SG.hu
Dark Souls II
Kiadó: Namco Bandai
Fejlesztő: From Software
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E8500 3,16 GHz-es vagy AMD Phenom II X2 555 Black Edition processzor, Nvidia GeForce 9600 GT vagy ATI Radeon HD 5870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 14 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 900e processzor, Nvidia GeForce GTX 750 vagy ATI Radeon HD 6870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 14 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Demon’s Souls, Darksiders II
Kategória: külsőnézetes akció
Megérkezett a világ legnehezebb videojátékának folytatása, ami pontosan ott folytatja a kitaposott utat, ahol közvetlen elődje megállt rajta. Játéktesztünkből kiderül, hogy milyen lett a Dark Souls II!
Amikor 2009-ben - Európában 2010-ben - megjelent a Demon’s Souls című videojáték, a From Software vélhetően még csak nem is sejtette, hogy az általuk megálmodott sötét fantáziavilággal, valamint a hozzá kapcsolt brutális nehézségű játékmenettel felvértezett alkotás mennyire sikeres lehet a rajongók körében. A piacon uralkodó trendek ugyanis az utóbbi években inkább az egyszerűség irányába kényszerítették a fejlesztőket, a nehéz, elgondolkodtató, illetve az átlagosnál nagyobb kihívást nyújtó művek száma pedig szinte nullára redukálódott, de ez nem jelentette azt, hogy ne lett volna rájuk kereslet.
A tokiói csapat volt azonban az egyetlen, akik felismerték ezt az igényt, így történhetett, hogy bár világszerte sok-sok kontroller törtek szét a játékosok a Demon’s Souls-szal töltött órák során, viszont a brutális nehézség miatt egyfajta elitista jelleg is körüllengte azokat a rajongókat, akik teljesítették a kampányt, de legalábbis képesek voltak életben maradni benne huzamosabb ideig. 2011-ben aztán megjelent a Dark Souls, ami a From Software alkotásának multiplatform folytatása volt, és egy kis késéssel ugyan, de PC-re is elérhetővé vált.
Konzolokon a kiemelkedő fogadtatás nem maradt el, a számítógépes rajongók azonban hiába szerették volna megkedvelni, a fejlesztők egy olyan gyatra portot készítettek, ami a megjelenéskor minden túlzás nélkül játszhatatlan volt. Hosszú hónapok kemény munkájával - és modkészítők segítségével - a Dark Souls végül PC-n is egyfajta kultuszjátékká nőtte ki magát, így egy komplett rajongótábor várta a folytatást, valamint azt is, hogy a programozók egy hibátlan átiratot készítsenek hozzá.
Hogy rögtön egy jó hírrel szolgáljunk: a From Software részben ugyan, de sikerrel vette az akadályokat, így míg a Dark Souls II PC-s változata mérföldekkel jobb lett elődjénél, addig sem a játékmenet, sem a körítés tekintetében nem számíthatunk hatalmas változásokra. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy akinek például korábban is a szó szerint brutális nehézségi szinttel volt problémája, az itt sem tud majd érvényesülni, a kalandok során ugyanis olyan általános lesz meghalni, mint például életerőnket újratölteni. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, a játéknak ugyanis van egy története is, ami nem túl meghatározó ugyan, de kellemes körítést nyújt számunkra a harcokhoz, illetve ahhoz, hogy érdemes legyen küzdeni, mindemellett pedig kitartani a végsőkig.
Röviden az alkotás kampánya egy olyan élőhalott főhős megpróbáltatásait meséli el, akinek egyetlen vágya, hogy megtörje átkát, és újra emberré válhasson. Drangleic földjén ugyanakkor saját gondjaink mellett számtalan egyéb probléma is vár ránk, amelyek során élőhalottak és különféle természetfeletti teremtmények százaival kell megküzdenünk ahhoz, hogy elérhessük célunkat. Kezdetben egyszerű utazók, egy választott kaszt átlagos képviselői leszünk, zonban ahogy haladunk előre, úgy válunk egyre jobb és erősebb harcosokká.
Fejlődésünk ellenére azonban egy percig sem érezhetjük magunkat biztonságban, így még egy fegyvertelen ellenfél is könnyedén elláthatja bajunkat, ha figyelmetlenek vagyunk, egy nagyobbacska boss fight során pedig nem csak erős fegyverek, páncélok és sok varázsital, hanem egy nagy adag szerencse is kell ahhoz, hogy kitartsunk a végsőkig.
