SG.hu
Sacred 3
Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: Keen Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium D 945 3,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 6000+ processzor, Nvidia GeForce GT 610 vagy ATI Radeon HD 5570 grafikus kártya, 2 GB RAM, 18 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4430 3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 900 processzor, Nvidia GeForce GT 640 vagy ATI Radeon HD 6770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 18 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Diablo III, Sacred 2
Kategória: akció-szerepjáték
Egy új fejlesztőcsapat készítette el a Sacred-sorozat harmadik epizódját, aminek köszönhetően most újdonságok egész sorával kell megbarátkozniuk a régi rajongóknak. Játéktesztünkből kiderül, hogy mindez előnyére vagy inkább hátrányára vált-e a végeredménynek!
Az Ascaron Entertainment fejlesztői a kétezres évek közepén nem titkoltan azért álmodták meg a Sacred-sorozatot, hogy tökéletes pótlékkal szolgáljanak azoknak a játékosoknak, akik már akkor türelmetlenül várták a Diablo III érkezését. A német csapatnak sikerült is megalkotnia egy olyan kissé klisés, ám mégis szerethető fantáziavilágot, ami a valós idejű akciók, a szabadon felfedezhető területek, valamint a szerepjátékos elemek miatt azonnal rajongók tömegeit vonzotta magához. A hirtelen jött sikert néhány éven belül meg is tudták ismételni a Sacred 2: Fallen Angel által, aminek ugyan még mindig akadtak hiányosságai, de az izometrikus nézetű akció-szerepjátékok kedvelői az ínséges időkre való tekintettel mégis megkedvelték a végeredményt.
Éppen emiatt nem értettük, amikor 2009-ben befutott a rossz hír, hogy az Ascaron Entertainment sajnos bezárja kapuit, a franchise jogai pedig a Deep Silver csapatához kerülnek. Noha az említett kiadó általában jól bánik az ölükbe pottyant lehetőségekkel, a Sacred-sorozat esetében azonban egy kicsit talán mégis mellényúltak. Annak ugyanis örültek a rajongók, hogy a csapat megrendelte a folytatást, annak viszont már kevésbé, hogy a fejlesztést a Keen Games csapatára bízták.
A brigádnak ugyanis bár volt néhány emlékezetes megmozdulása a múltban – például az Anno 1701 vagy a Secret Files Tunguska –, azonban leginkább filmadaptációikkal (G-Force) és gyerekeknek szóló alkotásaikkal (Pumukli-játék) hívták fel magukra a figyelmet. Összességében tehát kijelenthető, hogy ilyen komoly megbízást még nem kapott a múltban a kérdéses csapat, így félő volt, hogy nem tudnak megbirkózni a feladattal és a felelősséggel. Félelmeink pedig sajnos beigazolódtak, hiszen a Sacred 3 sajnos már csak nyomokban tartalmazza mindazt, amiért a korábbi epizódokat annyira szerettük.
Márpedig a történet alapján komoly okunk volt reménykedni abban, hogy a játék egy epikus kalanddal ajándékoz meg minket, Lord Zane, avagy az Ashen Birodalom rettegett uralkodója ugyanis elhatározza, hogy meghódítja magának egész Ancariát, amihez meg kell szereznie egy ősi ereklyét. Néhány bátor harcos azonban megesküszik, hogy bármilyen árat is kell fizetniük érte, de megakadályozzák a gonosz nagyurat céljának elérésében.
A cselekmény tehát nem díjnyertes, de tökéletes alapot szolgáltatna egy hatalmas kalandhoz, egy óriási, szabadon bejárható világhoz, milliónyi mellékküldetéshez és minden egyéb olyan kliséhez, ami a műfaj gyökereihez hozzátartozik. Sajnálatos módon azonban a Sacred 3 esetében mindezt elfelejthetjük, a sorozat legújabb része ugyanis már csak árnyéka annak, amit az Ascaron Entertainment sok-sok évvel ezelőtt megálmodott. A végeredmény ugyanis egy olyan elképesztően lineáris, pálya-alapú hack and slash akciójáték lett, ami egyrészt szinte teljes egészében mellőzi az RPG-elemeket, másrészt pedig szenved a temérdek hiányosságtól is.
