SG.hu
Borderlands: The Pre-Sequel
Kiadó: 2K Games
Fejlesztő: Gearbox Software
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Celeron E1600 Dual-Core 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4600+ processzor, Nvidia GeForce 8500 GT vagy ATI Radeon HD 2600 XT grafikus kártya, 2 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6400 2,13 GHz-es vagy AMD Athlon II X3 440 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Borderlands, Borderlands 2
Kategória: FPS
Egy teljes értékű, újdonságokkal bőségesen felvértezett harmadik epizód helyett a Gearbox egy mellékszállal gazdagította a Borderlands-sorozatot, ami ennek ellenére is ugyanolyan szórakoztatóra sikerült, mint az eddigi két rész! Játéktesztünkből kiderül, hogy milyen lett a Borderlands: The Pre-Sequel!
Amikor a Gearbox a kétezres évek végén elhatározta, hogy a Brothers in Arms folytatása helyett inkább egy vadonatúj franchise elindításába öli energiáit, a rajongók többsége – a megjelenésig – nem díjazta az ötletet. Amikor aztán kiderült, hogy az említett világháborús sorozat is szakít hagyományaival, ezáltal egy kooperatív módra kiélezett agyatlan akciójátékká alakul át, már nem is hangzott olyan rosszul a Borderlands koncepciója, amelynek első része akkor már a boltok polcain volt, és kellemes sikereket hozott a fejlesztők számára. Gyermekbetegségei és kezdeti nehézségei természetesen akadtak, de a hirtelen jött népszerűség miatt 2012-ben már jött is a folytatás, aminek sikerült biztosítania a játék pozícióját a színtéren.
A népszerűség és a jó eladások már az első napokban borítékolhatók lettek, hiszen ilyen őrült, humoros és különc kooperatív élményt korábban még talán egyetlen FPS sem kínált. Éppen ezért szinte már a megjelenéskor tudtuk, hogy belátható időn belül egy harmadik résszel is gazdagodik majd a Gearbox sorozata, és bár nemrégiben megérkezett egy újabb epizód, az még nem egy teljes értékű folytatás lett, hanem mindössze egy mellékszál, amit kétkedve fogadtak a játékosok, hiszen az efféle kikacsintások többségét csak ritkán lehetne többnek nevezni egy felhizlalt letölthető tartalomnál. A Borderlands: The Pre-Sequel esetében azonban szerencsére erről szó sincs!
A megállapítás olyannyira igaz, hogy már itt a cikk elején kijelenthetjük: a franchise eddigi legjobb és legösszetettebb története fogad minket a játék betöltését követően, ami azért megdöbbentő, mert sem az első, sem a második rész nem tudott maradandót alkotni ezen a téren. Nyilván a Borderlands: The Pre-Sequel esetében sem kell szerepjátékok magasságába emelkedő, összetett és fordulatos cselekményt várni, de mivel a történet az első és a második epizód eseményeit hivatott összekötni egymással, elengedhetetlen volt az alaposság a Gearbox részéről. Ennek megfelelően a szereplők egy küldetés előtt már nem csak elmondják nekünk, hogy hová kell mennünk, illetve ott mit kell tennünk, hanem a miértekre is azonnal válaszolnak majd.
Ezzel nem csak alaposabb és összetettebb lett a történetvezetés, hanem még az egyes karaktereket is jobban megismerhetjük, akik között rengeteg ismerős arc is felbukkan majd. A választható harcosok között ezúttal is négy különböző jellemmel, képességfával, illetve sajátossággal rendelkező figurát találunk, azonban Athena, Nisha és Wilhelm mellett fontos kiemelni Claptrapot, a bohókás kis robotot, aki a korábbi részekben mindig mosolyt csalt arcunkra, és most sem lesz ez másként. A fejlesztők ugyanis hiába próbálták meg vérmes és kemény harcosként beállítani a masinát, ha őt választjuk a nagy kalandra, akkor garantáltan a kampány végéig a hasunkat fogjuk majd a nevetéstől.
