Szekeres Viktor
Másnaposok szerencséje
Mit tennél, ha egy idegen helyen ébredve pénz és autó nélkül, egy miniruhában pár óra alatt a munkahelyedre kellene érned?
Ismét olyan magyar filmcímmel találkozhatunk, mely teljesen érthető módon megpróbál utalni egy másik, nagy sikerű alkotásra - és a bevételi adatok újfent bizonyították, hogy ennek nincs szemmel látható haszna. Arról nem is beszélve, hogy a Másnaposok szerencséje cím egyébként sem illik különösebben kritikánk tárgyára, még akkor sem, ha egy másnapos nőről szól (de nem ez a film lényege), akinek valóban nincs szerencséje.
Főhősünk egy helyi tévé hírbemondója, akinek lehetősége nyílik egy menőbb társasághoz átkerülni, jobb beosztásban. Balszerencséjére azonban csak egy átmulatott éjszaka után értesül arról, hogy várják őt a munkahelyén, ahol következő élő fellépése afféle állásinterjúként fog funkcionálni. A gond csak az, hogy egy idegen férfi lakásában, egy számára ismeretlen környéken ébred, pénz, telefon és autó nélkül - egy sárga miniruhában. És valahogy el kell jutnia a munkahelyére. Los Angeles pedig nem kis város.
A Másnaposok szerencséje is azon filmek közé tartozik, aminek az alapsztoriját egy mondatban le lehet írni, s a felvezetést követően tényleg ennek az olykor abszurdba hajló utazásnak a krónikája, mely lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetbe kényszeríti a főszereplő, Elizabeth Banks karakterét. És mindeközben Los Angeles kevésbé reflektorfényben lévő tájékait is megismerhetjük.
Az adja magát, hogy a műsorvezetőnőt mindenki prostituáltnak nézi öltözködése (vagy annak hiánya) miatt, de később nem csak rendőrökkel és gengszterekkel támad összetűzése, hanem még az utca hol jámbor, hol kevésbé kedves embereivel is. Azok a fránya előítéletek... Mindez azonban csak helyenként fergeteges és sokszor önismétlő (ugyanazok a fő humorforrások), holott az ember azt gondolná, hogy ez a szituáció igazi aranybányát kínál a filmeseknek.
A film tehát helyenként nagyon vicces lett - már csak az alapsztorinak köszönhetően, amely kezelésén a főhős részéről nem szabad fennakadni, hiszen nagyon erőltetett a szituáció kezelésének módja. A tempója sem az igazi a filmnek, s bár több emlékezetes mellékszereplő is akad a Másnaposok szerencséjében, az abszolút egyszemélyes komédia marad, így minden azon múlik, hogy a néző hogy áll Elizabeth Bankshez. Aki előzetesen is jól viszonyult hozzá (például mi!), illetve akit nem irritál, az hamar megkedvelheti az igencsak kétdimenziós karaktert, aki csak ide-odacsapódik börleszkszerűen. Akit viszont kicsit is idegesít, az poénok ide vagy oda, jobb, ha elfelejti ezt a komédiát.
Ismét olyan magyar filmcímmel találkozhatunk, mely teljesen érthető módon megpróbál utalni egy másik, nagy sikerű alkotásra - és a bevételi adatok újfent bizonyították, hogy ennek nincs szemmel látható haszna. Arról nem is beszélve, hogy a Másnaposok szerencséje cím egyébként sem illik különösebben kritikánk tárgyára, még akkor sem, ha egy másnapos nőről szól (de nem ez a film lényege), akinek valóban nincs szerencséje.
Főhősünk egy helyi tévé hírbemondója, akinek lehetősége nyílik egy menőbb társasághoz átkerülni, jobb beosztásban. Balszerencséjére azonban csak egy átmulatott éjszaka után értesül arról, hogy várják őt a munkahelyén, ahol következő élő fellépése afféle állásinterjúként fog funkcionálni. A gond csak az, hogy egy idegen férfi lakásában, egy számára ismeretlen környéken ébred, pénz, telefon és autó nélkül - egy sárga miniruhában. És valahogy el kell jutnia a munkahelyére. Los Angeles pedig nem kis város.
A Másnaposok szerencséje is azon filmek közé tartozik, aminek az alapsztoriját egy mondatban le lehet írni, s a felvezetést követően tényleg ennek az olykor abszurdba hajló utazásnak a krónikája, mely lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetbe kényszeríti a főszereplő, Elizabeth Banks karakterét. És mindeközben Los Angeles kevésbé reflektorfényben lévő tájékait is megismerhetjük.
Az adja magát, hogy a műsorvezetőnőt mindenki prostituáltnak nézi öltözködése (vagy annak hiánya) miatt, de később nem csak rendőrökkel és gengszterekkel támad összetűzése, hanem még az utca hol jámbor, hol kevésbé kedves embereivel is. Azok a fránya előítéletek... Mindez azonban csak helyenként fergeteges és sokszor önismétlő (ugyanazok a fő humorforrások), holott az ember azt gondolná, hogy ez a szituáció igazi aranybányát kínál a filmeseknek.
A film tehát helyenként nagyon vicces lett - már csak az alapsztorinak köszönhetően, amely kezelésén a főhős részéről nem szabad fennakadni, hiszen nagyon erőltetett a szituáció kezelésének módja. A tempója sem az igazi a filmnek, s bár több emlékezetes mellékszereplő is akad a Másnaposok szerencséjében, az abszolút egyszemélyes komédia marad, így minden azon múlik, hogy a néző hogy áll Elizabeth Bankshez. Aki előzetesen is jól viszonyult hozzá (például mi!), illetve akit nem irritál, az hamar megkedvelheti az igencsak kétdimenziós karaktert, aki csak ide-odacsapódik börleszkszerűen. Akit viszont kicsit is idegesít, az poénok ide vagy oda, jobb, ha elfelejti ezt a komédiát.
|
Másnaposok szerencséje (Walk of Shame)
színes, magyarul beszélő, amerikai komédia, 95 perc, 2014 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Steven Brill forgatókönyvíró: Steven Brill zeneszerző: John Debney operatőr: Jonathan Brown producer: Sidney Kimmel, Gary Lucchesi, Tom Rosenberg szereplők: Elizabeth Banks (Meghan Miles) James Marsden (Gordon) Gillian Jacobs (Rose) Sarah Wright (Denise) Ethan Suplee (Dave) Lawrence Gilliard Jr. (Scrilla) |
