SG.hu
Armello
Kiadó: League of Geeks
Fejlesztő: League of Geeks
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core BE-2450 processzor, Nvidia GeForce 9600 GT vagy ATI Radeon HD 3870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q8300 2,5 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GTX 465 vagy ATI Radeon HD 6850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Magic: The Gathering, Final Fantasy Tactics
Kategória: körökre osztott stratégia
Ha társasjátékoznál, de nincs kivel, esetleg imádod a taktikus fantasy stratégiákat, az Armello garantáltan téged is azonnal elvarázsol sajátos világával és élményeivel. Játéktesztünkből kiderítheted, hogy miért!
Egy hosszabb, ínséges időszakot követően az utóbbi években végre ismét egyre többen fedezték fel maguknak a papíralapú szerepjátékok, illetve az összetettebb szabályrendszereken alapuló társasjátékok örömeit. Noha akkora népszerűségnek vélhetően már soha nem örvend majd ez a műfaj, mint egykoron a nyolcvanas években, de egyre több újdonság üti fel a fejét a színtéren, amelyek mellett néhány régi klasszikus is újra fénykorát éli.
Már nem csak külföldön, hanem hazánkban is sokszor egymást érik a versenyek és a közönségtalálkozók, arról nem is beszélve, hogy szabadidejükben a négy fal között több százan, sőt több ezren rendeznek itthon is nagyszabású kalandokat egy-egy kedvelt fantáziavilágban. A videojátékok térhódításával néhány népszerű táblás szerepjátékot, illetve társasjátékot ugyan megpróbáltak digitalizálni a merészebb fejlesztőcsapatok, és bár néha egészen kellemes eredmények is születtek - a Magic: The Gathering a kártyás mivoltának köszönhetően egészen jól sikerült például -, többségében egyik sem tudta visszaadni azt az önfeledt élményt és szórakozást, amit egy valódi játéktér előtt, kockákat és lapokat szorongatva élhetünk át.
Ez bántotta az utóbbi években az igazi játékipari veteránokat tömörítő League of Geeks fejlesztőit is, akik elhatározták, hogy megalkotják a világ első független fejlesztésű és egyben saját ötleten alapuló digitális táblás szerepjátékát, amely már a bejelentéskor is nagy dolgokat ígért, és talán meglepő lehet, de az Armello címet kapott végeredmény a gyakorlatban is működőképes, mi több elragadó lett. Sőt, nagyon komoly függőséget képes okozni!
A játék története rövid, tömör és lényegre törő, konkrétan csak az alaphelyzetet ismerjük meg, és egy közhellyel élve: a történelmet - vagy ebben az esetben a cselekményt magát - mi írjuk tovább a végkifejletig. A sztori szerint Armello királysága óriási veszélybe került, amikor egy rejtélyes fertőzés az őrület szélére sodorta a királyt, aki ettől terrorizálni kezdte népét, a birodalom pedig a széthullás felé haladt. Itt kapcsolódunk be mi a képbe, az oroszlánok nemzetségébe tartozó uralkodóval ugyanis négy klán, a farkasok, a nyulak, a patkányok és a medvék oldalán szállhatunk szembe, hogy valamilyen formában pontot tegyünk a játszma végére.
Hogy milyen úton és áldozatok árán érjük el a célt, az maximálisan rajtunk múlik majd, hiszen többféle lehetőségünk nyílik a probléma megoldására. Ennek megfelelően megpróbálhatjuk leigázni vagy meggyógyítani a királyt, de akkor is győzelmet arathatunk, ha például mi gyűjtjük a legtöbb presztízspontot.
Mint fentebb már elhangzott, az Armello egy digitális társasjáték, amely azt az elképzelést hivatott megvalósítani, hogy videojátékos formában tegye elérhetővé számunkra a papíralapú szerepjátékok élményét úgy, hogy az ne menjen az összetettség rovására. Ehhez a készítők megalkottak egy nagyobbacska játékteret, amely méreteit és kialakítását tekintve megegyezik a táblás változatok sajátosságaival, így minden klán rendelkezik saját kiindulóponttal, a hatalmas terület pedig apróbb hexagonális régiókra lett felosztva, amelyeken körökre osztottan közlekedhetünk majd.