A Dark Souls II műfaját tekintve semmit sem változott közvetlen elődjéhez képest, így újfent egy külsőnézetes, erőteljesen az akciókra koncentráló szerepjátékot kapunk a név alatt, amelyben már az első pillanatoktól kezdve óriási kihívások, valamint egy kissé lineáris játékmenet vár ránk. Tény, hogy az alkotásban minden eddiginél nagyobb területekkel találkozhatunk, azonban sem a történetben, sem a pályákon nem kell majd azon gondolkoznunk, hogy merre haladunk tovább. Lesznek ugyan mellékvágányokat is tartalmazó, komolyabb méretű helyszínek, de vezessen utunk akár erdőségeken keresztül, akár komor romok mentén, vagy földalatti útvesztőkben, összességében inkább a kiszámíthatatlanság lesz a jellemző.
Sajnálatos, hogy az ellenfelek tekintetében ez már nem igaz, hiszen a csatákat egyfajta ritmusossággal lehetne leírni, amelyre feltétlenül rá kell éreznünk ahhoz, hogy győzelmet arathassunk. Ez azonban gyakran többórányi játék után is okozhat problémákat, sőt mi több, amennyiben egyszerre több ellenfél támad ránk, a legjobb, ha inkább elszaladunk előlük, és egyenként hívjuk őket harcba. A Dark Souls II-ben a lerohanás és a megfontolatlanság ugyanis soha nem járható út! Akárcsak a klasszikus videojátékok esetében, úgy itt is szinte lehetetlen lesz elsőre teljesíteni a pályákat, így előbb inkább egyfajta felderítést végzünk, megjegyezzük az ellenfelek mennyiségét és összetételét, majd igyekszünk úgy taktikázni, hogy eljussunk a következő táborhelyig, ami biztosítja számunkra a továbbjutás kulcsát, hiszen a következő elhalálozáskor ott éledhetünk majd újjá.
A taktika egyébiránt meglehetősen relatív fogalom a Dark Souls II-ben, hiszen a harcok alatt inkább a szerencse és a ritmikusság dönt, ellenben az összecsapásokig vezető út során élhetünk stratégiai lépésekkel. Ez nem csak azt jelenti, hogy vásárolhatunk erősebb kardot és páncélt, illetve összeválogathatjuk a megfelelő varázstárgyakat - így baj esetén azonnal alkalmazni tudjuk őket -, hanem például azt is, hogy ellenfeleinket előbb távolról megpuhíthatjuk, elfuthatunk előlük, és inkább később, visszatérésünkkor csaphatunk le rájuk.
Ez is egy módja annak, hogy miként lehet érvényesülni a játékban, ahol elég egy rossz döntés, és máris kezdhetjük elölről az adott szakaszt. Ha ugyanis meghalunk, nem attól a pillanattól folytatjuk a kalandot, hanem az előző táborhelytől, így ismét végig kell verekednünk magunkat a korábban már elpusztított ellenfeleken is. Nagy probléma, hogy készleteink ilyenkor folyamatosan fogynak, ezenfelül pedig emberségünk is állandó csökkenésben van, ami nem csak kevesebb életerőt jelent, hanem azt is, hogy amennyiben eléri a nullát, a játék véget ér.
Szerencsére erre csak a legvégső esetben kerülhet sor, hiszen varázsitalokkal könnyedén egyensúlyba hozhatjuk emberi és élőhalott énünket. A Dark Souls II játéktere egyébiránt nyitott, így amennyiben elértük az egymástól igencsak távol elhelyezkedő táborhelyeket, akkor szabadon utazgathatunk az egyes helyszínek között, és csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire kívánunk belemerülni a nagyszerűen felépített világ felfedezésébe, hiszen a pályákon rengeteg mellékes feladat, ezzel egyetemben pedig nehezen megközelíthető helyszínek, felkutatható tárgyak és egyebek is várnak ránk.
Szó szerint oldalakat lehetne írni a Dark Souls II hangulatos univerzumáról, valamint a benne megtalálható lehetőségekről, hiszen a fentebb ismertetett játékmenetet sok-sok aprósággal egészítették ki az alkotók, ám az egyjátékos élmények mellett fontos kiemelni a kampány során ránk váró online lehetőségeket, amelyek szintén az első részen alapulnak, és igencsak feldobják az élményt. Ott van rögtön a kooperatív mód lehetősége, amivel korántsem válik könnyebbé a játék, azonban határozottan élvezetesebb lesz tőle minden kaland, de PvP-harcok és szövetségek is várnak ránk, amelyek közül utóbbi rengeteg előnnyel jár, ám még ettől sem lesz sétagalopp a végeredmény.