Akárcsak a korábbi részeket, úgy természetesen a Sacred 3-at is karakterünk kiválasztásával kezdjük. A rendelkezésünkre álló felhozatal tagjai között általános különbségek vannak csupán, többüket pedig jól ismerhetjük már az előző felvonásból is, így túl sok meglepetés ezen a téren nem vár majd ránk. Noha a mai trendek megkövetelnék, a játékban teljes egészében elbúcsúzhatunk attól, hogy testre szabjuk hősünket, ami nem meglepő annak fényében, hogy még a klasszikus értelemben vett fejlődési rendszer is kikerült a játékból. Ezáltal bár minden egyes kaszt más és más tulajdonságokkal rendelkezik, sajnos a későbbiekben mégsem lehetünk hatással rájuk, mindössze meglévő képességeiket tehetjük erősebbé.
Szintlépés ugyan van, erre azonban mindössze azért lesz szükség, hogy megnyissuk az utat az újabb pályákra. Szabadon bejárható világ ugyanis nincs, mindössze nagyobbacska, ámde lineáris helyszínek, így a játék szó szerint kötélen rángat majd végig minket a kezdőpontból a célig. A fejlesztők természetesen úgy oldották meg a szintlépést, hogy a főküldetések mellett rendszeresen el kelljen végeznünk néhány mellékes feladatot is, amelyek többnyire új pályákon játszódnak, és általánosságban nem kell mást tennünk kivitelezésükhöz, mint túlélni az ellenséges hullámok támadásait.
A szabadságot, a felfedezést és a kalandozást tehát a Sacred 3-ban elfelejthetjük, mint ahogyan az összetett, képességekre és kombinált mozdulatokra épülő harcrendszert is. Ilyenről ugyanis lényegében nem is beszélhetünk a játékban, pláne amennyiben például a The Incredible Adventures of Van Helsing 2 összetett szisztémáját hozzuk fel példaként. A Keen Games alkotásában nem lesz más teendőnk, mint lekaszabolni mindent, ami csak az utunkba kerül. Nyilván karakterünktől függ, hogy ezt közelharcban, vagy inkább távolsági fegyverekkel kivitelezzük, de változatosabbá tehetjük az összecsapásokat hősünk két speciális képességével, amelyek ráadásul kombinálhatók is lesznek, ám még ez sem menti meg attól a játékot, hogy ne fulladjon unalomba már a második pályán.
Hiába a változatos ellenfelek, az izgalmasnak beállított boss-harcok, az interaktív – még a harcok során is felhasználható – pályaelemek, a Sacred 3 sajnos belefullad a kaszabolásba, illetve az egy kaptafára épülő feladatok tucatjaiba. Hiába gyűjthetünk továbbá a harcok során aranyat, valamint képességeink használatához szükséges varázsgömböket, utóbbiak automatikusan is visszatöltődnek, az aranyból pedig legfeljebb életerőt regeneráló italt vehetünk, de sem varázstárgyakra, sem újabb páncélokra vagy fegyverekre nem költhetjük el, mivel nem csak loot-rendszer nincs a játékban, de még az inventory is teljesen kimaradt belőle.
Ezáltal a végeredmény nem lett más, mint egy döntött felsőnézetből játszható, klisés hack and slash akciójáték, ami a kooperatív módnak köszönhetően ideig-óráig nagyszerű móka is, de mivel ott a Diablo III, ami stílusában mérföldekkel többet tud nyújtani a rajongóknak, ezért az új Sacred létjogosultsága erősen megkérdőjelezhető. Akárcsak az, hogy érdemes volt-e a terméknek ezt a nevet adni!
Grafika:
A játék sajnos a grafika terén sem vonultat fel túl sok emlékezetes pillanatot. Az összkép ugyan rendben van, viszont mivel a kamerakezelés fapadosra sikerült – ezáltal semmit sem vehetünk alaposabban górcső alá –, így nehéz átfogó képet adni arról, hogy milyen részletes megvalósítást kaptak a helyszínek vagy a karakterek. Ami ennek ellenére is határozottan kijelenthető, hogy a pályaszerkesztés, illetve a helyszínek változatossága meglehetősen unalmasra sikerült, és bár az összecsapások során hatalmas effektorgiában lehet részünk, az átvezetők alatt viszont csak kimerevített állóképek várnak ránk, ami szintén nem volt túl szerencsés választás a minőség és az összkép tekintetében.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A Sacred 3-ban a kezelőfelület és az irányítás esetében is az egyszerűség dominál, de a gyakran rossz kamerakezelés, illetve karakterünk terelgetésének hiányosságai rendszeresen okoznak kellemetlenségeket. Hősünket ugyanis billentyűzettel terelgetjük a pályákon, azonban az egérrel határozzuk meg, hogy merre nézzen, illetve kire, de sokkal inkább milyen irányban támadjon. Mindez egy összetett harcrendszer esetén talán még működne is, de mivel erről nem beszélhetünk, így inkább csak kellemetlenségek egész sorát szüli.