Claptrap ugyanis elképesztően kiszámíthatatlan, egyetlen gombnyomással képes például a levegőbe repíteni maga körül mindent, akár még saját csapattársait is, folyamatos humora miatt – ami egyébiránt a teljes játékra is igaz – azonban mégsem lehet haragudni rá. Noha a többi karakternek is megvan a saját egyénisége, a The Secret Armory of General Knoxx DLC-ből ismert Athenát például biztosan sokan zárják még a szívükbe, de azzal, hogy a kis robotot irányíthatóvá tették, szó szerint új színt csempésztek a játékba.
A Borderlands: The Pre-Sequel történetének egy jelentős része Pandora egyik holdján, az Elpisen játszódik, ami az új jövevények mellett szintén képes rengeteg újdonsággal szolgálni a játékosok számára. Bizonyára sokan hiányolják majd a második rész változatos pályáit – hiszen valljuk be, Elpis egy igencsak unalmas és steril környék –, de az érdekes történet, valamint a töménytelen mennyiségű főbb tennivaló mellett a változatos mellékküldetések feledtetni tudják velünk ezt a problémát. Nem szabad elmenni továbbá szó nélkül a bolygó sajátosságaiból fakadó játékmenetbeli újdonságok mellett sem. Ilyen például a súlytalanság, vagy a folyamatos oxigénszükséglet, hogy csak a két legfontosabbat emeljük ki a sok közül.
A súlytalanság miatt például nem csak hatalmasakat ugrálhatunk, hanem bizonyos területeken arra is ügyelnünk kell majd, hogy a zsákmányt időben bezsebelhessük, és ne lebegjen el a szemünk elől, míg az oxigén több feladatot is betölt, így a külső területeken nem csak életben maradásunkat szolgálja, hanem életerőt is generál, de feléleszthetjük vele társainkat, sőt mi több, jetpackként is alkalmazhatjuk. Természetesen a Borderlands: The Pre-Sequelből sem hiányoznak a sorozat jellegzetességeinek tekinthető járművek, valamint fegyverek, amelyek fontos elemei lesznek az óriási harcoknak.
Akárcsak a korábbi részekben, úgy ezúttal is tonnányi különféle pisztoly, puska és egyéb, összecsapáshoz felhasználható alkalmatosság vár majd ránk – abszolút újdonságokként elérhetővé váltak a lézerfegyverek –, amelyeket kombinálhatunk és fejleszthetünk, akárcsak saját karakterünket. Utóbbi esetben mind a képességfák, mind a fejlődés menete, valamint formája is megmaradt a régiben, de apró újításokkal és finomhangolásokkal szintén találkozhatunk majd, amelyek színesebbé varázsolták az összképet.
Akárcsak azonban a korábbi részek, úgy a harmadik Borderlands is inkább kooperatív módban mutatja majd meg igazi erejét! Ez nem jelenti azt, hogy egyedül ne élveznénk a kampány felgöngyölítését, de sokkal nagyobb örömet okoz majd együtt az új területek felfedezése, valamint a változatos ellenfelek legyőzése, hogy a boss-harcokról ne is beszéljünk. A játékot ugyanis a történetben felfedezhető bődületes fricskák mellett úgy alkották meg a fejlesztők, hogy a kooperatív módban minden egyes karakter fontosnak érezhesse magát, ezáltal mindannyian rendelkeznek olyan képességgel, ami segítheti a többieket az előbbre jutásban.
Sőt mi több, nem csak a szintkülönbségek, hanem az sem számít majd, ha többen is szeretnének ugyanazzal a hőssel kalandozni, így egyszerre akár négy Claptrap is nekilódulhat a kampánynak, noha ez garantáltan olyan élmény lesz, mintha egy gyógyszerekből kifogyott bolondok házába csöppentünk volna. Összességében tehát kijelenthető, hogy a Borderlands: The Pre-Sequel egy, a második epizód vázára felhúzott videojáték lett, ami rendelkezik annyi újdonsággal, hogy egy új felvonásként tekinthessünk rá, de valóban nincs benne annyi potenciál, amiért egy valódi harmadik résznek nevezhetnénk.