Grafika:
A Dark Souls II alighanem a grafika terén mutatja fel a legkisebb fejlődést elődjéhez képest, hiszen dacára a korábban látott csodaszép előzeteseknek, a végeredmény csak kicsit lett jobb, mint az átlag. A kiválóan felépített és rendkívül valószerű pályák, a lényegesen nagyobb területek, a szemkápráztató átvezető animációk, ezenfelül pedig az első részre egyáltalán nem jellemző optimalizáltság miatt azonban mégsem haragudhatunk rá igazán. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a PC-s változat ezúttal is csak egy port lett, így szinte hasonló küllem vár benne ránk, mint konzolokon, amit a magas gépigény egyáltalán nem indokol.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Dark Souls első része minden túlzás nélkül irányíthatatlan volt a megjelenéskor, így a folytatás tekintetében alapvető elvárásként élt a rajongókban, hogy ezen a téren ne legyen okuk panaszra. A From Software érezhetően mindent megpróbált, és bár ezen a téren is elképesztő javulást tapasztalhatunk az elődhöz mérten, billentyűzettel és egérrel azonban a Dark Souls II-t csak rendkívül nagy nehézségek árán irányíthatjuk, de gyakran még kontrollerrel is próbára teszi türelmünket a végeredmény. Különösen nagy szívfájdalom továbbá, amikor az irányítás és a kamerakezelés hiányosságaiból kifolyólag halálozunk el, hiszen a játék alapból sem kímél minket a nehézség tekintetében. Nem sikerült túl letisztultra továbbá a kezelőfelület sem, a betanítás hiánya miatt pedig ráadásként még a használatára is teljesen egyedül kell rájönnünk.
Játszhatóság:
A Dark Souls II - nehézségéből adódóan - legalább 30-50 órányi játékidővel kecsegtet, ami egy szerepjátékhoz mérten éppen megfelelő, azonban a szavatosságot számtalan módon növelhetjük. Egy újrajátszást ugyanis már a kampány is feltétlenül megérdemel - rengeteg extrát érhetünk így el, méghozzá egy külön játékmódban -, a különleges többjátékos élmények miatt pedig a fentebb említett játékidő könnyedén a kétszeresére is emelhető.
Intelligencia, nehézség: A nehézség és az intelligencia is sarkalatos pontok a Dark Souls II esetében, hiszen a játékban brutálisan erőszakosak és szívósak az ellenfelek, a végeredmény tehát ebből kifolyólag nagyon nehéz. Ezt azonban nem szabad negatívumként felfognunk, sokkal inkább egyfajta sajátosságként, hiszen már az előző részt is többek között ez emelte ki az átlagos akció-szerepjátékok mocsarából. Nagyobb probléma, hogy a nehézséget gyakran a játék hibái és hiányosságai fokozzák, így a rossz kamerakezelés, az irányítás vagy egy olyan bug, aminek köszönhetően például kieshetünk a harc lendületéből, illetve ritmikájából, és ha mindez pont egy főellenféllel való összetűzés során történik meg, akkor az könnyen egy életre elveheti a kedvünket a játéktól.
Hangok, zene: Mind a hangok, mind a zenék tekintetében az átlagosnál jobb teljesítményt hallhatunk a Dark Souls II-ben, de sem kiemelkedő dallamok, sem felsőkategóriás szinkronok nem kaptak benne helyet, holott főként az előbbivel még hatásosabbá tehették volna a fejlesztők a gyakran horrorfilmeket idéző, rendkívül hangulatos helyszíneket.
Összegzés: A Dark Souls II összességében minden téren hozza az első rész színvonalát, sőt bizonyos téren többet, szebbet és jobbat is nyújt annál. Rendkívül hangulatos pályái, sötét fantáziavilága, kiemelkedő nehézségi szintje és a fejlesztők régimódi hozzáállása határozottan egyedülálló, elitista alkotássá varázsolják a végeredményt, ami hiányosságai ellenére is rendelkezik egy olyan rejtett bájjal, ami képes felejthetetlen élményt nyújtani. Ha imádtad korábban az első részt, biztosan megszereted majd a folytatást is!