Játszhatóság: A játék története a bevezetést követően sajnos olyannyira háttérbe szorul, hogy nem is igazán találkozunk vele a későbbiekben, de az újdonságok tárháza is olyan minimálisra sikeredett, hogy egyedül már néhány óra után rá lehet unni a szüntelen kaszabolásra. Ha valaki barátai társaságában csap bele a harcokba, akkor a szavatosság természetesen napokban mérhető, de egy Diablo III mellett egyetlen olyan okot sem tud felvonultatni a Sacred 3, ami indokolttá tenné, hogy a rajongók inkább őt, és ne a Blizzard alkotását válasszák.
Intelligencia, nehézség: A nehézségi szint jól skálázható, azonban a mesterséges intelligencia minden esetben egyformán butának tekinthető. Ellenfeleink nem taktikáznak, nem hangolják össze támadásaikat, folyamatosan csak a túlerőre építenek, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy csakhamar ráunjunk a céltalan kaszabolásra.
Hangok, zene: A szinkronok összességében túl átlagosra sikerültek, és míg néhány túljátsszák hangjukat – mint például állandó segítőnk –, addig az átvezetők során unottan és érzéketlenül felmondott monológok egész sorával találkozunk.
Összegzés: A Sacred 3 összességében méltatlan lett arra, hogy a sorozat újabb tagjának tekintsük! Mindez különösen igaz azért is, mert a játékmenet szempontjából már csak minimális hasonlóságot fedezhetünk fel benne elődeivel, éppen ezért leginkább egy átlagos akciójátékként tekinthetünk rá, ami egyetlen olyan szerethető momentummal sem rendelkezik, ami kiemelné az átlagból. Ha kedveled a kooperatív módra kiélezett – ámde egyedül is játszható – izometrikus akciójátékokat, a Keen Games alkotása talán neked is okozhat néhány kellemes percet, de az idei felhozatalból a Diablo III első kiegészítője és a The Incredible Adventures of Van Helsing 2 magasan felülmúlták ezt a teljesítményt.
Fejlesztő: Keen Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium D 945 3,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 6000+ processzor, Nvidia GeForce GT 610 vagy ATI Radeon HD 5570 grafikus kártya, 2 GB RAM, 18 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4430 3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 900 processzor, Nvidia GeForce GT 640 vagy ATI Radeon HD 6770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 18 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Diablo III, Sacred 2
Kategória: akció-szerepjáték
Egy új fejlesztőcsapat készítette el a Sacred-sorozat harmadik epizódját, aminek köszönhetően most újdonságok egész sorával kell megbarátkozniuk a régi rajongóknak. Játéktesztünkből kiderül, hogy mindez előnyére vagy inkább hátrányára vált-e a végeredménynek!
Az Ascaron Entertainment fejlesztői a kétezres évek közepén nem titkoltan azért álmodták meg a Sacred-sorozatot, hogy tökéletes pótlékkal szolgáljanak azoknak a játékosoknak, akik már akkor türelmetlenül várták a Diablo III érkezését. A német csapatnak sikerült is megalkotnia egy olyan kissé klisés, ám mégis szerethető fantáziavilágot, ami a valós idejű akciók, a szabadon felfedezhető területek, valamint a szerepjátékos elemek miatt azonnal rajongók tömegeit vonzotta magához. A hirtelen jött sikert néhány éven belül meg is tudták ismételni a Sacred 2: Fallen Angel által, aminek ugyan még mindig akadtak hiányosságai, de az izometrikus nézetű akció-szerepjátékok kedvelői az ínséges időkre való tekintettel mégis megkedvelték a végeredményt.
Éppen emiatt nem értettük, amikor 2009-ben befutott a rossz hír, hogy az Ascaron Entertainment sajnos bezárja kapuit, a franchise jogai pedig a Deep Silver csapatához kerülnek. Noha az említett kiadó általában jól bánik az ölükbe pottyant lehetőségekkel, a Sacred-sorozat esetében azonban egy kicsit talán mégis mellényúltak. Annak ugyanis örültek a rajongók, hogy a csapat megrendelte a folytatást, annak viszont már kevésbé, hogy a fejlesztést a Keen Games csapatára bízták.
