Szekeres Viktor
Megjött Apuci
A tavalyi év legsikeresebb komédiája a világpremier után nem sokkal megérkezett, és nem is okoz csalódást. A siker garantált.
Hogy tetszett a Megjött Apuci?
Gyakran emlegetjük, hogy manapság két komikus, Kevin Hart és Melissa McCarthy az, akikre bátran lehet filmet alapozni, a siker garantált. Azonban nem szabad elfeledkeznünk Will Ferrellről sem, hiszen miután a 2000-es években a sikereit gyakran bukások követték, addig 2010 óta szinte hibátlanul teljesít a komikus: öt élőszereplős komédiában volt kiemelt szereplő, s mind az öt film legalább 26 millió dollárt termelt a nyitóhétvégéjén, márpedig sztárság ide vagy oda, ezek zöme egyáltalán nem volt drága produkció. (Érdekesség, hogy tavaly, a Keményítőkúrára még Kevin Harttal is összeállt Ferrell, de a két nagyágyú együtt kevesebb embert érdekelt, mint külön-külön, még cikkünk tárgya is jobban szerepelt nyitányát tekintve.)
A Megjött Apuci koncepciója rémesen egyszerű - ez a siker első lépcsőfoka. Adott egy mintaapuka, aki saját gyerek híján mostohaapja lesz felesége két gyerekének - és adott egy ex-férj, a biológiai apuka. A konfliktus pedig annak köszönhető, hogy előbbi igencsak tenyérbemászóan kedves, mindenkinek megfelelni akaró figura, míg utóbbi afféle vagány, laza csávó, akit nem lehet nem szeretni, s ez főleg igaz a gyerekekre - és nem igaz a rivális mostohaapákra.
De valljuk be, a sztori mindegy is, a nézők nagy része a két színészre fog befizetni, Will Ferrellre és Mark Wahlbergre, ahogy lehetőleg szívatják és idegelik egymást. És ez így is van jól, hiszen szórakoztató nézni a játékukat, lerí róluk, hogy jól érezték magukat a forgatáson. Az pedig külön pozitívum, hogy teljesen másféle karaktereket hoznak, mint pár évvel ezelőtti közös filmjükben, a Pancser police-ban.
A családközpontú történet ezúttal ennek megfelelő közönséget is feltételez. A Megjött apuci esetében szó sincs extrémbe hajló, korhatáros komédiáról, a végeredmény igencsak családbarát (tehát a ronda szavakat helyenként fizikai komédia helyettesíti), és a film bája is ebben rejlik. Kár, hogy Ferrell és Wahlberg mellé senki nem tud fellépni. A gyerekek nem zabálnivalóak, a feleség csak afféle kötelező kellék a filmben, a vicces mellékszereplők pedig egyszer vagy kétszer valóban viccesek, de rémesen önismétlőek, sokadjára ugyanaz a poén már közel sem olyan hatásos a szájukból, mint első alkalommal.
Mint írtuk a bevezetőben is, a Megjött apuci nem okoz csalódást, amit persze mindenki úgy értelmez, ahogy akar. Annak ellenére, hogy Will Ferrell nem írója vagy rendezője a filmnek, elég tipikus karaktert hoz, és a film is kezelhető Will Ferrell-filmként. Így akinek herótja van a komikustól eddigi szerepei alapján az..., nos, az nem is fogja megnézni, de ha véletlenül mégis elvetődik a moziba, akkor csalódottan fog távozni. Aki viszont kedveli Ferrell stílusát, az most sem fog csalatkozni kedvencében.
A Megjött apuci egy teljesen korrekt komédia, stílusát tekintve abszolút középvonalas, a története és a kifutása nyílegyenes, semmi meglepőt nem hoz, csak azt, amit vállalt, minősége is még éppen elfogadható, s talán éppen ezért is aratott nagy sikert. Mert sokak számára biztos választás.
A Megjött Apuci koncepciója rémesen egyszerű - ez a siker első lépcsőfoka. Adott egy mintaapuka, aki saját gyerek híján mostohaapja lesz felesége két gyerekének - és adott egy ex-férj, a biológiai apuka. A konfliktus pedig annak köszönhető, hogy előbbi igencsak tenyérbemászóan kedves, mindenkinek megfelelni akaró figura, míg utóbbi afféle vagány, laza csávó, akit nem lehet nem szeretni, s ez főleg igaz a gyerekekre - és nem igaz a rivális mostohaapákra.
De valljuk be, a sztori mindegy is, a nézők nagy része a két színészre fog befizetni, Will Ferrellre és Mark Wahlbergre, ahogy lehetőleg szívatják és idegelik egymást. És ez így is van jól, hiszen szórakoztató nézni a játékukat, lerí róluk, hogy jól érezték magukat a forgatáson. Az pedig külön pozitívum, hogy teljesen másféle karaktereket hoznak, mint pár évvel ezelőtti közös filmjükben, a Pancser police-ban.
A családközpontú történet ezúttal ennek megfelelő közönséget is feltételez. A Megjött apuci esetében szó sincs extrémbe hajló, korhatáros komédiáról, a végeredmény igencsak családbarát (tehát a ronda szavakat helyenként fizikai komédia helyettesíti), és a film bája is ebben rejlik. Kár, hogy Ferrell és Wahlberg mellé senki nem tud fellépni. A gyerekek nem zabálnivalóak, a feleség csak afféle kötelező kellék a filmben, a vicces mellékszereplők pedig egyszer vagy kétszer valóban viccesek, de rémesen önismétlőek, sokadjára ugyanaz a poén már közel sem olyan hatásos a szájukból, mint első alkalommal.
Mint írtuk a bevezetőben is, a Megjött apuci nem okoz csalódást, amit persze mindenki úgy értelmez, ahogy akar. Annak ellenére, hogy Will Ferrell nem írója vagy rendezője a filmnek, elég tipikus karaktert hoz, és a film is kezelhető Will Ferrell-filmként. Így akinek herótja van a komikustól eddigi szerepei alapján az..., nos, az nem is fogja megnézni, de ha véletlenül mégis elvetődik a moziba, akkor csalódottan fog távozni. Aki viszont kedveli Ferrell stílusát, az most sem fog csalatkozni kedvencében.
A Megjött apuci egy teljesen korrekt komédia, stílusát tekintve abszolút középvonalas, a története és a kifutása nyílegyenes, semmi meglepőt nem hoz, csak azt, amit vállalt, minősége is még éppen elfogadható, s talán éppen ezért is aratott nagy sikert. Mert sokak számára biztos választás.
|
Megjött Apuci (Daddy's Home)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 96 perc, 2015 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Sean Anders forgatókönyvíró: Brian Burns, Sean Anders és John Morris operatőr: Julio Macat zene: Michael Andrews producer: Will Ferrell, Chris Henchy, Adam McKay szereplők: Mark Wahlberg (Dusty) Will Ferrell (Brad) Linda Cardellini (Sarah) Thomas Haden Church (Leo) Jamie Denbo (Doris) Hannibal Buress (Griff) |