Fejlesztő: From Software
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E8500 3,16 GHz-es vagy AMD Phenom II X2 555 Black Edition processzor, Nvidia GeForce 9600 GT vagy ATI Radeon HD 5870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 14 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 900e processzor, Nvidia GeForce GTX 750 vagy ATI Radeon HD 6870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 14 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Demon’s Souls, Darksiders II
Kategória: külsőnézetes akció
Megérkezett a világ legnehezebb videojátékának folytatása, ami pontosan ott folytatja a kitaposott utat, ahol közvetlen elődje megállt rajta. Játéktesztünkből kiderül, hogy milyen lett a Dark Souls II!
Amikor 2009-ben - Európában 2010-ben - megjelent a Demon’s Souls című videojáték, a From Software vélhetően még csak nem is sejtette, hogy az általuk megálmodott sötét fantáziavilággal, valamint a hozzá kapcsolt brutális nehézségű játékmenettel felvértezett alkotás mennyire sikeres lehet a rajongók körében. A piacon uralkodó trendek ugyanis az utóbbi években inkább az egyszerűség irányába kényszerítették a fejlesztőket, a nehéz, elgondolkodtató, illetve az átlagosnál nagyobb kihívást nyújtó művek száma pedig szinte nullára redukálódott, de ez nem jelentette azt, hogy ne lett volna rájuk kereslet.
A tokiói csapat volt azonban az egyetlen, akik felismerték ezt az igényt, így történhetett, hogy bár világszerte sok-sok kontroller törtek szét a játékosok a Demon’s Souls-szal töltött órák során, viszont a brutális nehézség miatt egyfajta elitista jelleg is körüllengte azokat a rajongókat, akik teljesítették a kampányt, de legalábbis képesek voltak életben maradni benne huzamosabb ideig. 2011-ben aztán megjelent a Dark Souls, ami a From Software alkotásának multiplatform folytatása volt, és egy kis késéssel ugyan, de PC-re is elérhetővé vált.
Konzolokon a kiemelkedő fogadtatás nem maradt el, a számítógépes rajongók azonban hiába szerették volna megkedvelni, a fejlesztők egy olyan gyatra portot készítettek, ami a megjelenéskor minden túlzás nélkül játszhatatlan volt. Hosszú hónapok kemény munkájával - és modkészítők segítségével - a Dark Souls végül PC-n is egyfajta kultuszjátékká nőtte ki magát, így egy komplett rajongótábor várta a folytatást, valamint azt is, hogy a programozók egy hibátlan átiratot készítsenek hozzá.
Hogy rögtön egy jó hírrel szolgáljunk: a From Software részben ugyan, de sikerrel vette az akadályokat, így míg a Dark Souls II PC-s változata mérföldekkel jobb lett elődjénél, addig sem a játékmenet, sem a körítés tekintetében nem számíthatunk hatalmas változásokra. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy akinek például korábban is a szó szerint brutális nehézségi szinttel volt problémája, az itt sem tud majd érvényesülni, a kalandok során ugyanis olyan általános lesz meghalni, mint például életerőnket újratölteni. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, a játéknak ugyanis van egy története is, ami nem túl meghatározó ugyan, de kellemes körítést nyújt számunkra a harcokhoz, illetve ahhoz, hogy érdemes legyen küzdeni, mindemellett pedig kitartani a végsőkig.
Röviden az alkotás kampánya egy olyan élőhalott főhős megpróbáltatásait meséli el, akinek egyetlen vágya, hogy megtörje átkát, és újra emberré válhasson. Drangleic földjén ugyanakkor saját gondjaink mellett számtalan egyéb probléma is vár ránk, amelyek során élőhalottak és különféle természetfeletti teremtmények százaival kell megküzdenünk ahhoz, hogy elérhessük célunkat. Kezdetben egyszerű utazók, egy választott kaszt átlagos képviselői leszünk, zonban ahogy haladunk előre, úgy válunk egyre jobb és erősebb harcosokká.
Fejlődésünk ellenére azonban egy percig sem érezhetjük magunkat biztonságban, így még egy fegyvertelen ellenfél is könnyedén elláthatja bajunkat, ha figyelmetlenek vagyunk, egy nagyobbacska boss fight során pedig nem csak erős fegyverek, páncélok és sok varázsital, hanem egy nagy adag szerencse is kell ahhoz, hogy kitartsunk a végsőkig.