Bármelyik klán mellett is törünk lándzsát, még a legerősebb harcosoknak is csak három lépéspontja lesz körönként, tehát ennyiből kell gazdálkodnunk az előrehaladás tekintetében. Érdemes minden lépésünket alaposan megfontolni, hiszen a hegyvidéki részek rögtön két lépéspontot vesznek el, ellenben plusz védelmet adnak, az erdők elrejtenek - például a többi klán elől, akik szintén életünkre törhetnek -, míg a városokban szinte mindig harcolnunk kell majd. Eddig talán nem is lenne túl nehéz elsajátítani a játék szabályrendszerét, hiszen többek között a Heroes-sorozat egyes epizódjai is ilyen sajátosságokkal rendelkeztek a múltban, ugyanakkor ne feledjük el, hogy most egy táblás szerepjáték digitális másával van dolgunk.
Ennek megfelelően már a betanulást elősegítő prológus alatt komolyabban is belekezdhetünk a kellemesen bonyolult szabályrendszer tanulásába, amely nem egyszerű ugyan, de ha elsajátítottuk, garantáltan egy életre a rabjaivá válunk majd. Az összetettség miatt nyilvánvalóan teljesen esélytelen, hogy az Armello szisztémájának minden apró sajátosságát megemlítsük, de a főbb momentumokat azért összefoglalnánk számotokra a fenti alapokon túl. Az ugyanis, hogy ide-oda rohangálunk a pályákon, még nem hoz majd számunkra eredményt, sőt győzelmet sem a játékban, hiszen a cél az, hogy megoldjuk a királyság gondjait.
Ehhez minden kör elején bizonyos számú kártyát húzhatunk, amelyek között találhatunk csapdalapokat, amelyekkel megölhetünk ellenfeleket vagy segítséget kaphatunk egy város elfoglalásához, de olyan kártyák is akadnak, amelyek által különféle varázslatokat hívhatunk elő a legszükségesebb pillanatban. Ezen túlmenően kaphatunk majd saját képességeink fejlesztésére irányuló lapokat is, amelyek által újabb fegyverek, varázstárgyak vagy segítők csatlakozhatnak hozzánk.
Csak a saját taktikánkon múlik majd, hogy a három közül melyik kategóriából választunk magunknak lapokat a körök elején, de számtalan egyéb lehetőségünk is nyílik majd a pályákon. Főként a győzelmet jelentő presztízspontokért és egyebekért cserébe például folyamatosan küldetéseket vállalhatunk, megküzdhetünk a rejtélyes fertőzés szülöttjeivel, lélekköveket gyűjthetünk, de amennyiben eredményesek vagyunk, akkor mi dönthetünk arról is, hogy milyen rendeleteket hozzon a király, ami természetesen újabb segítséget jelenthet számunkra a győzelemhez.
Noha a tapasztalat azt mutatja, hogy a taktikázás, a kivárás és a kártyák megfelelő forgatása is elegendő lehet az Armello keretein belül a győzelemhez, az átlagosan 30-60 perces partikat nagyon nehéz megúszni csata nélkül. A szerencsésebb eset nyilván az lesz, ha mi vagyunk a támadók, de még egyjátékos módban is annyira profi mesterséges intelligencia irányítja a többi karaktert, hogy erre soha nem alapozhatunk biztos jövőt. Noha egészen logikus és könnyen átlátható lett az összecsapások rendszere, összességében kijelenthető, hogy a League of Geeks csapata komolyabban is átgondolhatta volna a véletlengenerátorral megkeserített élményt, mert ebben a formában sajnos nagyon sok összecsapás kimenetele a vakszerencsén múlik.