Grafika:
Amennyiben ugyanis a Gearbox a Borderlands 3 címet adja a végeredménynek, biztosan sokan felháborodnak a küllemen is, ami bár még mindig stílusos, de modernnek már egyáltalán nem nevezhető. Az Unreal Engine 3 által megrajzolt képregényes cell-shaded grafika ugyanis az első rész esetében óriási újdonságnak számított, és míg a második felvonásban egy színes sajátossággá vált, addig harmadjára már inkább egy zsákutcának tekinthető, amiből nehéz lesz továbblépniük az alkotóknak. A játék megjelenése ugyanis szürke, elmaradott, és hemzseg az alacsony felbontású textúráktól, noha igazán nagy negatívumként ezt mégsem lehetne felróni, hiszen egyrészt megmaradt a különleges stílus és az alacsony gépigény, másrészt pedig nem egy mellékszáltól vártuk a generációváltást ezen a téren. A pontlevonást indokolja továbbá, hogy a játékban nagyon sok a grafikai bug, aminek hála tereptárgyakba beakadó vagy azokon akadálytalanul átgázoló ellenfelek tucatjaival találkozhatunk majd a kampányban.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mind a kezelőfelület, mind az irányíthatóság terén a sorozat korábbi epizódjaiból megörökölt sajátosságok bukkannak fel a játékban. Ez pozitívum és negatívum is egyben, hiszen a rajongóknak nem kell újra beletanulniuk az irányításba, ellenben a fejlesztők sem vették a fáradságot arra, hogy javítsanak olyan problémákon, mint például a járművek vezethetősége, vagy a kicsit átláthatatlan képességfa.
Játszhatóság:
A Borderlands: The Pre-Sequel egyik legnagyobb pozitívuma, hogy egyedül is legalább 15-20 órát kihozhatunk majd a kampányból, de mivel a Gearbox a kooperatív élményekre élezte ki az egész játékot, illetve már most tudjuk, hogy tonnányi DLC megjelenése várható hozzá a későbbiekben, ezért a szavatosság nem napokban, hanem hetekben és hónapokban mérhető.
Intelligencia, nehézség: Már a sorozat korábbi epizódjai sem remekeltek a mesterséges intelligencia, valamint a nehézség terén, azonban sajnos a Borderlands: The Pre-Sequeltől sem várhatunk komolyabb előrelépést. Noha a programozott értelem az esetek többségében jól teljesít – az ellenfelek gyakran keresnek fedezéket, gyógyítják magukat –, de képtelenek meglepetést okozni, illetve az esetek nagy részében számbeli fölényükre alapoznak. Sokkal sarkalatosabb pont a nehézség, ami elképesztően hullámzónak tekinthető, és ezt legfőképpen a főellenfelekkel szemben vívott harcok során tapasztalhatjuk meg a leginkább. Vannak például olyan bestiák, amelyek csak vért izzadva győzhetők le, míg másokhoz elég egy bizonyos karakter különleges képességét alkalmazni, és néhány másodperc alatt túllendülhetünk a problémán.
Hangok, zene: A hangok, az effektek és a zenék semmi kiemelkedőt sem képesek nyújtani a játékban, ellenben a szinkronok gyakran annyira életszerűvé tesznek egy-egy karaktert, hogy ennek köszönhetően még jobban bele tudjuk élni magunkat a történetbe.
Összegzés: Aki attól félt korábban, hogy a Borderlands: The Pre-Sequel nem lesz több, mint a második rész alaposan felhizlalt kiegészítője, az megnyugodhat, hiszen a Gearbox ennél sokkal többet kihozott belőle. A történet, a humor és a karakterek szempontjából például a sorozat eddigi legjobb epizódja lett, és bár a korábbi részek gyermekbetegségeit nem tudta levetkőzni, az élmény és a szavatosság szempontjából a játék képes felvenni a versenyt az eddigi részekkel. Ha te is imádtad a franchise első két tagját, és szeretnél egy igazán különleges, mondhatni páratlan kooperatív élményt, a harmadik Borderlands neked sem hiányozhat a gyűjteményedből!