A brigádnak ugyanis bár volt néhány emlékezetes megmozdulása a múltban – például az Anno 1701 vagy a Secret Files Tunguska –, azonban leginkább filmadaptációikkal (G-Force) és gyerekeknek szóló alkotásaikkal (Pumukli-játék) hívták fel magukra a figyelmet. Összességében tehát kijelenthető, hogy ilyen komoly megbízást még nem kapott a múltban a kérdéses csapat, így félő volt, hogy nem tudnak megbirkózni a feladattal és a felelősséggel. Félelmeink pedig sajnos beigazolódtak, hiszen a Sacred 3 sajnos már csak nyomokban tartalmazza mindazt, amiért a korábbi epizódokat annyira szerettük.
Márpedig a történet alapján komoly okunk volt reménykedni abban, hogy a játék egy epikus kalanddal ajándékoz meg minket, Lord Zane, avagy az Ashen Birodalom rettegett uralkodója ugyanis elhatározza, hogy meghódítja magának egész Ancariát, amihez meg kell szereznie egy ősi ereklyét. Néhány bátor harcos azonban megesküszik, hogy bármilyen árat is kell fizetniük érte, de megakadályozzák a gonosz nagyurat céljának elérésében.
A cselekmény tehát nem díjnyertes, de tökéletes alapot szolgáltatna egy hatalmas kalandhoz, egy óriási, szabadon bejárható világhoz, milliónyi mellékküldetéshez és minden egyéb olyan kliséhez, ami a műfaj gyökereihez hozzátartozik. Sajnálatos módon azonban a Sacred 3 esetében mindezt elfelejthetjük, a sorozat legújabb része ugyanis már csak árnyéka annak, amit az Ascaron Entertainment sok-sok évvel ezelőtt megálmodott. A végeredmény ugyanis egy olyan elképesztően lineáris, pálya-alapú hack and slash akciójáték lett, ami egyrészt szinte teljes egészében mellőzi az RPG-elemeket, másrészt pedig szenved a temérdek hiányosságtól is.
Akárcsak a korábbi részeket, úgy természetesen a Sacred 3-at is karakterünk kiválasztásával kezdjük. A rendelkezésünkre álló felhozatal tagjai között általános különbségek vannak csupán, többüket pedig jól ismerhetjük már az előző felvonásból is, így túl sok meglepetés ezen a téren nem vár majd ránk. Noha a mai trendek megkövetelnék, a játékban teljes egészében elbúcsúzhatunk attól, hogy testre szabjuk hősünket, ami nem meglepő annak fényében, hogy még a klasszikus értelemben vett fejlődési rendszer is kikerült a játékból. Ezáltal bár minden egyes kaszt más és más tulajdonságokkal rendelkezik, sajnos a későbbiekben mégsem lehetünk hatással rájuk, mindössze meglévő képességeiket tehetjük erősebbé.
Szintlépés ugyan van, erre azonban mindössze azért lesz szükség, hogy megnyissuk az utat az újabb pályákra. Szabadon bejárható világ ugyanis nincs, mindössze nagyobbacska, ámde lineáris helyszínek, így a játék szó szerint kötélen rángat majd végig minket a kezdőpontból a célig. A fejlesztők természetesen úgy oldották meg a szintlépést, hogy a főküldetések mellett rendszeresen el kelljen végeznünk néhány mellékes feladatot is, amelyek többnyire új pályákon játszódnak, és általánosságban nem kell mást tennünk kivitelezésükhöz, mint túlélni az ellenséges hullámok támadásait.
A szabadságot, a felfedezést és a kalandozást tehát a Sacred 3-ban elfelejthetjük, mint ahogyan az összetett, képességekre és kombinált mozdulatokra épülő harcrendszert is. Ilyenről ugyanis lényegében nem is beszélhetünk a játékban, pláne amennyiben például a The Incredible Adventures of Van Helsing 2 összetett szisztémáját hozzuk fel példaként. A Keen Games alkotásában nem lesz más teendőnk, mint lekaszabolni mindent, ami csak az utunkba kerül. Nyilván karakterünktől függ, hogy ezt közelharcban, vagy inkább távolsági fegyverekkel kivitelezzük, de változatosabbá tehetjük az összecsapásokat hősünk két speciális képességével, amelyek ráadásul kombinálhatók is lesznek, ám még ez sem menti meg attól a játékot, hogy ne fulladjon unalomba már a második pályán.