A győzelem vagy a vereség esélye ugyanis több tényező együttállásától függ, ebből kifolyólag alapvetően hozunk magunkkal támadó és védekező pontokat, amelyeket tovább növelhetünk bizonyos karakterek esetében a varázslapok vagy a segítők bevetésével. Sok esetben a harc kimenetele már itt eldől, de még csak ekkor kerül sor a kockavetésre, amely befolyásolhatja tulajdonságainkat, így akár meg is fordíthatja az összetűzés kimenetelét, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a véletlenszerűségre alapozó rendszer hajlamos logikátlan műveletek végrehajtására, illetve érző programsorai inkább a gép irányába húzzák a szívét. Magyarul tehát a mesterséges értelem sokszor csal.
Mindez ugyanakkor szerencsére főleg csak akkor lesz szembeötlő, illetve problémás, ha minket támadtak meg, választott hősünkkel ugyanis nyilván nem keveredünk önszántunkból olyan ütközetbe, amelynek kimenetele megkérdőjelezhető. Fontos kiemelni ráadásul, hogy bár a véletlengenerátor a többjátékos ütközetekben sem mindig túl igazságos - objektív megítélése nagyon nehéz, hiszen értelemszerűen mindig annál csal, aki veszít -, de másokkal átélni az Armello különleges ütközeteit, pláne ha közben még valamilyen formában hangos kommunikációt is tudunk folytatni csapattársainkkal, közel ugyanolyan élményt garantál, mint ha egy tábla előtt ülnénk, és együtt játszanánk. Pontosan úgy, mint a régi szép időkben.
Grafika:
Mivel konkrétan ebben a műfajban korábban még nem nagyon próbálkoztak mások, ezáltal nagyon nehéz a küllem tekintetében megítélni az Armellót. Általánosságban kijelenthető róla, hogy nagyon stílusos, ellenben maga a látvány mégis csak egy olcsó kategóriás termékre emlékezteti az embert, aminél sokkal többet is megérdemelt volna ez a különlegesség. Kifejezetten idegesítő például a pályán megjelenő állandó ködösítés, az pedig különösen, hogy a harcok alatt sem láthatunk igazi animációkat, inkább csak szépen megrajzolt képek egymásutániságát. Cserébe legalább a gépigény miatt nem kell aggódnunk, de ha a mai stratégiákkal vetjük össze a látványt - mert a kameranézet és a megvalósítás miatt azokhoz áll a legközelebb -, akkor még a gyenge közepes is csak egy nagyon jóindulatú értékelés.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Többször is elhangzott a fentiekben, hogy az Armello szabályrendszere elképesztően összetett - eddig talán még csak a japánok merészeltek ennyire alaposan kidolgozott szisztémát felépíteni egy videojátékhoz -, ami szerencsére a kezelőfelületen és az irányíthatóságon egyáltalán nem mutatkozik meg. Ha átéljük a prológust - ahol alaposan megfogják majd a kezünket, és bevezetnek az alapokba -, akkor garantáltan már az első élesben vívott meccs alatt azonnal tudjuk, hogy mit és pontosan hol találunk. Noha rengeteg lehetőség vár ránk a pályákon, mindent egy egészen letisztult és logikus kezelőfelületen helyeztek el az alkotók, akik emiatt komoly dicséretet érdemelnek.
Játszhatóság:
Az Armello legnagyobb negatívuma, hogy nincs tartalma, ami részben logikus, részben viszont érthetetlen döntés volt a készítők részéről. A legtöbb asztali szerepjátékban ugyanis valóban egyetlen táblát találunk - akárcsak a játékban -, de egy videojáték esetében nagyobbak az elvárásaink, így nyugodtan készíthettek volna akár 5-10 különféle lehetőségekkel, kalandokkal, esetleg problémákkal és klánokkal ellátott asztalt, amelyek újabb és újabb kihívásokkal szolgáltak volna számunkra. Nyilvánvalóan a későbbi DLC-ket is el kell tudni adni, de ez ebben a formában akkor sem volt túl gerinces húzás. Még úgy sem, hogy amennyiben beszippant minket a játék, és megfelelő társaságban tudjuk élvezni, akkor a lehető leglényegtelenebb pont lesz, hogy milyen környezetben kalandozunk.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia igencsak sarkalatos pont az Armello tekintetében. Alapesetben abból kell kiindulnunk, hogy a készítők a többjátékos módra fejlesztették ki a végeredményt, de ez még nem mentesíti őket attól, hogy a véletlenszerűen generált kockadobások néha egyáltalán nem tűnnek véletlenszerűnek, a szabályrendszer pedig helyenként egy kicsit még magasabb szinteken is érthetetlen, illetve túlbonyolított, ami a nehézség tekintetében okozhat problémákat és meglepetéseket. A kiegyensúlyozottság tehát bár a játék jelentős részén megfigyelhető, összességében azért lett volna még mit finomítaniuk rajta a készítőknek.