Fejlesztő: Gearbox Software
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Celeron E1600 Dual-Core 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4600+ processzor, Nvidia GeForce 8500 GT vagy ATI Radeon HD 2600 XT grafikus kártya, 2 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6400 2,13 GHz-es vagy AMD Athlon II X3 440 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Borderlands, Borderlands 2
Kategória: FPS
Egy teljes értékű, újdonságokkal bőségesen felvértezett harmadik epizód helyett a Gearbox egy mellékszállal gazdagította a Borderlands-sorozatot, ami ennek ellenére is ugyanolyan szórakoztatóra sikerült, mint az eddigi két rész! Játéktesztünkből kiderül, hogy milyen lett a Borderlands: The Pre-Sequel!
Amikor a Gearbox a kétezres évek végén elhatározta, hogy a Brothers in Arms folytatása helyett inkább egy vadonatúj franchise elindításába öli energiáit, a rajongók többsége – a megjelenésig – nem díjazta az ötletet. Amikor aztán kiderült, hogy az említett világháborús sorozat is szakít hagyományaival, ezáltal egy kooperatív módra kiélezett agyatlan akciójátékká alakul át, már nem is hangzott olyan rosszul a Borderlands koncepciója, amelynek első része akkor már a boltok polcain volt, és kellemes sikereket hozott a fejlesztők számára. Gyermekbetegségei és kezdeti nehézségei természetesen akadtak, de a hirtelen jött népszerűség miatt 2012-ben már jött is a folytatás, aminek sikerült biztosítania a játék pozícióját a színtéren.
A népszerűség és a jó eladások már az első napokban borítékolhatók lettek, hiszen ilyen őrült, humoros és különc kooperatív élményt korábban még talán egyetlen FPS sem kínált. Éppen ezért szinte már a megjelenéskor tudtuk, hogy belátható időn belül egy harmadik résszel is gazdagodik majd a Gearbox sorozata, és bár nemrégiben megérkezett egy újabb epizód, az még nem egy teljes értékű folytatás lett, hanem mindössze egy mellékszál, amit kétkedve fogadtak a játékosok, hiszen az efféle kikacsintások többségét csak ritkán lehetne többnek nevezni egy felhizlalt letölthető tartalomnál. A Borderlands: The Pre-Sequel esetében azonban szerencsére erről szó sincs!
A megállapítás olyannyira igaz, hogy már itt a cikk elején kijelenthetjük: a franchise eddigi legjobb és legösszetettebb története fogad minket a játék betöltését követően, ami azért megdöbbentő, mert sem az első, sem a második rész nem tudott maradandót alkotni ezen a téren. Nyilván a Borderlands: The Pre-Sequel esetében sem kell szerepjátékok magasságába emelkedő, összetett és fordulatos cselekményt várni, de mivel a történet az első és a második epizód eseményeit hivatott összekötni egymással, elengedhetetlen volt az alaposság a Gearbox részéről. Ennek megfelelően a szereplők egy küldetés előtt már nem csak elmondják nekünk, hogy hová kell mennünk, illetve ott mit kell tennünk, hanem a miértekre is azonnal válaszolnak majd.
Ezzel nem csak alaposabb és összetettebb lett a történetvezetés, hanem még az egyes karaktereket is jobban megismerhetjük, akik között rengeteg ismerős arc is felbukkan majd. A választható harcosok között ezúttal is négy különböző jellemmel, képességfával, illetve sajátossággal rendelkező figurát találunk, azonban Athena, Nisha és Wilhelm mellett fontos kiemelni Claptrapot, a bohókás kis robotot, aki a korábbi részekben mindig mosolyt csalt arcunkra, és most sem lesz ez másként. A fejlesztők ugyanis hiába próbálták meg vérmes és kemény harcosként beállítani a masinát, ha őt választjuk a nagy kalandra, akkor garantáltan a kampány végéig a hasunkat fogjuk majd a nevetéstől.