Hiába a változatos ellenfelek, az izgalmasnak beállított boss-harcok, az interaktív – még a harcok során is felhasználható – pályaelemek, a Sacred 3 sajnos belefullad a kaszabolásba, illetve az egy kaptafára épülő feladatok tucatjaiba. Hiába gyűjthetünk továbbá a harcok során aranyat, valamint képességeink használatához szükséges varázsgömböket, utóbbiak automatikusan is visszatöltődnek, az aranyból pedig legfeljebb életerőt regeneráló italt vehetünk, de sem varázstárgyakra, sem újabb páncélokra vagy fegyverekre nem költhetjük el, mivel nem csak loot-rendszer nincs a játékban, de még az inventory is teljesen kimaradt belőle.
Ezáltal a végeredmény nem lett más, mint egy döntött felsőnézetből játszható, klisés hack and slash akciójáték, ami a kooperatív módnak köszönhetően ideig-óráig nagyszerű móka is, de mivel ott a Diablo III, ami stílusában mérföldekkel többet tud nyújtani a rajongóknak, ezért az új Sacred létjogosultsága erősen megkérdőjelezhető. Akárcsak az, hogy érdemes volt-e a terméknek ezt a nevet adni!
Grafika:
A játék sajnos a grafika terén sem vonultat fel túl sok emlékezetes pillanatot. Az összkép ugyan rendben van, viszont mivel a kamerakezelés fapadosra sikerült – ezáltal semmit sem vehetünk alaposabban górcső alá –, így nehéz átfogó képet adni arról, hogy milyen részletes megvalósítást kaptak a helyszínek vagy a karakterek. Ami ennek ellenére is határozottan kijelenthető, hogy a pályaszerkesztés, illetve a helyszínek változatossága meglehetősen unalmasra sikerült, és bár az összecsapások során hatalmas effektorgiában lehet részünk, az átvezetők alatt viszont csak kimerevített állóképek várnak ránk, ami szintén nem volt túl szerencsés választás a minőség és az összkép tekintetében.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Sacred 3-ban a kezelőfelület és az irányítás esetében is az egyszerűség dominál, de a gyakran rossz kamerakezelés, illetve karakterünk terelgetésének hiányosságai rendszeresen okoznak kellemetlenségeket. Hősünket ugyanis billentyűzettel terelgetjük a pályákon, azonban az egérrel határozzuk meg, hogy merre nézzen, illetve kire, de sokkal inkább milyen irányban támadjon. Mindez egy összetett harcrendszer esetén talán még működne is, de mivel erről nem beszélhetünk, így inkább csak kellemetlenségek egész sorát szüli.
Játszhatóság:
A játék története a bevezetést követően sajnos olyannyira háttérbe szorul, hogy nem is igazán találkozunk vele a későbbiekben, de az újdonságok tárháza is olyan minimálisra sikeredett, hogy egyedül már néhány óra után rá lehet unni a szüntelen kaszabolásra. Ha valaki barátai társaságában csap bele a harcokba, akkor a szavatosság természetesen napokban mérhető, de egy Diablo III mellett egyetlen olyan okot sem tud felvonultatni a Sacred 3, ami indokolttá tenné, hogy a rajongók inkább őt, és ne a Blizzard alkotását válasszák.
Intelligencia, nehézség:
A nehézségi szint jól skálázható, azonban a mesterséges intelligencia minden esetben egyformán butának tekinthető. Ellenfeleink nem taktikáznak, nem hangolják össze támadásaikat, folyamatosan csak a túlerőre építenek, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy csakhamar ráunjunk a céltalan kaszabolásra.
Hangok, zene:
A szinkronok összességében túl átlagosra sikerültek, és míg néhány túljátsszák hangjukat – mint például állandó segítőnk –, addig az átvezetők során unottan és érzéketlenül felmondott monológok egész sorával találkozunk.
Összegzés:
A Sacred 3 összességében méltatlan lett arra, hogy a sorozat újabb tagjának tekintsük! Mindez különösen igaz azért is, mert a játékmenet szempontjából már csak minimális hasonlóságot fedezhetünk fel benne elődeivel, éppen ezért leginkább egy átlagos akciójátékként tekinthetünk rá, ami egyetlen olyan szerethető momentummal sem rendelkezik, ami kiemelné az átlagból. Ha kedveled a kooperatív módra kiélezett – ámde egyedül is játszható – izometrikus akciójátékokat, a Keen Games alkotása talán neked is okozhat néhány kellemes percet, de az idei felhozatalból a Diablo III első kiegészítője és a The Incredible Adventures of Van Helsing 2 magasan felülmúlták ezt a teljesítményt.