A Dark Souls II műfaját tekintve semmit sem változott közvetlen elődjéhez képest, így újfent egy külsőnézetes, erőteljesen az akciókra koncentráló szerepjátékot kapunk a név alatt, amelyben már az első pillanatoktól kezdve óriási kihívások, valamint egy kissé lineáris játékmenet vár ránk. Tény, hogy az alkotásban minden eddiginél nagyobb területekkel találkozhatunk, azonban sem a történetben, sem a pályákon nem kell majd azon gondolkoznunk, hogy merre haladunk tovább. Lesznek ugyan mellékvágányokat is tartalmazó, komolyabb méretű helyszínek, de vezessen utunk akár erdőségeken keresztül, akár komor romok mentén, vagy földalatti útvesztőkben, összességében inkább a kiszámíthatatlanság lesz a jellemző.
Sajnálatos, hogy az ellenfelek tekintetében ez már nem igaz, hiszen a csatákat egyfajta ritmusossággal lehetne leírni, amelyre feltétlenül rá kell éreznünk ahhoz, hogy győzelmet arathassunk. Ez azonban gyakran többórányi játék után is okozhat problémákat, sőt mi több, amennyiben egyszerre több ellenfél támad ránk, a legjobb, ha inkább elszaladunk előlük, és egyenként hívjuk őket harcba. A Dark Souls II-ben a lerohanás és a megfontolatlanság ugyanis soha nem járható út! Akárcsak a klasszikus videojátékok esetében, úgy itt is szinte lehetetlen lesz elsőre teljesíteni a pályákat, így előbb inkább egyfajta felderítést végzünk, megjegyezzük az ellenfelek mennyiségét és összetételét, majd igyekszünk úgy taktikázni, hogy eljussunk a következő táborhelyig, ami biztosítja számunkra a továbbjutás kulcsát, hiszen a következő elhalálozáskor ott éledhetünk majd újjá.
A taktika egyébiránt meglehetősen relatív fogalom a Dark Souls II-ben, hiszen a harcok alatt inkább a szerencse és a ritmikusság dönt, ellenben az összecsapásokig vezető út során élhetünk stratégiai lépésekkel. Ez nem csak azt jelenti, hogy vásárolhatunk erősebb kardot és páncélt, illetve összeválogathatjuk a megfelelő varázstárgyakat - így baj esetén azonnal alkalmazni tudjuk őket -, hanem például azt is, hogy ellenfeleinket előbb távolról megpuhíthatjuk, elfuthatunk előlük, és inkább később, visszatérésünkkor csaphatunk le rájuk.
Ez is egy módja annak, hogy miként lehet érvényesülni a játékban, ahol elég egy rossz döntés, és máris kezdhetjük elölről az adott szakaszt. Ha ugyanis meghalunk, nem attól a pillanattól folytatjuk a kalandot, hanem az előző táborhelytől, így ismét végig kell verekednünk magunkat a korábban már elpusztított ellenfeleken is. Nagy probléma, hogy készleteink ilyenkor folyamatosan fogynak, ezenfelül pedig emberségünk is állandó csökkenésben van, ami nem csak kevesebb életerőt jelent, hanem azt is, hogy amennyiben eléri a nullát, a játék véget ér.
Szerencsére erre csak a legvégső esetben kerülhet sor, hiszen varázsitalokkal könnyedén egyensúlyba hozhatjuk emberi és élőhalott énünket. A Dark Souls II játéktere egyébiránt nyitott, így amennyiben elértük az egymástól igencsak távol elhelyezkedő táborhelyeket, akkor szabadon utazgathatunk az egyes helyszínek között, és csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire kívánunk belemerülni a nagyszerűen felépített világ felfedezésébe, hiszen a pályákon rengeteg mellékes feladat, ezzel egyetemben pedig nehezen megközelíthető helyszínek, felkutatható tárgyak és egyebek is várnak ránk.
Szó szerint oldalakat lehetne írni a Dark Souls II hangulatos univerzumáról, valamint a benne megtalálható lehetőségekről, hiszen a fentebb ismertetett játékmenetet sok-sok aprósággal egészítették ki az alkotók, ám az egyjátékos élmények mellett fontos kiemelni a kampány során ránk váró online lehetőségeket, amelyek szintén az első részen alapulnak, és igencsak feldobják az élményt. Ott van rögtön a kooperatív mód lehetősége, amivel korántsem válik könnyebbé a játék, azonban határozottan élvezetesebb lesz tőle minden kaland, de PvP-harcok és szövetségek is várnak ránk, amelyek közül utóbbi rengeteg előnnyel jár, ám még ettől sem lesz sétagalopp a végeredmény.