Hangok, zene: Minden túlzás nélkül csodálatosak és varázslatosak azok a dallamok, amelyek az Armello ütközetei során várnak ránk. Mindez nem meglepő, hiszen az a Lisa Gerrard segített a zenék megalkotásában, aki egykoron a Dead Can Dance élén vált ismertté. Már csak emiatt is érdemes legalább belekóstolni a játék sajátos világába!
Összegzés: Az Armello egy hiánypótló, nosztalgikus, remélhetőleg iránymutató, de mindenekelőtt példaértékű próbálkozás lett a League of Geeks csapatának részéről, akik óriási fába vágták a fejszéjüket, de a jelek szerint kreativitásuk meghozta gyümölcsét. Játékuk ugyanis túlmutat minden korábbi próbálkozáson, és végre olyan formában tálalja digitális formában a táblás szerepjátékok élményét, ahogyan az még senkinek sem sikerült korábban. Ha szereted a különlegességeket, vagy csak szimplán imádod az asztali szerepjátékokat, csak nincs kivel játszanod, akkor most megtaláltad azt, amit talán már évek óta kerestél. Noha a tartalom tekintetében egy kicsit csalódás, de minden más téren kellemes meglepetés, ami remélhetőleg rengeteg extrával bővülhet majd a jövőben.
Fejlesztő: League of Geeks
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core BE-2450 processzor, Nvidia GeForce 9600 GT vagy ATI Radeon HD 3870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q8300 2,5 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GTX 465 vagy ATI Radeon HD 6850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Magic: The Gathering, Final Fantasy Tactics
Kategória: körökre osztott stratégia
Ha társasjátékoznál, de nincs kivel, esetleg imádod a taktikus fantasy stratégiákat, az Armello garantáltan téged is azonnal elvarázsol sajátos világával és élményeivel. Játéktesztünkből kiderítheted, hogy miért!
Egy hosszabb, ínséges időszakot követően az utóbbi években végre ismét egyre többen fedezték fel maguknak a papíralapú szerepjátékok, illetve az összetettebb szabályrendszereken alapuló társasjátékok örömeit. Noha akkora népszerűségnek vélhetően már soha nem örvend majd ez a műfaj, mint egykoron a nyolcvanas években, de egyre több újdonság üti fel a fejét a színtéren, amelyek mellett néhány régi klasszikus is újra fénykorát éli.
Már nem csak külföldön, hanem hazánkban is sokszor egymást érik a versenyek és a közönségtalálkozók, arról nem is beszélve, hogy szabadidejükben a négy fal között több százan, sőt több ezren rendeznek itthon is nagyszabású kalandokat egy-egy kedvelt fantáziavilágban. A videojátékok térhódításával néhány népszerű táblás szerepjátékot, illetve társasjátékot ugyan megpróbáltak digitalizálni a merészebb fejlesztőcsapatok, és bár néha egészen kellemes eredmények is születtek - a Magic: The Gathering a kártyás mivoltának köszönhetően egészen jól sikerült például -, többségében egyik sem tudta visszaadni azt az önfeledt élményt és szórakozást, amit egy valódi játéktér előtt, kockákat és lapokat szorongatva élhetünk át.
