokat.
A megszállott légimarsall bőrében a tehetséges Tony Hale viszi a prímet, neki köszönhetjük a film nagyon kevés, felnőttek számára is értékelhető poénját (- Én légimarsall vagyok! - De most a földön vagy apukám!) Személy szerint örültem a Jim szerint a világ és az Örömapa filmekben látott Kimberly Williams-Paisley felbukkanásának, bár igen kevés szerepet kapott. Érthetetlen viszont, hogy a popsztárt alakító popsztár, Bella Thorne helyett miért nem találtak mást, aki legalább kicsit képben lenne azzal, milyen is a színészkedés.
Hogy tetszett Az Alvin és a mókusok: A mókás menet?
Láthatóan nem találja a helyét a filmben és néha még az is nehezére esik, hogy arra nézzen, amerre majd a digitalizált mókusok lesznek. Akár Selena Gomez vagy a Disney csatorna más alakja is megfelelt volna a célnak, hiszen mindössze ha 5 percet a képernyőn van a sztár. A dalok választása is meglepő volt számomra, talán egyet ha felismertem.
Nehéz értékelni valamit, amit láthatóan és felvállaltan nem az én korosztályomnak szántak, így csak annyit tudok mondani, hogy akinek van kisgyereke és az képes nyugodtan ülni nagyjából másfél órát, akkor nyugodtan vigye el a moziba és nézzék meg az Alvin és a mókusok: A mókás menetet. A franchise sorsa pedig valószínű nem ér itt véget, hiszen a film sikeres lett Amerikában és nálunk is, így bizonyára nem utoljára hallottuk az éneklő mókusokat dalolászni.
Gyerekkorom nagy kedvence volt az Alvin és a mókusok rajzfilmsorozat (és a Denver, dinó jóbarát is - de ez mellékes) így bár felnőtt fejjel láttam az első mozifilmet, de mégis kellemes kis retro-érzés fogott el a három mókus kalandjait látván. A folytatásokra ez már nem volt érvényes, őszintén megmondva a harmadik epizódot már nem is néztem végig. Így mérsékelt érdeklődéssel és kíváncsisággal ültem be az Alvin és a mókusok: A mókás menet címet kapott részre.
Alvin, Simon és Teodor semmit nem változtak, élik őrületes, de a nyilvánosságtól visszavonult életüket nevelőapjuk, Dave oldalán. Dave befutott producer, az aktuális popsztár az ügyfele és szeretné megkímélni a mókusokat a "karrier" árnyoldalától és normális gyerekkort nyújtani nekik. Eme remek kis életbe "rondít" bele egy nő és "brutális" fia, aki mindent megtesz, csak hogy a három mókus ne érezze jól magát. Mivel esélyes egy lánykérés, így Alvin, Simon, Teodor és az emberi bátyjuk elindulnak, hogy megakadályozzák azt.
A történet alapból több sebből vérzik (például milyen normális gyerekkora lehet egy mókusnak?) de ezeken lendüljünk túl, hiszen A mókás menet egy pillanatig sem tagadja, hogy bizony a nagyon fiatal korosztály a célcsoport. És bár 10 évnél idősebbek kényelmetlenül érzik majd magukat az olyan szájbarágós mondatok hallatán, mint a "ne ítélj elsőre" és a "család a legfontosabb", a gyerekek feltehetően tátott szájjal izgulják végig a kvartett kalandos útját.
Mert hogy A mókás menet egy road movie, azaz a szereplők szinte folyamatosan úton vannak valahová, és persze a legfurcsább kalandokat élik át menet közben. Azonban ezen kalandok fárasztóak és elég nevetségesek, ráadásul szinte mindegyik végét egy ismertebb dal héliumos változatával zárják le a mókusok. Ehhez asszisztál pár jobb sorsa érdemes színész, élükön a Kevin Smith filmekből ismert Jason Lee-vel. Lee már negyedszer ölti magára Dave szerepét de most már nagyon látni, hogy unja az egészet és feltehetően csak a szerződése miatt csinálja végig az Alviiiin-os ordításokat.
A megszállott légimarsall bőrében a tehetséges Tony Hale viszi a prímet, neki köszönhetjük a film nagyon kevés, felnőttek számára is értékelhető poénját (- Én légimarsall vagyok! - De most a földön vagy apukám!) Személy szerint örültem a Jim szerint a világ és az Örömapa filmekben látott Kimberly Williams-Paisley felbukkanásának, bár igen kevés szerepet kapott. Érthetetlen viszont, hogy a popsztárt alakító popsztár, Bella Thorne helyett miért nem találtak mást, aki legalább kicsit képben lenne azzal, milyen is a színészkedés.
Nehéz értékelni valamit, amit láthatóan és felvállaltan nem az én korosztályomnak szántak, így csak annyit tudok mondani, hogy akinek van kisgyereke és az képes nyugodtan ülni nagyjából másfél órát, akkor nyugodtan vigye el a moziba és nézzék meg az Alvin és a mókusok: A mókás menetet. A franchise sorsa pedig valószínű nem ér itt véget, hiszen a film sikeres lett Amerikában és nálunk is, így bizonyára nem utoljára hallottuk az éneklő mókusokat dalolászni.