Claptrap ugyanis elképesztően kiszámíthatatlan, egyetlen gombnyomással képes például a levegőbe repíteni maga körül mindent, akár még saját csapattársait is, folyamatos humora miatt – ami egyébiránt a teljes játékra is igaz – azonban mégsem lehet haragudni rá. Noha a többi karakternek is megvan a saját egyénisége, a The Secret Armory of General Knoxx DLC-ből ismert Athenát például biztosan sokan zárják még a szívükbe, de azzal, hogy a kis robotot irányíthatóvá tették, szó szerint új színt csempésztek a játékba.
A Borderlands: The Pre-Sequel történetének egy jelentős része Pandora egyik holdján, az Elpisen játszódik, ami az új jövevények mellett szintén képes rengeteg újdonsággal szolgálni a játékosok számára. Bizonyára sokan hiányolják majd a második rész változatos pályáit – hiszen valljuk be, Elpis egy igencsak unalmas és steril környék –, de az érdekes történet, valamint a töménytelen mennyiségű főbb tennivaló mellett a változatos mellékküldetések feledtetni tudják velünk ezt a problémát. Nem szabad elmenni továbbá szó nélkül a bolygó sajátosságaiból fakadó játékmenetbeli újdonságok mellett sem. Ilyen például a súlytalanság, vagy a folyamatos oxigénszükséglet, hogy csak a két legfontosabbat emeljük ki a sok közül.
A súlytalanság miatt például nem csak hatalmasakat ugrálhatunk, hanem bizonyos területeken arra is ügyelnünk kell majd, hogy a zsákmányt időben bezsebelhessük, és ne lebegjen el a szemünk elől, míg az oxigén több feladatot is betölt, így a külső területeken nem csak életben maradásunkat szolgálja, hanem életerőt is generál, de feléleszthetjük vele társainkat, sőt mi több, jetpackként is alkalmazhatjuk. Természetesen a Borderlands: The Pre-Sequelből sem hiányoznak a sorozat jellegzetességeinek tekinthető járművek, valamint fegyverek, amelyek fontos elemei lesznek az óriási harcoknak.
Akárcsak a korábbi részekben, úgy ezúttal is tonnányi különféle pisztoly, puska és egyéb, összecsapáshoz felhasználható alkalmatosság vár majd ránk – abszolút újdonságokként elérhetővé váltak a lézerfegyverek –, amelyeket kombinálhatunk és fejleszthetünk, akárcsak saját karakterünket. Utóbbi esetben mind a képességfák, mind a fejlődés menete, valamint formája is megmaradt a régiben, de apró újításokkal és finomhangolásokkal szintén találkozhatunk majd, amelyek színesebbé varázsolták az összképet.
Akárcsak azonban a korábbi részek, úgy a harmadik Borderlands is inkább kooperatív módban mutatja majd meg igazi erejét! Ez nem jelenti azt, hogy egyedül ne élveznénk a kampány felgöngyölítését, de sokkal nagyobb örömet okoz majd együtt az új területek felfedezése, valamint a változatos ellenfelek legyőzése, hogy a boss-harcokról ne is beszéljünk. A játékot ugyanis a történetben felfedezhető bődületes fricskák mellett úgy alkották meg a fejlesztők, hogy a kooperatív módban minden egyes karakter fontosnak érezhesse magát, ezáltal mindannyian rendelkeznek olyan képességgel, ami segítheti a többieket az előbbre jutásban.
Sőt mi több, nem csak a szintkülönbségek, hanem az sem számít majd, ha többen is szeretnének ugyanazzal a hőssel kalandozni, így egyszerre akár négy Claptrap is nekilódulhat a kampánynak, noha ez garantáltan olyan élmény lesz, mintha egy gyógyszerekből kifogyott bolondok házába csöppentünk volna. Összességében tehát kijelenthető, hogy a Borderlands: The Pre-Sequel egy, a második epizód vázára felhúzott videojáték lett, ami rendelkezik annyi újdonsággal, hogy egy új felvonásként tekinthessünk rá, de valóban nincs benne annyi potenciál, amiért egy valódi harmadik résznek nevezhetnénk.