Ez bántotta az utóbbi években az igazi játékipari veteránokat tömörítő League of Geeks fejlesztőit is, akik elhatározták, hogy megalkotják a világ első független fejlesztésű és egyben saját ötleten alapuló digitális táblás szerepjátékát, amely már a bejelentéskor is nagy dolgokat ígért, és talán meglepő lehet, de az Armello címet kapott végeredmény a gyakorlatban is működőképes, mi több elragadó lett. Sőt, nagyon komoly függőséget képes okozni!
A játék története rövid, tömör és lényegre törő, konkrétan csak az alaphelyzetet ismerjük meg, és egy közhellyel élve: a történelmet - vagy ebben az esetben a cselekményt magát - mi írjuk tovább a végkifejletig. A sztori szerint Armello királysága óriási veszélybe került, amikor egy rejtélyes fertőzés az őrület szélére sodorta a királyt, aki ettől terrorizálni kezdte népét, a birodalom pedig a széthullás felé haladt. Itt kapcsolódunk be mi a képbe, az oroszlánok nemzetségébe tartozó uralkodóval ugyanis négy klán, a farkasok, a nyulak, a patkányok és a medvék oldalán szállhatunk szembe, hogy valamilyen formában pontot tegyünk a játszma végére.
Hogy milyen úton és áldozatok árán érjük el a célt, az maximálisan rajtunk múlik majd, hiszen többféle lehetőségünk nyílik a probléma megoldására. Ennek megfelelően megpróbálhatjuk leigázni vagy meggyógyítani a királyt, de akkor is győzelmet arathatunk, ha például mi gyűjtjük a legtöbb presztízspontot.
Mint fentebb már elhangzott, az Armello egy digitális társasjáték, amely azt az elképzelést hivatott megvalósítani, hogy videojátékos formában tegye elérhetővé számunkra a papíralapú szerepjátékok élményét úgy, hogy az ne menjen az összetettség rovására. Ehhez a készítők megalkottak egy nagyobbacska játékteret, amely méreteit és kialakítását tekintve megegyezik a táblás változatok sajátosságaival, így minden klán rendelkezik saját kiindulóponttal, a hatalmas terület pedig apróbb hexagonális régiókra lett felosztva, amelyeken körökre osztottan közlekedhetünk majd.
Bármelyik klán mellett is törünk lándzsát, még a legerősebb harcosoknak is csak három lépéspontja lesz körönként, tehát ennyiből kell gazdálkodnunk az előrehaladás tekintetében. Érdemes minden lépésünket alaposan megfontolni, hiszen a hegyvidéki részek rögtön két lépéspontot vesznek el, ellenben plusz védelmet adnak, az erdők elrejtenek - például a többi klán elől, akik szintén életünkre törhetnek -, míg a városokban szinte mindig harcolnunk kell majd. Eddig talán nem is lenne túl nehéz elsajátítani a játék szabályrendszerét, hiszen többek között a Heroes-sorozat egyes epizódjai is ilyen sajátosságokkal rendelkeztek a múltban, ugyanakkor ne feledjük el, hogy most egy táblás szerepjáték digitális másával van dolgunk.
Ennek megfelelően már a betanulást elősegítő prológus alatt komolyabban is belekezdhetünk a kellemesen bonyolult szabályrendszer tanulásába, amely nem egyszerű ugyan, de ha elsajátítottuk, garantáltan egy életre a rabjaivá válunk majd. Az összetettség miatt nyilvánvalóan teljesen esélytelen, hogy az Armello szisztémájának minden apró sajátosságát megemlítsük, de a főbb momentumokat azért összefoglalnánk számotokra a fenti alapokon túl. Az ugyanis, hogy ide-oda rohangálunk a pályákon, még nem hoz majd számunkra eredményt, sőt győzelmet sem a játékban, hiszen a cél az, hogy megoldjuk a királyság gondjait.
