Szekeres Viktor
John Wick - Az év akciófilmje?
Keanu Reeves egy ideje csak szemetet tett le az asztalra, így nagy volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy a semmiből feltűnő John Wick milyen jól sikerült.
Hogy tetszett a John Wick?
Keanu Reeves sosem volt különösebben elismert színész, a Mátrix idején szerzett sztárstátuszát is hamar levedlette. Igaz, olykor rábíztak egy-egy nagyobb filmet, amiben húzónév lehetett, de a nagyobb sikerek jobbára elkerülték. Ez kiváltképp igaz volt az elmúlt évekre, amikor nem egy filmje jóformán csak lakossági forgalmazásban jelent meg, elkerülve a mozikat. Éppen ezért volt kellemes meglepetés pár hónapja a John Wick előzetese, mely azonnal beindította a közönséget, s szerencsére magában a filmben sem kellett csalódnunk.
In medias res kezdünk (valójában ennek a kunsztnak nincs sok funkciója), egy férfi kászálódik ki egy kocsironcsból, hogy mobilján a felesége arcát nézve csendben meghaljon. Ezt követően ugrunk pár napot visszafele az időben és megismerjük John Wicket, aki kedvesét gyászolja s eközben összetűzésbe keveredik pár orosz gengszterrel. Utóbbiak hatalmas hibát követnek el azzal, hogy magukra haragították főhősünket, ugyanis az öklével és egy közel sem szerény lőfegyver-arzenállal megpróbálja ledarálja az egész maffiát.
A szavak nélkül, pár snittel felvázolt kezdés nagyon jól megteremti a hangulatot, megalapozza a sztorit - igaz a főhősről nem tudunk meg sok mindent. A kép lassacskán persze vele kapcsolatban is összeáll, sőt, mások elbeszéléseiből, a történet előrehaladtával kirajzolódik előttünk egy olyan személyiség, ami már-már mitikus lénynek tűnhet az őt ismerők szavai alapján. Később a gyakorlatban is láthatjuk, hogy miért használnak vele kapcsolatban szuperlatívuszokat.
A John Wick alapjában véve egy erősnek szánt érzelmi töltettel, igaz vékony sztorival rendelkező akciómozi rengeteg hullával, tele cool pillanatokkal és nagyon működőképes, jópofa humorral. Az egyik erőssége a remekül felvázolt (al)világ, középpontjában a bűnözők szállodájával és a gengszterek közötti viszonyrendszerrel. Az pedig már csak hab a tortán, hogy ezt a miliőt jellegzetes és emlékezetes figurákkal töltötték fel.
A John Wick nagyon jól sikerült. Tipikusan olyan film, amiről lerí, hogy a készítőknek sokat jelentett, hogy odafigyeléssel és az özönvér ellenére is lélekkel készült. (Egy korábban vezető kaszkadőrként dolgozó filmes és kollégájának első munkájáról van szó.) Nem biztos, hogy mindenkinél hivatkozási alap lesz, de a maga minimalista stílusával a többségnek nem fog csalódást okozni.
In medias res kezdünk (valójában ennek a kunsztnak nincs sok funkciója), egy férfi kászálódik ki egy kocsironcsból, hogy mobilján a felesége arcát nézve csendben meghaljon. Ezt követően ugrunk pár napot visszafele az időben és megismerjük John Wicket, aki kedvesét gyászolja s eközben összetűzésbe keveredik pár orosz gengszterrel. Utóbbiak hatalmas hibát követnek el azzal, hogy magukra haragították főhősünket, ugyanis az öklével és egy közel sem szerény lőfegyver-arzenállal megpróbálja ledarálja az egész maffiát.
A szavak nélkül, pár snittel felvázolt kezdés nagyon jól megteremti a hangulatot, megalapozza a sztorit - igaz a főhősről nem tudunk meg sok mindent. A kép lassacskán persze vele kapcsolatban is összeáll, sőt, mások elbeszéléseiből, a történet előrehaladtával kirajzolódik előttünk egy olyan személyiség, ami már-már mitikus lénynek tűnhet az őt ismerők szavai alapján. Később a gyakorlatban is láthatjuk, hogy miért használnak vele kapcsolatban szuperlatívuszokat.
A John Wick alapjában véve egy erősnek szánt érzelmi töltettel, igaz vékony sztorival rendelkező akciómozi rengeteg hullával, tele cool pillanatokkal és nagyon működőképes, jópofa humorral. Az egyik erőssége a remekül felvázolt (al)világ, középpontjában a bűnözők szállodájával és a gengszterek közötti viszonyrendszerrel. Az pedig már csak hab a tortán, hogy ezt a miliőt jellegzetes és emlékezetes figurákkal töltötték fel.
A John Wick nagyon jól sikerült. Tipikusan olyan film, amiről lerí, hogy a készítőknek sokat jelentett, hogy odafigyeléssel és az özönvér ellenére is lélekkel készült. (Egy korábban vezető kaszkadőrként dolgozó filmes és kollégájának első munkájáról van szó.) Nem biztos, hogy mindenkinél hivatkozási alap lesz, de a maga minimalista stílusával a többségnek nem fog csalódást okozni.
|
John Wick
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 96 perc, 2014 18 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Chad Stahelski forgatókönyvíró: Derek Kolstad zeneszerző: Tyler Bates, Joel J. Richard operatőr: Jonathan Sela producer: Basil Iwanyk, David Leitch, Eva Longoria Parker, Chad Stahelski Keanu Reeves (John Wick) Michael Nyqvist (Viggo Tarasov) Alfie Allen (Iosef Tarasov) Willem Dafoe (Marcus) Adrianne Palicki (Perkins) John Leguizamo (Aureilo) Bridget Moynahan (Helen) Ian McShane (Winston) Lance Reddick (Charon) |