Grafika:
A Dark Souls II alighanem a grafika terén mutatja fel a legkisebb fejlődést elődjéhez képest, hiszen dacára a korábban látott csodaszép előzeteseknek, a végeredmény csak kicsit lett jobb, mint az átlag. A kiválóan felépített és rendkívül valószerű pályák, a lényegesen nagyobb területek, a szemkápráztató átvezető animációk, ezenfelül pedig az első részre egyáltalán nem jellemző optimalizáltság miatt azonban mégsem haragudhatunk rá igazán. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a PC-s változat ezúttal is csak egy port lett, így szinte hasonló küllem vár benne ránk, mint konzolokon, amit a magas gépigény egyáltalán nem indokol.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Dark Souls első része minden túlzás nélkül irányíthatatlan volt a megjelenéskor, így a folytatás tekintetében alapvető elvárásként élt a rajongókban, hogy ezen a téren ne legyen okuk panaszra. A From Software érezhetően mindent megpróbált, és bár ezen a téren is elképesztő javulást tapasztalhatunk az elődhöz mérten, billentyűzettel és egérrel azonban a Dark Souls II-t csak rendkívül nagy nehézségek árán irányíthatjuk, de gyakran még kontrollerrel is próbára teszi türelmünket a végeredmény. Különösen nagy szívfájdalom továbbá, amikor az irányítás és a kamerakezelés hiányosságaiból kifolyólag halálozunk el, hiszen a játék alapból sem kímél minket a nehézség tekintetében. Nem sikerült túl letisztultra továbbá a kezelőfelület sem, a betanítás hiánya miatt pedig ráadásként még a használatára is teljesen egyedül kell rájönnünk.Játszhatóság:
A Dark Souls II - nehézségéből adódóan - legalább 30-50 órányi játékidővel kecsegtet, ami egy szerepjátékhoz mérten éppen megfelelő, azonban a szavatosságot számtalan módon növelhetjük. Egy újrajátszást ugyanis már a kampány is feltétlenül megérdemel - rengeteg extrát érhetünk így el, méghozzá egy külön játékmódban -, a különleges többjátékos élmények miatt pedig a fentebb említett játékidő könnyedén a kétszeresére is emelhető.Intelligencia, nehézség:
A nehézség és az intelligencia is sarkalatos pontok a Dark Souls II esetében, hiszen a játékban brutálisan erőszakosak és szívósak az ellenfelek, a végeredmény tehát ebből kifolyólag nagyon nehéz. Ezt azonban nem szabad negatívumként felfognunk, sokkal inkább egyfajta sajátosságként, hiszen már az előző részt is többek között ez emelte ki az átlagos akció-szerepjátékok mocsarából. Nagyobb probléma, hogy a nehézséget gyakran a játék hibái és hiányosságai fokozzák, így a rossz kamerakezelés, az irányítás vagy egy olyan bug, aminek köszönhetően például kieshetünk a harc lendületéből, illetve ritmikájából, és ha mindez pont egy főellenféllel való összetűzés során történik meg, akkor az könnyen egy életre elveheti a kedvünket a játéktól.Hangok, zene:
Mind a hangok, mind a zenék tekintetében az átlagosnál jobb teljesítményt hallhatunk a Dark Souls II-ben, de sem kiemelkedő dallamok, sem felsőkategóriás szinkronok nem kaptak benne helyet, holott főként az előbbivel még hatásosabbá tehették volna a fejlesztők a gyakran horrorfilmeket idéző, rendkívül hangulatos helyszíneket.Összegzés:
A Dark Souls II összességében minden téren hozza az első rész színvonalát, sőt bizonyos téren többet, szebbet és jobbat is nyújt annál. Rendkívül hangulatos pályái, sötét fantáziavilága, kiemelkedő nehézségi szintje és a fejlesztők régimódi hozzáállása határozottan egyedülálló, elitista alkotássá varázsolják a végeredményt, ami hiányosságai ellenére is rendelkezik egy olyan rejtett bájjal, ami képes felejthetetlen élményt nyújtani. Ha imádtad korábban az első részt, biztosan megszereted majd a folytatást is!