Ehhez minden kör elején bizonyos számú kártyát húzhatunk, amelyek között találhatunk csapdalapokat, amelyekkel megölhetünk ellenfeleket vagy segítséget kaphatunk egy város elfoglalásához, de olyan kártyák is akadnak, amelyek által különféle varázslatokat hívhatunk elő a legszükségesebb pillanatban. Ezen túlmenően kaphatunk majd saját képességeink fejlesztésére irányuló lapokat is, amelyek által újabb fegyverek, varázstárgyak vagy segítők csatlakozhatnak hozzánk.
Csak a saját taktikánkon múlik majd, hogy a három közül melyik kategóriából választunk magunknak lapokat a körök elején, de számtalan egyéb lehetőségünk is nyílik majd a pályákon. Főként a győzelmet jelentő presztízspontokért és egyebekért cserébe például folyamatosan küldetéseket vállalhatunk, megküzdhetünk a rejtélyes fertőzés szülöttjeivel, lélekköveket gyűjthetünk, de amennyiben eredményesek vagyunk, akkor mi dönthetünk arról is, hogy milyen rendeleteket hozzon a király, ami természetesen újabb segítséget jelenthet számunkra a győzelemhez.
Noha a tapasztalat azt mutatja, hogy a taktikázás, a kivárás és a kártyák megfelelő forgatása is elegendő lehet az Armello keretein belül a győzelemhez, az átlagosan 30-60 perces partikat nagyon nehéz megúszni csata nélkül. A szerencsésebb eset nyilván az lesz, ha mi vagyunk a támadók, de még egyjátékos módban is annyira profi mesterséges intelligencia irányítja a többi karaktert, hogy erre soha nem alapozhatunk biztos jövőt. Noha egészen logikus és könnyen átlátható lett az összecsapások rendszere, összességében kijelenthető, hogy a League of Geeks csapata komolyabban is átgondolhatta volna a véletlengenerátorral megkeserített élményt, mert ebben a formában sajnos nagyon sok összecsapás kimenetele a vakszerencsén múlik.
A győzelem vagy a vereség esélye ugyanis több tényező együttállásától függ, ebből kifolyólag alapvetően hozunk magunkkal támadó és védekező pontokat, amelyeket tovább növelhetünk bizonyos karakterek esetében a varázslapok vagy a segítők bevetésével. Sok esetben a harc kimenetele már itt eldől, de még csak ekkor kerül sor a kockavetésre, amely befolyásolhatja tulajdonságainkat, így akár meg is fordíthatja az összetűzés kimenetelét, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a véletlenszerűségre alapozó rendszer hajlamos logikátlan műveletek végrehajtására, illetve érző programsorai inkább a gép irányába húzzák a szívét. Magyarul tehát a mesterséges értelem sokszor csal.
Mindez ugyanakkor szerencsére főleg csak akkor lesz szembeötlő, illetve problémás, ha minket támadtak meg, választott hősünkkel ugyanis nyilván nem keveredünk önszántunkból olyan ütközetbe, amelynek kimenetele megkérdőjelezhető. Fontos kiemelni ráadásul, hogy bár a véletlengenerátor a többjátékos ütközetekben sem mindig túl igazságos - objektív megítélése nagyon nehéz, hiszen értelemszerűen mindig annál csal, aki veszít -, de másokkal átélni az Armello különleges ütközeteit, pláne ha közben még valamilyen formában hangos kommunikációt is tudunk folytatni csapattársainkkal, közel ugyanolyan élményt garantál, mint ha egy tábla előtt ülnénk, és együtt játszanánk. Pontosan úgy, mint a régi szép időkben.