Grafika:
Amennyiben ugyanis a Gearbox a Borderlands 3 címet adja a végeredménynek, biztosan sokan felháborodnak a küllemen is, ami bár még mindig stílusos, de modernnek már egyáltalán nem nevezhető. Az Unreal Engine 3 által megrajzolt képregényes cell-shaded grafika ugyanis az első rész esetében óriási újdonságnak számított, és míg a második felvonásban egy színes sajátossággá vált, addig harmadjára már inkább egy zsákutcának tekinthető, amiből nehéz lesz továbblépniük az alkotóknak. A játék megjelenése ugyanis szürke, elmaradott, és hemzseg az alacsony felbontású textúráktól, noha igazán nagy negatívumként ezt mégsem lehetne felróni, hiszen egyrészt megmaradt a különleges stílus és az alacsony gépigény, másrészt pedig nem egy mellékszáltól vártuk a generációváltást ezen a téren. A pontlevonást indokolja továbbá, hogy a játékban nagyon sok a grafikai bug, aminek hála tereptárgyakba beakadó vagy azokon akadálytalanul átgázoló ellenfelek tucatjaival találkozhatunk majd a kampányban.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mind a kezelőfelület, mind az irányíthatóság terén a sorozat korábbi epizódjaiból megörökölt sajátosságok bukkannak fel a játékban. Ez pozitívum és negatívum is egyben, hiszen a rajongóknak nem kell újra beletanulniuk az irányításba, ellenben a fejlesztők sem vették a fáradságot arra, hogy javítsanak olyan problémákon, mint például a járművek vezethetősége, vagy a kicsit átláthatatlan képességfa.Játszhatóság:
A Borderlands: The Pre-Sequel egyik legnagyobb pozitívuma, hogy egyedül is legalább 15-20 órát kihozhatunk majd a kampányból, de mivel a Gearbox a kooperatív élményekre élezte ki az egész játékot, illetve már most tudjuk, hogy tonnányi DLC megjelenése várható hozzá a későbbiekben, ezért a szavatosság nem napokban, hanem hetekben és hónapokban mérhető.
Intelligencia, nehézség:
Már a sorozat korábbi epizódjai sem remekeltek a mesterséges intelligencia, valamint a nehézség terén, azonban sajnos a Borderlands: The Pre-Sequeltől sem várhatunk komolyabb előrelépést. Noha a programozott értelem az esetek többségében jól teljesít – az ellenfelek gyakran keresnek fedezéket, gyógyítják magukat –, de képtelenek meglepetést okozni, illetve az esetek nagy részében számbeli fölényükre alapoznak. Sokkal sarkalatosabb pont a nehézség, ami elképesztően hullámzónak tekinthető, és ezt legfőképpen a főellenfelekkel szemben vívott harcok során tapasztalhatjuk meg a leginkább. Vannak például olyan bestiák, amelyek csak vért izzadva győzhetők le, míg másokhoz elég egy bizonyos karakter különleges képességét alkalmazni, és néhány másodperc alatt túllendülhetünk a problémán.
Hangok, zene:
A hangok, az effektek és a zenék semmi kiemelkedőt sem képesek nyújtani a játékban, ellenben a szinkronok gyakran annyira életszerűvé tesznek egy-egy karaktert, hogy ennek köszönhetően még jobban bele tudjuk élni magunkat a történetbe.Összegzés:
Aki attól félt korábban, hogy a Borderlands: The Pre-Sequel nem lesz több, mint a második rész alaposan felhizlalt kiegészítője, az megnyugodhat, hiszen a Gearbox ennél sokkal többet kihozott belőle. A történet, a humor és a karakterek szempontjából például a sorozat eddigi legjobb epizódja lett, és bár a korábbi részek gyermekbetegségeit nem tudta levetkőzni, az élmény és a szavatosság szempontjából a játék képes felvenni a versenyt az eddigi részekkel. Ha te is imádtad a franchise első két tagját, és szeretnél egy igazán különleges, mondhatni páratlan kooperatív élményt, a harmadik Borderlands neked sem hiányozhat a gyűjteményedből!