Grafika:
Mivel konkrétan ebben a műfajban korábban még nem nagyon próbálkoztak mások, ezáltal nagyon nehéz a küllem tekintetében megítélni az Armellót. Általánosságban kijelenthető róla, hogy nagyon stílusos, ellenben maga a látvány mégis csak egy olcsó kategóriás termékre emlékezteti az embert, aminél sokkal többet is megérdemelt volna ez a különlegesség. Kifejezetten idegesítő például a pályán megjelenő állandó ködösítés, az pedig különösen, hogy a harcok alatt sem láthatunk igazi animációkat, inkább csak szépen megrajzolt képek egymásutániságát. Cserébe legalább a gépigény miatt nem kell aggódnunk, de ha a mai stratégiákkal vetjük össze a látványt - mert a kameranézet és a megvalósítás miatt azokhoz áll a legközelebb -, akkor még a gyenge közepes is csak egy nagyon jóindulatú értékelés.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Többször is elhangzott a fentiekben, hogy az Armello szabályrendszere elképesztően összetett - eddig talán még csak a japánok merészeltek ennyire alaposan kidolgozott szisztémát felépíteni egy videojátékhoz -, ami szerencsére a kezelőfelületen és az irányíthatóságon egyáltalán nem mutatkozik meg. Ha átéljük a prológust - ahol alaposan megfogják majd a kezünket, és bevezetnek az alapokba -, akkor garantáltan már az első élesben vívott meccs alatt azonnal tudjuk, hogy mit és pontosan hol találunk. Noha rengeteg lehetőség vár ránk a pályákon, mindent egy egészen letisztult és logikus kezelőfelületen helyeztek el az alkotók, akik emiatt komoly dicséretet érdemelnek.Játszhatóság:
Az Armello legnagyobb negatívuma, hogy nincs tartalma, ami részben logikus, részben viszont érthetetlen döntés volt a készítők részéről. A legtöbb asztali szerepjátékban ugyanis valóban egyetlen táblát találunk - akárcsak a játékban -, de egy videojáték esetében nagyobbak az elvárásaink, így nyugodtan készíthettek volna akár 5-10 különféle lehetőségekkel, kalandokkal, esetleg problémákkal és klánokkal ellátott asztalt, amelyek újabb és újabb kihívásokkal szolgáltak volna számunkra. Nyilvánvalóan a későbbi DLC-ket is el kell tudni adni, de ez ebben a formában akkor sem volt túl gerinces húzás. Még úgy sem, hogy amennyiben beszippant minket a játék, és megfelelő társaságban tudjuk élvezni, akkor a lehető leglényegtelenebb pont lesz, hogy milyen környezetben kalandozunk.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia igencsak sarkalatos pont az Armello tekintetében. Alapesetben abból kell kiindulnunk, hogy a készítők a többjátékos módra fejlesztették ki a végeredményt, de ez még nem mentesíti őket attól, hogy a véletlenszerűen generált kockadobások néha egyáltalán nem tűnnek véletlenszerűnek, a szabályrendszer pedig helyenként egy kicsit még magasabb szinteken is érthetetlen, illetve túlbonyolított, ami a nehézség tekintetében okozhat problémákat és meglepetéseket. A kiegyensúlyozottság tehát bár a játék jelentős részén megfigyelhető, összességében azért lett volna még mit finomítaniuk rajta a készítőknek.Hangok, zene:
Minden túlzás nélkül csodálatosak és varázslatosak azok a dallamok, amelyek az Armello ütközetei során várnak ránk. Mindez nem meglepő, hiszen az a Lisa Gerrard segített a zenék megalkotásában, aki egykoron a Dead Can Dance élén vált ismertté. Már csak emiatt is érdemes legalább belekóstolni a játék sajátos világába!Összegzés:
Az Armello egy hiánypótló, nosztalgikus, remélhetőleg iránymutató, de mindenekelőtt példaértékű próbálkozás lett a League of Geeks csapatának részéről, akik óriási fába vágták a fejszéjüket, de a jelek szerint kreativitásuk meghozta gyümölcsét. Játékuk ugyanis túlmutat minden korábbi próbálkozáson, és végre olyan formában tálalja digitális formában a táblás szerepjátékok élményét, ahogyan az még senkinek sem sikerült korábban. Ha szereted a különlegességeket, vagy csak szimplán imádod az asztali szerepjátékokat, csak nincs kivel játszanod, akkor most megtaláltad azt, amit talán már évek óta kerestél. Noha a tartalom tekintetében egy kicsit csalódás, de minden más téren kellemes meglepetés, ami remélhetőleg rengeteg extrával bővülhet majd a jövőben.